Kelet-Magyarország, 1983. június (40. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-22 / 146. szám

2 Munkával a kellemes percekért F­ehérgyarmaton, ezek­ben a napokban 2500 általános és középiskolás tanuló kezdte meg a szünidőt. Mind többen szeret­nék, ha a két hónap szünidőből pénzkereset­re is futná. A szakmun­kásképzősök­ és szakkö­zépiskolások kötelező gyakorlatokon vesznek részt, s minden közép­fokú iskolából indulnak csoportok az építőtábo­rokba. A Zalka gimnázi­um és a szakközép 10— 10, valamint a szakmun­kásképző 30 fiú tanulója Makón, 20—20 leány Lengyeltótiban, s 80 kö­zépiskolás fiú és leány Bodakajtorban öregbít­heti szűkebb pátriánk jó hírét. Idén is bekapcso­lódnak a gyümölcssze­désbe az 1. sz. általános iskola úttörői, Bodakaj­­torban. Jut idő pihenésre is. Már 19-én elindult két úttörőcsapatból Fonyód­­ligetre közel 100 úttörő. Az NDK-ba az ipari szakmunkásképzőből 8 KISZ-es jut el ez­ évben, míg a Petőfi Sándor közgazdasági szakkö­zépiskolából hárman Bulgáriába utazhatnak. Az ifjú városok 5. ta­lálkozójának színhelye ezúttal Érd lesz. Au­gusztus végén több, mint 30 fiatal képviseli majd városunkat. Mint ahogy korábban hírt adtunk ró­la, a két középiskolából, az 1. sz. általános iskolá­ból mintegy 200 fiatal az NDK-ban vesz részt gyü­mölcsszedésben. Természetesen itthon is szeretnének pénzt keres­ni a fiatalok. A tanácsi illetékeshez a diákok nyári foglalkoztatásával kapcsolatosan négy gaz­dálkodó egység juttatott el kérelmet. A költség­­vetési üzem 12 fiúnak, s 8 lánynak ajánl teljesít­ménybéres segédmunkát július elejétől, augusztus végéig. Az asztalos- és vasipa­ri szövetkezet már júni­us 20-tól 9—11 forintos órabérben vár 10 fiút és 5 leányt segédmunkára, augusztus végéig. A ME­ZŐGÉP egy hónapra al­kalmaz 3 fiút és 3 leányt kisegítőként, 9—10 forin­tos órabérrel. A rozsályi tsz 5 segédmunkára al­kalmas fiút vár. A jelzett igények alap­ján 30 fiúnak, s 16 le­ánynak nyílik alkalma így elhelyezkedni A ta­pasztalat azonban azt mutatja, hogy a hozzá­tartozók, dolgozni akaró gyerekeinek általában „találnak” alkalmas le­hetőséget. (m. k.) Az oldalt összeállította: BÜRGET LAJOS Kelet-Magyarország Pásztor István rendőr őrnagy, dr. Nemesné dr. Fekete Gabriella, a járásbíróság elnöke, Tu­kacs KISZ munkatársa, Erdélyi Gyula, gimnazista és Nemes Gabriella tekercselő. (Molnár-fotó) Imre, a városi­ járási a megítélés ellentmondásai Munkáslány, járásbíró, rendőrkapitány, KISZ-mun­­katárs, gimnazista. Ők be­szélgető partnereim. Sok ol­dalról vizsgálódhatunk hát. Mondhatnánk: belülről. Hisz’ nemcsak a kimondottan ifjú­ság fiatal, de annak számít a bíró és a rendőr is. Kezdjem azzal, amit Pásztor István vá­rosi-járási kapitány mond: — A járásban és a városban a bűnözési arány jobb, mint más vidékeiken. A fiatalok sem rosszabbak, mint má­sutt. Sőt A kis település, a kis város olyan közeg, amely eleve visszatart a rossztól, hiszen mindenki ismer min­denkit. Ez persze nem je­lenti azt, hogy nincsenek za­varó dolgok. Az oktalan­ ron­gálással itt is találkozunk, vannak betörések, garázda­­ságok, az ital hatása alatt el­követett rendbontások. De — és ez újabb visszatartó té­nyező — szinte mindenre azonnal