Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-17 / 218. szám

sÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! xxvi. Évfolyam, 211. szám ÁRA: 80 FILLÉR 1970. SZEPTEMBER 17. CSÜTÖRTÖK Hazaérkezett Moszkvából a magyar kormányküldöttség Szerda délután különrepü­­lőgépen hazaérkezett Moszk­vából a magyar kormány­­küldöttség, amely a szovjet kormány képviselőivel meg­állapodást írt alá az 1971— 75. évi népgazdasági tervek egyeztetéséről, valamint a karton, azbeszt, a foszfortar­talmú nyersanyagok és mű­trágyák gyártásának fejlesz­tésével kapcsolatos, továbbá a tíz évre szóló olefin-ké­miai együttműködésről. A delegációt Párdi Imre, az Országos Tervhivatal el­nöke vezette. A küldöttség fogadására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Lázár György munkaügyi minisz­ter, Marjai József külügymi­niszter-helyettes, dr. Gál Ti­vadar, a kormány titkársá­gának vezetője, Várkonyi Péter, a kormány Tájékozta­tási Hivatalának elnöke. Je­len volt A. M. Szorokin, a Szovjetunió budapesti nagy­követségi tanácsosa is. Imponáló távlatok A Pravda cikke a magyar—szovjet szerződésről .,Egyesített erőfeszítés” címmel kommentálja a Prav­da szerdai száma a magyar —szovjet tervegyeztetési jegyzőkönyv aláírását. Vlagyimir Geraszimov kommentátor rámutat: a szo­cialista országok népgazdasá­gi terveinek egyeztetése új lehetőségeket tár fel a gazda­sági együttműködés ütemé­nek gyorsítására. A népgaz­daság alapvető ágazatait fel­ölelő koordináció elősegíti a termelés szakosításának és kooperációjának továbbfej­lesztését, az ipari és a mező­­gazdasági kölcsönös áruszál­lítások növelését, a tudomá­nyos-műszaki kapcsolatok bő­vítését. A testvérországok — a KGST tagjai — a KGST 23. (rendkívüli) és 24. ülés­szakán közösen kidolgozott programot megvalósítva irányt vesznek a szocialista gazdasági integráció folya­matának kibontakoztatásá­hoz. A Pravda az 1971—75-re vonatkozó magyar—szovjet tervegyeztetési jegyzőkönyv aláírásában annak tanúbi­zonyságát látja, hogy az együttesen kitűzött program gyümölcsözően és sikeresen válik valóra. A cikkíró a magyar—szovjet együttmű­ködés jelenlegi színvonalára jellemző vonásként emeli ki, hogy az együttműködés mun­kájában nem csupán a két ország tervező és külkereske­delmi szervei vesznek részt, hanem — gyakorlati tényke­déssel is — az összes ipari minisztériumok. A Pravda hangsúlyozta: jelentősen fejlődik az együtt­működés a két ország között a gépgyártás területén, és mindenekelőtt annak leghala­­dottabb ágazataiban. Példá­kat sorolva, a cikk utal ar­ra, hogy a Szovjetunió bőví­ti Magyarországra irányuló személy- és tehergépkocsi­szállítmányait, valamint az ezekhez szükséges pótalkat­részek kivitelét. Ami pedig az IKARUSZ autóbuszokat illeti, ezek mind nagyobb számban jelennek meg a szovjet utcákon és utakon. A magyar ipar, a kooperációs tervnek megfelelően, bővíti a közúti járművekhez, továbbá a volgai autógyár személy­­gépkocsijához szükséges kü­lönböző felszerelések gyártá­sát. Ez az egyetlen iparágra vonatkozó példa is — húzza alá a kommentátor — kitű­nően megmutatja az együtt­működésnek azokat a for­­­­máit, amelyek előmozdítják a műszaki fejlesztést, a ter­melés növelését — a legkor­szerűbb technikai színvona­lon. Mindkét ország szem­pontjából kétségkívül elő­nyös az alkatrészek, vala­mint egész szerelési egysé­gek gyártásában a kooperá­ció fejlesztése. A Pravda imponálónak nevezi a magyar—szovjet árucsere-forgalom fejlesztési távlatait tükröző