Kelet, 1881. június (11. évfolyam, 123-145. szám)

1881-06-03 / 125. szám

/ A „KKuKf elčífJxstéal dija: Vidékre poétán vagy helyben házhoz hordva Egéas évre.............................................16 frt. Fél évre..................................................8 „ Negyedévre ......................................................4 ^ Egy hóra helyben...........................................1 frt 60 kr Egyes szám­ára 6 kr. Megjelenik a „Kelet“ mindennap, az ünnepeket követő napok kivételével. Szerkesztői és kiadói szállás : főtér 12-ik szám. Xášitatoli fMm m­ooca.KEI Tizenegyedik évfolyam. 125. szám POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, 1881. AZT HISZEM, ELÉG EBBŐL ENNYI! (T.) Egyik habaréki lap úgy tünteti föl a kassai és budapesti esküdtszék fel­mentő ítéletét, melyet t. i. a közös had­sereget bántalmazó czikkek íróinak ja­vára hozott, mintha azok az esküdt urak a kormány iránti ellenszenvből indultak volna ki. Ez is egyike azon argumentu­moknak, milyenekkel az ellenzék élni szokott, kivált, ha másra akarja tolni saját bűnét. Igenis, az esküdtszékek fel­mentették a hadsereget bántalmazó hír­lapírókat azért, mert az ellenzéki sajtó egész erejével azon volt, hogy a polgár­ság és hadsereg közt gyűlöletet ébres­­­szen , hát most gyümölcseit aratja. Megvallom, hogy ez aratásbani örö­met igen korainak látom, s a magyar sajtónak az a része, melynek ez aratás­ban kedve telik, nagyon jól teszi, ha dia­dalával nem dicsekszik. A katonai törvényszék például el­ítélte Rosztov és Dienstl hadnagyokat elég szigorúan, mert hivatalvesztés és börtön együttvéve, azt hiszem, elég szi­gorú büntetés, ámde enyhítette e bünte­tést kegyelem útján, — mert a sajtó ama bizonyos része folytonosan bántal­mazta a hadsereget, s folytonosan a múlt­ról beszélvén, oly deliriumba delej­ezte magát, mintha a halottakkal beszélne ak­kor, mikor az élőkre néz, és a múltat látná maga előtt a jelen helyett. Ámde még a múltra nézve is igen furcsa volt ez a delirium, mert a­míg K­a­r­a­f­f­á­­kat, Haynaukat és Hurbáno­­kat látott, hát nem látott Damjani­­csokat, Knezicheket, Kis Er­nőket, Ihász Dánieleket, Klap­kákat, Guyonokat, Pöltenber­­geket stb., kik szintén e hadseregből kerültek ki. Nem látta gróf Széche­nyi Istvánt, ki huszár kapitányi egyen­ruhát viselt, mikor a magyar akadémiát megalapította, és nem látta jeleseink szá­zait és ezreit: a S­i­m­o­n­y­i­a­k­a­t, N­á­­dasdyakat, Gvadányiakat, stb., kik ugyanazon hadsereg sorai közt sze­reztek dicső neveket a magyar hősies­ségnek és becsületnek; nem látta azon jeleseink százait és ezreit, kiknél bi­zonynyal dobog a szív oly nemesen, mint czikkírónál, s kik bizonynyal lennének hősök, ha a haza úgy kívánná. Hát mondom, furcsa delirium az olyan, mely az egész hadsereget a C­a­­raffa és Hurbán becsületével trak­­tálta, s izgatta a nemzetet kivétel nél­kül mindazok ellen, kikért a gyász pedig honfigyász, s kik ma értünk élnek azért, hogy ha kell, hát értünk haljanak meg! Nem tétetett semmi kivétel a „por­­tepé“—régi és mostani viselői közt,— a régiek emléke és mostaniak hazafisága közt; egyszerre a bitangság bélyegével bélyegezetten láttuk nemzetünk egykori s­ talán leendő büszkeségeit, meggondolat­­l­anul megbecstelenittetve az árvák apáit, /kik a hon védelmében hulltak el és az­­ élő szülők azon élő gyermekeit, kik min­den pillanatban készek vérüket ontani a hazáért. Elhiszem én, hogy ama czikkek csak meggondolatlanul lettek igy írva, s hogy az iró nem úgy gondolkozott, mint a mint irt, ámde a czikkek igy hangza­nak, az egész hadsereg jelenje és múltja, egyenként úgy, mint