Kelet, 1881. február (11. évfolyam, 25-47. szám)
1881-02-23 / 43. szám
y ./ / A „KKUET“ eliffizetési dija: Vidékre postán vagy helyben házhoz hórdra Egéss évre..............................................16 frt. Fél évre...................................................8 „ Negyedévre ................................................4 „ Egy hóra helyben.......................................1 frt 60 kr. Egyes számára 6 kr. Ki>gjelenik a „Kelet“ mindennap, az ünnepeket követő napok kivételével. Szerkesztői és kiadói szállás : főtér 4-ik szám. cíCáť&itckto'Ŕ' ‘Mwi cidatirM^ víddísct. Tizenegyedik évfolyam.KENET 43. szám. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, 1881. A KELET TÁRCZÁJA. Kehány emlékezetes esemény leírása 1848—1861-ig. (Az „Observatorium“ után : Móricz István.) (Folytatás.) A püspök e beszédje miatt. Urban igen megharagudott Leményire. Az osztrákok bejövetele után, a püspök elment velem Orbánhoz, mint Kolozsvár parancsnokához, ki e beszédet a püspök szemére lobbantotta : „De hát uraságod, mint catholicus püspök, hogyan beszélhetett a császár ellen, midőn én mellette vagyok. Miért támadott meg, lebeszélvén a népet a császár iránt való hűségről ?“ „Én nem szólottam a császár ellen, csak oktattam a népet, hogy éljen békében, ne gyilkoljon, ne raboljon stb. mert igy is a román nép közül 40,000 hullott el,“ válaszolá a püspök. „Hát mi az, ha a császár mellett való küzdelemben 40,000 elesik,“ mondá Urbán.*) A forradalom kiütése után a magyarok, több román lelkészt fogtak el. — A püspök irt szabadon bocsáttatásukért a kormánybiztosokhoz ; igy irt Papp Sándor budai lelkész atyjáért, Turcu katonai esperesért, a dombói esperes fiáért Cicndi theolo(Folyt. köv.) *) Tudva van, hogy Orbánt, midőn csak helyettes ezredes volt Naszódon, az 1848-ik év nyarán, kéz alatt Bécsbe hivták. Mily titkos utasitásokat hozott magával, mai napig nem tudjuk. Amit tudunk, az csak annyi, hogy ő férfiasan hozzálátott a dologhoz. Az akkori cabinet lojalitásának legalább odáig kellett volna terjednie, hogy a román püspököknek ugyancsak kéz alatt mondja meg : „Ne elegyedjetek az én terveimbe , vonuljatok félre s ne játszódjatok ti is a tízzel.“ Akkor ők nem jutottak volna azon veszedelembe, hogy a hűtlenség áldozatai legyenek, s ily esetben, csakis személyi akaratjukat és hajlandóságukat követték volna, mint történt néhány rom. cath. ívpásztorral. Hirdetési dijak: Egy négyszög czentiméternyi tér ára S kr. Bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hidetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal. Hirdetéseket fölvesznek : B é 0 s b e n ; Oppelik Alajos Stadt Stubenbastei Nr. 2. (Eckhau) der Wollzeile 36.) Haasenstein et Vogler (Wallfisch-gasse 10 Rud. Messe Publicistisehe Bureau. Budapesten: Haasenste. és Vogler hirdetés közv. irodája. Goldberger A. hirdetések fe vételi irodája Budapesten Szervitatér 3, sz. garmond sora után 25 krajczár fizetendő. Kolozsvár, szerda, február 23 AZ ELLENZÉK ÉS A HORVÁTOK. (T.) A politikának kellene azon mezőnek lennie, melyen, hogy az ember bakot ne löjjön, mint szóban, mind tettben, mind kifejezésben a legnagyobb megfontolás és elővigyázatra lenne szüksége, holott az avatatlanok épen a politikát tartják azon mezőnek, melyen a baklövés nagyon is megengedhető dolog, de még a bakugrás is, sőt vénnek úgy, mint