Keleti Ujság, 1921. április (4. évfolyam, 63-79. szám)

1921-04-01 / 63. szám

2. oldal tel párthoz tartozik , valósággal létének metafizikai részéből merí ki azt a kényszert, mely a maga krízisének a megoldására haj­szolja. Ide tör egy lázas és kétségbeesett korszak zilált, vad, összevisszaságos és még nem rendszereződött törekvéseivel az embe­riség. És ez az irány az, mely párhuzamos avval, melyen a kommunista párt előre lobog. Az emberiséget a maga lázas, homályos, még nem dogmatizált keresése, valamely az emberiséget az összeomlástól megmentő meg­oldás után, mégi képtelenné teszi arra, hogy máris valamely végleges formulát találjon. A kommunista pártok azonban abban a meg­győződésben élnek, hogy megtalálták az em­beriség megmentésének formuláját és köte­lességüknek érzik azt azonnal meg is való­sítani. A nemzetközi politika tényei Német­országban : a megszállás kiterjesztése, a bé­kekonferencián hozott vérszerződés kímélet­len végrehajtása, a termelés új krízisének, a végeláthatatlan bonyodalmaknak ez a szán­dékos és ostoba fölidézése adják a német kommunista pártnak azt a külső lökést, me­lyek kényszerűek, hogy a maga programmját azonnal megvalósítani akarja! Nemcsak a kapitalista, nemcsak a pol­gári társadalom, de magának a német mun­­kásságnak túlnyomó része sem ért egyet a német kommunista párttal abban, hogy a szocializmus tételeiből folyó következtetése­ket már és most lehetne megvalósítani. És maguk a német szocialista pártok elég kí­méletlenséggel tudták 1920 tavaszán meg­mutatni, hogy a kommunisták — szerintük — akkor elhibázott akcióját hogyan kívánták maguk is letöretni­ a munkásság érdekében. A német spartakisták mostani akciója is csak akkor vezetne eredményre: a proletárdikta­­túra életbeléptetésére, ha az államhatalom, vagy a polgári társadalom részéről olyasmik történnének, ami a különböző német mun­káspártok közt fennálló ellentéteket lerombol­nák és az egész német munkásságot egyet­len cselekvő táborrá forrasztanák össze. $mjtort«m mmmm AKAR, VENNI, NE VÎZIZ SAJNALIJA AZ UTAT !3AKU^V AbAKti LYK­E ICS TEKINTSE MEG: SZÉKELY |£S RÉfl ERDÉLYRESZI BÚTORGYÁR R.­T. BUTORTERMENT seat OBS Nem merte, szégyelte bevallani, hogy a fáj­dalom fojtogatta, a csontig maró, vérrel együtt lüktető fájdalom, mely nagyobb a párját vesztett hím fájdalmánál is. A háta mögött dalolva jött valaki Felütötte a fejét. Ismerős volt a hang, mintha sokszor, nagyon sokszor hallotta volna már. De nem tudott gondolkozni, nem ismerte meg. Valahogy érezte, hogy el kellene sietnie, hogy kellemetlen lesz, ha találkoznak, de nem tudott mozdulni. A hang pedig mindig köze­lebb jött. A vén halász kiegyenesedett. . . Megfordult, a legyűrt félelmet követő halálos bátorsággal. Pár lépésnyire volt már csak tőle. Egy lány, lézi­láb, térdig érő szoknyában, rikitós piros fejkendőbe. Vékony­­ cérnahangon nagyon neki­­tüzesedve dúdolta: „Az én babám nem egyszerű legény. Nem sült paraszt és nem is ostoba . . .” Meglátva a halászt, hirtelen megállt. Egy ki­csit tusakodott, egy kicsit töprengett, nem tudta, hogy fogadja a találkozást. Aztán vállat vont és vihogva mondta : — Jó Pista bátyám. Éppen jókor látom! A halász fürkészte a lányt. Nehezen emlé­kezett. . — Eszter ? ! — Az én! Csakhogy megismer. A halász szive gyorsabban vert. Mi lesz eb­ből? Ez..még nem is tudja . . .! — Üzenek kendtől a Sándornak. Mondja meg neki, hogy fütyölök rá és hogy felőlem most már csinálhat amit akar.. . — Az ... ez ...jó . . . A keze ökölbe szorult. I­gy erőlködött, cö­­vekelte magát a földhöz, hogy térdre bukott. Fölhördült. . . .