Kelet-Magyarország, 1987. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-25 / 148. szám
2 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet Lehet egy kérdéssel több? A tanács tanácsai Ki húzza fel a toronyórát? — kérdezte az egyik városlakó nemrég a Nyíregyházi Városi Tanács ügyfélszolgálati irodájának dolgozóitól. Mindenre számítottak itt, csak ilyen kérdésre nem. De hát ha a kérdés elhangzott, nekik válaszolniuk kell rá, legalábbis útba igazítani az érdeklődőt, hol kap megfelelő választ... Ez csupán egy a sok kuriózum közül, hiszen kérdezték már itt azt is, hol található a horgászszövetség és a ruhatisztító, vagyonjogi perhez kit tanácsolnak ügyvédként, meg azt, megveheti-e ezt vagy azt a házat, nem szanálják-e, nem bontják-e 10—15 éven belül. Aztán akadt olyan ember is, aki csak azért jött be, hogy kérjen egy darab papírt és tollat, mert levelet akart írni vidéken élő lányának. (Adtak neki.. .) Meglehet, mindez kissé távol esik attól a tételtől, hogy a nyílt várospolitika elengedhetetlen feltétele a lakosság rendszeres tájékoztatása, hiszen ezalatt általában korántsem ilyen kuriózumokat értünk. A város fejlesztésének, működésének feladatait, melyeknek ezer és egy ága boga van, jelenleg eredményesen csak a lakosság érdemi részvételével lehet megoldani. A városi élet jó megszervezése állandó kontaktust igényel a lakossággal, ennek viszont elemi feltétele, hogy a tanács mindenkor elegendő információval — némi szójátékot kölcsönözvén — jó tanáccsal lássa el a pátriában élőket. Olyan nagyságú városban, mint Nyíregyháza, ahol a lélekszám meghaladta a 120 ezret, természetesen elképzelhetetlen a mindennapos személyes kapcsolat, ennek valami rendszerére van szükség. Még az ügyfélszolgálatban sem lehetett megvalósítani az úgynevezett kisvárosi modellt, azt tudniillik, hogy minden ügyben, mindenkor egy helyen kapjon felvilágosítást a városlakó. Egy ilyen nagyságrendű településen már komoly szakkérdések vetődnek fel. Mégis kiemelkedő jelentőségű volt Nyíregyháza életében, amikor öt évvel ezelőtt megnyílt az Ügyfélszolgálati Iroda, melynek alapvető funkciója az ügyfelek felvilágosítása, tájékoztatása, útbaigazítása. Ezen túl az irodának feladata a segítségnyújtás az ügyfelek részére egyszerűbb ügyekben és a közreműködés az államigazgatási eljárás egyes cselekményeiben. (Így például beadványok átvételében, nyomtatványok átadásában, nyomtatványok átvételében, lakásigénylési adatlapok árusításában stb. Később aztán ezeket a beadványokat a megfelelő szakosztályhoz továbbítják.) Tudni kell viszont, hogy külön ügyfélszolgálatot rendszeresített a tanács a műszaki osztályon és a pénzügyi osztályon, éppen a megfelelő szakismeret miatt. Több fóruma van a lakosság tájékoztatásának Nyíregyházán is. Fontos szerep hárul e tekintetben a sajtóra, a rádióra — többek között éppen lapunk Nyíregyházi Élet című mellékletére is, amelyet éppen a városlakók részletesebb informálására és arra hozott létre a tanács, hogy a „visszajelzés” is rendszeres legyen. Ezenkívül több eseti kiadvány is arra szolgál, hogy beavassák a városlakót a település fontosabb ügyeibe. Ezt a célt szolgálják a jelölőgyűlések éppúgy, mint a tanácstagi beszámolók, a tisztségviselők fogadóórái, a városkörzeti tanácskozások, a koordinációs megbeszélések a nem tanácsi szervek vezetőivel. Nagy gondot fordít a tanács a különböző szakigazgatási szerveknél jelentkező ilyen feladatokra, hiszen ezek az osztályok mindennapos kapcsolatban vannak a városlakókkal. A választópolgár az egész tanácsi munkáról éppen az itt szerzett tapasztalatok alapján mond bírálatot, vagy elismerést. A lakosság tájékoztatásában új csatornát jelent a szakmaközi szakszervezeti bizottság által tartott fórumok sorozata, akárcsak a Hazafias Népfront, illetve a KISZ városi bizottsága által szervezett különböző alkalmak. Üzemekben, népfrontkörzetekben mindezeken túl jelentős jogi felvilágosító tevékenységet fejtenek ki az ügyészek, a bírók, a rendőrség szakemberei, a TIT előadói. Egy korábbi kimutatás szerint évenként több