számadato­kat, s ennek kapcsán kieme­li, hogy 1971—75-ben másfél­­szeresére nő a korábbi ötéves időszakhoz képest az árufor­galom értékösszege, amely meg fogja haladni a 9 mil­liárd rubelt. A Szovjetunió szállításai­val kielégíti az elekroener­­giában, olajban, gázban és hengereltáruban mutatkozó magyar importszükséglet túl­nyomó részét. Ez elő fogja segíteni Magyarország szi­lárd fűtőanyag-, energia- és nyersanyagmérlegének meg­teremtését. Külön megálla­podások irányozzák elő az együttműködés új formáit, olyanképpen, hogy Magyar­­ország részt vesz az azbeszt-, kartongyártás, valamint fosz­forkitermelés új kapacitásai­nak létrehozásában, miköz­ben bővül az említett anya­gok Magyarországra való szállítása. A népgazdasági tervek egyeztetése Magyarország és a Szovjetunió között meg­mutatja, hogy a következő öt év során az integráció, a szakosítás és a kooperálás fejlődése még szélesebb, még mélyrehatóbb lesz. Ez újból és ékesen példázza, milyen hatalmasak a szocialista or­szágok alkotó erői. Egyesít­ve erőfeszítéseiket, gyorsab­ban haladnak előre. Folytatódtak a magyar— csehszlovák külügyminiszteri tárgyalások Jan Marko csehszlovák külügyminiszter és felesége, valamint a magyar—csehszlo­vák tárgyalásokban részt ve­vő csehszlovák küldöttség tagjai — Péter János kül­ügyminiszter társaságában — szerdán délelőtt Budapest ne­vezetességeivel ismerkedtek. Ezt követően felkeresték a mezőgazdasági kiállítást, ahol dr. Gergely István mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes és Szőke Ist­ván, a kiállítás igazgatója üdvözölte a vendégeket. A házigazdák társaságában megtekintették a kiállítás főpavilonjait, ellátogattak a csehszlovák pavilonba is. Itt Andrej Golan köszöntötte a látogatókat. Az ezt követő körséta befejeztével a bemu­tató tribünjéről megtekintet­ték a felvonultatott, nagy teljesítményű, korszerű me­zőgazdasági gépeket és a lo­vasbemutatót. Jan Marko nagy elismerés­sel nyilatkozott a kiállításon látottakról az MTI munka­társának Szerdán délután a Kül­ügyminisztériumban folyta­tódtak a magyar—csehszlo­vák külügyminiszteri tárgya­lások. A Magyar Távirati Iroda tudósítója úgy értesült, hogy a tárgyalások második nap­ján a két külügyminiszter főként a nemzetközi helyzet elemzésével, a Magyar Nép­­köztársaság, valamint a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság nemzetközi kapcso­latainak alakulásával foglal­kozott. A világhelyzet általá­nos áttekintése során meg­elégedéssel állapították meg, hogy a javulás, az enyhülés bizonyos jelei észlelhetők a világban. Ehhez a folyamat­hoz hozzájárul a Csehszlo­vákiában sikeresen előreha­ladó konszolidáció. A világ­­helyzet javulása mindenek­előtt a szocialista országok megnövekedett erejének, a fejlődő országok mind kö­vetkezetesebb antiimperi­­alista, antikolonialista harcá­nak, a békéért harcoló száz­millióknak köszönhető. Az imperializmus erői azonban bizonyos tekintetben még ag­­resszívabbakká váltak. A két külügyminiszter nagy figyelmet szentelt az európai országok közötti együttműködés kibővítésé­nek, az európai biztonsági konferencia előkészítésének is. Jan Marko, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kül­ügyminisztere — aki Péter János külügyminiszter meghí­­­vására hivatalos baráti láto­gatást tesz hazánkban — szer­dán megkoszorúzta a Hősök terén a magyar hősök emlék­művét. LAPUNK TARTALMÁBÓL: Fehérlenek a palatetők (3. oldal) 27 ezer vagon alma sorsa (4. oldal) Gyilkolt a tornádó