Keleti Ujság, 1928. szeptember (11. évfolyam, 198-222. szám)

1928-09-01 / 198. szám

8 OLDAL XT. ÉVF. 198. SZÁM " A nők és a betegségek 45- Újabban mindinkább vesztett hiteléből az a jelző, hogy a női nem a „gyengébb" nem. Mióta az emancipált nő megjelent a családban és a közélet­ben, ez a jelző azóta egyre vesztett érvényességé­ből. Mióta pedig a nő választójogot nyert s ezzel együtt az élet és a munka minden területén meg­nyíltak előtte a sorompók, azóta már nem hogy hitele kopik a jelzőnek, de egyenesen elmarad a nő epitetonjai közül. A bubifrizurás, térdszoknyás, fiús nő megjelenésével pedig nemhogy elmaradt a jelzők használata, de értelme egyenesen kifordult és ironikussá vált. Hova­tovább a „gyengébb" jelző a férfiakat fogja illetni. Annál inkább meglepő tehát, hogy Amerikából, ahol pedig a leginkább vették tagadásba a nő „gyengébb" mivoltát, az a hír jön, a amely tudományosan és a statisztika megdönthetet­len tekintélyével állítja vissza a régi jelző eredeti érvényét. Az Egyesült­ Államok közegészségügyi hivatala ugyanis azt a megállapodást tette, hogy a nők annak dacára, hogy hosszabb életkorúak a férfiaknál, mégis gyakrabban betegeskednek, mint a férfiak. Az Egyesült­ Államok közegészségügyi hivatala az előbbi megállapítást természetesen statisztikai úton nyerte oly módon, hogy az egyik nyolezer főnyi kis amerikai városka lakosságát két és fél éven keresztül kizárólag ebből a szempontból vizs­gálta, Így jutott azután azokhoz az adatokhoz, melyek a fentebbi megállapításhoz vezettek. A je­lentés, melyet a folyamatba tett vizsgálatról kiad­tak, persze kimerítően tartalmazza az előbbi várat­lan állítás megokolását. Elsősorban megállapítja a jelentés, hogy a nők gyakoribb betegeskedésének törvényszerűsége csak a tizedik év után lép fel. A fiúgyermekek tízéves koruké sokkal inkább ki vannak téve a legkülön­bözőbb betegségeknek, mint a leányok. Azonban alig­hogy túl­haladják tizedik életévüket a leányok, ez a viszony egyszerre megváltozik. A tizedik éven túli leányok betegeskedése messze felülmúlja az tíz éven túli fiúkét. S ez az arány megmarad az egész életen keresztül. A statisztika különösen a légző és emésztő szervek s a szív és vese betegségeit jegyzi föl, mint olyanokat, melyek a leggyakrabban kínozzák a nő­ket a tipikusan női betegségeken kívül. Az alól az általános szabály alól, hogy a tizedik életév után a női nem gyakrabban betegeskedik, mint a férfi, természetesen van pár jellemző kivétel. Ezek a kivételek azonban kizárólag a két nem temperamentuma közötti különbségre vezethetők vissza, így például a statisztika megállapítja, hogy a férfiakat az élet bármely szakában sokkal inkább érik balesetek, mint a nőket. Ez a különbség azon­ban nem azért áll fenn, mint hogyha a férfiak más munkájuk miatt volnának egyedül kitéve a balese­teknek. Ez a különbség már mutatkozik gyerekkor­ban is. Az öt és kilenc év között lévő fiúgyermeke­ket összehasonlíthatatlanul nagyobb eséllyel éri bal­eset, mint az ugyanazon korbann lévő leányokat. Ez a tény igazolja, hogy a fiúban, illetve a férfinemben nagyobb a vállalkozó szellem és a kalandosság, mint a női nem esetében, ezért a balesetek oly nagy szerepe a férfi életében. Említett jelentés a „kísérleti városkában" tett előbbi vizsgálatait az adatok megbízhatóságának ellenőrzése és fokozása céljából kiegészítette egyéb vizsgálatokkal is, így például az Egyesült­ Államok számos nagy ipari üzemeinek egészségügyi jelentései­vel s igénybe vette ezeken kívü­l még az iskolák és egyetemek betegnaplóit, illetve statisztikáit is, a betegeskedési viszonyokról. Mindezekből a források­ból az derült ki, hogy mindkét nem a huszadik és huszonötödik életévek között a legegészségesebb. Ezekben az esztendőkben beteg a legritkábban az ember. A csecsemőkor s a korai gyerekkor viszont mindig a betegség sorozata. A