mint százezer ügyfél keresi fel a Nyíregyházi Városi Tanácsot, akiknek több mint egyharmada az ÜSZI ajtaján kopog. (Az elmúlt esztendőben az igazgatási osztályhoz tartozó ügyfélszolgálati irodában — és csak itt! — többmint 31 ezer kérdező érdeklődött). Ebben még nincs benne a másik két ügyfélszolgálat (tehát a műszaki, illetve a pénzügyi osztály) statisztikája. Az új eljárási törvény, a korszerűsödő államigazgatás, illetve a megnövekedett ügyfélforgalom tette szükségessé az önálló ügyfélszolgálati iroda létrehozását — mondja Klémánné Kiss Mariann csoportvezető. — Olyan szervezetet kellett létrehozni, ahol az ügyfelek azonnal intézhető ügyeikkel időbeni korlátozás nélkül bármikor felkereshetik a tanácsot és ott tájékozódhatnak, segítséget kérhetnek. Ezért mondhatjuk, hogy az ügyfélszolgálati irodában egész napos az ügyfélfogadás. Pontosabban: hétfőn és szerdán reggel 8-tól este fél 7-ig, kedden és csütörtökön 8-tól 16 óráig, s pénteken 8-tól 12 óráig. Az iroda létrehozásával egy időben a régi kirendeltségek helyén külterületi ügyfélfogadást is szerveztek, ahol kezdetben igazgatási napokat tartottak. (Ez abból állt, hogy bizonyos napokon az érdemi ügyintézők helyben fogadták a lakosokat.) Az érdeklődés azonban csökkent, majd teljesen megszűnt. Nyilván azért, mert beidegződés, vagy más okok miatt az emberek szívesebben jönnek a városházára, mert úgy nagyobb a bizalmuk. Hosszan lehetne sorolni azokat a konkrét feladatokat, amit az OSZI végez a hatósági bizonyítványok kiadásától a birtokvédelmi ügyeken át a hagyatéki ügyekig, illetve a szakfordítói és tolmácsigazolványok kiadásáig. Akik ilyen ügyes-bajos dolgokkal keresik az irodát — ha már itt járnak — megkérdezik az adóbevallás technikai részét éppúgy, mint azt, hogy hol lehet munkakönyvet igényelni, vagy hogy ki ellenőrzi a tartási szerződések megvalósulását. Ami konkrétan a tájékoztatást illeti: számtalan formanyomtatvány könnyíti az állampolgárok helyzetét bizonyos eljárásokban , de a jobb közérthetőségért a tanácsnál ezekhez még népszerű nyelven elkészített tájékoztatókat is stencileznek. Adóbevalláshoz, lakásigénylési nyomtatványokhoz így kerül külön útbaigzító betét, amiből mindenki könnyen megtudhatja a sokszor valóságos rejtélynek tűnő űrlapok kitöltési módját. (Sok egyszerű embert gyakran zavarba hoznak ezek a formanyomtatványok, amelyek már a számítógépes feldolgozás követelményei szerint készültek.) De nemcsak az állampolgároknak, hanem a város területén lévő különböző intézményeknek, közüzemeknek is gyakran ad tanácsot a tanács. Ilyen például, amikor a lakcímváltozásokról tájékoztatják a tüdőszűrő állomást, a SZAVICSAV-ot, vagy a tanácsadócsoportját A munkaidőalap védelme érdekében is tájékoztatókat készítenek rendszeresen az ügyfélfogadás időrendjéről, azt megküldik valamennyi vállalatnak, intézménynek. (Az már más kérdés, hogy mennyire hasznosítják ezt a tájékoztatót a vállalatok, aminek hatásaként munkaidőben kevesebb ember kérne kilépőt...) Néhány évvel ezelőtt egy tanulmány találóan hangsúlyozta: „Az elmaradt, vagy a megkésett és a szükségestől eltérő hatókörű tájékoztatás visszájára fordul. A legnagyobb erőfeszítések mellett sem aktivizál, hanem védekezik, utólagos magyarázkodásnak tűnik, ami jelentős hangulati és gazdasági kárral járhat.” Mindebből máris következnek a legfontosabb feladatok: a különböző tájékoztató fórumok munkájának összehangolása, az úgynevezett dömpingek megelőzése, az egyes eseményekre a mozgósítás, a különféle fórumokon felvetődött kérdésekre az őszinte és gyors, hiteles válaszadás. Minden kérdésre választ kell adni a tanács apparátusában dolgozóknak éppúgy, mint a bizalmat élvező tanácstagoknak, de megkülönböztetett figyelemnek kell kísérnie a várospolitika lényegi kérdéseit. A gyors tájékoztatás nemcsak mozgósító, hanem a jól beavatott városközösség tagjainak állampolgári fegyelmét is erősítheti. Nyíregyháza erőfeszítései e tekintetben elismerésre méltóak. Talán elég, ha bizonyításul a városi televízió életre hívását említjük: a település nem kis anyagi áldo,zattal létrehozta az elektronizált sajtónak azt a formáját, ahol a legszélesebb párbeszédre immár rendszeresen nyílik alkalom, a városlakó és a város vezetői között. Angyal Sándor Adóbevallási ív, amit nem is olyan egyszerű kitölteni... 