összevéve oda van vetve a nemzet gyűlöletének; a miért, hogy nem önálló hadsereg! A kik benne szolgáltak és a kik benne szolgálnak, ga­zok, hazaárulók és gyilkosok, mert nem oly hadseregben szolgálnak, mely magát a függetlenségi vádak által forradalomra hagyná felhasználni. És az esküdtszékek ezekben a czik­­kekben büntetésre méltó bűnöket nem ta­lálnak ! Hát legyen az ő hazafiságuk sze­rint, legyen igazuk, azt kívánom , hogy ezen felmentésük által a magyar nemzet­nek használtak, mert akkor nemcsak ha­zafias tettet követtek el, hanem még em­berit is, mert oly egyént vontak el a bün­tetés alól, ki ama büntetést nem érde­melte volna meg. . .. A hadsereget pedig nyugtassa meg az, hogy a Rosztov és Dinsztl hadna­gyok elitéltetése által meg van hazudtol­va mindazon rágalom, mely a volt és je­len hadsereg egyeseinek bűneiért az egész volt és az egész jelen hadsereg fejére hullt, ez a megsértett nagy fegyveres erő akkor fogja megmutatni igazi méltóságát, ha oly egyének káromkodására, kiket ha­bár felmentett is az esküdtszék, — de kikre a nemzet értelmes része mit sem ád — megvetéssel fog tekinteni. Az újságíró urak pedig ne bízzák el magukat, mert annyit mondhatok, hogy a budapesti és kassai esküdtszék ítélete a hírlapirodalmat nem megvédte, hanem kiadta! A Rosztov és Dinsztel hadna­gyok elitéltetése megelőzte az esküdtszé­ki tárgyalásokat, s a nemzet polgári ré­sze a katonai bíróság ítéletével meg le­het elégedve. ... Hanem ezután a hecz után lássa be az összes magyar journalistika kivétel nélkül, hogy a heczczet tovább folytatni észszerű dolog nem lenne; elégedjenek meg azzal az eredménnyel, a­mit elértek; ne szítsák a gyűlöletet tovább, mert hi­szen azt úgy sem tehetik, de soha sem is tehették hazafiságból!.. . „Post folia cadunt arbores!“ Kisebb dolgok után a nagyobbak szoktak követ­kezni !.. . KOLOZSVÁR, 1881. jun. 2. A szélbali lapok filUértő károgást csapnak a „Kelet“-nek a budapesti esküdtszéki Ítéletről hozott czikke miatt. Az „Ellenzék­“ben­ valami Botond, a „Függetlenség“-ben pedig „A sárga fekete tollak“ czimű czikkben, úgy látszik, a szerkesztő hadonázik ellenünk. Hogy meg vagyunk fizetve a vélemény­nyil­­vánításban, ez természetesen az okoskodás alap­tétele. — Hogy minden lélek meg van fi­zetve Magyarországon, a­ki va banque-poli­­tikusainkkal szemben 1867 nagyszabású al­kotásait védelmezi, az már magától értődik, hogy az „Ellenzék“ szerint egy ember sem becsületes, a­ki Irányinak valamelyik beszé­dét nem kedveli, az is bevégzett tény, vala­mint ép úgy, mint mi, a budapesti esküdtszék is meg lett volna fizetve, ha a hivatásának ma­­gaslatára emelkedve nem a szélbali politika, hanem a pártatlan igazság szempontjából hoz ítéletet, e felett sincs mit kételkedni. Programmja ez már a pártnak, melynek se embere, se istene, ha saját csalhatatlan véleményével szembe szál­­lani mer valaki. Szokni kell ehez, mint annak, a­ki az emberevők közé lép, a fogvicsorga­­táshoz. Az „Ellenzék“ ben annak a „fütykös“, „bo­tond“, vagy miféle urnak az ellen van kifogása, hogy miért „ostorozzuk a közvéleményt“, mikor az egyetemi polgárság is megégette a „Kelet“­­et ; s aztán a mint illik, megtanítván bennünket hazafiságra, hosszulére eresztett okoskodással ki­­fukad oda, hogy a bűn csak „bizonyos esetben“ és „bizonyos személ­lyel“ szemben bűn, minthogy pedig a közös hadsereg olyan eset és olyan sze­mély, a­mely ellen nem lehet vétkezni, a buda­pesti esküdtszék joggal mentette fel Verhovayt. Nó hát viszonzás fejében tanuljon tőlünk is valamit „bot“ Uram! Először azt, hogy a világ­historia tanúsága szerint fanatikus emberek