Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-06 / 104. szám
1979. május 6. Méretek M ennyi minden csal elő régi képeket! Milyen sok régi emlék bukkan fel egy-egy mai eset kapcsán! Egy üzemben járva panaszkodtak a minap: van vagy három olyan brigád, amelyikkel nem lehet bírni. Tanulnak, teszik-veszik magukat, s mérhetetlenül elhúznak a többitől. Mire jó ez? — kérdezte egy konzervatív brigadéros. Túlságosan kilógnak. A másik kis eset egy iskolában jutott a fülembe. A nevelő panaszkodott: van az osztályában három-négy gyermek, aki kilóg a sorból. Otthon sokat kapnak ismeretben, jobban tájékozottabbak mint a többi. — Zavarba hozzák társaikat, le kell állítani őket — tette hozzá, jelezve a nivellálás irányát. A kisváros éttermében találkoztam a volt agronómussal. Kinézték a tszből. Hallottam róla: kirítt a többi közül. Kiderült mellette mások kis képzettsége. Most azon töpreng, érdemes volt? Időben és térben távoli esetek. A jegyzet őrizte meg őket. Sosem hittem, hogy írásba kívánkoznak majd. Csak így egymás mellé állítva ébresztettek egy régi emléket. Kis emberke voltam. Olyan korban, amikor már nyiladozik az értelem, s megrögződnek a képek az emberben. Olyan korban tehát, amikor már elraktározódnak helyzetek, jóllehet nem is érti az ember, miért. Apámmal játszottam. Nagy, magas ember volt. A játék közben letérdelt a földre, hogy közelebb kerüljön hozzám. Ekkor kiáltottam fel: — Most pontosan olyan nagy vagyok, mint te! És nagyon örültem, hiszen nem alulról láttam már csupán, nem nyúlt fel a villanykörtéig a képe, nem egy béka perspektívájából voltam kénytelen látni. Most pontosan olyan nagy vagyok, mint te! — ezzel nyugtáztam a tényt. Apám rám nézett. Sosem felejtem el hosszú arcát, fekete keretes szemüvegét, s a mögüle kutató szemeit. Aztán nagyon csendesen megszólalt: A ti Fiam, a törpe nem térdelő óriás. S az óriás nem pipiskedő törpe. Ne ágaskodni akarj, hanem igyekezz felnőni! Bölcselő veszett volna el benne? Nem is fogtam fel a szavak értelmét. Csak csodálkoztam. Mert nem értettem pontosan, miért mondja. Sok évnek, évtizednek kellett elmúlni addig, míg rájöttem. Az óriás ha lehajol, attól nem lesz törpe. S nem pipiskedni kell, hanem felnőni. orbaraktam a példáimat, melyek felgyűltek a jegyzeteken. Felrémlett előttem: térdre kényszeríteni akarják az óriást? Vagy talán ágaskodik a törpe? Pedig felnőni kell. Korhoz, élethez, tudáshoz, törekvéshez, célhoz. Bürger Lajos : KELET-MAGYARORSZÁG Konzervgyári munkásasszonyok között Nincs jobb a világon Édesanyák. Olyanok, mint Zsoldos Andrásné, Tóth Bertalanné és Mikula Jánosné, akik megszenvedve és megszépülve élték át az új élet születésének fájdalmasan szép pillanatait, akik világra segített gyerekükkel maguk is újjászülettek. Őrzik álmainkat, vigyázzák lépteinket, s megrebben szívük, ha veszélyt sejtenek körülötted. Rohannak orvosért, gyógyszert rimánkodnak belénk, s gyógyítanak kérlelő szavukkal. Dolgoznak egy—két—három műszakban. Iskolapadban ülnek felnőtt fejjel, hogy megtanulják a számtant és a fizikát, hogy felemelkedjenek hozzád, hogy segítségedre legyenek. Zsoldosné négy gyermek édesanyja. Legjobban a negyedik gyermekével, Katikával szenvedett meg. Őt Szegeden, az 1-es számú klinik Hágom kán hozta a világra. ,,A második volt a legkönnyebb szülésem. Andrissal Kemecsén, a szülőotthonban. Az elsőt édesanyám házánál szültem meg Dombrádon. Vasárnap volt, s már nem érkezett kijönni a mentő. Reggel ötkor jöttek a fájások, s negyed ?