fiatalnak, gyermeknek úgy mint felnőttnek nyitva áll, hogy eszét, nyelvét próbálgatni, bukfenczeket hányni, a haza rovására oda járjon. A haza rovására mindenesetre, mert elvégre is, ha az efféle, a politika mezején csakis baklövéseket, bakugrásokat csináló, s bukfenczeket hányó tömeg, a kormányra nyomást gyakorolni képes, — például egy gyenge kormányra, — mely aztán ugyancsak elkezdi a baklövéseket és bakugrásokat csinálni, meg a bukfenczeket hányni; hát ki keserülhetné meg, mint a haza? Pedig ez így áll. Az emberek a politizálást roppant könnyű dolognak tartják, na persze, mert nem oly pozitív tudomány, mint a khémia, vagy mechanika, vagy csak mint a törvénykezés is, ahol paragrafusokra lehet hivatkozni; de épen azért, mert efféle támpontjai, s meghatározott korlátai, melyek a lépcsők két oldalán tartózkodó vezetőkül szolgálhatnának, nincsenek ; — épen azért a legveszedelmesebb, a legsikamlósabb, s a legnagyobb elővigyázatot, figyelő észt, tapintatot, s a világpolitikában, a történelem és ész jogban , az államok fejlődésének mozzanataiban , s az állami tudományok mindenféle ágában oly jártasságot követelő út, milyen azok közt, melyeken halandó haladni szokott, nincs több. Egy politikusnak, hogy egy állam külügyi politikájáról csak némileg helyes ítéletet mondhasson is , már ismerni kell minden érdekszálat, mely közte, s Európa többi államai közt vonva van ; minden érdekszálat, mely a többi európai államok közt vonva van; és minden érdekszálat, mely az európai egyensúly fentartására vonva van , ami egy oly sűrű hálózat, hogy csak a legjártasabb és gyakorlottabb szem ismerheti föl azokat kellően, s mikor köztük halad, tehát nehogy valamelyiket megérintse, mert e szálak az államok szivereit képezik, s oly óvatossággal kell köztük mozognia, amily óvatosságra csak a leggyakorlottabb diplomaták képesek. Mert csak egyetlen egy szálat érintsen meg akár tudatlanságból, akár vigyázatlanságból, vagy ügyetlenségből: már kész lehet a zenebona. S ha most már egy kormány például, azon közvélemény követelésére hallgatva, melynek e hálózatról persze fogalma sincs, s azt hiszi, hogy csak Magyarországnak vannak érdekei, melyeket más országok kímélni tartoznak, de Magyarország jöhet mehet bátran, torony irányának, virágágyakon, veteményes kerteken keresztül, — tehát mondom, ha egy gyenge kormány az efféle követelésekre hallgatva, hübele Balázs, csakhogy a népnek tessék, tehát neki menne annak a hálózatnak ? — Na hiszen lenne szép komédia, melynek aztán ki más inná meg a levét ismét, mint a haza ? . . . És ezek az érdekszálak egymástól ismét elágazó százfélék : nemzetgazdaságiak, kereskedelmiek, közgazdaságiak, mezőgazdaságiak, közlekedésiek, pénzügyiek, hatóságiak, törvénykezésiek, rendőriek, hadügyiek, polgáriak, katonaiak, államiak, határkérdések, vámkérdések, vízi kérdések, ezernyi politikai kérdések, stb. stb. És ezek csak a külügyi dolgok, hát a belügyiek, hol ismét annyi hatalmasság, amennyi osztály : mágnási osztály, felekezeti osztály, papi osztály, hivatalnoki osztály, földbirtokos osztály, földmivelő osztály, kereskedelmi osztály, iparos osztály, katona osztály stb. stb. És ismét minden osztálynak külön-külön ágazata, külön-külön érdekszála, ami aztán képezi a benső hálózatot. Itt állnak ezenkívül a nemzetiségek és a birodalom többi részei megint csak egy