rendszerint az igazsá­got égették meg, mert az esett nekik legkeser­vesebben. Mi pedig nagyon sajnáljuk, hogy az igaznak kimondásával néhány egyetemi hallga­tónak erre az időtöltésre alkalmat adtun­k, mert ők aztán azon okból is illumináltak Bartha Miklós urnak a „Kelet“ tel, mert annak szerkesztősége, nem azon napra, hanem a következő napra ígérte egy bizonyos czikknek közreadását, s így meg­fosztottak bennünket azon élvezettől, hogy ezen autodafé komolyságával dicsekedhessünk. Másodszor tanulja meg a deáki stylgyakor­­latokat próbálgató „bot“ uram, hogy oly párthoz, a­mely többségének orgánuma „a szebeni oláh politikus“-oknak szövetséget ajánl, nem járunk sem a magyarosságból, sem a hazafiságból lecz­­kére. Harmadszor tanulja meg, hogy sem az egyetemi polgárság egy része, sem a 12 buda­pesti esküdt, sem a szélbal nem képvisel közvé­leményt, és ha — a­mitől annyi istenverése után az ég óvja meg a hazát — e badar véle­mények közvélemén­nyé válnának, akkor is lesz, mint volt már tizenegy évig, a „Kelet“-nek elég erkölcsi bátorsága bárkinek és bármikor az ön­érzet teljes súlyával szemébe mondani jó meg­győződését. Miután pedig „bot“ az észjogról is beszél, holott sejteni sem látszik, hogy az „ész“ és „jog“ mire jó, tanulja meg, hogy magyar tör­vények szerint, a­ki e földre tette lábát, sze­mélyválogatás nélkül jogot nyert rá, hogy igaz­ságot nyerjen. S a­mint Nagy Lajos óta atyá­ért nem büntetnek gyermeket, ép úgy nem sza­bad hivatalnokot hivatalnoktársáért, szerkesztőt szerkesztőért, katonát katonáért büntetni. Lám Verhovay őszintébb. Mit neki jog és igazság. Nyíltan bevallja, hogy az esküdtszék a szélbal politikai szolgálatában állott, s „ítélete azt jelenti, hogy a nemzetnek nem kell osztrák­magyarnak keresztelt idegen hadsereg.“ Tehát minden bíróságnak politizálni kell. Mintha csak azt a tanácsot adnák az urak a kormánynak: perzseltess fel a „Kelet“ módjára minden szél­­bali lapot és politikai szempontból pártállás sze­rint méresd bíróságaid utján az igazságot. A kormánynak meg is volna a hatalma hozzá, s nem is ártana saját fegyvereikkel leczkéztetni meg a jogegyenlőség és demokratia ezen ál­apostolait. Csakhogy a kormánypárt úgy látszik megtartotta még a joghoz az eszét is. Hirdetési dijak. Egy négyszög czentiméternyi tér ára 2 kr. Bélyegdíj minden ^detés után 80 kr. Nagyobb és gyakoribb hir­detéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal. Hirdetéseket fölvesznek: B­é o­s­b­e­n : Oppelik Alajos Stadt Stubenbastei Nr. 2. (Eekhau) der Wollzeile 36.) Haasenstein et Vogler (Wallflisch­gasse 10 Bnd. Messe Publicistische Burean. Budapesten: Haasenste. és Vogler hirdetés közv. irodája. Goldberger A­ hirdetések fe­vételi irodája Budapesten Szervitatér 3. sz. gázmond sora után 26 krajczár fizetendő. Kolozsvár, péntek, junius 3 Elnöki zárjelentés az 1878. évi október hó 17-ik napjára összehí­vott 1878—­81-ik országgyűlés 3-ik ülésszakáról és végre ös­szevonva az egész országgyűlés eredményéről. Ő Felsége az 1878. évi október hó 20-ik napján, a budai magyar királyi váriakban ünne­pélyesen megnyitott, s ugyanott ma 11 órakor berekesztendő jelen országgyűlés ezen utolsó, illetőleg harmadik ülésszakát 1880 évi junius hó 18-án kelt királyi leiratával a múlt évi september hó 25-ik napjára hívta össze. Ugyanezen hó 2- án tartott 287-ik ülésben az alelnökök, jegy­zők s a háznagynak a házszabályok 26. § a értelmében tett megválasztása után elnök a kép­viselőházat a szabályok értelmében újra meg­­alakultnak jelentette ki. Az igazolt képviselők száma ekkor 445 volt, s így csupán két képviselői állás volt