-kor már felsírt Irénke. Tizenhét éves voltam 1961-ben. A fél falu odacsődült házunkhoz, mindenki segíteni akart. „Négy gyermek, három helyen születtek. Laci is Kerhecyén. Ott, ahová a sors vezette a családot." Miskuláné a segédmunkás asszonyként kezdett üzemgazdász két gyermeket hozott a világra. „Nyíregyházán Jutkát is, Jánost is. Nagyon vártuk a gyerekeket. Tizenkilenc éves voltam, amikor Jutka érkezett. Nagyon nehéz volt. Valamivel köny■nyebben szültem meg Jánost.” Felcseperedtek, Jutka 17 éves, érettségi előtt áll. János most hetedikes. „Segítenek sokat, rendesek, s mi a férjemmel azért is tanultunk tovább, hogy tanulásukat segítsük.” Ezért járta végig a ranglétrát, ezért vállalt három műszakot. „Sok mesét, verset tanultunk meg együtt, s újra megtanultam a játékokat, s olyan öröm most, amikor anyák napján elém állnak, s azokat a verseket hallom vissza, amit taníttattam nekik.” Zsoldos mamának ilyenkor mindig ezt éneklik: „Az én jó anyámnál nincs jobb a világon." Ilyenkor az ember könnyei kicsordulnak az örömtől. Tóthné, Ágnesnek és Juditnak adott életet. Ricsin szült, Borsod megyében. „Én kicsi vagyok, s ők nagy babák voltak. Nagyon nehéz szüléseim voltak.” Zsoldosáé, most egy műszakban dolgozik. Már nem kell a gyerekeket reggel ébreszteni, elkészíteni, mint annak idején. „Hátra járok dolgozni, anyagmozgató vagyok. Ez az egyik legnehezebb munka a gyárban. A hidraulikus kézikocsit irányítani, vezetni, húzni, tolni, mikor, hogy kívánja a munka. Naponta legalább 70 mázsát mozgatok meg. Meg kell dolgozni a pénzért, így segítem a családom. Ezért is tanultam. És ebben inkább Irénke segített, amikor a szakmunkásképzőbe jártam. Különösen matematikából.” Miikuláné önállóságra nevelte gyermekeit. Férjével azért képezte magát, hogy tudjon nyújtani valamit gyermekeinek. „Eddig a fiammal, Jánossal még minden feladatot sikerült megoldani matematikából. Szeretném, ha mérnök lenne, diplomás ember. Jutka a tanárképzőbe készül.”’ Tóthéknál csak az édesanyához fordulhatnak segítségért a gyerekek. Ő egyedül gondoskodik róluk. Ágnes harmadikos a gimnáziumban, a kicsi nyolcadikos. „Kísértem őket iskolába reggel, este rohantam értük, így telnek el a fiataléveim. Elvégeztem a konzervipari szakmunkásképzőt is, csak azért, hogy segítsem őket is. Szeretnék ősszel gimnáziumba járni.” „Azért tanultunk felnőtt fejjel, vállalva a nehezebb munkát is, hogy többet tudjunk nyújtani gyermekeinknek” — fogalmazzák meg a szép hitvallást. A kérdés is adódik: vajon megköszönike a gyerekek? Zsoldosné: „Ez ideig megköszönték". Tóthné: „Nagyon jó gyermekeim vannak. Együttérzők, segítőkészek.” Mikuláné: „Úgy nevelten őket, hogy visszavárhatom tőlük a szeretetet.” S vajon kik fogalmazhatnák meg szebben, ha nem ők, mit is jelent édesanyának lenni? Zsoldosné: „Egyrészt dicsőség, másrészt szívfájdalom is, ha betegek, ha segíteni akar az anya és nem tud. Ez fájdalmas." Tóthné: „Csodálatos érzés. Az ember fáradhatatlan értük.” Mikuláné: „A legfelemelőbbnek tartom az emberi érzések között.” Farkas Kálmán Zsoldos Andrásné Tóth Bertalanné Mikula Jánosné Új négyszintes, húszlakásos lakóház épül Mátészalkán a Kraszna Áruház mellett. (Császár Cs. felv.) 3 . Minőség, A JÁRMI ALKOTMÁNY Termelőszövetkezet a Tanácsköztársaság 60. évfordulója tiszteletére az év elején versenyre hívta a megye szövetkezeti gazdaságait. Azóta a termelőszövetkezeteknek több mint fele elfogadta a jármiak kihívását, és megfogalmazták a saját adottságaiknak megfelelő versenyvállalásukat. A kezdeményezők is, a csatlakozók is figyelembe vették a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsága közös felhívásában javasolt irányelveket. Minden vállalásban megtalálható a jobb minőségre serkentés, a takarékosabb, nyereségesebb gazdálkodásra való törekvés, de mivel a mezőgazdasági termelésben a legtöbb termény és termék mennyiségi termelésének növelése is cél lehet — ha az nyereséges — így valamennyi szövetkezeti terven felüli hozamokra is vállalást tett. A csatlakozások még napjainkban is érkeznek a területi szövetséghez. A vállalt milliókat még nem összesítették, de nem is ez a lényeg. A körültekintő, reális vállalások teljesítésén a hangsúly. A tavaszi vetés, a dohánypalántálás kivételével a vége felé tart. Már megállapíthatjuk, az időjárással dacolva, a legtöbb termelőszövetkezetben jól használták ki a néhány órás alkalmas időt is. A szántóföldi termelést nagymértékben befolyásoló talaj-előkészítést, vetést a gazdaságok többségében eddig jó minőségben végezték. AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSBEN, a gépek üzemeltetésében és a melléküzemági tevékenységben nincs időszaki kampány, mint ahogy ez a növénytermelésben