Kelet-Magyarország, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-26 / 21. szám
t. hOM (Folytatás a 1. oldalról) sült. Az 1966-os válság során, amikor az ugandai királyt száműzték és Obote vette át a hatalmat, fontos szerepet játszott. 1966-ban ezredesi rangban a hadsereg és a légierők vezérkari főnökévé, 1967. januárjában dandártábornokká és az ország fegyveres erőinek parancsnokává nevezték ki, 1968-ban vezérőrnaggyá léptetek elő. Még 1966-ban vizsgálatot indítottak ellene állítólagos törvényellenes aranyüzletek miatt, de sikerült tisztáznia magát. 1969-ben Amin tábornok egyhónapos külföldi körúton volt, ennek során a Szovjetunióban, Indiában és Csehszlovákiában tett látogatást. 1970-ben befolyása ismét csökkent és felmentették a fegyveres erők parancsnokságának tisztéből, helyét az Obote iránti hűségéről ismert Husszein tábornok foglalta el. Amin megmaradt vezérkari főnöknek, de ez a tisztség egyes kommentátorok szerint alig jelentett többet egyszerű hivatali asztalnál. Feltételezhető, hogy a hatalomátvételre már korábban készült. Amin tábornok különben szenvedélyes sportoló, kilenc éven keresztül Uganda nehézsúlyú bokszbajnoka volt. A hétfői katonai puccs okairól különböző feltételezések vannak. Egyes hírmagyarázók rámutatnak a hadsereg egy része és Obote, elnök ellentéteire, hangsúlyozzák a törzsi ellentéteket. Vannak, akik a hadsereg közbelépését Obote gazdaságpolitikájával hozzák összefüggésbe. Az elnök fokozott államosítási programot hirdetett meg. Nimeri tábornok, Szudáni államfő hétfőn délután hoszszú megbeszélést folytatott Faruk Abu Issza külügyminiszterrel a legújabb ugandai eseményekről. Az Ugandával több száz kilométeres közös határral rendelkező Szudán külügyminisztériuma — mint Khartoumban közölték —, élénk figyelemmel kíséri az Ugandából érkező híreket. Párizsban megkezdődtek Pompidou és Brandt tárgyalásai A félévenként esedékes francia—nyugatnémet csúcstalálkozó hétfőn Pompidou és Brandt 80 perces megbeszélésével kezdődött, amelyet Brandt kancellár távozóban „igen jó kezdetnek” nevezett. Mint várható volt, az első találkozó csaknem kizárólag a nyugat-európai gazdasági integráció legidőszerűbb kérdése, a gazdasági és pénzügyi unió létrehozása körül forgott, amelyben az EGK decemberi brüsszeli értekezletén ellentétbe került egymással a nyugatnémet és a francia álláspont. Brandt és Pompidou első , tanácskozása után mindkét fél jó kezdetről beszélt és a jelek szerint sikerült kiküszöbölni a Közös Piac továbbfejlesztésében mutatkozó nézeteltéréseket. A szóvivők szerint a nézetek nagyfokú egyezéséről tanúskodott a két külügyminiszter, Schumann és Scheel első találkozója is. Ezt követően Chaban-Delmas miniszterelnök a francia külügyminisztériumban ebédet adott Brandt kancellár tiszteletére. A francia kormányfő pohárköszöntőjében főleg az NSZK keleti politikáját méltatta. A két delegáció vezetője, Pompidou elnök és Brandt kancellár, délután ismét találkozott az Élysée-palotában és újabb négyszemközti megbeszélést tartott. A nyugatnémet kancellárt előzőleg fogadta Chaban-Delmas francia miniszterelnök. Pompidou és Brandt második tanácskozásával egyidőben a szakminiszterek is megbeszéléseket folytattak. Lengyel vezetők Szczecinben Edward Gierek, a LEMP KB első titkára és Piotr Jaroszewicz miniszterelnök vasárnap Szczecinben, a Warski hajógyárban, ahol a napokban ismét megszakadt a