1987. június 25. Arany Sas, Magyar Korona Híres patikák Az emberek egy része úgy gondolja, szerfölött békés, kényelmes foglalkozás lehet a gyógyszerészé, aki csak elvan szép, tiszta patitkájában; ha beteg jön, leveszi a gyógyszert a polcról — ennyi... Pedig dehogyis ennyi! Ámbár ez sem lenne csekélység, mert a gyógyszerésznek is ismernie kell a saját „portékáját”, lett légyenaz gyám vagy saját kezűleg előállított készítmény. És ez manapság 2—2,5 ezer orvosság ismeretét feltételezi. Egy részük valóban készen, csomagolva érkezik a gyógyszertárba. A helyben előállítandó oldatokhoz, kúpokhoz, pirulákhoz, kenőcsökhöz való alapanyagot azonban először is meg kell vizsgálni, csakugyan az-e, mint ami rá van írva, hiszen egy esetleges tévedés (volt már rá példa) beláthatatlan következményekkel járna. Ezekből az anyagokból készülnek aztán az orvos által „személyre szabottan” felírt medicinák; hagyományosan helyben állítják elő a kisgyermekeknek való kanalas orvosságot, és számos más, elsősorban a bőrgyógyászatban, szemészetben szükséges gyógyszert, lévén ezek rendszerint gyorsan hominó készítmények (a szem csepp például csak egy hétig használható). Sajnos, ezek a gyógyszerek mindinkább teret veszítenek a gyári készítményekkel szemben, amelyeket előnyben részesítenek a túlterhelt orvosok, s maguk a betegek is általában jobban kedvelnek. Érdekes kivétel a kevert (más néven: kombinált) por, amely mit sem vesztett népszerűségéből. A gyógyszerészek nem örülnek a gyári medicinák előretörésének, ugyanis a gyógyszertárakban folyó tudományos kutatások mellett (ami egy másik írás témája lehetne) ezt, tehát a helyi gyógyszerkészítést tekintik igazi munkájuknak. Valójában az egész iparii méretűgyógyszergyártás ebeiből „nőtt ki”, de később is, amelyik patikus adott magára valamit, igyekezett általa készített specialitásokat tartani. Nyíregyháza egyik leghíresebb gyógyszerész-dinasztiája, a Szopkó család is saját készítményekkel igyekezett öregbíteni patikája jó hírnevét. Köhögős gyerekeknek való akácvirágméz-cukorkájukat, arc- és kézfinomító krémjüket, Vénus szappanjukat, üszkösödés elleni búzapácukat nemcsak a városban, de megye-, sőt, országszerte is ismerték. A szakmaszeretet mellett természetesen a jól felfogott egyéni érdek is azt diktálta, hogy másutt nem kapható medicinákkal, szépítőszerekkel növeljék a patika forgalmát, hiszen egy-egy gyógyszertár — olykor igen jelentős — vagyonnak számított, amely a szakmával együtt szállt apáról fiúra. Jómódú emberként került Nyíregyházára 1878-ban Szopkó Alfréd is, akinek unokája szintén gyógyszerészként ment nyugdíjba 1976-ban. A család közmegbecsülésnek örvendő tagjai 70 éven át birtokolták az Arany Sast, a város első patikáját, amit b irodalmi utalásokból megítélhetően — még 1648-ban alapították. Az Arany Sas eredetileg a mai Takarékpalota—Csemege áruház épületegyüttesének helyén, majd 1792-től a jelenlegi Szabolcs Szálloda helyén állott. Ebből az időből, egészen pontosan 1810-ből maradt fönn Geitner Éliás városi gyógyszertárbérlő ószlovák nyelvű levele, amelyben patikárius uram kéri udvarának bekerítését, arra hivatkozván, hogy a gyógyszertár a kocsma mellett van, és az italos emberek miatt semmi sincs biztonságban. Leírja továbbá, hogy nem talál személyzetet a patikába, mert lakást nem tud adni, így pedig dupla fizetségért sem akad vállalkozó. Időközben — nem is egy ízben — szóba került egy második gyógyszertár létesítésének szükségessége is. A város patikusa azonban ódzkodott a konkurenciától. A város elöljáróihoz 1829-ben intézett folyamodványában Kobilicz Dániel kinyilvánítja, hogy az ő gyógyszertára teljességgel elegendő Nyíregyháza számára, és egyébiránt is célszerű volna, ha a város fenntartaná a patikajogot a gyógyszerésznek készülő fiataloknak ... Adhattak