Kelet-Magyarország, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-26 / 21. szám

t. hOM (Folytatás a 1. oldalról) sült. Az 1966-os válság so­rán, amikor az ugandai ki­rályt száműzték és Obote vette át a hatalmat, fontos szerepet játszott. 1966-ban ezredesi rangban a hadsereg és a légierők vezérkari főnö­kévé, 1967. januárjában dan­dártábornokká és az ország fegyveres erőinek parancsno­kává nevezték ki, 1968-ban vezérőrnaggyá lépte­tek elő. Még 1966-ban vizsgálatot in­dítottak ellene állítólagos tör­vényellenes aranyüzletek m­iatt, de sikerült tisztáznia magát. 1969-ben Amin tábornok egyhónapos külföldi körúton volt, ennek során a Szovjet­unióban, Indiában és Cseh­szlovákiában tett látogatást. 1970-ben befolyása ismét csökkent és felmentették a fegyveres erők parancsnoksá­gának tisztéből, helyét az Obote iránti hűségéről ismert Husszein tábornok fog­lalta el. Amin megmaradt vezérkari főnöknek, de ez a tisztség egyes kommentá­torok szerint alig jelentett többet egyszerű hivatali asz­talnál. Feltételezhető, hogy a hatalomátvételre már ko­rábban készült. Amin tábornok különben szenvedélyes sportoló, kilenc éven keresztül Uganda ne­hézsúlyú bokszbajnoka volt. A hétfői katonai puccs okairól különböző feltétele­zések vannak. Egyes hírma­gyarázók rámutatnak a had­sereg egy része és Obote, el­nök ellentéteire, hangsúlyoz­zák a törzsi ellentéteket. Vannak, akik a hadsereg közbelépését Obote gazdaság­­politikájával hozzák össze­függésbe. Az elnök fokozott államosítási programot hirde­tett meg. Nimeri tábornok, Szudáni államfő hétfőn délután hosz­­szú megbeszélést folytatott Faruk Abu Issza külügymi­niszterrel a legújabb ugan­dai eseményekről. Az Ugan­dával több száz kilométeres közös határral rendelkező Szudán külügyminisztér­iuma — mint Khartoumban közöl­ték —, élénk figyelemmel kí­séri az Ugandából érkező híreket. Párizsban megkezdődtek Pompidou és Brandt tárgyalásai A félévenként esedékes francia—nyugatnémet csúcs­­találkozó hétfőn Pompidou és Brandt 80 perces megbeszé­lésével kezdődött, amelyet Brandt kancellár távozóban „igen jó kezdetnek” nevezett. Mint várható volt, az első találkozó csaknem kizárólag a nyugat-európai gazdasági integráció legidőszerűbb kér­dése, a gazdasági és pénzügyi unió létrehozása körül for­gott, amelyben az EGK de­cemberi brüsszeli értekezle­tén ellentétbe került egy­mással a nyugatnémet és a francia álláspont. Brandt és Pompidou első ,­ tanácskozása után mindkét fél jó kezdet­ről beszélt és a jelek sze­rint sikerült kiküszöbölni a Közös Piac továbbfejlesztésé­ben mutatkozó nézeteltérése­ket. A szóvivők szerint a né­zetek nagyfokú egyezéséről tanúskodott a két külügymi­niszter, Schumann és Scheel első találkozója is. Ezt követően Chaban-Del­­mas miniszterelnök a fran­cia külügyminisztériumban ebédet adott Brandt kancel­lár tiszteletére. A francia kormányfő pohárköszöntőjé­ben főleg az NSZK keleti politikáját méltatta. A két delegáció vezetője, Pompidou elnök és Brandt kancellár, délután ismét ta­­lálkozott az Élysée-palotában és újabb négyszemközti meg­beszélést tartott. A nyugatné­met kancellárt előzőleg fo­gadta Chaban-Delmas fran­cia miniszterelnök. Pompidou és Brandt má­sodik tanácskozásával egy­­időben a szakminiszterek is megbeszéléseket folytatta­k. Lengyel vezetők Szczecinben Edward Gierek, a LEMP KB első titkára és Piotr Ja­­roszewicz miniszterelnök va­sárnap Szczecinben, a Wars­­ki hajógyárban, ahol a na­pokban ismét