be­töltetlen, ezek közült 1 a nyári szünidő alatt a Horvát-Slavon országgyűlés egyik küldöttjé­nek Zágrábban történt lemondása folytán, 1 pedig Zala megye nagykanizsai választókerülete képvi­selőjének a haza közsajnálatára és nagy veszte­ségére történt elhunyta által jött üresedésbe. A képviselők száma ezen ülésszakban idő­közönként szintén folytonosan változott, a közbe­jött halálozások, lemondások és új választások által, ugyanis: a) a halál elragadott sorainkból 8 képvise­lőtársunkat, név szerint: Csengery Antal Zalame­­gye-nagykanizsai, Jeney József maros tordame­gye marosvásárhelyi, Márkus István vasmegye­­sárvári, Kossuth Mihály zemplénmegye nagymi­­hályi, Fabriczius Károly nagyküküllőmegye­ se­­gesvári, Orosz Mihály borsodmegye-mezőcsáthi, Gorove István temesmegye-orczifalva választóke­rületi és Katkícs Ignáca Horvát-Slavon ország­gyűlési képviselőket; b) Lemondás folytán megszűnt képviselő­társunk lenni 9, u. m.; Prepeliczey Gyula Te­­mesmegye csákóval, Ormay Károly Krassóme­­gye szászkai, Máriássy Sándor Szepesmegye lőcsei, b. Simonyi Lajos Biharmegye nagy­sza­lontai, Ajkay Gyula Vasmegye kisczeli, Schmausz Endre Bács-Bodrogmegye apatini, Miklós István Somogymegye tabi választókerülete és Mrazo­­vics Mátyás, valamint gróf Vojkfy János horvát­­szlavón országgyűlési volt képviselők. c) Uj választás által ellenben képviselő­­társunk lett 18. u. m., Prónay József Borsod­­megye mezőkövendi, Justh György Turóczmegye sztubnai, Unger Alajos Zalamegye nagykanizsai, Wodianer Béla Temesmegye csákóval, Palik- Ucsevny Feodor Krassómegye szászkai, Engel­­mayer József Szepesmegye lőcsei, b. Kemény Domokos Maros-Tordamegye marosvásárhelyi, Bezerédj Dénes Vasmegye sárvári, Fónagy László Biharmegye nagyszalontai, Békássy Gyula Vas­­megye kisczelli, Matlekovics Sándor Bácsmegye apatini, Balogh Géza Zemplénmegye nagymihá­­lyi, Fekete Lajos Somogymegye tabi, Dániel Márton Nagy-Küküllőmegye segesvári, Farkas Károly Borsodmegye m.-csáthi választókerületi, végre Bartalovics Iván, Josipovics István és Po­­povics István horvát-szlavon országgyűlési kép­viselők. A 447 tagból álló képviselőháznak e pil­lanatban ismét 445 igazolt tagja van, mert a lemondott gróf Vojkfy János helyett a horvát­­szlavón országgyűlés új képviselőjét még eddig nem választotta meg. Gorove István képviselő­­társunknak tegnap közbe­jött elhunyta folytán pedig Temes megye orczifalvi választókerülete képviselve már nincs. Ezen ülésszakban egy képviselőválasztás sem támadtatott meg az ellenfél részéről kér­vén­nyel, valamint az igazoló állandó bizottság egyet sem talált beltartalmára avagy kiállítására nézve kifogás alá vehetőnek. A képviselőház alakulása után, elnök az országgyűlési tanácskozásokat előkészítő 1—9. számmal megkülönböztetett osztályokba a kép­viselőház tagjait a szabályok 98. §-a értelmében besorolta ezen ülésszakra, a ház pedig a követ­kező 12 állandó bizottságot, u. m. az igazság­ügyi, a pénzügyi, a közlekedésügyi, a közokta­tásügyi, a kérvény­, a gazdasági, a naplóbiráló, a véderői, a könyvtári, a mentelmi, a számvizs­gáló, a zárszámadásvizsgáló,­­ valamint 4 kü­lön tárgyú időszaki bizottságot, u. m.: a köz­­gazdasági, a közigazgatási, az alapok és ala­pítványok jogi természetét megvizsgáló, végre a nemzeti múzeum ügyeit megvizsgáló bizottsá­gokat megválasztotta. Ezen kívül a főrendiház­zal együtt kiküldött három országos, u. m.: a közösügyi, a Horvát-Szlavon országokkal köz­igazgatásilag egyesítendő Horvát-Szlavon határ­­őrvidék országgyűlési képviseltetését megállapí­tó, végre legközelebb, Rudolf cs. és kir. trón­örökös ő fenségének Stefánia