a szavára, mert ezután még évekig egyetlen gyógyszertár működik Nyíregyházán, pedig félelmes járvány pusztít ez idő tájt; a város elöljárói 1831-ben kérik a főispánt, hogy eszközölje ki egy mázsa klórmész Bécsből való szállítását, mert Kobilicz Dániel patikájából kifogyott a fertőtlenítőszer, és itt a kolera... Négy évvel később aztán csak megnyílik a Magyar Korona néven ismert második gyógyszertár, a mostani Kossuth téri ABC helyén, az óvárosháza mellett. Ezt vásárolja meg 1842-ben Benczúr Gyula, a híres festőművész édesapja. A második világháború idején az épület elpusztul (a gyógyszertár megmentett bútorait később az orosi patika kapta meg). A Magyar Korona megalapítása után, egészen a kiegyezésig nem nyílik több gyógyszertár. A század utolsó harmadától azonban szinte gombamódra szaporodnak az új patikák Nyíregyházán, annak is a belvárosában, hiszen az alapításnál a legfontosabb szempont a jövedelmezőség volt. Így állhatott elő az a visszás helyzet, hogy a felszabadulás előtt már kilenc patika volt a városközpontban, egymástól ötven-száz méterre, miközben Nyíregyháza többi része ellátatlan maradt. A sorban harmadik gyógyszertár alapítója Korányi Imre (Korányi Frigyes bátyja); a patika Kígyó néven is ismeretes volt, s a jelenlegi Tanácsköztársaság téren, körülbelül a totózó helyén állhatott. 1893 a Hatzel téri Arany Kereszt patika születésének éve. 1901-től működik a Rákóczi utcai gyógyszertár. Eredetileg a zeneiskola mellett volt a Széchenyi utcai, 1907- ben alapított, az Angyalhoz címzett patika, amit az 1910-es években költöztettek át az utca elejére, jelenlegi helyére. Edényzete, szép, régi bútorai valóban méltóak a védelemre. Már tart az első világháború, amikor a Bessenyei téren megnyitja kapuit a Vaskereszt — ez a gyógyszertár többszöri költözködés után kerül a Vöröshadsereg útja elejére. 1927-ben nyílik az Isteni Gondviselés nevű patika (a mai Makarenko utcán). 1931-ben alapítják (a Bethlen utcán) a kilencedik, Bessenyeiről elnevezett gyógyszertárat, amit később ugyancsak elköltöztetnek az Inczédit sorra, ahol ma található. Minderről Oláh Tiborné és dr. Menner Ödön értékes tanulmányaiban olvashatunk, még mindkettő megjelenés előtt áll. A felszabadulás után még három patikával gyarapodott a város, így számlálunk most 12 gyógyszertárat — és egy „felet”, ahol állatgyógyászati készítményeiket lehet kapni. Az idők során némi „profiltisztítás” is végbement. Hol van már az az idő, amikor orvosságként, tehát patikában árulták a gyümölcsborokat, a konyakot... Kényes kisasszonyok, finom úrihölgyek kedvéért — ájulás esetére — tartották a repülősét, amelynek alapanyaga ma is megtalálható a sütőporban. „Fehér semmi”-nek nevezte a népnyelv a szemvizet, „pokolkő”-ként keresték a maró hatású, szemölcs ellen való rudacskát, és „sárga bikaolaj”-ként volt ismeretes az égési sebekre használatos lenolaj. A találó népi elnevezésekkel ellentétben a nyelvújítás idején alkotott kémiai műszavak nem mentek át a köztudatba, a morphium miagvansított változata, így például a „szunyái” sem honosodott meg. Az 1950-es években tiltják ki a patikából a likőr- és rumkivonatokat, valamint az illatszereket, púdereket, pirosítókat, noha 1952-ben még külön felhívásban intézkedik a Gyógyszerészeti Vállalat a húsvéti locsoláshoz szükséges kölnik beszerzéséről,áráról (6 forint volt egy figurás locsoló, 100 forint egy liter fodrászkölni). A kozmetikumok kivonása egyébként igen nehezen ment, hiszen addig a falusi lakosság kizárólag a patikában juthatott ilyesmihez. Ma — a szigorúan törzskönyvezett gyógyszereken kívül — gyógyászati segédeszközöket, babaápolási cikkeket, gyógynövényalapú készítményeket is tartanak a patikák, ahol asszisztensek segítik Nyíregyháza 35 gyógyszerészének munkáját. Gönczi Mária Az 1847 ben alapított tiszalöki Szarvas patika, ahol Csontváry Kosztka Tivadar is gyakornokoskodott 1871—73 között. Védett berendezése — a megyéből összegyűjtött egyéb gyógyszerészeti emlékekkel kiegészítve — ma Nyíregyházán, a megyei Gyógyszertári Központban látható.