megszakadt a termelőmunka.. találkozóit a gyár kollektívájával. — je­lenti a PAP lengyel hírügy­nökség. — A találkozón megvitatták az ország idő­szerű politikai és gazdasági problémáit. A gyár kollektí­vájának képviselői a találko­zón támogatásukról biztosí­tották a párt új vezetőségét. Kifejezték bizalmukat Ed­ward Gierek és az általa kezdeményezett megújhodási folyamat iránt. A gyár dol­gozói a párt politikájának nyújtott támogatás jegyé­ben újból felvették a terme­lőmunkát. Edward Gierek és Piorr Jaroszewicz vidéki körútján hétfőn Gdanskba érkezett. KELET-MAGYARORSZÁG Közlemény a szovjet és csehszlovák párt- és állami vezetők megbeszéléseiről Hétfőn Moszkvában tár­gyalások voltak Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszi­gin és Konsstantyin Katusev, illetve Gustav Husák, Lubo­­mir Strougal és Vasil Bilak között. Mint a tárgyalásokról kia­dott hivatalos közlemény el­mondja, a találkozó során eszmecsere folyt az SZKP és a CSKP illetve a Szovjetunió és Cseh­szlovákia közötti ba­ráti kapcsolatok és testvéri együttműködés továbbfej­­lesztésének és erősítésének kérdéseiről. A felek tájékoz­tatták egymást a kommuniz­mus, illetve a szocializmus országukban folyó építésének menetéről. A szovjet vezetők ismertették a decemberben véget ért ötéves terv teljesí­tésének előzetes eredményeit, továbbá a szovjet népgazda­ság fejlesztésének távlatait az új ötéves tervidőszakban. Kü­lönösen nagy figyelmet for­dítottak az SZKP XXIV. kongresszusának előkészü­leteire, valamint a dolgozók körében ezzel kapcsolatos mozgalomra, amelynek célja, kiemelkedő munkateljesít­ményekkel köszönteni a kongresszust. A csehszlovák elvtársak be­számoltak arról, hogy sikere­sen megvalósul a Csehszlo­vák Kommunista Párt irány­vonala, amelynek célja az or­szág helyzetének további ido­­litikai és gazdasági konszoli­dálása. Megelégedéssel álla­pították meg, hogy a CSKP Központi Bizottságának de­cemberi plénumán elfogadott dokumentumok, különösen a Tanulságok című dokumen­tum­ széles körű helyeslésre és támogatásra talált a kom­munistáknál és a többi dol­gozó tömegeinél. A csehszlo­vák vezetők elmondták, hogy növekszik a munka iránti lelkesedés, az ország vállala­tainál verseny bontakozott le, a Csehszlovák Kommunista Párt idén májusban esedékes 50 éves fennállása alkalmá­ból. A csehszlovák—szovjet gaz­dasági együttműködés külön­böző területein elért sikerek­re rámutatva, a felek hang­súlyozták a kooperáció és a termelés szakosítása további elmélyítésének jelentőségét annak érdekében, hogy haté­konyabban alkalmazzék a tu­domán­yos-műszaki haladás vívmányait. A nemzetközi problémák megvitatásakor újból leszö­gezték, hogy nagy jelentősé­­gűek az európai béke és biz­tonság szempontjából a Szov­jetunió és a Lengyel Népköz­társaság által a Német Szö­vetségi Köztársasággal meg­kötött szerződések. A felek megerősítették azt az­­állás­pontjukat, hogy a müncheni egyezményt kezdettől f­­gva érvénytelennek kell tekinteni, minden következményével egyetemben. A szovjet és a csehszlovák vezető politikusok találkozó­ja, amely a barátság, a szívé­lyesség és a testvéri kölcsö­nös megértés légkörében folyt le, kifejezésre juttatta, hogy Csehszlovákia és a Szovjet­unió nézetei és álláspontja teljes mértékben megegyezik a megvitatott kérdések egész körét illetően. Az SZKP Központi Bizott­ságának Politikai Bizottsága vacsorát adott a baráti láto­gatásra hétfőn Moszkvába ér­kezett csehszlovák vezetők