termelőmunka.. találkozóit a gyár kollektívájával. — jelenti a PAP lengyel hírügynökség. — A találkozón megvitatták az ország időszerű politikai és gazdasági problémáit. A gyár kollektívájának képviselői a találkozón támogatásukról biztosították a párt új vezetőségét. Kifejezték bizalmukat Edward Gierek és az általa kezdeményezett megújhodási folyamat iránt. A gyár dolgozói a párt politikájának nyújtott támogatás jegyében újból felvették a termelőmunkát. Edward Gierek és Piorr Jaroszewicz vidéki körútján hétfőn Gdanskba érkezett. KELET-MAGYARORSZÁG Közlemény a szovjet és csehszlovák párt- és állami vezetők megbeszéléseiről Hétfőn Moszkvában tárgyalások voltak Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin és Konsstantyin Katusev, illetve Gustav Husák, Lubomir Strougal és Vasil Bilak között. Mint a tárgyalásokról kiadott hivatalos közlemény elmondja, a találkozó során eszmecsere folyt az SZKP és a CSKP illetve a Szovjetunió és Csehszlovákia közötti baráti kapcsolatok és testvéri együttműködés továbbfejlesztésének és erősítésének kérdéseiről. A felek tájékoztatták egymást a kommunizmus, illetve a szocializmus országukban folyó építésének menetéről. A szovjet vezetők ismertették a decemberben véget ért ötéves terv teljesítésének előzetes eredményeit, továbbá a szovjet népgazdaság fejlesztésének távlatait az új ötéves tervidőszakban. Különösen nagy figyelmet fordítottak az SZKP XXIV. kongresszusának előkészületeire, valamint a dolgozók körében ezzel kapcsolatos mozgalomra, amelynek célja, kiemelkedő munkateljesítményekkel köszönteni a kongresszust. A csehszlovák elvtársak beszámoltak arról, hogy sikeresen megvalósul a Csehszlovák Kommunista Párt irányvonala, amelynek célja az ország helyzetének további idolitikai és gazdasági konszolidálása. Megelégedéssel állapították meg, hogy a CSKP Központi Bizottságának decemberi plénumán elfogadott dokumentumok, különösen a Tanulságok című dokumentum széles körű helyeslésre és támogatásra talált a kommunistáknál és a többi dolgozó tömegeinél. A csehszlovák vezetők elmondták, hogy növekszik a munka iránti lelkesedés, az ország vállalatainál verseny bontakozott le, a Csehszlovák Kommunista Párt idén májusban esedékes 50 éves fennállása alkalmából. A csehszlovák—szovjet gazdasági együttműködés különböző területein elért sikerekre rámutatva, a felek hangsúlyozták a kooperáció és a termelés szakosítása további elmélyítésének jelentőségét annak érdekében, hogy hatékonyabban alkalmazzék a tudományos-műszaki haladás vívmányait. A nemzetközi problémák megvitatásakor újból leszögezték, hogy nagy jelentőségűek az európai béke és biztonság szempontjából a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság által a Német Szövetségi Köztársasággal megkötött szerződések. A felek megerősítették azt azálláspontjukat, hogy a müncheni egyezményt kezdettől fgva érvénytelennek kell tekinteni, minden következményével egyetemben. A szovjet és a csehszlovák vezető politikusok találkozója, amely a barátság, a szívélyesség és a testvéri kölcsönös megértés légkörében folyt le, kifejezésre juttatta, hogy Csehszlovákia és a Szovjetunió nézetei és álláspontja teljes mértékben megegyezik a megvitatott kérdések egész körét illetően. Az SZKP Központi Bizottságának Politikai Bizottsága vacsorát adott a baráti látogatásra hétfőn Moszkvába érkezett csehszlovák vezetők tiszteletére. Gustáv