­­ .. — Mi van bátyámmal ? — Semmi. . . elzsibbadt a lábam . . . Feltí­pászkodott. Kezével mintha kapaszkodna, a levegőbe markolt. — És mondja meg a Sándornak, hogy ne törődjön a gyerekkel sem, seihmive! ... majd gondoskodik mindenről a Kálmán urfi... És hogy ne kötődjön a Kálmánnal, mert nem ő a hibás . . . Különben csinálja azt, ami neki tetszik, szúrja le magát, vagy ugorjon a vízbe, ha olyan legény... A halász alig hallotta. Az utolsó szavak visszaütődtek benne és ismételte: — Szúrja le magát. . . ugorjon a vízbe . .. De nem tudott összefüggően gondolkozni . .. — Hát holnap eltemetjük . . . — Kit. .. ? A halász nem válaszolt. — Kit ... ? — kérdezte, újra a lány. A halász előre meredt, ő bolondult meg, vagy én ... ? Majdnem kiabált. — Hát Sándort. . .! — Kit . . .? Nem is várt a választ. Erőszakkal leszorította feltörni akaró sikoltását.­­ — Hát meghalt.. . ? A halász nem válaszképen, de automatikus, monoton hangon suttogta. — Leszúrta magát . .. leszúrta magát... Eszterben valami állatos kegyellenség tom­bolt . .. • — Jól tette — mondta és sarkon fordult. Az öreg csak percek múlva vette észre, hogy egyedül van. Kijózanodott. Az ásót vállára verte és tovább ment. Kicsit hűvös volt már, összébb húzta a ködmönét. Az égen mint apró­ szikrák pattantak ki a csillagok gyors egymás­utánban. Pár perc múlva gyorsan topogó lépé­seket hallott. Eszter szaladt utána. Mikor utol­érte, megkapta a karját­ .Fuldokló sírással alig hallhatóan mondta: — Mondja meg neki, hogy utálom, mert gyáva volt és rongyos senki ... . A halász bambán nézett rá . . . — Kinek lányom . . . ? — És mondja meg, hogy gyűlölöm és gyű­lölöm és gyűlölöm, mert a nagy lógós koponyá­jában egy fikarcnyi sincs . .. m­ert.. . mert... csak addig kell­­ néki a lány, amíg nincs más apja mert nyomorult a Sándor Sándor... jaj . A halász lehajolt hozzá, megsimogatta haját s bár ő maga is alig állt a lábán, vigasz­talni kezdte. Eszter felállt. Borzas haját hátra simitotta, aztán foghegyről odavetette: — Jéjszakát! És elment. A halász egy darabig utána nézett még. . — Szegény — mondta — aligha meg nem bomlott. Aztán hazatért. Éjféltájba valaki kocogott ,az ablakon. Eszter volt. — Engedjen be Pista bátyám! * A halász kinyitotta az ajtót. Eszter bejött. Összegörnyedve, pislogva állt meg. A karján egy bepólyázott kisgyermeket tartott. — Itt van .. . Sándor ... itt van ... A kicsire nézett. — Nézd itt van ... az apád ... nézd — megrázkódott — Sándor . .. Kétkézre kapta a gyermeket. — Sándor! — ordította .— Sándor.. .! — és lecsapta a gyereket a halotthoz. A gyermek felsírt. A lány állt még egy darabig, tántorogva, inogva, aztán ő is leesett . . . Körmével kaparta a­­földet. Szájéból alig hallható hangok bugyog­­tak. A halász állt a sarokban és a halottat nézte . . . mintha megmozdult volna ...­­ Pedig csak a gyerek mozgolódott. Valami taszította, hogy menjen, emelje fel a gyereket és a lányt, de nem tudott mozdulni. Csak vagy rettenetes sóhaj tört ki belőle ... és feje, zsongó, fájda­­lom-hasógá­ra felé, tuskóként a mellére hullt... A posnati Rendezik a tartozások és követe­lések kulcsát —­atászívesülnek az összes eelédállam­ok (Kolozsvár, március 31.) Bécsi jelentés sze­rint az utódállamok konferenciája április 2-ikán indul meg Rómában. Ezek szerint a tervbe vett portorosei konferencia elmarad mindaddig, míg Rómában nincs megállapodás. A római tanács­kozást az olasz kormány iniciatívájára hívták össze és a konferencián a következő államok vesznek részt: Olaszország, Jugoszlávia, Cseh­szlovákia, Lengyelország, Magyarország és Ro­mánia. A konferencián a versaillesi, saint­­germaini, trianoni békeszerződések megfelelő pontjaiban jelzett rendelkezéseket hajtják végre, kapcsolatosan a háború következtében előállott gazdasági kérdések likvidálásával. A római konferencia tárgysorozata még mindig nem végleges. Legfontosabb kérdés azok­nak a kivételes rendelkezéseknek eltörlése, me­lyeket a régi monarkia államai léptettek életbe akár rekvirálás, akár nacionalista szempontokból alattvalóikkal szemben. A magántulajdon védel­mére készül a megegyezés, valamint a dunai hajózás tekintetében. Egyik nagyfontosságú ügy a jogi személyeknek, nevezetesen a kereskedelmi társaságoknak, melynek tőkéje és részvényesei nemzetiségek szerint neveztek, nemzeti hova­­tartozandóságuknak mikénti megállapítása. E kérdéssel kapcsolatos azoknak a kereskedelmi