Kelet, 1881. április (11. évfolyam, 74-97. szám)

1881-04-01 / 74. szám

: A „KELET" előfizetési dija. ■ Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Egész évre ......................................16 frt-Fél évre....................................................8 „ Negyedévre ................................................4 n Egy héra helyben......................................1 frt 50 kr. Egyes szám­ára 6 kr. Mijelenik a „Kelet“ mindennap, az ünnepeket követő napok kivételével. Szerkesztői és kiadói szállás : főtér 4-ik szám. áJCéisitektor nem áSainaA viddisa. Tizenegyedik évfolyam.­­?4. számK áJLá POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. 1881. Előfizetési felhívás „ÉLET“ tizenegyedik évfolyamának msodik, ápril—júniusi évnegyedére. A „Kelet“ előfizetési ára: egész évre......................................16 frt. 1á évre............................................8 „ Ngyedévre.......................................4 „ Eg hóra helyben.............................1 „ 50 kr. a i­­.­­ A KORMÁNY KORTESKEDIK-E HÁT? (T.) Ki annyira figyelemmel kiséri az ellenzék mozgását, kortesfogását és hizlkedését, mint mi, az előtt ez a do­­log valóságos mulatság. Persze több la­­po is kell olvasni, mert csak akkor lát­­hatja az ember, hogy vegyülnek az el­lenzéki lapok a társadalom osztályai kö­­zt miszerint nincs rá eset, hogy egyik vagy másik társadalmi osztálynál ott ne lánók a habaréki kortest vagy a szélső­bili kortest egyik vagy másik ellenzéki kp alakjában, melyek minden áron tele­­• beszélni igyekeznek az ők embereik fejét s az a nagyobb legény, a­ki nagyobb hitegetésekkel, nagyobb ígéretekkel áll­hat elő és a kormányt minél jobban tud­ja gy­alázni. A korteskedésbe az ellenzéki hirlap­­irodalom határozottan úgy viseli magát, mint a kerületekben az ellenzéki kortes. Megindult már a hajsza mindenütt, az ellenzéki kortesek már éjjel-nappal eset­lenek botlanak s bizony a herpentgetések is kezdetüket vették, s mondhatjuk, hogy az ellenzéki sajtó kezet fogva halad ve­­­lök; holott a kormánypárt még feje bojt­ját sem igen mozgatja s a­mi a legere­detibb : még­is mi vagyunk a korteske­déssel vádolva. Ámde szóljunk a sajtó korteskedé­séről. A „Pesti Napló“ például már való­ságos bandával jár, mint mikor a czigá­­nyok valami névnapot vagy mulatságot vesznek észre, hát épen úgy fülel, vi­gyáz­z mindenféle összejövetelekre vagy gyűlésekre, vagy minden más fölmerül­hető kérdésre és bandájával rendesen olt­ott terem az ajtó előtt, s kegyetlenül rá­húzza a habaréki nótát. A­hol például a tanítók gyűlnek össze, hogy tanácskoz­zanak, a „Pesti Napló“ már ott terem és írja a czikket, mely a tanítóknak elmond­ja, hogy mily rettentő mostoha bánás­módban részesülnek ők a mai kormány részéről, aztán mint intelligens testület­ről felteszi róla, hogy ezentúl oly pártra fogják adni szavazatukat, mely mérsé­kelt elveinél fogva, a hazára nézve semmi veszélyt nem rejt méhében , kitűnő férfiai biztosítékot nyújtanak az­­hogy mindenekelőtt a tank­ra­tók sorsa jobbra fordítandó stb. stb. Persze épen úgy megjelen a banda az ipargyűléseknél, a kereskedelmi gyűlé­seknél, a gazdasági gyűléseknél, minde­nütt elfutva , hogy