belga királyleány ő fenségével történt egybekelése nászünnepén tisztelgő bizottságba saját tagjait megválasztotta. E szerint az országgyűlés mindhárom ülés­szakára az országgyűlés elején már megválaszt­va lett 11 saját kebelbeli, u. m.: az igazoló ál­landó, az I—IX. bíráló, az összeférhetlenségi, továbbá 2 országos, u. m. : a függő államadós­ságokat ellenőrző, a Deák Ferencz síremlékét létesítő bizottságoknak beszámításával 27 saját kebelbéli és 5 országos, összesen 32 bizottság­ban voltak hivatva a képviselőház tagjai tör­vényhozási működésöket gyakorolni, az országos üléseken kívül, melyeknek száma ezen ülésszak­ban 127, az azokban hozott határozatok száma pe­dig 1794. Ezen bizottsági, valamint az országos ülé­sekben kifejtett összműködés eredménye, össze­vonva a tárgyak minősége és mennyisége szerint, a jelen ülésszakban következő: 1. Király­i leirat a háznak bemutattatott. Egyike ezeknek a közösügyi bizottság tagjai­nak megválasztása által intéztetett el, a másik hódoló tisztelettel tudomásul vétetett. 2. Átirat Horvát-Szlavon országgyűlés el­nökétől érkezett 4, a múlt ülésszakok elsejéről fenmaradt még 1. Tudomásul szolgált 4, függő­ben maradt 1. 3. Interpelláció a miniszerekhez intéztetett 69, a múlt ülésszakokról fenmaradt 11. Elintéz­­tetett a kormány válaszainak tudomásul vételé­vel 58, válasz nélkül függőben maradt 22. 4. Indítvány és határozati javaslat a mó­­dosítványokon kívül beadott 47 a múlt üléssza­­kok elsejéről fenmaradt 1. Elintéztetett 47, füg­gőben maradt 1­ 5. Törvényjavaslat beterjesztetett 75, az előbbi két ülésszakról fenmaradt 67. Szentesítve kihirdettetett 75. Szentesítés végett fel­terjesztve maradt 1. Visszavonatott 1, függőben maradt 15, melyek alább szakminiszteriumonkint vannak felsorolva. 6. Ministeri és egyéb előterjesztés benyuj­­tatott 15, a múlt ülésszakokról fenmaradt 6. Elintéztetett 12, függőben maradt 9, ezek szintén felsoroltatnak alább. 7. Főrendiház átküldetett üzeneteinek szá­ma 87. Elintéztetett mind a 87. 8 Mentelmi ügy hat képviselő ellen be­adatott 11. Elintéztetett ezek közül 7 a mentel­mi jog felfüggesztésével 4 pedig a mentelmi jog fenntartásával. 9. Összeférhetlenségi eset felmerült 3. Ezek közül 1 gr. Vojkfy János lemondása folytán tárgytalanná vált. 1 a bizottság felmentő ítélete által intéztetett el, 1 tárgyalható nem volt a bi­zottság által. 10. Jelentés a bizottságok részéről tétetett 175 a múlt ülésszakokról függőben maradt 74. El­intéztetett 178, függőben maradt 71, melyet alább a függőben maradt törvényjavaslatoknál, mint arra vonatkozó soroltatik fel. 11. Kérvény az elnök által bemutattatott 489, az előbbi ülésszaktól függőben volt 19. El­intéztetett 497, függőben van még 11 ezeket a ház a jövő országgyűlés elé terjeszteni ha­tározta. 12. Személyváltozások egyedül a bizottsá­gok kebelében fordultak elő s azok az időkint történt halálozás vagy lemondás által szüksé­gessé vált új tagok megválasztására szorító komák. Ezen utolsó ülésszak törvényhozási ered­ménye csoportosítva a kormányzati szakok sze­rint a következő: 1. A miniszterelnök beadott 5 törvényja­vaslatot, az előbbi ülésszakból fügőben ma­radt 1. Szentesítve kihirdettetett mind a 6. u. m . 1. „az állami számvevőszék belszervezeté­­ről, ügy­kezeléséről és az államadósságok ellen­őrizésére vonatkozó hatásköréről.“ 2 „a fővárosi közmunkák tanácsának a sugárút és nagy körút kiépítésére az 1870/ 10. t. sz. alapján felvett sorsolási kölcsönalapból adott előlegek kamatmentességéről.“ 3. „az állandó országház építéséről.“ 4. „a bosnavölgyi vasútnak Zeniczától Sze­­rajevóig kiépítéséről.