Husák, Lubomir Strougal és Vasil Bilak hétfőn hazautazott. Folynak a harcok Phnom Penh körül A kambodzsai felszabadító erők hétfőn virradóra ismét támadták Phnom Penh repülőterét és fokozták nyomásukat a főváros védelmi vonalaira. Az AP jelentése szerint a repülőtér területén az éjszaka fegyveres harc folyt Magában a fővárosban az éjszaka folyamán több robbanás történt. A támadás célpontja volt az éjszaka a fővárostól 16 kilométerrel északra lévő Prek Tameak és Preah Prasap is. Hírek szerint a térségben egész éjszaka folytatódtak a harcok. Vasárnap a felszabadító erők kezébe került a fővárostól 48 kilométerrel délnyugatra lévő Saang városa. Kirchschläger Moszkvába érkezet! Hétfőn Moszkvába érkezett dr. Rudolf Kirchschläger osztrák külügyminiszter. A szovjet kormány meghívására január 25-től 30-ig hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban. ÜPTI. Járok SB. India ünnepén Különös jelentősége van annak, hogy India nemzeti ünnepe nem az a nap, amikor alkotmányjogilag függetlenné vált, hanem 1950. január 26. évfordulója — azé a napé, amelyen az ország független köztársaság lett és saját alkotmánya érvénybe lépett. Január végét csupán egy hónap választja el február végétől — a köztársaság ünnepét attól a naptól, amikor a köztársaság népe legfontosabb állampolgári funkcióját gyakorolja: az urnák elé járulva megválasztja képviselőit, s rajtuk keresztül új kormányát. ■Utoljára 1967-ben volt Indiában általános választás és az alkotmány szerint nem is kellett volna után az idén választaniok A körülmények azonban úgy alakultak, hogy a kormány kedvezőnek látta a jelenlegi időpontot. Mindenekelőtt azért, mert Indira Gandhi az elmúlt hónapokban végrehajtott intézkedései, politikai lépései a legszélesebb támogatást biztosítják számára. Indira Gandhi ma annak az embernek a jogán kéri a választók szavazatát, aki államosította a bankok jó részét, aki szakítani mert a nagytőke támogatását élvező jobboldali pártvezéreikkel, aki megfosztotta a maharadzsákat kiváltságaiktól. Első ízben Nehru halála óta olyan politikus áll az ország élén, aki tudatos baloldali programot hirdet. Az indiai helyzet azonban igen bonyolult. Fő jellemvonása, hogy míg a jobboldali pártok összefogtak Indira Gandhi megbuktatására, a baloldal pártjai között nincsen egység, sőt az egyik szociáldemokrata párt kész volt a szélsőséges jobboldallal is összefogni Indira Gandhi ellen. Az az elhatározás, amit a miniszterelnök bejelentett — mármint hogy pártja egyedül lép fel a választásokon, nem alakít semmilyen más párttal választási szövetséget — igen kockázatos lépés, amely kitűnő eredményt hozhat számára, esetleg azonban bukását okozhatja. Az a tény természetesen, hogy Indira Gandhi ily módon elutasította egy — mindenekelőtt a kommunistákkal, de más baloldali pártokkal is szervezendő — koalicrn gondolatát, nem jelenti azt, hogy szükségszerűen egymás ellen is fellépnek az Indira Gandhi vezetése alatt álló kongresszus és a kommunisták jelöltjei. Az együttműködésre a választás lebonyolítása rengeteg lehetőséget ad. A világ országai, népei India nemzeti ünnepén év öt évre megemlékeznek a január 28-i évfordulóról. Ebben az évben azonban az India iránti ' 'klődés sokkal mélyebb és komolyabb. A választásokon nagyon sok dől el. Mind ez ideig a választás Indiában voltaképpen azt jelentette, hogy a kongrid pártnak, amely monopolhelyzetben van, alkalma