mily mostoha bánás­módban részesül az ipar, s figyelmezteti az iparosokat, hogyha sorsukon javítani akarnak, okvetlen a mérsékelt ellenzék­kel szavazzanak, mert az mindenek­előtt az iparosok sorsát hordja szívén. Épen azt mondja a gazdáknak, ügyvédeknek és a többi. Lehetne különben ezt a házalást azon fráterek házalásához is hasonlítani, kiket a szerzetesek mindannyiszor kikül­denek, a­hányszor valami aratás vagy szüret mutatkozik a láthatáron. Ezek az­tán átkoldulnak minden falut, minden várost. A múltkor a habarék a székelyek­nél volt a persel­lyel, azokat igyekez­vén a maga részére támogatni, elmond­ván , hogy van egy párt, már tudniillik a mérsékelt ellenzék, mely minde­nekelőtt a székelyek sorsát hordja szivén, s igy reméli, hogy a szé­kelyek is viszonozni fogják azt a rettentő nagy érdeklődést. A székelyek után meg­fordult az iparosoknál, a gazdáknál, most pedig az ügyvédeknek esik neki. A bélyegsikkasztások ugyanis an­­­nyira mentek már az országban, misze­rint a kormányt rendszabályok hozatalá­ra kényszerítették. A zugprókátorok ezen bélyegsikkasztásból mintegy kenyérkere­setet csináltak, úgy annyira, hogy nem csak saját feleik bélyegeit vagy bélye­geinek árát rakták zsebre, hanem meg­tették, hogy oly beadványokhoz, melyek­re bélyeg kellett volna, oda kölcsönzék neveiket, míg a bélyeg árát az illetőkkel megosztották, úgy annyira, hogy ezen csalások és bélyegsikkasztások összege óriásira rúgott s csakis a tisztességes ügyvédek voltak ezen adónak alávetve, míg amazokra nézve semmissé vált az egész bélyegtörvény. A kormány tehát legközelebb oly törvényjavaslatot terj­esz­tett be, mely a bélyegsikkasztó ügyvé­deket a fenyítő törvényszék­ek­be állítja. Na hát persze a habaréki sajtó azt hívén, hogy ezzel az egész ügyvédi kar­nak hízelegni fog vagyis, hogy szolgála­tot tesz, mint afféle fogadatlan prókátor kiállt a síkra és szokása szerint kemé­nyen kezdett a kormány ellen hadonász­ni , hogy Íme eg­gyel szaporította azon zsarnoki tettek számát, melyek már elvi­selhetetlenek kezdenek lenni, különösen pedig most is, mint mindig a­ művelt és független ügyvédi karral szemben mutat­ja ellenszenvét stb. stb. Reményi­ük is, úgy­mond a czikkek vége , miszerint az ügyvédi kar be fogja látni, hogy ez alatt a kormány alatt nem fog menni semmire. Hanem van egy párt, mely mérsé­kelt elveinél fogva a kormányra hivatva van, s a­mely párt mindenek előtt az ügyvédek sorsát hord­ja szivén. Mikor e czikk egy társaságban szó­ba jött a­hol ügyvédek is voltak, határo­zottan elitélték, különösen pedig a kaba­rék hívei ítélték el legjobban, mert hi­szen magának a pártnak pirulnia kell az efféle megnevezhetetlen korteskedések miatt. Na de különben a szélsőbal se jobb ám a Deákné vásznánál, azzal a különb­séggel, hogy míg a kabarék nótákat fü­tyül és kér, könyörög, addig ő pöffesz­­kedik, mint a pulyka, és követel, mint azt a kis ész mindenütt tenni szokta. El van kaparva, s most már csak lóhátról beszél még a nemzettel is, hanem a tá­nyérral azért ő is megjelen mindenütt a­hol egy kis kereset mutatkozik. Lehetetlen, hogy: „A gólyáró és farkasról“ — szóló mese eszembe ne jusson. A farkas ugyanis rettenetesen ordított, mert