Keleti Ujság, 1920. április (3. évfolyam, 90. szám)

1920-04-24 / 90. szám

Szombat, 1920. április 24. IttZJBTriTjjgxe ésének engedélyezését kéri, a harmadik pedig a Reichswehr létszámának 200000 főre való felemelését kéri, hogy a rend fenntartható le­gyen. Kér­ik ezenkívül a nagyvezérkar fenntar­tását, valamint a vasúti ezredek megmaradá­sát. (D. t. n.) Nitát kimagyarázzák Bukarest, ápr. 23 Auritti olasz követ, az újságíróknak kijelen­tette, hogy Nitti sohasem kért Magyarország érdekében határkiigazítást és különben is Olasz­országnak nincsenek nagyobb érdekei Magyar­­országgal, mint Romániával szemben. Olasz­ország hű marad Romániához, de azt kívánja, hogy példáját követve béküljön ki Magyar­­országgal. (D. t. n.) Az Adria-kérdés Belgrádiban Bukarest, ápr. 23 Az „Îndreptarea“ írja Lyonból. A „Le Temps“ Belgrádból értesül, hogy hétfőn ott korona­tanácsot tartottak az adriai kérdés ügyében. A hivatalos „Tribuna“, a radikális párt lapja közli, hogy a pánszerb merevség egyebek közt a fiumei kérdésre nézve is kezd enyhülni. Ami Albánia északi részét illeti, a jugoszláv pártok véleménye megoszlik. A demokraták itt hevesebben védelmezik Jugoszlávia érdekeit. Tudvalevőleg pedig a demokrata párt többsége Jugoszlávia új elemeiből, a dalmátokból, hor­­vátokból és szlovénekből áll. San­ Remo folytatása — Páris Berlin, ápr. 23 A békekonferencia sanremoi ülésszaka rö­vidre van tervezve, miután az angol és francia miniszterelnököket országaik belügyei május elejére már hazaszólítják. Ide érkezett hírek szerint a főtanács rövid megszakítás után Pá­­risba fogja tárgyalásait folytatni. A párisi ülés­szak május 8 án fog megnyílni. (D. t.­­) ól 71. és II. sz. rendelet módosítása ! Vétkeseknek neveztetnek azok, akik jóhiszeműleg, rossz szándék nélkül, nyilvános helyeken, állomásokon, vonaton utcán, stb. akár igaz, akár képzelt oly híreket közölnek, terjesztenek, megjegyzésekkel kisérnek, melyek a hadműve­letekre, hadi helyzetre és csapateltolásokra, katonai ható­ságok rendelkezéseire vagy bármily más, a román hadsereget ilető kérdésekre vonatkoznak. 2. Mindezek bűntényt képeznek, a praetorok ítéletét és büntetését vonják maguk után s mint első és utolsó fórum egy évig terjedhető fogházzal és 2000 lei pénzbüntetéssel büntettetek. Ha a fenti tényeket kémkedési vagy árulási szándékból követik el, az érvényben levő hadi büntető törvények lesznek alkalmazva. Az erdélyi ellenőrzési zóna parancsnoka MARINESCU ezredes. félreállt az útszélre, onnan nézte, míg lábra ál­lítjuk a gazdáját. Reszketett, fújt s két kézzel törülte homlokáról az izzadtságot. — Az istenért, ember! Tudja mit csinált? — Fizettem, suttogta rekedten. Kamatjával. S ezzel mint a gyik besurrant a kukoricatáblába. A főszolgabíró szánalmas alázatosan kuporgott az ülésen. — A kalapom . . . nyöszörögve. Kihalásztam a kalapját a kerekek alól. Aztán egy jó percig nem jött hang egyikünkből is. — Mejd én hazahajtok, ajánlkozott szolgálat­­készen a jegyzőbojtér , csendesen fordítani kezdte a lovakat. Mi fejünket a két tenyerünkbe támasztva ül­tünk a kisülésen. A szolgabiró egyszeregyszer oldalba bökött s fejével a gazdájára biccentett. Biz az siralmas állapotban volt. Megnyélazta a zsebkendőjét s úgy törülgette arcáról a vérrel elegyedett pert, mint egy elkinzott, tépett bajszu kardurmacska. — Az istenért urak, nyögte jó tíz perc múlva, egy szót se a feleségemnek. Megint tíz perc múlva, már elevenebben. — Majd előkeríttetem a csendőrökkel azt a gazembert. Természetesen urak, ti nem láttatok semmit. Elkapták a lovak a kocsit, azt fogjuk mondani. — Azt, erősítette ünnepélyesen a szolgabiró s megint a tenyerébe temet­e az arcot. Kuncogott a markéba, hallottam tisztén. — Ilyet nem látott Európa! — röhögte