Kupakrónika (5. oldal) (7. oldal) Szeptember 2- ra összehívták a megyei tanácsot A termelőszövetkezetek szakemberhelyzetéről tárgyalt a tanács végrehajtó bizottsága Szerdán ülést tartott a Szabolcs-Szatmár Megyei Ta­nács Végrehajtó Bizottsága. Az ülésen előkészítették a megyei tanács legközelebbi ülését. A végrehajtó bizott­ság úgy határozott, hogy a megyei tanácsot rendes ülés­re 1970. szeptember 28-án, hétfőn reggel 9 órára össze­hívja. Napirendjén több fon­tos kérdés megvitatása sze­repel. Foglalkozik a megye távlati településfejlesztési és településhálózat-fej­lesztési tervével, az ipari, kereskedel­mi és áruszállítási szolgálta­tások helyzetével, fejlesztésé­vel, a megye ifjúsága neve­lésének, képzésének helyze­tével, problémáival, az ezzel kapcsolatos feladatokkal, dönt néhány tanyai iskola meg­szüntetésében. Végül tájé­koztatják a megyei tanács­tagokat az árvíz sújtotta terü­let újjáépítéséről. A végrehajtó bizottság ez­után megtárgyalta és elfo­gadta a termelőszövetkezetek személyzeti munkájáról, szak­ember-ellátottságáról és a mezőgazdasági szakmunkás­, képzésről szóló jelentést. Az előterjesztés megállapította, hogy a termelőszövetkezetek­ben folytatott személyzeti és kádermunka általában meg­felel a vonatkozó kormány- és minisztériumi rendelet elő­írásainak. A szövetkezetek vezetőségei e tekintetben is felelős gazdáivá váltak a közösségeknek, s e tevékeny­ségen keresztül tovább erő­­­södik és mélyül a szövetke­zeti jelleg, a szövetkezeti demokrácia. Mindezek mel­lett azonban továbbra is fon­tos feladat, hogy elsősorban a szövetkezeti pártszerveze­teken keresztül ismertessék a személyzeti munka jelentő­ségét, a vezetőségek ez irányú feladatát. Elmondták: míg 1965-ben 808 felső- és középfokú vég­zettségű szakember dolgozott a szövetkezetekben, ma 1733 ilyen végzettségű szakembert tartanak nyilván, vagyis nem egészen öt év alatt számuk 925-tel gyarapodott. Az eredményekhez lénye­gesen hozzájárult, hogy a szövetkezetekben egyre töb­bet törődnek a fiatal szak­emberekkel, segítik őket problémáik megoldásában, tanulásukban, így például négy év alatt 215 fiatalnak adtak társadalmi tanulmá­nyi ösztöndíjat. A közös gaz­daságokban rendszeresen fel­mérik az igényeket és az or­szág minden felsőfokú okta­tási intézményében pályáza­tot hirdetnek az állásokra. Ennek eredményeként éven­ként 140 fiatal mezőgazdasá­gi szakember kezdi meg a munkát a megyében és az egyévi gyakorlati idő letel­tével ezek 80—85 százaléka a szövetkezetekben marad. A jelentős létszámemelke­dés ellenére még ma sem megnyugtató a szakember­ellátás a kedvezőtlen adott­ságú termelőszövetkezetek­ben. A kedvezőtlen adottsá­gokból eredő hátrányok to­vábbra is indokolják a szak­emberek részére nyújtott megkülönböztetett állami támogatások rendszerének fenntartását, esetenként mér­tékének növelését. Ami a szakmunkás-ellá­tottságot illeti, jelenleg a megye szövetkezeteiben 6370 szakmunkás és 8230 betaní­tott munkás dolgozik. Az idén 342 fiatal szerzett szak­munkás-bizonyítványt. Az új tanévben a szakmunkás­­képző iskolák első évfolya­mán 367 mezőgazdasági és 115 élelmiszeripari szakmun­kástanuló beiskolázását en­gedélyezték. A számok azt mutatják, hogy a szakmun­kásképzés üteme elég lassú. A megye három mezőgazda­­sági szakmunkásképző isko­lája nem tudja kielégíteni az igényeket, ami évenként ezer körül lesz a negyedik ötéves tervben. Külön problémát okoz, hogy ezen intézmények gépparkja elavult. A legré­gibb típusú