valami konczot akarván le­nyelni, a koncz torkán akadt. Arra megy egy gólya, s tehetségéhez mérten igy szól hozzá a farkas : Hallod-e te gólya madár. Mily fáin hosszú csőröd van ne­ked ; ha bezzeg kivennéd a torkomban megakadt csontot, mily hálás jó barátod lennék én neked, hogy olyant még nem is láttál. Máskülönben is a gólyák sorsa rettenetesen szivemen fekszik. Kapja te­hát a gólya madár hajt a szép szóra meg a szép hitegetésre, s a farkas torkából a csontot kiveszi. — Hanem most aztán hord is el magad ! kiáltott rá a farkas , mert mióta a torkom szabad, igen megjött az étvágyam is, és nagy kedvet érzek arra, — hogy megegyelek. A gólya madár el is hordta magát, de egyszersmint szánakozóan mosolyog ama gólya seregre, melynek sorsa ismét csak nagyon a farkasok szívén fekszik, de ha bezzeg a csont a farkasok torká­ból kikerül, hihető, hogy a gólyák meg­­evésére meg­jön az étvágyuk is. A KELET TÁRCZÁJA. A LÁMPAGYUJTÓ. MISS CUMMINS REGÉNYE. Huszadik fejezet. Változások. (Folytatás.) Azt is tudja, hogy némi befolyással bírok atyjára, s bármi különösnek is tűn­hetik ez fel kegyed előtt, valóban több hatalmam van felette, mint azt magam­nak is megfejteni tudnám. Azt hiszem, ennek részint az az alapja, hogy nem fé­lek tőle, s egész erél­lyel tiltakozom esz­telen ötletei kivitele ellen, részint pedig abban, hogy idegenebb vagyok reá nézve, mint leánya. De más valami is van még, mi nagy hatalmat biztosit nekem fölötte. Lelkében Vilij és én elválhatlanok va­gyunk egymástól, mert néhány évig min­dig együtt éltünk körében, a házat csak­nem egy időben hagytuk el, s azt is tud­ja, hogy a levelezést legfőbbként én foly­tatom unokájával. Mióta elméje annyira meggyengült, úgy látszik gondolatai sok­kal többet foglalkoznak Vilivel és min­den perezben, bármily ingerlékeny álapot­­ban legyen is, bár­mire is képes vagyok őt reá venni, s lecsillapítni kedélyét, ha azt mondom, hogy a Vilitől jött legújabb t­udósításokat akarom közölni vele. Az mit sem tesz, akárhányszor ismétlem is előtte a legutolsó levél tartalmát, arra ő soha sem emlékszik vissza. Nem is képzeli Emilia, mily nagy hatalmat ad kezembe fölötte, e jelenték­telennek­ látszó körülmény. Szullivánné látja, mily könnyen tudom gondolatait vezérelni szegény lelki beteg atyjának, s észrevettem, mekkora lelki megnyugvást okozott neki már az is, hogy egy napot náluk töltöttem. Oly boldognak nézett ki, midőn ma este elbúcsúztam tőle, s oly reményteljesen beszélt azon vigasz­ról, melyet okozand neki, a náluk töl­tendő tél, hogy minden áldozatomért bő­ven megjutalmazva éreztem magamat elő­re is. De midőn aztán hazajöttem, s ke­gyedet megláttam Emilia, s arra gondol­tam, hogy mily messze el fognak utazni, s mily sok idő elmúlik addig, míg ismét együtt lehetünk, oh! akkor úgy éreztem, mintha— Gertrud nem volt képes tovább folytatni. Fejét lehajtotta Emilia vállára, s elkezdett zokogni. Emilia gyöngéden igyekezett őt meg­nyugtatni. — Valóban, mi nagyon boldogok vol­tunk együtt Trudka, szólt és igen hiá­nyozni fogsz nekem. Az utóbbi évek örömeinek legna­gyobb részét általad élveztem, de tán so­ha annyira nem szerettelek édes, a mint most, midőn nem sokára válnunk kell; mert azon