fény is derül. A család felelőssége — Hadd induljak ki a sa­ját területemről — mondja dr. Nemesné dr. Fekete Gab­riella, a járásbíróság elnöke — a válóperek világából. Ha valahol, akkor itt tetten ér­hető a felelőtlenség. Pár hét, jobb esetben pár hónap­ múl­tán jönnek a fiatalok, bont­suk fel a házasságot Az okok nevetségesek. De egy kiderül belőlük: a felelőtlenség. Hogy miért ezzel folytatom? Mert az biztos, hogy az a fiatal, aki otthonról nem hozott ma­gával felelősséget, komolysá­got, akit nem tettek sose próbára az életben, aki min­dent készen kapott, az kép­telen arra, hogy párkapcso­latban megállja a helyét. — A bírónőnek igaza van — veszi át a szót Tukacs Imre, a KISZ munkatársa —, mégpedig azért, mert a fiatalok kör­ében a legna­gyobb probléma, már a csa­ládalapítás előtt is az, amit felsorolt. A diák és a mun­kásfiatal számolatlanul kap­ja otthon a pénzt, a munkát, annak nehezét nem ismeri meg, agyonpátyolgatják, ügyeit takargatják, oktalanul is védik, így aztán ami fel­tűnik a sok jó mellett, a fia­talokban nem alakul ki elég­gé a kötelességérzet, a fele­lősség. — Hadd tromfoljak rá er­re — vág közbe Erdélyi Gyu­la, a Zalka Máté Gimnázium tanulója —sikk sokaknál úgy fogalmazni: életcélom, kevés munkával sokat ke­resni. A munka tisztessége ritkán kap elismerést a diá­kok körében, de gondolom, máshol sincs ez másként. — A mi üzemünk még fia­tal, de ott is látom — így Nemes Gabriella tekercselő —, hogy van olyan szemlélet, miként lehet átverni valakit, hogyan lehet a munka nehe­zét megúszni. Hadd tegyem hozzá, sokszor ez szóban nyilvánul meg, ha tenni kell, megcsinálja az is a dolgát, aki szájait. De kérdem én: miért kell lebecsülően szólni a munkáról? Honnan a példák? — Főleg a fizikai munká­ról — egészíti ki az eddigiet két Pásztor őrnagy. — És eb­ből következik, hogy aki nem ismeri az értékteremtés szépségét és nehézségét, az úgy is viszonyul a világhoz. A társadalmi tulajdon rongá­­lója, a szülőkéből költekező, a könnyű megoldásokat kere­ső — s a könnyebb gyakorta nem tisztességes! — azok közül kerül ki, akik sose kényszerültek erőfeszítéseket tenni. Igaz, nem ők a több­ség, de szembetűnőek. — És mindehhez jön az alkohol — mondják egyszer­re többen is — ami sajnos szintén sikk. Iszik a bejáró, amiig buszra vár, de sörözni megy a fiatal munkás mű­szak után, divat a sörivási vetélkedő, isznak ballagás előtt és után. De látják, hogy iszik a család is. Olvasmányok, filmek, te­levíziós játékok, otthoni pél­dák, a barátok és cimborák, a­ rossz társasági szokások m­ind-mind azt sugallják, hogy gyorsan anyagiakhoz jutni, mindenre üríteni egy pohárral. Sajnos, ez nem múlik el nyom nélkül, és ami még szomorúbb: a társadal­mi megítélés sem szigorú. Akad felmentés, s ha a gyer­meket, a fiatalt valaki bün­teti, sokszor éppen a szülő háborodik fel a legjobban. — Azt hiszem, most már látja, miért kezdtem a váló­perekkel — így dr. Nemesné —, s miért ebből indultam ki. Egy felelőtlen fiatalkor egyenesen magával hozza, hogy a házasság is felelőtlen, előre bukásra ítélt. De mi lesz akkor későibb? Én hiszem, hogy nálunk a család döntő tényezője a társadalomnak. Nem egyszerűen arról van tehát szó, hogy a fiatal