adódó frissítésre, vezetői és képviselői cseréjére,bizonyos mozgásra. Az 1967-es választás már a szó igazi értelmében választás volt, — elykor a kongresszus jelentősen veszített befolyásából. Azóta rendkívüli események sora történt, — a kongresszuspárt magja, Indira Gandhi vezetésével kísérletet tesz a tömegek inkonszenvének visszahódítására, a kiábrándult, a kongresszust tömegesen elhagyó választók újra megnyerésére. Most valóban választ India — utat választ, politikát választ. S az ország barátainak nem közömbös, hogy mit választ, merre fog haladni. Nem közömbös a nagytőke pártfogóinak sem, hogy olyan kormány lesz továbbra is Indiában, amely a szocialista országokkal szemben baráti politikát folytat vagy olyan, amely lépéseit a külföldi, mindenekelőtt az amerikai tőke érdekeihez igazítja. Most erről lesz szó s ahogy a január 26-i ünnep múltán közelednek a választás napjai, úgy foglalkoztatja a nemzetközi közvéleményt mindinkább India jövőjének kérdése. Púja Frigyes Jemenben Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, aki jószolgálati küldöttség élén érkezett Adenbe — interjút adott az adeni rádiónak — jelenti az ADN. A többi között hangsúlyozta, a két baráti ország, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság és a Magyar Népköztársaság szoros kapcsolatainak alapja a teljes nézetazonosság a nemzetközi politika fő kérdéseiben. Az ANA athéni hírügynökség a magyar küldöttség látogatása alkalmából azt írta: a küldöttség teljes megértést tanúsít ama súlyos körülmények iránt, amelyek között a forradalmi demokratikus Jemen nemzeti demokratikus átalakulását végrehajtja. A hírügynökség bejelentette, hogy a magyar küldöttség gazdasági, technikai és kulturális megállapodásokat köt a Jemeni Népi Demokratikus Köztársasággal. Szamos Rudolf: Hain szityelt 8. A kormány közbelépésére az államügyész és a fogházigazgató végül mégis engedélyezte Polaccónak a „nehéz fiúk” osztályán Pisciotta mellett történő elhelyezését, így lett az egykori legendás partizánvezér a hírhedt szicíliai bandita cellaszomszédja. E machinációkról Pisciotta mit sem tudott. A megtört arcú beteges rablárs lassan megnyerte rokonszenvét s mivel az napokig hallgatott, ellentétben a spiclik közismert bőbeszédűségével ösztönös gyanakvása is feloldódott. Annyi néma hónap után a hallgatásra kárhoztatott hetek kegyetlen bánáségából kiszabadulva most a sors kegyét látta Polacco megérkezésében, hiszen beszélgető partnere lett, mégpedig egy igazi sorstárs személyében. Polacco napokig mesélte saját életének kalandjait. A politikát szidta, a ravasz pártvezéreket, a kereszténydemokratákat — De Gasperit és Scelbát. Pisciotta úgy érezte, hogy sanyarú sorsát maga is Scelba szószegésének köszönheti... — Ne búsulj, pajtás — tört ki belőle a negyedik napon — érted is megfizetek annak a gazembernek, aki a hátunk mögött összejátszott Don Carlo maffiájával. Én nem félek már sem tőle sem mástól. Én egyedül csak az ■stentől Félek. És ezért az én nótámat földi ember névreömheti be. A maffia sem? — jegyezte meg csak úgy mellé későn Polacco. Pisciotta erre elhallgatott. Hosszasan mélázott. Végül, mintha egész életútját próbálná mérlegre tenni, megszólalt : — A maffia nagy úr. Azzal még Giuliano sem tudott leszámolni. Pedig mi valaha meg akartuk szabadítani Szicíliát a maffia uralmától. — Hiszen ti magatok is maffiamódszerekkel dolgoztatok — szólt