betegségek arány­száma ebben a korban a legmagasabb. A betegeske­dések grafikonja a tíz éven túli korban száll alá a busz és huszonöt életévek közti minimum felé. A huszonötödik életév után a betegségek százalékszáma ismét emelkedik s a negyvenedik és ötvenedik év után eléri azt a maximumot, mely a csecsemő, illetve korai gyerekkorban jelentkezett. Említett jelentés pontosan utánna jár az élet különböző szakaiban leggyakrabban fellépő beteg­ségek okainak is. így derül ki azután, hogy az élet bármelyik szakában a fellépő betegségek legnagyobb részét a légzőszervek betegségei teszik ki A jelentés ez utóbbi részének vannak érdekes adatai is. Így például az, hogy az élet mindenik periódusát egy bizonyos uralkodó betegség karakteri­­zálja. A gyermekkorban dominálnak a fertőző beteg­ségek. A meglett korban viszont a szervi megbetege­déseik lépnek előtérbe, közöttük különösen a szív és az anyagcsere betegségei. ... És így tovább. A statisztika meglehetős diabólikus tudomány. Az amszterdami olimpiász alkalmával úgy látszott, hogy a nő az utolsó válasz­falakat is ledöntötte, melyek közte és a férfiak között állottak. Az olimpiász napjaiban úgy látszott, hogy a „gyengébb nem" jelzőnek már nincs semmi jogosultsága. S íme: a diabólikus statisztika jelent­kezik ismét a maga kétségbevonhatatlan véleményé­vel és visszaállítja a régi jelző régi tartalmának a hitelét,­­­­ha esetleg kétségbe vontuk volna. (A. W.) Az utolsó kézmozdulat írta: Rosni­ainé — Busásan megfizetem szolgáimat, jelentette ki Thomas bankár, de nem tűröm, hogy tőlem csak egy bélyeget, vagy cigarettát is ellopjanak. A­ tolvaj­­lás elviselhetetlen számomra. Inkább szeretek el­veszíteni tíz frankot, mintsem annak tizedét el­lopva tudni. — Oh, teljesen megértem önt, jegyezte meg Ja­vert. — Bizonyos dolgokban, vagy másokban mindnyájan ezt az elvet követjük. Egyébként olyan vagyok, mint ön. Nem szeretek olyan emberek tár­saságában élni, akik vagyonom után kutatnak. Mégis életem­ legkedvesebb emléke nem engedi, hogy ebben a tekintetben elnéző ne legyek. Egy alkalommal mint férj és feleség együtt él­tem egy kis teremtéssel. A nőt Klárának hívták. A haja, arca és szemei bűbájosak voltak. — Nem titkolom, az a mód, amellyel Klára rám nézett és amellyel szemeit csillogtatta, nagyon megbűvölt. Természetesen nem bíztam benne. Kez­dettől fogva az az érzésem volt, hogy a kaland valami kellemetlen bohózattal fog végződni. Hosszú hónapok teltek el és én boldog voltam mellette. Az unalom, amit vártam, nem jött el. Klára elsőrangú tulajdonságokkal rendelkezett. Nem volt sem epe­kóros, sem kolerikus sem hetyke, szerény és­­elő­zékeny volt. Nem szeretett nekem ellentmondani. Én azonban mégis óvatos maradtam. Bizonyát valami nagy hibája lehet — gondoltam. És kerestem ezt a hibát. Egy véletlen folytán meg is találtam. Mint olyan fiatalember, aki bőven el van látva anyagiakkal, ritkán tudtam pontosan erszényem tartalmát. Egy este jtászottam és nyertem. Véletle­nül megszámláltam aranyaimat. Szokásom szerint tárcámat éjjeli szekrényem fiókjába tettem és a pénzt üres zsebeimbe. Másnap reggel azonban mi­alatt szórakozottan ráztam zsebemben az arany­­darabokat, először ösztönszerűen, majd tudatosan észrevettem, hogy egy louis d’or hiányzik. E meg­állapítás arra vezetett, hogy beletekintsek tárcámba. Egy százfrankos hiányzott. Ördögöt­ gondoltam magamban, lesbe állok. Egy héttel később újabb 20 frankot emeltek el. Egy hónap leforgása alatt el­tűnt 50 frank, sőt egy száz sous is. Kétségkívül meglopnak. Gyanúm csak Klárára irányulhatott. Megdöbbentem. Mert végül is ezek a lopások nevet­ségesek voltak. Ha óhajtott volna, minden szó nél­kül tízszer többet adtam volna. Klára azonban élvezetből lopott. Sőt ez az élvezet élénk lehetett, amivel elfelejtett kérni ruhákat, ékszereket, amit bárki más követelt volna helyette, egy