van. Ezért már az év elejétől tehettek és tenni is kellett a vállalások teljesítéséért. A fehérgyarmati Győzhetetlen Brigád Termelőszövetkezet többek között például azt vállalta, hogy az egy liter tej előállításához öt dekagramm abrakkal kevesebb nyereség et használnak fel, ez 144 ezer forint termelési költségmegtakarítást jelent. Az eddigi jelzések szerint jól kezdték az ■ évet. Ugyanez a termelőszövetkezet a műtrágyaadagolásnál figyelembe veszi a talajvizsgálatot és csak a szükség szerinti mennyiséget adják az egyes növények alá. Ez a takarékosság is közel 100 ezer forintot jelent. Az üzemanyag- és alkatrészmegtakarítással együtt mintegy félmillió forinttal csökkentikaz éves termelési költséget. Pátrohán a szakszerűbb, jobb minőségű permetezéssel a múlt évi vegyszermennyiségnek csak a 95 százalékát használják fel, ezzel 382 ezer forintot takarítanak meg. A hozamok növelése, a jobb minőség előállítása a tunyogmatolcsi "Zalka Ma. t" Termelőszövetkezetben 2 millió 400 ezer forinttal több nyereséget jelent. Hadászon az almaexport 5 százalékos növelése közel 2 millióval növeli a bevételt. A példák hosszú sorát lehetne citálni, mivel és hogyan akarják milliókkal növelni a nyereséget. Ám a mostani verseny tartalmában is más minőségű, különösen azzá teszik a szocialista brigádok társadalmi vállalásai. Ezért ide kívánkozik, hogy szóljunk annak a 600 brigádnak a vállalásáról is, amelyik eddig beküldte csatlakozását. Majd csak minden községben patronálják az óvodát, segítik az öregek napközijét otthonosabbá tenni. Társadalmi munkában építenek sportpályákat, szépítik a község tereit, utcáit azzal, hogy fát ültetnek, füvesítenek. A VERSENYNEK még a kezdetén vagyunk, az elszámolások az év végen lesznek. A szövetkezeti vezetők, a pártalapszervezetek azonban csak akkor készíthetnek jó év véeszámadást, ha már mostantól állandóan figyelemmel kísérik a versenyt, és időközönként értékelik a nagyszerű vállalást. Cs. B. Ballagok lefelé az erdő melletti úton a csárdához, jó hete már, hogy főtt ételt nem ettem. Hideget is csak itt-ott, amióta kiengedtek a szanatóriumból, inkább csak a magány táplált erővel, ha ezt egyáltalán erőnek lehet nevezni. Halászlét, vagy töltött csirkét kívántam volna. S akkor pillantottam meg őt, a nénikét. Füvet tépdesett, és marok szerint helyezte el nagy kézikosarában. Közben imádkozott és dünnyögött: — Na, ezt a csalánt megvágom, meghintem táppal, egy kis forró vizet öntök rá; mindjárt jó lesz a kiskacsáknak! így lesz ez jó, isten segedelmével. De a kislibáknak mit vigyek? A fűért sokat kellene hajlongani. De miért ne hajolgassak? Azok is csak élők! — Segíthetek, nénike? — Nekem? — pillantott fel. — Hát ki másnak? Hosszan, igen hosszan nézett. — Magadon segíts, fiam, hisz olyan sápadt vagy, mint a gólyahír. Majd hozzátette: Galambos Lajos: Nénike a szívemen — Ne nyúlj soha a gólyahírhez. Halál az. Hiába magyaráztam az én két szép fiamnak. Hozzányúltak, a gomblyukukbatűzték, s immár régen halottak. Ikrek voltak. A gomblyukukba tűzték a gólyahírt, úgy mentek a frontra. Voltam a sírjuknál Voronyezsben. Jó emberek élnek ott, épp olyanok, mint mi. Csak háborút ne lássunk soha, azt mondották. Hát én tán nem azt mondom? Kicsordult a könnye, tiszta, vasalt zsebkendőt nyújtottam neki. — Hagyjad csak fiam — mondotta —, jólesik. Haladtunk tovább. — A fiúk után maradt-e család? — A! Hosszan, bánatosan, elnyújtva mondta ezt az — Mire akkor ez a cipekedés? Nincs nyugdíjuk? — Nekünk? ■ Megállt egy cseppet: Ti- Hisz az ugami alapító tagja volt a nyírszőlősi szövetkezetnek. — Akkor pedig? — Mit, akkor pedig? — A munka, a cipekedés minek, nénike? — Neked minek a menés, fiam? — Megvan a sorsom. — Sors! Az mindenkinek adatik. Megállt ismét egy kicsit. — Gyerek? — kérdezte. — Kettő, szintén. — Egy asszonytól? — Kettőtől. — Rád néznek néha? — Néha. — S ki néz rád leginkább? — Az édesanyám, néniké. Odaértünk a buszmegállóhoz, fölsegítettem őt a járatra. — Én is ránéznék az én két szép fiamra, ha élnének — mondta. Aztán elment a busz. Nekem meg kissé le kellett ülnöm a megállóban lévő padra.