társaságoknak ügye is, melyek filiáléjai nem abban az országban vannak, ahol a központ. Erre vonatkozólag az elv­ a legteljesebb köl­csönösség, mely egyébként a saintgermaini szer­ződés 75. szakaszában is benne van. A római konferencia ki fogja mondani mind­azoknak a szerződéseknek érvényességét, melye­ket 1918. nov. 1-e előtt kötöttek az utódállamok alattvalói az utódállamok alattvalóival. Az új Ausztria és az új Magyarország közötti adóssá­goktól eltekintve, az összes államok egymás kö­zötti adósságainak rendezése is szőnyegre kerül. Ezzel kapcsolatosan a valuta, illetőleg a fizetési aránykulcs végleges rendezése is megtörténik. A nyugdíjazásokkal kapcsolatosan bizonyára mód adódik a régi állami tisztviselők elhelyezésének kérdése az új államban. Nemzetközi bizottságo­kat létesítenek, hogy az egyes államok közötti magán és kereskedelmi­ jogviszonyt szabályoz­zák, mint ahogyan ezt az Ausztriával, Bulgáriá­val és Magyarországgal kötött békeszerződések előírják. Ausztria és Magyarország között kö­tendő­ megállapodások sok tekintetben kiesnek a konferencia hatásköre alól, lévén az államoknak egymás közötti megállapodás lehetősége meg­adva. Ha e konferencia betölti misszióját, akkor Olaszország összehívja a portorosei konferenciát. A megalakítandó dunai gazdasági szövetség I Péntek, 1921. április 1. terve itt fog kirobbanni és itt válik el, hogy az utódállamok hajlandók-e Ausztriát gazdaságilag megmenteni. Bécsi értesülés szerint egyébként a szövetségesek Ausztria megmentésére újabb kor­n­ferenciát hívnak össze. Egy iwiisisszes^n wassés kört Ili tsipáza Fétes» di*. er‘déLyii rciintstd­eno séfje —■ Fix államtitkárságok sorsa — A kormánypárti képviselők el« Bensétks feiekkja (Kolozsvár, március 31. Saját tud.) Hónapok óta járja a sajtót Gróza Péter dr. közmunka­ügyi államtitkár erdélyi miniszterré való kineve­zésének híre. A kinevezés azonban napról- napra késik, bár ezzel az erdélyi probléma nyerne időleges megoldást. Mert Gróza Péter dr. kinevezése nemcsak az A­verescu-pártban, de a parlamentben általánosságban az erdélyi kí­vánságok és az erdélyi érdekek némi respek­­tálását jelentené.. Az Averescu-párt erdélyi képviselői hóna­pokkal ezelőtt erős blokkban tömörülve, a kor­mány elé terjesztették azokat a speciális kíván­ságaikat, melyek jelentőségét épen erdélyi mi­voltuk adja meg. E kívánságok részben politikai, illetve adminisztratív jellegűek, részben pedig személyiek. Azt kívánták ugyanis, hogy a kor­mány egy erdélyi képviselőt nevezzen ki er­délyi miniszterré, akit az erdélyi ügyekben teljes hatáskörrel ruházna fel. A néppárt erdélyi kép­viselői egyöntetűen Gróza Péter dr. személyében egyeztek meg. A kormány, illetve Averescu és a párt vezető emberei el is fogadták a képviselők álláspontját s közvetlen tárgyalások indultak meg Gróza Péterrel, aki természetesen biztosí­tani akarta azt, hogy az erdélyi ügyekben ön­álló hatáskörrel bírjon. Úgy látszik, hogy e körül támadtak a nehéz­ségek, mert Gróza Péter dr. kinevezése elhúzó­dott, míg most egy újabb komplikáció állott be, mely valószínűleg teljesen élére állítja a kérdést. A minisztertanács ugyanis elhatározta az erdélyi államtitkárságok feloszlatását, illetve direktorátu­­sokká való átalakítását. Ezzel szemben lehetet­lenné tette annak a keresztülvitelét, hogy az er­délyi ügyeket önállóan intézzék el. A direktorá­­tusok ugyanis csak adminisztratív szerv lenné­nek, míg a mostani államtitkárságok a legtöbb, kérdést a miniszter nevében önállóan látják el. Gróza Péter dr. és vele­­gyűtt a néppárt erdélyi képviselőinek blokkja a legerélyesebben ragasz­kodik az államtitkárságok fenntartásához. Úgy látszik ez az ellenállás oka annak, hogy a mi­dolga vele, mint... mihelyt más is jön, megdöglik, mint egy kutya . . .! — Te lány . . .! Eszter hörgött még egy darabig, aztán át­kapta a halász két térdét. Teste a porban fe­küdt s csukló, zokogó hangja forró, fájdalmas hullámokat vert. — Letagadom a gyerekének, hogy ő volt az

Next