olyan jól szituált férfitől, mint amilyen én voltam, önök meg­érthetik, hogy a helyzet milyen zavarttá tett. Szerettem volna szakítani vele. De képtelennek érez­tem erre magam. Az ősi fátum akarta, hogy ez a hamisszemű tolvaj életem nagy szenvedélye legyen, úgy tűnt fel, jobban szerettem­ őt most, hogy fel­fedeztem titkát... Azonban féltem! Mivel meg­rabolt engem, valószínű, hogy most is meglophat. Órákat töltöttem azzal, hogy letartóztatásának drá­máját elképzeljem. Elítélik. Szép testét eltemeti a börtön mélysége. — Féltékenységem ürügye alatt megbíztam valakit megfigyelésével. Meggyőződtem róla, hogy nem kleptomániakus. Én voltam egyedüli áldozata. Ez a meggyőződés örömmel töltött el. Azt hiszem, sohasem voltam boldogabb, mint a­. csutári két év­ben. Ez alatt az idő alatt Klára mindössze hat-hét frank­ot lopott tőlem. Hogy erre a szánalmas ered­ményre jusson, három­­ ravaszságot és diplomáciát kellet kifejtenie. — Nem mertem semmit sem szólni. Tudtam, hogy gyógyíthatatlan és féltem a szakítástól. Nem tudom, hogyan végződött volna ez a kaland, ha a sors közbe nem lépett volna könyörtelenül. Klára súlyos betegségbe esett, amely amilyen gyors, éppoly gyógyíthatatlan volt. Borzalmasan szenvedett. A betegség egyedüli előnye gyors lefolyása volt. A ha­todik hét végén a szerencsétlen már végét járta. Érezte is ezt. Néha azonban azt hitte, hogy felgyó­gyul. Az utolsó napon is mellette voltam. A chaislongon feküdt és sovány kezét idenyújtotta nekem. Éreztem, hogy őszintén szeret. Leírhatatlan boldogság képzelete röpködött csinos, halvány feje körül. — Amint álmodoztam, egy szállítólevelet hoztak. Az egyik fiókból kiszedtem néhány bankjegyet és letettem a pénzt a chaislongra mellé. Később a telefonhoz hívtak és kimentem. Midőn visszatértem, Klára nyugtalannak tűnt fel és én a gyanúból meg­ragadva, oldalpillantást vetettem pénzemre. Egy tíz frankos hiányzott. — Ölelj meg, susogta Klára. Oh édes, édes! Ebben a pillanatban éreztem, hogy gyengébb lett. Elhalványult, zavart szavak hagyták el ajkait, hamarosan agonizálni kezdett. Csak egy pillanatra éledt újra fel és rám vetette utolsó édes pillantását. Tíz perccel később halott volt. É3 kicsiny kezéből egy aranydarab gurult a szőnyegre. Fordította: Dr. Jancsó Elemér. Miniden bűntett után ugyanabba a faluba tér vissza Balán A hatóságok lázasan nyomozzák, mi húzza Balánt a Szeben melletti kisközségbe­ ­ (Sibiu-Nagyszeben, augusztus 30. Saját tud.) A bukaresti román lapok srozatos és fantasztikus közvéleményei Bal­án­ról újra lázas izgalomba hozták a város és a megye lakosságát. A magános lakók a sötétség beálltával bezárkóznak lakásukba. A csend­őrség és rendőrség megfeszített erővel folytatja a nyomozást, amelynek munkáit megnehezítik a ha­mis adatok, amiket a megrémült emberek adnak át a hatóságnak. Sercaia román községben, amely Fogaras és Szeben megye határán fekszik, feltűnt Bálán rettegett alakja. Az asszonya bandita dohányt és szivart vásárolt, majd áttért az egyik italkimérőbe, ahol jégbehütött sört rendelt s azt nyugodtan elfogyasztotta. Maga­­m­ ellé hivott egy öreg parasztasszonyt, akit meg­kínált a sörből és kikérdezte, hogy kik a leggazda­gabb emeberek a faluban. A parasztasszony ivott a sörből és gyanútlanul felelt a feltett kérdésekre. Közben többen betértek a korcsmába és felismerték Balant. Nyomban értesí­tették a szebeni és fogarasi csendőrkerületeket s mindkét helyről erős karhatalmi különítmények szálltak ki, melyhez csatlakozott a felfegyverkezett falusi lakosság. Átkutatták a környéket, de Balannak nyomát sem találták. Különös, hogy Sercaia községben úgy az alsó­­porumbáki merénylet, mint a feketehalmi gyilkossá­got követő napon feltűnt Bálán. Az üldöző közegek most lázasan nyomoznak a községben, hogy meg­állapítsák, miért jelenik meg újra, meg újra ebben a községben a gyilkos.

Next