tiszteletére. Gustáv Husák, Lubomir Strougal és Vasil Bilak hét­főn hazautazott. Folynak a harcok Phnom Penh körül A kambodzsai felszabadító erők hétfőn virradóra ismét támadták Phnom Penh repü­lőterét és fokozták nyomá­sukat a főváros védelmi vo­nalaira. Az AP jelentése szerint a repülőtér területén az éjsza­ka fegyveres harc folyt Magában a fővárosban az éjszaka folyamán több rob­banás történt. A támadás célpontja volt az éjszaka a fővárostól 16 kilométerrel északra lévő Prek Tameak és Preah Prasap is. Hírek sze­rint a térségben egész éj­szaka folytatódtak a harcok. Vasárnap a felszabadító erők kezébe került a fővá­rostól 48 kilométerrel dél­nyugatra lévő Saang városa. Kirchschläger Moszkvába érkezet! Hétfőn Moszkvába érkezett dr. Rudolf Kirchschläger osztrák külügyminiszter. A szovjet kormány meghívásá­ra január 25-től 30-ig hiva­talos látogatást tesz a Szov­jetunióban. ÜPTI. Járok­ SB. India ünnepén Különös jelentősége van annak, hogy India nemzeti ünnepe nem az a nap, amikor alkotmányjogilag függetlenné vált, hanem 1950. január 26. évfordulója — azé a napé, amelyen az ország független köztársaság lett és saját al­kotmánya érvénybe lépett. Január végét csupán egy hónap választja el február végétől — a köztársaság ün­nepét attól a naptól, amikor a köztársaság népe legfonto­sabb állampolgári funkcióját gyakorolja: az urnák elé já­rulva megválasztja képvise­lőit, s rajtuk keresztül új kormányát. ■Utoljára 1967-ben volt In­diában általános választás és az alkotmány szerint nem­ is kellett volna utá­n az idén vá­­lasztaniok A körülmények azonban úgy alakultak, hogy a kormány kedvezőnek látta a jelenlegi időpontot. Min­denekelőtt azért, mert Indira Gandhi az elmúlt hónapok­ban végrehajtott intézkedései, politikai lépései a legszéle­sebb támogatást biztosítják számára. Indira Gandhi ma annak az embernek a jogán kéri a választók szavazatát, aki államosította a bankok jó részét, aki szakítani mert a nagytőke támogatását élvező jobboldali pártvezéreikkel, aki megfosztotta a maharadzsá­kat kiváltságaiktól. Első ízben Nehru halála óta olyan poli­tikus áll az ország élén, aki tudatos baloldali programot hirdet. Az indiai helyzet azonban igen bonyolult. Fő jellemvo­nása, hogy míg a jobboldali pártok összefogtak Indira Gandhi megbuktatására, a baloldal pártjai között nin­csen egység, sőt az egyik szociáldemokrata párt kész volt a szélsőséges jobboldallal is összefogni Indira Gandhi ellen. Az az elhatározás, amit a miniszterelnök beje­lentett — mármint hogy pártja egyedül lép fel a vá­lasztásokon, nem alakít sem­milyen más párttal választási szövetséget — igen kockáza­tos lépés, amely kitűnő ered­ményt hozhat számára, eset­leg azonban bukását okozhat­ja. Az a tény természetesen, hogy Indira Gandh­i ily mó­don elutasította egy — min­denekelőtt a kommunisták­kal, de más baloldali pártok­kal is szervezendő — koalicr­n gondolatát, nem jelenti azt, hogy szükségszerűen egymás ellen is fellépnek az­ Indira Gandhi vezetése alatt álló kongresszus és a kommunis­ták jelöltjei. Az együttműkö­désre a választás lebonyolítá­sa rengeteg lehetőséget ad. A világ országai, népei In­dia nemzeti ünnepén év öt évre megemlékeznek a ja­nuár 28-i évfordulóról. Ebben az évben azonban az India iránti­­ ' 'klődés sokkal mé­lyebb és komolyabb. A vá­lasztásokon nagyon sok­ dől el. Mind ez ideig a választás Indiában voltaképpen azt je­lentette, hogy a kongri­d pártnak, amely monopolhely­­zetben van, alkalma