hang­talan kárörömmel. A jegyzőbojtér saját fontosságának teljes tuda­tában, merevített derékkal trónolt a bakon. A lovak ritmikusan ügettek a holdfényes porban, ugyan az új kanca — a legszebb Európában — bicegett kissé a bal első lábára. A választási agitáció Bukarest, ápr. 23 A „Dimineaţa“ szerint Averescu pártja és Flondor bukovinai pártja között szakadás tör­tént, mert Averescu Nisztor bukovinai miniszter lemondását nem akarja elfogadni. Flondornak pedig az ipari minisztériumot szánta. Take Ionescu pártklubjában beszédet mon­dott a belpolitikai helyzetről, melyben többek között kijelentette, hogy a választási harcban minden párt egyedül fog küzdeni, azonban re­méli, hogy az egyes kerületekben pártja a nép­párttal együttesen fog működhetni. A romániai zsidók egy zsidó nemzeti párt ala­kítását határozták el. Averescu tegnap Mihályi Tivadarral tanács­kozott az erdélyi választások felől. 3. oldal m ntr r wr t­ti ttti----nMm­m­mi'i Tii­rr m—r~n~nt­t- T­ mmrm­ Ti^tHTrimm­mifH mii pun A magyar maradjon magyar Jorga Miklós nyilatkozata a „Keleti U­jság“-nak Bukarest, ápr. 23 (Saját tud.) Jorga Miklós dr. Románia leg­népszerűbb és legnagyobb hatású történelem­­tudósa. Eddigi munkái egész könyvtárt tesz­nek ki. Emellett a legbefolyásosabb politikus — a román nép előtt. A feloszlatott parlament­nek elnöke volt. A „Neamul Romanesc“ című napilapját csaknem egyedül írja. Továbbá drámaíró, költő ... de ki győzné csak fel­sorolni is mindazt, amit Jorga csinál. Jorga parasztpárti politikát folytatott. Az 1907-i pa­­rasztforradalom idejében forradalmárnak tek­in­tették. Felesége az erdélyi Bogdán családból származik, Pesten volt tanárnő és ma is fárad­hatatlan munkatársa férjének. Férjét mindig hűségesen tájékoztatja a román vonatkozású magyar irodalomról és ma is lefordítja számára az erdélyi lapok fontosabb közleményeit. Jorga professzorral szerkesztőségi helyiségé­ben beszélgettem. Hatalmas szál feketeszakál­ú ember, az ötven körül. Villogó, fiatalos tekin­tete, energikus, szimpatikus arca kemény aka­raterőről és fanatikus hitről tanúskodik. Jó tudni, hogy mit mond, mi visszaadjuk itt az ő szavait s az olvasó megalkothatja erről a maga véleményét, úgy ahogyan tudja, ahogyan akarja, vagy ahogyan kell. — Jól ismerem az erdélyi magyarság prob­lémáját — mondja Jorga. — A magyarságot és a románságot már a középkorban is szo­ros kapcsok fűzték egymáshoz és az a viszony különösen a forradalmi mozgalmakkal kapcso­latban dokumentálódott. A Dózsa György-féle erdélyi forradalmat a román és a magyar föld népe együtt csinálták, Dózsa György csapatai­nak egy részét román jobbágyok alkották, Fe­kete Iván (Ivon Negru) és Horia seregeiben szintén egymás mellett küzdött román és ma­gyar, azután — hiszen épen a magyar Aradi Viktor írásaiból tudjuk — a Jancu-forradalom előkészítője Varga Katalin volt, a magyar ne­mes asszony, Catarina Doamna Noastra. De ez természetes is. Magyarország úgy keletkezett, hogy Szt. István idejében egy csomó együtt­ és egymás mellett élő népre rákényszerítették a katolicizmust és az így alakult keresztény blokk­ból akarták megcsinálni a magyar nemzeti álla­mot. Ez történelmi abszurdum volt. Tudom azt is, hogy ami Önöknél a nemzetiségi politika terén a múltban történt, nem a népnek, hanem az oligarchiának a műve volt. Jászi Oszkárnak, akit én a legnagyobb szociológusok egyikének tanok, a nemzetiségi kérdésről szóló tanulmá­nyát fordíttattam le románra és könyveiből hosszú fejezeteket közöltem lapomban. Igen, a románság és magyarság egymásra vannak utalva ma is. A bolgár és a szerb, a szerb és a görög talán megélhetnek egymás mellett együttműködés nélkül is, mi azonban nem. Etikailag, gazdaságilag, kulturálisan összekap­csol bennünket. Hiszem, hogy