áldozatban, melyet hozasz, egyik legnemesebb, legmagasztosabb jel­lemvonását látom annak, mivel egy női szív bírhat. Tudom, mennyire szereted Szulliván­­nékat és bizonnyal teljes okod van csat­lakoznod hozzájok s azon lenned, hogy irántad tanúsított régi szívességeiket ha­sonlóval fizesd vissza. De hogy épen most elhagysz minket és minden panaszkodás s habozás nélkül lemondasz a velünk te­­­endő utazásról, melyre oly igen vágytál, azt mutatja, hogy az én Trudkám ép oly derék jó szivü lányka, mint minőre szá­mítottam, hogy lesz belőle. A kötelesség utján haladsz Gertrud, s e büszke öntu­dat, ha egyéb nem is, teljes mértékű ju­talmat nyújt neked ezért. Mialatt Emilia beszélt, egy útka­­nyarulathoz értek, s itt egy komorná jött velők szembe, ki őket kereste, s jelen­tette, hogy Brucené asszony és fia a sza­lonba vannak, s utánuk tudakozódtak. — Megvetted számára a gombokat, melyekre bizományt adott neked Trudka? kérdezte Emilia. — Igen, épen jól illőket találtam a ruha-kelméhez. Alkalmasit tudni óhajtja, mily eredmén­nyel jártam. De hogy men­jek be ily kisirt szemmel ? — Én bemegyek Katival a házba, s te majd az oldalajtón át szabadba jut­hatsz, a­nélkül, hogy valaki meglátna. Egyelőre kimentelek Brucenénál, s ha hi­degvízzel megmostad szemeidet s kissé nyugodtabbnak érzed magadat, bejösz később, s számot adsz bizományod mi­ként teljesítéséről. Hirdetési díjSis:­ Együt­t szög czentiméternyi tér ára 2 kr. Bélyegdíj minden h­rdetés után 80 kr. Nagyobb és gyakoribb hir­detéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal. ^ Hirdetéflok-st i'ö 1 v é s z n e k ; Bécs'bs’n; Oppolik AI0.J0S otadt Stnbonbí.:jt.;i Nr. j (E-i-L der Wollzeile 36.) Haasenstein et Vogler (Wallflsch-gasse 10 End. Mosse PnblioistischeBureau. Budapesten: Haasensto. és Vogler hirdetés közv. irodája. Goldberger A. hirdetések fe vételi irodája Budapesten Szervitatér 8. sz. garmond sora után 25 krajczár fizetendő. Kolozsvár, péntek, április 1 modó egyéntől a hadmentességi dij, , az 1880. XXVII. t. sz. 12 §-a értelmében, a védkötele­s hadmentességi adó és a külföldre utazás. A pénzügyminiszter a következő körren­­deletet intézte valamennyi közigazgatási bizott­sághoz, valamennyi kir. adófelügyelőhöz és kir. adóhivatalhoz, a külföldre utazási engedélyért folyamodó és hadmentességi díj fizetésére köte­les egyéneknek a hadmentességi díjjal leendő mikénti megrovása tárgyában. A pozsonyi s több kereskedelmi iparkamarák a földmivelés-, ipar­és kereskedelemügyi m. kir. minisztériumhoz in­tézett, 8 onnan hozzám áttett felterjesztéséből, né­mely kir. adófelügyelő által követett ama vis­­­szás eljárásról értesültem, hogy minden a kül­földre szóló ideiglenes utazási engedélyért folyó egy­­­ t.