adódó­­ frissítésre, vezetői és kép­v­i­­selői cseréjére,­­bizonyos moz­gásra. Az 1967-es választás már a szó igazi értelmében választás volt, — elykor a kongresszus jelentősen veszí­tett befolyásából. Azóta rend­kívüli események sora tör­tént, — a kongresszuspárt magja, Indira Gandhi vezeté­sével kísérletet tesz a töme­gek inkonszen­vének vissza­­hódítására, a kiábrándult, a kongresszust tömegesen el­hagyó választók újra meg­nyerésére. Most valóban választ India — utat választ, politikát vá­laszt. S az ország barátainak nem közömbös, hogy mit vá­laszt, merre fog haladni. Nem közömbös a nagytőke pártfo­góinak sem, hogy olyan kor­mány lesz továbbra is Indiá­ban, amely a szocialista or­szágokkal szemben baráti po­litikát folytat vagy olyan, amely lépéseit a külföldi, mindenekelőtt az amerikai tőke érdekeihez igazítja. Most erről lesz szó s ahogy a ja­nuár 26-i ünnep múltán kö­zelednek a választás napjai, úgy foglalkoztatja a nemzet­közi közvéleményt mindin­kább India jövőjének kérdé­se. Púja Frigyes Jemenben Púja Frigyes, a külügymi­niszter első helyettese, aki jószolgálati küldöttség élén érkezett Adenbe — interjút adott az adeni rádiónak — jelenti az ADN. A többi kö­zött hangsúlyozta, a két ba­ráti ország, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság és a Magyar Népköztársaság szoros kapcsolatainak alapja a teljes nézetazonosság a nemzetközi politika fő kér­déseiben. Az ANA athéni hírügynök­ség a magyar küldöttség lá­togatása alkalmából azt írta: a küldöttség teljes megértést tanúsít ama súlyos körülmé­nyek iránt, amelyek között a forradalmi demokratikus Je­men nemzeti demokratikus átalakulását végrehajtja. A hírügynökség bejelentette, hogy a magyar küldöttség gazdasági, technikai és kul­turális megállapodásokat köt a Jemeni Népi Demokratikus Köztársasággal. Szamos Rudolf: Hain szityelt 8. A kormány közbelépé­sére az államügyész és a fog­házigazgató végül mégis en­gedélyezte Polaccónak a „ne­héz fiúk” osztályán Pisciotta mellett történő elhelyezését, így lett az egykori legendás partizánvezér a hírhedt szi­cíliai bandita cellaszom­szédja. E machinációkról Pisciotta mit sem tudott. A megtört arcú beteges rablárs lassan megnyerte rokonszenvét s mivel az napokig hallgatott, ellentétben a spiclik közis­mert bőbeszédűségével ösz­tönös­ gyanakvása is feloldó­dott. Annyi néma hónap után a hallgatásra kárhozta­tott hetek kegyetlen bánásé­gából kiszabadulva most a sors kegyét látta Polacco megérkezésében, hiszen be­szélgető partnere lett, még­pedig egy igazi sorstárs sze­mélyében. Polacco napokig mesélte saját életének kalandjait. A politikát szidta, a ravasz pártvezéreket, a keresztény­­demokratákat — De Gasperit és Scelbát. Pisciotta úgy érezte, hogy sanyarú sorsát maga is Scelba szószegésé­nek köszönheti... — Ne búsulj, pajtás — tört ki belőle a negyedik na­pon — érted is megfizetek annak a gazembernek, aki a hátunk mögött összejátszott Don Carlo maffiájával. Én nem félek már sem tőle sem mástól. Én egyedül csak az ■stentől Félek. És ezért az én nótámat földi ember névr­eömheti be. A maffia sem? — je­gyezte meg csak úgy mellé későn Polacco. Pisciotta erre elhallgatott. Hosszasan mélázott. Végül, mintha egész életútját pró­bálná mérlegre tenni, meg­szólalt : — A maffia nagy úr. Azzal még Giuliano sem tudott le­számolni. Pedig mi valaha meg akartuk szabadítani Szi­cíliát a maffia uralmától. — Hiszen ti magatok is maffiamódszerekkel dolgoz­tatok — szólt