gépeken kény­telenek tanítani a fiatalokat, és amikor kikerülnek az is­kolából, már a legmoder­nebb gépekkel találkoznak. Hasonlóak a gondok a be­tanított munkások képzésé­ben, pedig a jövőben az ed­diginél is több traktorosra, növényvédőre,­ méregkamra­­kezelőre, növény- és gyü­mölcstermesztőre, öntözési szakemberre lesz szükség. A képzés ütemét újabb tanter­mek építésével, főként kollé­giumi férőhelyek létesítésével lehetne gyorsítani. Az okta­tás színvonalának emelése céljából tovább kell javíta­ni a tárgyi és személyi fel­tételeket. A jelentés szerint növelni szükséges az ágazati szakemberek, gépészmérnö­kök, technikusok, növényvé­dők, közgazdászok, felsőfokú végzettséggel rendelkező könyvelők létszámát. Az ár­víz sújtotta területeken a munkakörülmények javítá­sával, beleértve a szolgálati lakások építését is, a megfe­lelő munkafeltételek biztosí­tásával kell megelőzni a szakemberek létszámának csökkenését, illetve elősegíte­ni számuk gyarapodását. A mezőgazdasági szakember­­képzés ütemét olyan mérték­ben kívánatos növelni, hogy a negyedik ötéves terv vé­gére évi 500—600 fiatal be­iskolázására váljon lehetőség. Végül az eddiginél is na­gyobb figyelmet kell fordí­tani a szakmunkások üzemi foglalkoztatására, bérezésé­re. (kedi) Kitüntették az árvíz idején helytállt szovjet katonákat Szovjet-magyar barátsági nagygyűlés N­agyszöllősön Forró hangulatú szovjet­­magyar barátsági nagygyű­lésre került sor kedden a délutáni órákban a Szovjet­unió Kárpátontúli területén lévő Nagyszőllősön abból az alkalomból, hogy kitüntették azokat a szovjet katonákat, akik a májusi szamosközi árvíz idején kétéltű járműve­ken több ezer ember életét mentették meg. Szabolcs-Szatmár megyéből Kállai Sándor, a megyei párt­­bizottság titkára, dr. Fekszi István, a megyei tanács vb­­elnöke, Gulácsi Sándor, a fe­hérgyarmati járási pártbizott­ság első titkára és Geren­csér József határőr ezredes utazott az eseményre. A kölcsönös üdvözlések után a nagygyűlés résztvevői előtt Kállai Sándor mondott ünnepi beszédet. Részletesen szólt az immár negyedszázada állandóan erősödő magyar­­szovjet barátságról, méltatta a szovjet nép önzetlen segít­ségét, melyet a szabadság ki­vívásában, s az új élet építé­sében nyújt a magyar nép­nek. Barátságunk történeté­nek legfényesebb lapjaira ke­rülnek azok a cselekedetek, melyekkel a tavaszi árvíz idején siettek segítségünkre szovjet testvéreink — mond­ta a szónok többek között, majd felelevenítette a támo­gatás epizódjait, méltatta az azóta is megnyilvánuló önzet­len segítségadást. Beszámolt a Szamosközben folyó újjáépí­tési munkálatokról, az élet új­raindulásáról, majd meleg szavakkal tolmácsolta me­gyénk dolgozóinak köszöne­tét azoknak a szovjet kato­náknak, határt­öröknek, akik az árvíz idején a legtöbbet tették a bajba jutott emberek megmentéséért. Ezt­­ követően dr. Fekszi István hét szovjet katonának nyújtotta át az Árvízvédele­mért érmet. Ugyanilyen ki­tüntetést adtak át annak a három szovjet határőrtiszt­nek is, akik két községünk lakosságának az árvíz alatt szovjet területre történt men­tését irányították, segítették. Hárman a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság aranykoszo­­rús jelvényét kapták. A ki­tüntetett katonáknak me­gyénk vezetői ajándékokat is átnyújtottak. Az egyik kitüntetett szov­jet katona köszönő szavai, s egy cipőgyári munkásnő fel­szólalása után V. P. Ruszin, a területi tanács elnöke méltat­ta a szovjetes-magyar barát­ságot.

Next