egész hálózattal ; és gondolja meg most már az a dilletáns, ki nagy helykény a politika mezejére lép ki, s ezen hálózatoknak még csak létezéséről sem bír fogalommal : hogy csinálhat ő ott egyebet, mint baklövést, bakugrást, vagy bukfenczhányást ? — És ugyan gondolja meg minden ember, hát olyan kormányra van az államnak szüksége, mely ezen bukfenczhányók után intézné el az ügymenetet ? Hogy mentsen meg az ilyen kormánytól az úr Isten! De még attól az orvostól is ám, ki betegétől kérdezné, hogy hát mily receptet írjon neki ? . . . S ha már idáig vagyunk, ha ennyit kellett beszélnem hogy áttérhessek a tárgyra, mely miatt tulajdonképen tollat fogtam, tehát az olvasó becses engedelyesért s másokért, de s püspöki kérelmeket semmibe se vették, azok semmit se eredményeztek, sőt még választ se adtak azokra, hanem mindeniket felakasztották. Midőn az egyik lelkészt felakasztották, én, Babb J. translator s Bohatielu, egy reggel épen a püspöknél voltunk. A hadbiróságnak egyik tagja Biró bejön s kéri a biróság nevében a püspököt, hogy nevezett lelkészt hivatalából tegye le s erről adjon írásban bizonyítványt, miután a halálitélet meghozatott s az 11 órakor teljesedésbe fog vétetni. Erre a püspök székéről felugrott s a legnagyobb felindulással monda : „Mit akarnak? hogy egyes biróságok törvénytelenségének eszköze legyek? Önök ítéljenek halálra egy lelkészt, terrorizáló szeszélyeik szerint? Soha se fogok ily dologhoz hozzájárulni. Én jól tudom, hogy az eddigi törvények szerint, ha egy lelkész bűntényt követett el, az egyházi bíróságnak adatott át, hogy megvizsgálva az ügyet, hozzanak ott ítéletet, s ha méltónak találtatott az elbocsátásra, elbocsáttatott, s csak ezután adatott át a bűnügyi bíróságnak megbüntetés végett. Ez a törvény, ne szegjék meg.“ Erre Biró halvány lett, mint a viasz, s anélkül, hogy egy szót szólt volna, eltávozott, mintha forró vízzel öntötték volna le. Leményi püspök a forradalmiaknak annyi vérszomját látva, nekem s többeknek sokszor mondá: „Isten őrizzen, hogy a magyarok gy’őzzenek, mert akkor mi románok a világ gunyjává lennénk kitéve.“ 1849. tavaszán, egy reggel, a püspök szobájába lépvén, ez kérdi: Hát hallottad-e, mit kiáltanak a magyarok az utczákon ? „Hogy menjünk Naszódra, s az ottani és környékbeli összes oláhokat öljük le, s vigyük oda, a mi székelyeinket.“ Ekkor a püspök újólag hozzátette : „Isten őrizzen meg attól, hogy a magyarok győzzenek, mivel áttérek a horvátokra. Mert igen is, hogy a horvátokra áttérhessek, előbb mindazokat es a miket elmondottam, kellett mondanom, mert csak igy domborulhat és sirhat ki igazán az a dilletáns bakugrándozás és bukfencz hányás is, mely az ellenzék részéről a horvát szavazatokkal mindannyiszor elkövettetik, ahányszor a horvátok csak szavaznak ; elköveti pedig ezt az ellenzék oly komoly tudatlansággal és nagy szájjal, mintha neki ez ügyben csakugyan igaza lenne, s mintha a horvátok szavazata oly valami hazaáruló merénylet lenne, amilyet csak egy Tisza kormány követhet el! . . . Hát van kérem annak az ellenzéknek, amelyik így beszél, amaz elmondott hálózatoknak létezéséről még csak dunsztja is ? — De nem arról! Még csak azt se követelem tőlük, még csak azt se kívánom, hogy tudjanak, vagy egy hajszálnyit értsenek is valamihez, amihez ugyan érteniük kellene, ha már egyszer már hozzá mernek szólni a