“ 5. „a Szegedre kiküldött kir. biztos kine­vezése és hatásköréről szóló 1879:20. t. sz. ér­vényének meghoszabbitásáról.“ 7. „a m. k. miniszterelnöki hivatal elhelye­zéséről szóló t. ez.“ (Folyt. köv.) KépviselőVálasztási mozgalmak. Felvinox, jun. l.én 1881.TM Tisztelt Szerkesztő ur ! Végre valahára ki­ugrott a nyúl nálunk a bokorból, oly bőviben állunk a képviselő jelölteknek, miszerint panaszra okunk nem lehet. Van szabadelvű párti jelöltünk, • meg vagyunk áldva mérsékelt ellenzékivel Miksa Imre és szélső baloldalival Török Dániel sze­mélyében, e két utóbbi körútját már megkezdet­te­n ugyancsak utazgat egyik helységéből a más síkba míg a választó­kerület beutazva lesz, hogy minő eredménnyel ? azt csak a választá­sok fogják annak idejében igazolni. Felvinczen f. hó 31 ikén lett megjelenésük eredményét tekintve, bátran lehet állítani, hogy ez idő szerint a felvinczi választó­kerületben csak is szabadelvű párti képviselő jelöltnek van Lsaf^p­énzc­ím%. Török Dániel szélső baloldali képviselő­je­­lölt jelenleg folytatja körútját ezen körútjában előre jelezteti, hogy Orbán Balázs védnöksége alatt múlt hó 31-én fogja Felvincz város választó­polgárai előtt programmbeszédét megtartani a­mi­kor is Orbán Balázs által fog a választóknak bemutattatni. A választó­polgárok összehívásá­val két felvinczi egyén lett megbízva kik uta­sítva voltak tudtul adni, hogy a függetlenségi követjelölt programm beszédét május hó 31-ikén délután 6 órakor a városi nagy vendéglőben fog­ja megtartani, azok megbízatásokban azon érte­lemben jártak el, s igy jutottam azon szeren­cséhez, hogy a bekövetkező fontos esemény tu­domásomra jutott, mint kíváncsi s ezen válasz­tó­kerület egyik igénytelen választója égtem a vágytól a programm beszédet meghallgatni. Az előre jelzett programmbeszéd megtar­tása a kitűzött időre eszközölhető nem volt, mert a város összes értelmiségén és a szabadelvű vá­lasztó­polgárságon kívül a követjelölt úrral egy elvet valló választók nem igen jelentkeztek, de nem is csoda, mert a­hol nincsen, vagy leg­alább alig egy pár, ottan bizony sokat keresni nem is lehet. Miután az idő hosszas várakozás után mind előbbre haladott, 8 óra is már jóval eltelt , a programmbeszéd még sem született meg, a megjelentek között azon hiedelem kez­dett lábra kapni, miszerint mai napra minden c­eremónia füstbe ment, az alkonyat beálltával a mezei munkások napszámosaikkal kezdettek haza jönni s látva a fogadó házon a kitűzött nemzeti zászlót s a vendéglő udvarán a csopor­tosulást megállapodtak, e közben a pár közre­működő egyén is, (kiknek nevök a választók névsorában nem található ugyan) megjelentek, ezek a bámuló népséget az udvarra behíván az alkonyat homályában Orbán Balázs beszélt elő­ször, sajnálatát fejezvén ki a felett, hogy a vál­­lasztó­polgárok a szorgos munka idején teljes számmal nem jelenhettek meg, nagyon fájlalja, hogy ezúttal álláspontjára vonatkozó nézeteit nem fejezheti ki, ez alkalmat csak ismerkedési összejövetelnek tartja, s fennhagyja a szerencsét a maga részére, miszerint pünkösd másod­nap­ján újból visszatérve, az összes választók előtt nyil­atkozhassák; felemlítette azonban ezúttal Fel­vincz város szép történelmi múltját, fel azt, hogy Aranyosszék a megyék sorából a mostani kor­mány által egy tollvonással törölve lett, s Fel­vincz város mindazon előnyöktől, melyek léte­zésének és felvirágozásának főrugói voltak meg­­fosztatott. Megigéré azonban, hogy ha elve dia­dalra jut törvényhozásilag ezen segíteni fog. (Majd ha fagy.) Ezután Török Dániel felléptetett képviselő jelölt szállott hasonló értelemben a gyülekezet-

Next