bohó, felelőtlen, hanem arról, hogy a jövő családja kerülhet ve­szélybe. Tukacs, Erdélyi és Nemes Gabriella magyarázzák: — A gyarmati fiatalok között akadnak, akik valóban ban­dába verődnek. Igen keve­sen. Elszigetelhető társaság. Hatnak azok is, akik hétvé­geken hazajárnak, s „játszák a Janit”. Nem sokáig, túl jól ismerik őket. De az igazi gond azokkal van, akik talán sose jutnak el a bűncselek­ményig, se a szabálysértésig, mégis, nagyon rontják a fia­talok hírét, becsületét. Azok­ról van szó, akik sose tanul­ják meg: jó megítélésük csak a munka alapján lehet­séges. — A gond nemcsak a mi­énk — így Pásztor István — tudjuk, másutt is vannak ha­sonló problémák. De én hi­szek abban, hogy ezen a tá­jon, ahol mindig csak a ke­mény munkának volt tiszte­lete, sikere és becsülete, itt tudunk hatni. Itt is segít, hogy városunk kicsi. A he­lyes közvéleménynek, köz­­megítélésnek hatalmas ne­velő szerepe van. Együttes erővel — Az anyagilag megerősö­dött családban a tudati fej­lődés lemaradt — magyaráz­za dr. Nemesné — így első­sorban ott kell rendet te­remteni. Talán rögeszmének tűnik, de szerintem minden ott dől el. Csak ezután be­szélhetünk az iskola, az if­júsági szervezet szerepéről. — Tény — mondja Tukacs — amíg mi nem tudunk megfelelő alkalmakat, he­lyeket, lehetőségeket terem­teni a fiataloknak, mindenki ott keresi az időtöltést, ahol tudja. Étterem és kocsma mindig van nyitva, mi nem tudunk sajnos egész nap nyitva tartó, jó és vonzó he­lyet kínálni. — Az én családi életem is csaknem azon ment tönkre — vall Nemes Gabriella, — hogy férjem olyan társaság­ba járt, amely mássá tette. Nehéz harcban szereztem vissza. Nagyon rossz, hogy a könnyelműt mindig felmenti a társadalom. — Diákváros lettünk — mondja Erdélyi — és sajnos nem mindig a jó oldalunkról ismernek. A cigaretta, a presszós italozás nem szo­katlan körünkben. Lehet, hogy ez ma külsődleges póz, de később már szokás, s a végén magatartás. Ezért fé­lek tőle... MONDJÁK: GYARMATON IS VANNAK „CSÖVESEK”. MULATSÁGOS, INKÁBB SZÁNALMAS FIGURÁK. NEM IS ÜGY, MONDJÁK: A VÁROSBAN VANNAK GA­­RÁZDÁK. NEM SOKÁIG, HAMAR LEBUKNAK. DE AZT IS TUDJUK: TÖBBEN VANNAK A RENDESEK, AKIK KÖZÖTT OTT ÉLNEK ÉS HATNAK A KÖNNYEL­MŰEK, A MUNKÁT NEM KEDVELŐK, AZ OTTHON NEM NEVELTEK. SAJNOS NEHEZEN NEVELHETŐEN, ALIG VÁLTOZTATHATÓ­AN. ÜGYÜK NEM REND­ŐRSÉGI, NEM BÍRÓSÁGI. ÜGYÜK MÉGIS MINDANY­­NYIÓ­­KÉ. CSALÁDÉ, TÁR­SADALOMÉ. FIGYELJÜNK RÁJUK. CSAK DICSÉRNI LEHET FEHÉRGYARMATON A MUNKÁ­SFIATALOKAT, AZ ISKOLÁSOKAT, AZ INTÉZMÉNYEK­BEN DOLGOZÓKAT. TUDÁSUK, TERMELÉSI SIKERÜK MESSZEHANGZÓN HIRDETI: A TÁVOLI VÁROSBAN AL­KOTÓ ifjúság él, de Érdemes mélyebbre is ásni, mi zavarja a képet, miből erednek 1983. június 22. Felelősei s­ ajnos, ami rossz, az hamar szem­betűnik. Száz jó között is az egy rossz kelt figyelmet, éppen azért, mert viselkedése, magatartása kirí a nor­mális közül. Rossz gya­korlat, amikor egy-egy ilyen jelenségből általá­nosítás születik. Márpe­dig fiataljaink megítélé­sekor gyakori ez a mód­szer. Tegyük hozzá: rossz módszer. Nézzük a példát: fe­hérgyarmati üzemekből sorra-rendre jelentjük: termelési sikerek szület­nek, exportra megy a ter­mék, újítások készülnek. A munkások zöme: fia­tal. Az iskolák tanulói versenyeken szereznek kimagasló helyeket. Az egyetemi felvételi arány igen jó. Események, ren­dezvények során dicsérik a fehérgyarmati diákot. A közigazgatásban, az intézményeknél igen sok fiatal biztosítja a napi feladatok jó megoldását. Vagyis a többség teszi a dolgát, nem is rosszul. Hogy most mégis helyt kell adni az aggódás­nak? Természetes, hi­szen az a néhány rossz példa, melyet ismerünk, hathat. Az a rossz ma­gatartási forma, amely tapasztalható, kihathat a jövőre. Sajnos, a rossz példák követőkre talál­nak, s ha időben nem száll sorompóba család, iskola, ifjúsági szervezet, akkor a ma elszigetelt könnyelműség, felelőt­lenség, munkát lebecsü­lő magatartás, bomlasztó erővé válhat A felnőtt társadalom felelőssége óriási. Az ita­lozás, a könnyű pénz­szerzés divatja, a csalá­di életet könnyelműen felrúgás, a bűnben cin­kosság példa lehet a ma felnövő, kellő kritikával nem rendelkező, tapasz­talatlan fiatal előtt. Ezért kell szólni róla, éb­­resztgetve a lelkiismere­tet. Mert a jövő attól függ, sikerül-e olyan nemzedéket alakítani, amely komolyan veszi, hogy társadalmunk a munka társadalma. Amelyik tudja, hogy csak a tisztesség az iga­zi mérce. Amelyik meg­érti: értéke annak van, amiért megdolgozik. Súlyos hiba lenne, ha elmennénk a negatív je­lenségek, beidegződések, szokások mellett. Nincs rosszabb, mint a kö­zömbösség. Az arra vá­rás, hogy majd kiforog­ja magát a világ. A ma felnőttje, a ma szülője, nevelője felelős. A hol­nap felnőtt nemzedéké­ért is. " TÖBB, MINT FÉLEZREM Önként a biztonságért Fehérgyarmat város és já­rás területén közel 600 ön­kéntes rendőr segíti a meg­előző, felvilágosító, ellenőrző munkát. Negyvenkilenc tele­pülésen 58 csoport működik. A három közlekedési csoport­ban 33, a szatmárcsekei és tunyogmatolcsi cigánytelepi csoportokban 5—5, míg a szatmárcsekei női csoportok­ban 13 önkéntes rendőr tevé­kenykedik. A propagandamunkát segíti a 8 nevelőből álló pedagógus­­csoport. A többiek a köz­­rendvédelmi csoportokban végzik feladatukat. A szolgá­lat havi 16 óra. Esetenként szakmai képzésekre is sor kerül. Egy évben erre 3 na­pot ad a munkahely. Mind gyakoribb, hogy a szolgálat idejére, ha az nem oldható meg másként csak részben munkaidő alatt, átlagbért kapnak. Eredményes a tevé­kenységük. Ez évben 13 sze­mélyt állítottak elő. Elfogtak 3 körözött személyt, s 4 em­bert értek tetten bűncselek­mény elkövetése közben. Természetesen társadalmi munka a szolgálat. Az elmúlt esztendőkben mégis egy-egy alkalommal, a legjobbak munkáját sikerült méltányol­ni. 1982-ben 226 önkéntes rendőr közel 100 ezer forint jutalmat kapott. Hatvanöten a Szolgálatért kitüntető jel­vény 5—10—15—20 éves fo­kozatát kapták. Ez év márci­us 26-án a fehérgyarmati művelődési központ nagyter­mében 168 önkéntes rendőr mintegy 75 ezer forint jutal­mat kapott. A helyi taná­csos­ évente egy-egy alkalom­mal beszámoltatják a körzeti megbízottat, s több helyen jegyzőkönyvileg dicsérték meg az önkéntes rendőri cso­portot. A gazdálkodó szervek is egyre jobban élnek dolgo­zóik fontos társadalmi mun­kájának minősítésével, amit a különböző anyagi és erkölcsi elismerések jeleznek. Szín­­S ellenőrzésen

Next