Magyarországon is rövidesen alkonyodni fog a reakciónak és akkor gyökeresen megváltozik a viszony ide­haza is. Az ellentétek el fognak tűnni és a szoros gazdasági kapcsolatok elsorvaszt­ják a sovinizmust. Egészen új problémák fog­nak felszínre kerülni. — Amit az erdélyi román asszimilánsok csinálnak, őrültség volna, ha nem volna még annál is több. Bűnös és káros. A magyar maradjon m­­agyar, a szász maradjon szász. De részben az Önök hibája, hogy szervezet­­lenül állanak a beolvasztó törekvésekkel szemben. Miért engednek a parlamentbe olyan képviselőket, akik bókokat mondanak nekünk és szerelmi vallomásokat tesznek? Küldjenek néhány gorombaságig őszinte em­bert, akik híven tolmácsolják a nép kíván­ságait és minden sérelmet szóvá tesznek! A passzivitás szerintem a legnagyobb hiba. Nem ért a szociológiához, aki erőt lát benne. Hiszen látják, hogy a passzivitásuk a jun­kerek uralmára hajtotta a vizet, akik nem­zetiségi különbség nélkül keresik a szövet­séget a nép elnyomására. — Professzor úr, várhatja a magyarság a jelenlegi kormánytól jogainak biztosítását? — Aligha. A nemzetiségi kérdés lényegében erkölcsi kérdés és a jelenlegi kormány eddigi ténykedései azt mutatják, hogy minden morális tekintetet lábbal tipor a hatalomért. Jól tudom, hogy Maniu alatt, akit rendkívül nagyra tartok, mert a legszigorúbb erkölcsi alapon áll, szin­tn súlyos sérelmeket követtek el Erdélyben a ma­gyarság rovására. Mert ő sem volt eléggé ener­gikus. És az ő emberei között is nagyon sokan vannak, akik nem tudnak megszabadulni attól az ideológiától, amelyben nevelkedtek. Ők fél­nek a nemzeti kultúrák haladásától, félnek a magyarságtól. Én nem félek. Sőt meg sem­­ tudom érteni, hogy miért lehetne félni tőle.­­ Hiszen az roppant érdekes és kívánatos, hogy itt három különböző, nagy kultúra virágozzék egymás mellett. — Professzor úr, Ön azt mondja, hogy a jelenlegi kormánytól mit sem várhatunk, ez ellenzék vezéreiről pedig megát arritól, hogy gyengék voltak és félnek tőlünk. Kitől várha­tunk hát megértést ? Ki fogja a lelkek békéjét meghozni ? — Én! — feleli Jorga és fanatikus fény gyulád a szemében. — Én szót fogok emelni Önökért mindenütt és mindenkor. Készítsék elő a magyar népet, én előkészítem a magamét. Csak tíz évig éllek még, én megteremtem né­peink harmóniáját. Az emberek lelkét kell meg­változtatni ahoz, hogy a világ megváltozzék. De meg fogjuk változtatni. Forduljanak a pa­rasztságukhoz és dolgozzanak azzal, mint ahogyan én is a magam parasztságával dolgo­zom. Ismerem a magyar parasztot, foglalkoz­tam vele sokat és csak a legjobbat mondhatom róla. Fordítsák tekintetüket folyton csak feléje , és ne tévesszék szem elől, hogy a békét nem az oligarchia fogja megkötni,­­hanem a népek. Dolgozzanak, tanítsanak és csak a jövő felé nézzenek. Ragadjanak meg minden alkalmat kultúrájuk jogának hangoztatására. A ma mel­lékes, mert jön, jönni fog a mi holnapunk, a népek testvéri szövetsége." Ehez a perspektívá­hoz képest semmit sem jelent, hogy például a csendőrszurony majd megteszi a magáét a vá­lasztásokon. Ha nem dolgoznak, ha egymással verekszik a nép, alacsonyabb rendű kultúrák fognak úrrá lenni rajtunk. Bulgarizálni vagy oroszosítani fognak bennünket. — Engedje meg professzor úr, de mindaz, amit eddig elmondott, inkább oroszos szel­lemről tanúskodik. Néha úgy éreztem, mintha egy orosz filozófussal ülnék szemben. — Igen ... Ez onnan van, hogy az orosz gondolkozókban megvolt a bátorság ahhoz, hogy önmagukból merítsenek és én sem kere­sem filozófiai előd sírját, hogy attól induljak tovább. Körülöttünk pedig folyton csak azt te­szik az emberek, kapcsolópontokat keresnek, eszmesirhalmokra támaszkodnak. Hagyjuk, hadd temessék el a halottak az ő halottaikat. (K­p.)

Next