politikához , na de csak egy kis józan észt, már csak joggal követelhetne az ember egy olyantól, ki politikai tényező akar lenni az országban. És megbocsásson az igent, ellenzék, de ha arra, amit a horvátok szavazatával minden de minden alkalomkor elkövet, azt mondja valaki, hogy még csak józan esze nincs? — hát nem lehet érte haragudnia sem. Mert hát ugyan mondják meg nekünk : miféle czélból adta az ország azoknak a horvátoknak azt a jogát, hogy magukat a magyar országgyűlésen bizonyos szavazatnyi mennyiséggel képviselhessék, — ha a horvátok szavazata nem olyan szavazat, mint a többi, pláne a kormányra nézve még bélyegző is ? Hát nem sértés és arczulcsapás az a horvátokra nézve mindannyiszor, ahányszor az ő szavazatukat a kvázi megbecstelenítésnek nyilvánítják ? Miért adták hát nekik a jogot, ha azt minden szavazáskor az arczukba vágják, vagy pláne, beszédeik után ítélve, talán mikor szavazásra kerül a sor, a horvátokat az országházból ki kellene kergettetni ? Ész ez ? Józan ész ez ? Vagy méltányosság ez az ellenzékiek részéről ? És miért épen csak az a horvát szavazat megbecstelenítő, mely a kormány-Midőn gr. Mikó Imre, gr. Nemes ,Tálos s br. Kemény Ferencz Olmützbe mentek a császárhoz, Leményi püspököt is hivták, hogy menjen velők, de ő nem ment, azzal mentvén magát, hogy nincsen pénze. Kolozsvárlt ült. Az 1849-ik év őszén, miután az ausztriai császárság polgári és katonai kormányzósága II.Szebenben elhelyezkedett, ez kiadta a rendeletét a püspök felelősségre vonása iránt. Szigorú nyomozat indíttatott meg ellene ; ezt előzőleg azonban összes jegyzőkönyvei és iratai elvétették, s szekrényei lepecsételtettek. — Ez akkor történt, midőn én, Popu Tódor kolozsi és Sacalai tordai esperestekkel, vízaknai Kertészszel s még két balázsfalvi kanonokkal, mint a clerus részéről küldöttek, N.-Szebenbe Wohlgemuth Lajos polgári és katonai kormányzóhoz mentem, kérni őt, hogy eszközölje ki a felfüggesztés alól való felmentésre az engedélyt. Midőn N.Szebenből visszatértem, a püspök elbeszélte, hogy miken ment ö át e napok alatt, hogy vették el felsőbb parancs következtében összes jegyzőkönyveit, irományait s minden püspöki clenodiumait, pártra adatik be, mig amaz, a mi az ellenzékre adatik, nagyon hazafias és nagyon dicső , mint az a hét szavazat volt, mely legutóbb a fogyasztási adók megszavazása alkalmával az ellenzékre adatott. Ez nem volt megbecstelenítő, csak az a 14, mely a kormánypártra adatott? Hát nem bukfenczhányás ez a politika mezején, mely elárulja, hogy az ellenzéknek a parlamenti véleményszabadságról sincs fogalma ; mert az a magyar ember, aki nem vele szavaz, az mameluk ; az a horvát szavazat be, pedig, mely megbecstelenem ö mellette adatik intő ! . . . És méltóztassanak most már ezek után elképzelni azt a politikai józan befolyást, melyet ezen bukfenczhányók a náluknál még járatlanabb közönségre elkövetnek, és méltóztassanak most már képzelni egy olyan kormányt, mely az így felvilágosított közönség követeléseihez alkalmazná teendőit ? . . . Hiszen az egy monstrum kormány lenne ! . .. Nem azon kell-e tehát lenni minden józan gondolkozásu igaz magyarnak, hogy a mig egy bukfenczező párt lesz az ország földjén, addig a legbuzgóbb igyekezettel és legszilárdabb ragaszkodással tartson össze az a másik párt, mely emennek baklövéseit megakadályozni s ártalmasságát