Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-07 / 184. szám

­ULÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜL­ETEK. XXVII. ÉVFOLYAM, 184. SZÁM ARA: 80 FILLÉR 1970. AUGUSZTUS 7. PÉNTEK Fordítsuk az emberiség hasznára az atomenergiát Emlékünnepség az Országos Béketanácsnál a hirosimai tragédia 25. évfordulóján A világtörténelem legke­gyetlenebb katasztrófájának a hirosimai atomtámadásnak a 25. évfordulójára emlékez­tek csütörtökön azon az ün­nepségen, amelyet az Orszá­gos Béketanács és tudomá­nyos bizottsága rendezett a Hazafias Népfront székházá­ban. 1945. augusztus 6-án, helyi idő szerint 8 óra 15 perckor egy Boeing 29-es mintájú bombázógép jelent meg Hi­rosima fölött tízezer méter­re és ledobta az első atom­bombát. A gyilkos bomba tízezer font (mintegy öt ton­na) súlyú volt. Az atomtá­madás után megszámolták a lerombolt házakat: Hirosi­mában 90 százalékos, Naga­­szakiban 30 százalékos volt a pusztulás. A későbbi vizsgá­latok során megállapították, hogy az atombombától Hiro­simában körülbelül 200 ez­ren, Nagaszakiban mintegy 73 ezren pusztultak el. Dr. Zsebők Zoltán pro­fesszor, a Radiológiai Inté­zet igazgatója, a béketanács tudományos bizottságának titkára mondott beszédet az emlékünnepségen, amelyen dr. Szádeczky Kardos Elemér, a tudományos bizottság ve­zetője elnökölt. Ott volt az eseményen dr. Réczei László, az Országos Béketanács el­nökhelyettese, dr. Ortutay Gyula akadémikus, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának alelnöke, dr. Be­­resztóczy Miklós, az ország­­gyűlés alelnöke, a béketa­nács katolikus bizottságának főtitkára, Trautmann Rezső, a budapesti népfrontbizott­ság elnöke. Pokoli kép, kínos halál, vagy szinte gyógyíthatatlan állapot következik az atom­robbantással járó radioaktív sugárzásból — mondta dr. Zsebők Zoltán. Ezt zúdítot­ták negyedszázaddal ezelőtt sok százezer emberre és a túlélők utódaira. Arról is be­szélt, hogy az elmúlt évti­zed úgynevezett lokális és kis háborúi bebizonyították, az imperializmusnak és a fa­sizmusnak száz arca van. Nem lehet tevékenységün­ket, a békéért folytatott küz­delmet az akció-reakcióra egyszerűsíteni. Ezért állan­dóan készen kell állnunk és fel kell lépnünk minden olyan gonosz erő ellen, amely az emberiség békéjét fenye­geti. Erősnek tudhatjuk ma­gunkat. Az emberi elme ké­pes volt arra, hogy űrhajót szerkesszen, s vele meghó­dítsa a kozmoszt; képes ar­ra is, hogy az atomenergiát is az emberiség hasznára fordítsa. Történelmi korsza­kokban a természet erői fe­nyegették az ember életét, most úgy tűnik — és ezt idé­zi Hirosima emléke is — hogy az ember maga alkot­ta produktumaival egy kis összeesküvő csoport fenyege­ti az emberiséget és az egész élő világot. A békemozgalom erkölcsi tisztasága éppen abban van, hogy minden ember számá­ra meg akarja teremteni a békés élet feltételeit a földön. A magyar békemozgalom is mindent megtesz ezért. Az évforduló alkalmából a Magyar Országos Béketanács a japán béketanácsot távirat­ban köszöntötte. Községpolitika és a fiatalok A tanácsok akkor folytat­nak helyes ifjúságpolitikát, ha nemcsak meghallgatják, ha­nem igénylik is a fiatalok vé­leményét, sőt, bevonják őket a tervek megvitatásába épp­úgy, mint a megvalósítás munkájába. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a fiatal 4­­ szívesen kapcsolódnak be eb­be a munkába akár egyénileg, akár az ifjúsági szervezeten keresztül. A tanácsok jó if­júságpolitikája tehát egyúttal ezt is jelenti, ha a legráter­mettebb fiatalokat az eddigi­nél nagyobb számban választ­ják be a különféle helyi veze­tő testületekbe, ahol a felnőt­tekkel azonos jogokkal és kötelezettségekkel vehetnek részt a közös munkában.