­zettség összes hátralevő éveire követeltetik. Mint­hogy ezen eljárás nemcsak számtalan magánér­deket, de azonkívü­l kereskedelmi, ipari, közmű­velődési és más közérdekeket is sértene, s külön­ben is a törvén­nyel össze nem egyeztethető: a magyar kir. belügyi és honvédelmi miniszter urakkal egyetértőleg, egyöntetű eljárás követé­se czéljából ezennel­­ rendelem, hogy mindazon esetekben, midőn a hadmentességi dij fizetésére köteles egyén bizonyos időtartamra szóló külföl­di utazási engedélyért folyamodik, és ezen en­gedélyt az illetékes hatóságtól elnyeri, az 1880 XXVII. t. sz. 10. §-a értelmében kirovandó had­mentességi dij nem a védkötelezettség még hát­ralevő összes éveire, hanem csak azon év végé­ig követeltessék, mely évben az úti okmány ér­vényét veszti. Az államkincstár érdekeinek meg­óvása végett az idézett törvény 18. §-a alapján intézkedés tétetett egyúttal az iránt, hogy az úti okmányok a díjköteles egyéneknek csak akkor adassanak ki, ha azok a jelen rendelet értel­mében járó hadmentességi díjnak befizetését iga­zolják. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése márcz. 30-án. Kemény Gábor földmivelés , ipar- és ke­reskedelmi miniszter törvényjavaslatot nyújt be a Nagybritania királysággal az ínséges tengeré­szek segélyezése végett kötött egyezményről. Következett a napirend, a polgári törvény­kezési rendtartásról szóló­­javaslat részletes tár­gyalásának folytatása. A 87. §-nál Unger Alajos intézkedést kér felvétetni, mely szerint a bírói érdekeltség miatt is lehessen kifogást tenni a tőzsdebirósá­­goknál. T­e­r­e­c­z­k­y István előadó beismeri a mó­­dositvány jogosultságát és ezért azt a szakas­­­szal együtt a bizottsághoz kéri utasittatni s e felszólalások után a 87. §. az igazságügyi bi­zottsághoz utasittatott vissza. A 88. §. Unger Alajos azon indítványá­val utasíttatik vissza a bizottsághoz, mely sze­rint a 87. §. intézkedései akkor is alkalmazan­dók, ha az érdekeltségi kifogásnak hely nem adatott. A 91. §. után Unger a következő új sza­kasz felvételét indítványozza: „Fegyelmi vétség esetében a 86. §-ban emlitett bíróság bírái, fe­gyelmi birói illetékesség és eljárás tekintetében az 1871. Vik­. t. ez. 32. § á ban felemlitett első fokú bíróság ítélő bíráival egyenlő elbánás alá esnek. Az uj szakasz véleményadás végett a bizottsághoz utasittatik vissza. A törvényjavaslat letárgyalása után tár­­gyaltatik a végrehajtási eljárásról szóló törvény­­javaslat. A 31. §. Teleszky István előadó, indít­ványára azon toldással lett elfogadva, mely sze­rint „a kereset alapjául szolgáló okirat eredetije a bíróságnál megtartandó.“ Az 51. §-nál B­o­k­r­o­s­s Elek módositványt nyújt be, mely szerint öt kecske és öt juh ne legyen lefoglalható. Al­m­á­s­s­y Sándor oly értelmű inditványt nyújt be, hogy a zsellérek háza, mely az adó alapján való becslés szerint 600 frtot meg nem halad, ne legyen lefoglalható. A szakasz és a beadott módositványok T­e­­r­e­c­z­k­y István előadó és Panner Tivadar igazságügyminiszter felszólalása után az igaz­ságügyi bizottsághoz utasíttatnak. Ezután D­e­g­r­é Alajos, mert a képviselői állással össze nem férőnek és lealázónak tartja azt, hogy a képviselők napidíjai és lakbérillet­ményei jövőre lefoglalhatók legyenek, indítványt terjeszt elő, melyben annak kimondását kéri, hogy a képviselők napidíjai és lakbéilletményei a lefoglalhatás alól kivétessenek. — Ezen indít­vány jelentéstétel végett az igazságügyi bizott­sághoz utasíttatott. Az 54. §-nál S­z­a­l­a­y Imre idítványt ter­jeszt elő az iránt, hogy a drámai és operai ma­gánszereplők, és az ének-, táncz- és zenekar személyzetének fizetései 800 frt. erejéig lefog­lalhatók ne legyenek. Ez indítvány az igazság­ügyi bizottsághoz utasíttatott. A 61. §-nál Unger Alajos módosításában annak kimondását kéri, hogy a magánosoknál alkalmazott szolgák fizetéseiből 500 írtnak a végrehajtásnál érintetlenül kell maradni. Ezen indítvány az igazságügyi bizottsághoz utasít­tatik. 