közbe Polacco és úgy tett, mint aki teljesen tájékozatlan. — Nem egészen. Mi meg­sarcoltuk a gazdagokat és adtunk a szegényeknek. A mi titkos társaságunk a szegé­nyek szövetsége volt. — És mégis, a szegényekre lőttetek Portella della Gi­­nestra-nál. — Azok vörösök voltak. Azok ellenünk voltak. — De hiszen a hercegekkel szövetkeztetek. — Azért szövetkeztünk a hercegekkel, hogy leszámol­junk az új földesurakkal. Azért ültünk bele a keresz­ténydemokraták kosaráb­­is . Aztán kiderült, hogy a hercegek is, a keresztényde­mokraták is a maffia zsákjá­ban vannak. A fórnál rétid­őrök. Verdiaff­ és Scelba em­berei mind a maffia akaratá­nak engedelmeskedtek... És én, ökör, bedőltem Scelbá­­nak. Csúnyán elbánt velem... Én jártam nála Rómában. Személyesen ígért meg ne­kem mindent. Érted ezt, paj­tás? Ezután végeztem Giu­­lianóval, mert azt hittem, hogy ő elárult minket... de az anyja, aki az én nagyné­­ném,­ Giuliano fölött bosszút esküdött és elátkozott en­gem. És látod, az átok fo­gott. Azért vagyok itt. Pedig azt hittem, ha megölöm Giulianót, három legyet ütök egy csapásra: kegyelmet ka­pok és szabad leszek, ezt ígérte a belügyminiszter. Má­sodszor: megbüntetek egy embert, aki engem is bele­vitt egy esztelen gyilkos ban­dába. Harmadszor pedig öröklöm mindazt a hatalmat, amit Giuliano megteremtett... Pajtás, nálunk Szicíliában a vendetta szent és kegyetlen törvénye uralkodik. Most nincs fegyver a kezemben, hogy megbosszuljam a poli­tikusok árulását, de birto­komban van Giuliano fel­jegyzéseinek egy példánya s ha azt én előadom, belerop­­pan néhány miniszteri bár­sonyszék. Ez lesz az én ven­­iettám. — Miért nem adtad közre őket Viterbóban? — Te ezt nem értheted. Itt nem vagyok hazám földjén, de ha Palermóban tárgyalni kezdik peremet és megkérde­zik, miért öltem meg Giu­lianót, akkor indul majd meg a föld, mint ahogy Messiná­­ban rengett minden ház, ami­kor az Etna dühödt szelleme kitört... Érted már, cimbora? Megbosszulok mindent és mindenkit. — És aztán mit érsz vele? Néhány nagyfejű belebukik, de a maffián egymagad nem győzhetsz. A maffia utánad nyújtja kezét és az életedet követeli... A történtek után pedig a vörösökhöz nem me­nekülhetsz. — Igaz. A maffia már ed­dig is alkudozott a bőrömre. Én tudom ezt. De neked meg­mondhatom, én sem állok egyedül. Don­a Calo egész rot­hadt bandáját bele fogom dögleszteni a Carea pokolbfi­­zős szakadásaiba. A potrohos vén gazember megtudja majd, ki is volt az a Gaspa­re, akit megszégyenített, akit eldobott, mint egy kifacsart citromot.­­ ..És ez így ment nap, mint nap. Harmadik hete voltak már együtt és egy fülledt augusztusi hajnalon Polacco arra ébredt, hogy Pisciotta bezárt tigrisként kereng ket­recében. — Mi történt veled pajtás? — dugta fejét az átjáró rácsá­hoz Polacco. — Szabadságot ígértek... Szabadságot! És itt rothasz­tanak halálra. Már Palermó­ban kellene lennem. Beszél­ni akarok... Beszélni... Én nem akarok addig meghal­ni... — Ne siesd el, pajtás •— csillapította Pisciottat Po­lacco. —‘Mit ne siessek el? AZ éjjel eljött hozzám Giuliano. Ide jött a cellába és azt mondta: Gaspare, hiába öltél meg, a vérem visszahull rád.. Vagy megbosszulsz minket, vagy a pokol feneké­ig rágja csontodat kiontott vérem. . — mondta Pisciotta és a rácson átdugta kezét. A jobbkeze fejére bal mutató­ujjával izgatottan rábökött. — ...Látod? Itt. Ezen a ponton cseppent rám a Vére. Látod a foltot? Fekete vérfolt és ez nem jön le... (Folytatjuk)

Next