közbe Polacco és úgy tett, mint aki teljesen tájékozatlan. — Nem egészen. Mi megsarcoltuk a gazdagokat és adtunk a szegényeknek. A mi titkos társaságunk a szegények szövetsége volt. — És mégis, a szegényekre lőttetek Portella della Ginestra-nál. — Azok vörösök voltak. Azok ellenünk voltak. — De hiszen a hercegekkel szövetkeztetek. — Azért szövetkeztünk a hercegekkel, hogy leszámoljunk az új földesurakkal. Azért ültünk bele a kereszténydemokraták kosarábis . Aztán kiderült, hogy a hercegek is, a kereszténydemokraták is a maffia zsákjában vannak. A fórnál rétidőrök. Verdiaff és Scelba emberei mind a maffia akaratának engedelmeskedtek... És én, ökör, bedőltem Scelbának. Csúnyán elbánt velem... Én jártam nála Rómában. Személyesen ígért meg nekem mindent. Érted ezt, pajtás? Ezután végeztem Giulianóval, mert azt hittem, hogy ő elárult minket... de az anyja, aki az én nagynéném, Giuliano fölött bosszút esküdött és elátkozott engem. És látod, az átok fogott. Azért vagyok itt. Pedig azt hittem, ha megölöm Giulianót, három legyet ütök egy csapásra: kegyelmet kapok és szabad leszek, ezt ígérte a belügyminiszter. Másodszor: megbüntetek egy embert, aki engem is belevitt egy esztelen gyilkos bandába. Harmadszor pedig öröklöm mindazt a hatalmat, amit Giuliano megteremtett... Pajtás, nálunk Szicíliában a vendetta szent és kegyetlen törvénye uralkodik. Most nincs fegyver a kezemben, hogy megbosszuljam a politikusok árulását, de birtokomban van Giuliano feljegyzéseinek egy példánya s ha azt én előadom, beleroppan néhány miniszteri bársonyszék. Ez lesz az én veniettám. — Miért nem adtad közre őket Viterbóban? — Te ezt nem értheted. Itt nem vagyok hazám földjén, de ha Palermóban tárgyalni kezdik peremet és megkérdezik, miért öltem meg Giulianót, akkor indul majd meg a föld, mint ahogy Messinában rengett minden ház, amikor az Etna dühödt szelleme kitört... Érted már, cimbora? Megbosszulok mindent és mindenkit. — És aztán mit érsz vele? Néhány nagyfejű belebukik, de a maffián egymagad nem győzhetsz. A maffia utánad nyújtja kezét és az életedet követeli... A történtek után pedig a vörösökhöz nem menekülhetsz. — Igaz. A maffia már eddig is alkudozott a bőrömre. Én tudom ezt. De neked megmondhatom, én sem állok egyedül. Dona Calo egész rothadt bandáját bele fogom dögleszteni a Carea pokolbfizős szakadásaiba. A potrohos vén gazember megtudja majd, ki is volt az a Gaspare, akit megszégyenített, akit eldobott, mint egy kifacsart citromot. ..És ez így ment nap, mint nap. Harmadik hete voltak már együtt és egy fülledt augusztusi hajnalon Polacco arra ébredt, hogy Pisciotta bezárt tigrisként kereng ketrecében. — Mi történt veled pajtás? — dugta fejét az átjáró rácsához Polacco. — Szabadságot ígértek... Szabadságot! És itt rothasztanak halálra. Már Palermóban kellene lennem. Beszélni akarok... Beszélni... Én nem akarok addig meghalni... — Ne siesd el, pajtás •— csillapította Pisciottat Polacco. —‘Mit ne siessek el? AZ éjjel eljött hozzám Giuliano. Ide jött a cellába és azt mondta: Gaspare, hiába öltél meg, a vérem visszahull rád.. Vagy megbosszulsz minket, vagy a pokol fenekéig rágja csontodat kiontott vérem. . — mondta Pisciotta és a rácson átdugta kezét. A jobbkeze fejére bal mutatóujjával izgatottan rábökött. — ...Látod? Itt. Ezen a ponton cseppent rám a Vére. Látod a foltot? Fekete vérfolt és ez nem jön le... (Folytatjuk)