korlátozni van hivatva . . . A Háromszék-Barczasági vicinális vasút. (Folytatás.) (Gr. Schw.) Helységeken át a lóvonatu vaspályák rendszere szerint mélyített vágányokkal, az út közepében fog a vasút haladni,hogy a kocsi-közlekedés zavarva ne legyen. Helyenként az út kétszeres szélességre terjesztetik, hogy a szekereknek kitérő helyei legyenek, melyeket minden fuvaros csakhamar üemerni fog és a vonat közlekedésekor egy ilyen pontnál a vonatot bevárja, ami azonban csak igen sűrü szekérközlekedésnél lesz szükséges. Ily kitérő pontok mindenüut lesznek, ahol az út mellett olcsó és eddig használatlan telkek vannak, amint az minden út mentén előfordul. Nagyobb helységek, iparosok és gyárak stb. helyein az állomások kettős vágányuak lesznek, melyekből az egyik a vonatközlekedésre, a másik pedig nagyobb tömegű teheráruk le- és felrakására lesz szánva ; ily helyeken azonfelül még nyitott tehercsarnokok és kocsitárak is építtetnek. A jelenben használt kavicsgulák az utak szélein szükségtelenekké válnak, miután a vicinális vasúttársaság szerződésileg köteles leend az utak kavicsolását saját kavicsvonataival végezni, ami olcsóbb és gyorsabban fog történni, mint jelenleg s azonfelül az utaknak a gúlák által elfoglalt része is a közlekedésnek át fog adatni. A mozdonyok álczázott (elburkolt) gépezet- és szikrafogókkal működnek, és a gőzfütty helyett jelző haranggal lesznek ellátva, s így a vonat közlekedésekor semmi rendkivüli zajt nem fog okozni, szabad tereken óránként 20, helységeken át pedig csak nyolcz kilométer sebességgel fog haladni, természetesen csakis nappali szolgálattal. -r-B) A különböző vonalak iránya. a) Brassó-Sepsi-Szt.-György-Kézdivásárhely. Brassótól több irányt lehet választani, hogy Háromszéket közelebbi összeköttetésbe hozzuk e várossal. I. Lehetőleg legegyenesebb vonal a brassói indóháztól Kézdivásárhelyig. H. A brassó uzon maksa-alsócsernáton-kéz A LÁMPAGYUJTÓ. MISS CUJVIMINS REGENTE. Tizennegyedik fejezet. A kilátások kezdenek derülni. (Folytatás.) Clinton úr elmosolyodott. — Honnan tudja ön e körülményeket olyan jól, hiú barátom ? kérdé. — Más fiatal emberektől hallottam, kikkel együtt jártam az iskolába, s kik közül többen most kereskedő segédek; ők beszélték, hogy nincsen fizetésük és én ezt nagyon méltányosnak is tartom helyzetökben, de ez volt oka, a miért képtelen voltam oly állással megelégedni, mely nem egyezett meg ugyan ízlésem és hajlamaimmal, de képessé tett arra magamat önerőmén fentartani, s a mellett anyámat, szegény özvegy asszonyt, s nagyatyámat segélyezni. — S az ön nagyatyja. — Mr. Cooper, az Arnold templom sekrestyése. — Igen, igen, szólt rár. Clintoné, ismerem őt. És miket ön itt nekem elmondott Vilmos, tette hozzá pereznyi szünet után, tökéletesen igaz. Nem szoktunk fiatal segédeinknek fizetést adni és ily feltétel alatt is el vagyunk halmozva ajánlkozókkal, de sok jót hallottam önről fiatal barátom (nem mondom meg kitől, bár látom, hogy igen kiváncsi erre) e mellett aróra igen tetszik nekem, s azt hiszem híven fog szolgálni. Ha szíves lesz megmondani, mi fizetése volt Bray úrnál, úgy az első évben ugyanazt fogom én is adni önnek, aztán, ha úgy találom, hogy megérdemli, fizetését megjavítom; ha úgy akarja, mindjárt első januárban elfoglalhatja helyét. Viki arczát e szavakra örömpír borította el. Annyira elfogult volt, hogy csak lehető rövid szavakban mondott köszönetet jóltevőjének, s azzal elsietett. Az első segéd, ki írása felé hajolva, végig hallgatta e párbeszédet, gondolta magában, hogy e fiatal ember nem nagyon hálás természetű, ez iránta mutatott kivásárhelyi irányt, Brassótól Tatraug, Prázsmár, Kökös, Szotyor, Killyéni, Sepsi-Szt.