­­ A tapasztalat szerint amit SF- ifjúság helyesnek tart, az az esetek többségében nem ■mond ellent az idősebb kor­osztályok céljainak, érdekei­nek sem. A falukorszerűsítés például, amelynek a fiatalok az élharcosai, szívügye min­denkinek,­­ függetlenül évei számától. Ki ne akarná, hogy faluja kiemelkedjék a sárból, hogy minél több betonjárda készüljön, s a városihoz foko­zatosan közelítő új, kulturált életforma. .. a kereskedelem­ben, a szolgáltatásoknál, s a községpolitika valamennyi te­rületén az eddiginél gyorsabb ütemben valósuljon meg? Ma sokan panaszkodnak amiatt, hogy a faluszépítésre felhasz­nálható összeg mennyire szű­kös. Ám a társadalmi mun­kaakciók egész sora bizonyít­ja, hogy ott, ahol meg kell fogni a dolog végét, általában a fiatalok állnak az első so­rokban. Munkáskezük ré­vén olykor százezrekkel tágít­ható egy-egy faluban a falu­szépítés költségkerete,­­ he­lyenként pedig egyenesen több a munkáskéz, mint az elvég­zendő munka. Vannak ugyanakkor olyan sajátosnak nevezhető igények is, amelyeknek teljesítése — érthető okokból — főként a fiatalság szívügye. Ilyen a kul­turális, művelődési, szórako­zási lehetőségek bővítése, va­lamint a rendszeres sportolás ügye. Ebben a vonatkozás­ban meglehetősen sok meg nem értéssel találkozhatunk a helyi tanácsoknál. Évek óta nem tudják megoldani pél­dául számos helyen, hogy a fiatalság valóban otthont talál­jon a községi művelődési há­zakban. Igaz, része van ebben annak is, hogy a községek nem elhanyagolható részében még a régebbi elképzelés alapján épült kultúrházak ta­lálhatók, ahol az egyetlen nagy terem főként az egész községet átfogó rendezvények céljait szolgálja. De még ahol vannak is kisebb helyiségek, ott is gyakran zárva találják azokat a fiatalok. Jó kez­deményezésnek mondható az a mostanában kialakuló szo­kás, hogy a kultúrház fenn­tartásának anyagi gondját a községi tanács és a helyi ter­melőszövetkezetek közösen vi­selik. Különösen megnőtt a fia­talok sportolási igénye. Saj­nos nem mindenütt fordíta­nak rá kellő gondot, hogy ezt az igényt kielégítsék. Bár­merre elmehetünk az ország­ban, láthatjuk, hogy legalább minden második faluban mennyire elhanyagolt a sportpálya és környéke, arról nem is szólva, hogy a futball­csapatnak gyakran arra sincs pénze, hogy megváltsa a va­súti jegyet, ha a járás másik szögletében kell a soros mér­kőzést lejátszania. Hol va­gyunk még attól, hogy egy­­egy községben többféle sport­ág is szakosztályt tarthasson fenn. Hiányzanak ehhez a sportszerek, a minimális esz­közök. Mindez a községpoli­tika tárgykörébe tartozik és elodázhatatlan tennivalót je­lent a község vezetői számára is, ha azt akarjuk, hogy a falu számára nélkülözhetetlen fiatalok ne kívánkozzanak el hazulról. K. I. EBÉD A HATÁRBAN. Húsleves grízgaluskával, sült hús petrezselymes burgonyával és rizzsel. Ez volt a steril ételhordókban, ez volt a napi menü a Kemecsei Állami Gazdaság bogdányi üzemegységében kapáló lányoknak, asszonyoknak. Hammel József felvétele LAPUNK TARTALMÁBÓL! Koncepciók — forintért A lakosság polgári védelmi felkészítése (3. oldal) A rádió és a televízió heti műsora Sportjelentéseink (4. oldal) (5. oldal) (7. oldal) Kádár János fogadta az Izraeli Kommunista Párt főtitkárát Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára szerdán fogadta Meir Wilnert, az Izraeli Kommu­nista Párt főtitkárát. A talál­kozón kölcsönös tájékoztatás­ra és eszmecserére került sor az időszerű nemzetközi kérdésekről, a kommunista és munkásmozgalom hely­zetéről, valamint az imperializmus elleni küzde­lem előtérben álló prob­lémáiról. A találkozó so­rán megvitatott kérdésekben ismételten