117. §: Mandel Pál azon módosításá­val fogadtatott el, mely szerint, ha a végrehaj­tató fél folytatólagos végrehajtást kér az előtt, mielőtt az elrendelt végrehajtást foganatosította volna, a folytatólagos végrehajtás költségeiben a folytatólagos végrehajtást kérő fél marasztal­­tassék. A 131. §-nál J­ó­n­a­g­y László annak ki­mondása mellett, hogy a kir. kisebb haszonvé­teli jog ingatlannak tekintessék mire a szakasz és a módositvány a bizottsághoz utasittatott. Huszonegyedik fejezet. Meghiúsított tervek. Midőn Gertrud fél óra múlva a tár­salgóba lépett, külseje nem árult el sem­mi rendkívüli kedélyizgalmat, Bruce-né mosolyogva intett felé üdvözletét, a di­vány egyik szegletéből. Bruce úr felállt s felajánlotta székét, mig ugyan akkor mr. Graham egy üres székre mutatott kö­zel hozzá, az ablak mellett, s így szólt: — Itt van hely számodra Gertrud, ülj ide. Gertrud azonban megköszönte mind­két ur szívességét, s egy alacsony pam­­lagon foglalt helyet a nyitott erkély ajtó közelében, hova Bruce úr azonnal követ­te őt, s hanyagul leülve az erkély lép­cső felső fokára, beszédbe ereszkedett a lánykával. Mr. Bruce, ugyanazon úri ember, ki nehány évvel ezelőtt bársony sipkával fe­jén, aludta déli álmát a fűben, a nagy körtvefa alatt, nem régiben tért meg euró­pai utjából, s büszkén a névre, melyet csinos bajusszá, franczia szabója s szép falusi jószága szereztek számára, nagyobb önbizalmat érzett becses személye iránt, mint valaha. — Kegyed tehát a mai egész na­pot Bostonban töltötte miss Flini ? — úgy van, csak nem az egész napot. — Nem találta, hogy rendkívül nagy hőség volt ma? — Meglehetős. — Én is valami dolgot akartam ott eligazítani, mit anyám bízott reám, s el­mentem egész az állomásig, de ott aztán abban hagytam a tovább menetelt. — Igen melegnek találta­ az időt? — Annak bizony! — Mily szerencsétlenség! jegyzé meg Trudka félig szánakozó, félig gú­nyos hangon. Mr. Bruce feltekintett, megtudandó a lányka arczából, ha komolyan beszélt­e, vagy gúnyolódik, de mivel a melegség­ért a függönyök még most is le voltak bocsátva, nem dönthette el magába e kér­dést, nem látva jól a Gertrud arczát, s azért csak ennyit válaszolt: — Nem szeretem a hőséget, hi az Gertrud, s ha nem szükség, miért ten­­ném ki magamat annak. — Oh! bocsánat, azt véltem, vala­mely fontos megbízatásról szólt ön. — Csak anyám egy bizománya volt. Nekem mi érdekem sem volt az egész ■ ben, és ő elfogadta mentségül, a kedve­zőtlen időjárást. Ha tudtam volna,­­hogy kegyed is a vonaton van, miként később érzésemre esett, bizonnyal magam is fel­ültem volna, hogy részesüljek azon gyö­nyörben, kegyed társaságában végig ha­ladni a Washington utczán. — Nem a Washington utcza fel mentem. — De tisztességes társaságban m^ tehette volna szívesen, úgy goiu^›i jegyzé meg a fiatal ember. — Ha kísérőm kedvéért ’ teszek, úgy e kisérő j elenléte­tes előnnyel bi^*­laszolt neve

Next