-György, Réty, N.-Borosnyó, Felső-Doboly, Zágon, Papolcz, Páké, Kovászna, Páva, Zabola, Haraly, Gelencze, Szt.Katolna, Oroszfalu, Kézdi-Vásárhely felé. Az I. és II. sz. irány kétségkívül a legrövidebb, azonban a helyi forgalomra nézve legkedvezőtlenebb. Az I. sz. iránynak csak úgy lenne értelme, ha egy első, vagy másodrangu vasút építtetnék Brassótól Kézdi-Vásárhelyig, és onnan az ojtozi szoroson és Adjudon át Galaczig. Egy ilyen vonal azonban csak is mint első vagy másodrangu vasút felelne meg czéljának, és egy ily vonalt csakis az állam épittetne, minthogy egyelőre jövedelmet nem hajtana. Magyarországból Galaczig a helyes kereskedelmi ut Brassó — Kézdi-Vásárhely — Adrid- Galacz, mivel leghosszabban megy hazai területen. Már elkövették egyszer azon hibát, hogy a csatlakozást Oláhországgal a temösi szoroson át keresték, mi által forgalmunk nagy hátrányt szenvedett, raintán a kivitel Galacba, Prodeal-Ploiest felé történik, és e szerint az Erdély galaczi vonal a Brassó-plojesti résszel meg van hosszabbítva, és ez által a transit forgalom Galezba és Galaczból nem hazánk területén, lánér a Plojesten át történik. Ezen hibát majd jóvá kell tenni, ha az arlbergi vasút kiépíttetik, mert csak akkor jövend el az idő, hogy nyugatról keletre vezetővasutvonalunkat a czélnak megfelelőleg tökéletesíthessük. A behozatal Ojtozon át napjainkban körülbelől 70~90000, a kivitel körülbelől 20000 méter mázsára tehető és ha e lanyha forgalom háromszorossá válna, mégis elégtelen lenne, egy szokatlan nagylelkűséget tekintetbe véve. Hanem a kereskedő maga, ki a fiú arczát figyelemmel szemlélte, mialatt lehangoltsága a bámulat kifejezésének adott rajta helyet, s a bámulatot ismét remény, öröm, a legmélyebb hálaérzet váltotta fel, jól látta, hogy az ifjú sokkal mélyebben meg van hatva, hogy sem háláját szavakban kibírná fejezni; visszagondolt azon időre, midőn ő is egyetlen fia anyjának, hasonlóan szegény özvegy asszonynak, egyedül, ismeretlenül jött a nagy városba, hosszú időn át keresett hasztalanul állomást, miből megélhessen, s midőn végre megtalálva azt, hogyan nem gondolt semmi másra, mint leülni, s anyjának megírni, hogy reménye van ezentúl eleget kereshetni maga, s jó anyja fentartására. Azóta ez anya sírját sürüen nőtte be, s a kereskedő arczára mély borozdákat vont az idő ; de midőn mr. Clinton visszatért íróasztalához, s egy iv tiszta papírra, száraz tollal öntudatlanul e szavakat karczolta le : „Kedves jó anyám“, a rég elhunyt e-perezben ismét új életet nyert számára, s ő vissza lett varázsolva a boldog ifjúkorban, s e láthatatlan szavak, kezdő betűi voltak ama levélnek, mely tudósítást vitt anyjának derengő boldogságáról. Nem, e fiú nem volt hálátlan, különben a kereskedő nem lett volna visszaemlékeztetve általa azon korra, midőn maga is még ifjú volt, szíve ennyire telve boldog felindulással. Öröm és megelégedés honolt e napon a Treumann és Szullivánék kis lakában. Az öreg lámpagyújtó elégedetten veregette meg a fiú vállát, s vidáman szólt;