kifejezésre jutott a két testvérpártnak a mar­xizmus—leninizmus, a prole­tár internacionalizmus elvein nyugvó nézetazonossága. A szívélyes, elvtársi lég­körű megbeszélésen részt vett Komócsin Zoltán, a Po­litikai Bizottság tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára és Garai Róbert, a KB külügyi osztályának helyettes vezető­je. Épül a villanyhálózat az árvíz sújtotta területeken A májusi árvíz a Felső-Ti­­sza és Szamos közti közsé­gek villamos hálózatát is erősen megrongálta. A kelet­kezett károkról és a helyre­állítási munkálatokról Mol­nár János, a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat igazgatója adott tájékoztatót. Az árvíz következtében többek között 110 kilométer középfeszültségű, 230 kilo­méter kisfeszültségű vezeték, egy középteljesítményű el­osztóállomás, 5 oszlop-transz­formátorállomás, 13 000 darab csatlakozó vezeték ment tönkre. A keletkezett károk összege 20 millió forint. A helyreállítás költségei azon­ban ennél lényegesen na­gyobbak, 50—55 millió forin­tot tesznek ki, mert a meg­rongált vezetékek közül 45 kilométert újjal kell helyet­tesíteni, fő­ként az új lakóte­lepek kialakítása miatt 50 kilométer kisfeszültségű, 22 kilométer nagyfeszültségű új vezetéket kell felépíteni. Számolva a fejlődéssel, a tönkrement fehérgyarmati elosztóállomás helyett há­romszor nagyobb teljesítmé­nyűt létesítünk. Ezenkívül 10 darab oszlop-transzfor­mátorállomás létesítéséről, mintegy 5000 új lakóház be­kapcsolásáról, védő- és mé­rőberendezéséről kell gondos­kodnunk. A szatmári árvíz sújtotta terület villamossági helyre­­állítási munkálataiból ki­­sebb-nagyobb mértékben a Magyar Villamos Művek egész hálózata kiveszi ré­szét. Az újjáépítés és fejlesz­tés költségeit teljes mérték­ben az országos központ — tröszt — fedezi. A terveket a különböző villamos terve­ző irodák mérnökei készítet­ték soron kívül. A kivitelezés­ben a Tiszántúli Áramszol­gáltató Vállalat három me­gyében működő hat üzem­­igazgatóságának dolgozóin kívül részt vesz a Budapesti Villamos Erőművek Tervező és Szerelő Vállalatának kol­lektívája is. Az újjáépítésben dolgozó üzemigazgatóságok, szerelési osztályok, kirendeltségek dolgozói, akik az árvízvéde­kezés idején az éjjeli vilá­gításról gondoskodtak, a víz visszavonulása után mindjárt hozzákezdtek a helyreállítás­hoz. Vállalták, hogy azt a többletmunkát, amit az ár­vízkárok helyreállítása jelent, az éves tervük teljesítésén felül végzik el. Ezek között olyan nagy munkát, mint a fehérgyarmati 120 20 kV-os állomás, fél év alatt épít fel a Budapesti Villamos Erő­művek Tervező és Szerelő Vállalata. Ez a szokott kö­rülmények között 3—4 évet vett volna igénybe. A nyír­egyházi üzemigazgatóság például olyan nagyfeszültsé­gű vezeték megépítését vál­lalta, amelyet eddig még nem készített. Még az épít­kezéshez szükséges anyagok mozgatásáról, szállításáról is az üzemigazgatóságok gon­doskodnak. A villanyhálózati helyreál­lítási munkák a programnak megfelelően haladnak. A megrongálódott vezetékek nagy részét már felújították. Közben soron kívül elégítették ki a területen dolgozó építő­ipari vállalatok energiaigé­nyét a gépek üzemeltetésé­hez. Megkezdték a különbö­ző erősségű vezetékek, el­osztóállomások építését, az új lakótelepek villamosítását. Itt a hálózat egyelőre az épí­tőipart szolgálja ki, később az újonnan felépülő lakáso­kat kapcsolják rá. A dolgo­zók gyakran pihenőnapjukról mondanak le, hogy gyorsít­sák az építkezést. Minden, törekvésünk az, hogy a téli nagy terhelési időr° elkészül­jenek a berendezések. Az azonban biztosra vehető, mi­re a lakások elkészülnek, a villanyhálózat is mindenütt megépül az új lakótelepeken.

Next