Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-02 / 224. szám
Xll. ÉVF. 224. SZÁM. A Savu-panama mind szélesebb hullámokat vet Miért fordult csak három év után Kolozsvár város vezetősége az ügyészséghez ? — Nemcsak kétmillió, hanem sokkal több millióról van szó — Miért és hogyan fizetett Roata ? — Savu gavallér kölcsöne! Kik felelősek az eltűnt milliókért ? (Kolozsvár, szeptember 30.) A múlt héten a kolozsvári ügyészség előzetes letartóztatásba helyezte Savu volt vízvezetéki igazgatót. Ezt a leartóztatást már másnap a kolozsvári törvényszék vádtanácsa jóváhagyta. Ilyenkor azt szokták írni az újságok, hogy a letartóztatás széles körökben nagy feltűnést keltett. A mostani letartóztatásnál nem maga a letartóztatás ténye, hanem annak időpontja keltett széles körökben nagy feltűnést. Önkénytelenül merül fel a kérdés: Miért tartóztatták csak most le Sávát, mikor évek óta mindenki tudta Kolozsváron, hogy nemcsak a szóban forgó kétmillió, hanem sokkal több millió tűnt el a kolozsvári vízvezetéki igazgatóságon. Kinek volt érdeke eltussolni ezt a nyilvánvaló sikkasztást és kik a felelősek azért, hogy annak idején Savu, volt vízvezetéki igazgató minden ellenőrzés nélkül milliók felett diszponálhatott és Kolozsvár város polgárságának a vagyonát éveken át csáki szalmájaként kezelték. A feltűnően hiányos akták ma már a kolozsvári törvényszék asztalán feküsznek és a kolozsvári városházán még a verebek is csiripelik, hogy Savu volt vízvezetéki igazgató éveken át perforált nyugtákkal dolgozott. Hatalmas összegekkel úgy számolt el, hogy már egyszer, esetleg többször is álhalasztott nyugtákat és számlákat mutatott be és amikor ez kisebb tisztviselőknél feltűnt és jelentették a város akkori vezető urainak, nem javut vonták felelősségre, hanem a kis tisztviselőt intették le: — Fogja be a száját és ne avatkozzék kényes természetű dolgokba, mert könnyen arra ébredhet, hogy a szűrét kiteszik a városházáról! — Ilyen hangok napirenden voltak a városházán. A kis tisztviselők pedig valóban befogták a szájukat és Savu úr tovább folytatta üzelmeit a vízvezetéki igazgatóságnál. Ma már a vízműveinél mindenki tudja, hogy a pénzkezelés körül a legnagyobb szabálytalanságok történtek. Savu úr több milliós előlegeket vett fel, a hatalmas pénzkötegeket hanyag eleganciával zsebrevágta és ha jónak látta hónapok, sőt évek múlva számolt el azokkal, ha nem volt számlája és nyugtája, akkor elővette az irattári nyomtatvány kötegeket és abból már egyszer elszámolt nyugtákat másodszor, sőt harmadszor nyújtott be elszámolás végett. Ronta is felelős Szokatlan médon történt a villamosüzemtől felvett kétmillió lej- kölcsön kiutalása és elszámolása is. Savunr egy átiratot írt a városi villamos üzemhez, amelyben egy tanácsi határozatra utalt, azt aláírta és a Bólyai utcából átszaladt a Ferenc József útra. A villamosüzem igazgatója akkoriban Roata úr volt. A belső szobában öt percig diskurált a két igazgató és akkor Roata rendeletet adott ki, hogy a kolozsvári bankokból kétmillió lejt vegyenek fel és azt a fizessék ki Savu igazgató urnak. A villamosmű egy régi, megbízható tisztviselője, Bisotka a felebbvalójának kijáró reverendiával tiltakozott a törvénytelen kiutalás ellen, de Roata úr rákiáltott : — Ha nem teljesiti a parancsot, ki fogom dobni! Szegény magyar tisztviselő kénytelen volt engedelmeskedni és minden üzleti forma betartásai nélkül hozzá kellett járulnia ahoz, hogy Savu úrnak a kétmillió lejt kifizessék. A legnagyobb szabálytalanság ott történt, hogy a kétmillió lejt abból a hatvanhatszázalékos villany alapból utalták ki, amelyet a város nemcsak szabálytalnul szedett be a fogyasztó közönségtől, hanem abból az alapból, amelyből egyetlen banit sem lehetett senki részére kiutalni, mert az még jogszerűst nem is volt a város tulajdona, hanem a fogyasztóké és a kérdéses összeget, mint a polgárok tulajdonát letétként kezelték a kolozsvári bankokban. A kiutalás tehát szabálytalanul történt. Azt sem pénztári, sem főkönyvekbe nem jegyezték be és arról Savu igazagtó még mai napig sem adott ellenszámlát a villamos üzemnek. Mindehez hozzájárul az a szokatlan körülmény, hogy a kölcsönt csak tíz napra folyósították és azt még mai napig sem fizették vissza a a villamosüzemnek. Már most megállapítható az, hogy a kölcsön kiutalása teljesen szabályszerűtlenül és olyan alapból történt, amiből semmiféle kifizetést eszközölni nem lehetett, tehát az eltűnt kétmillió szabálytalan kiutalása miatt nemcsak Savu igazgató, hanem Ronta is felelős, nem is szólva az akkori városi tanács tagjairól, akiket az egyetemleges felelősség szintén terhel. Teljes elszámolási anarchia A városi vízműveknél a közigazgatási vizsgálat már régen lezajlott és megállapítást nyert, hogy nemcsak a szóbanforgó kétmillió lejjel nem tud elszámolni Savu igazgató, hanem ma még kiszámíthatatlan összegek elszámolásáról van szó. Savu éveken át nem csinált elszámolást, egyre-másra vette fel a több milliós előlegeket, de midőn a város vezetősége rendes leszámolást akart megejteni, kiderült, hogy két,három éven át teljes anarchia uralkodott a vízmű igazgatóságánál, a leszámolásokat meg sem lehet ejteni, mert nem volt rentes fökönyvezetés, nem volt rendes elszámolás, sőt hogy a káosz tökéletes legyen, a számlák, ellennyugták és az iratok teljesen eltűntek. Még a sematizmus Ia Savu mérnöknek adta ki magát. Mégpedig haditengerészeti mérnöknek. A város vezetősége sokszor felszólította, hogy az okmányait terjessze be, mert a szolgálati ás minősítési táblázatba mindenkinek a végzettségét okmányokkal kellett igazolni. Savu a felszólítások elől mindig kitért. — Most nincsenek nálam az okmányaim, majd holnap elhozom, — mondogatta ilyenkor. A jó fellépésű, előkelő „tengerésztisztnek“ mindenki elhitte az állításait. Most aztán kiderült, hogy Savu az osztrák-magyar haditengerészet sematizmusában sem a mérnökök, sem a tisztek, sőt még az altisztek névsorában sem található föl és igy valószínű, hogy hosszú éveken át valósággal az orránál fogva vezette Kolozsvár város tanácsát. — Mit csinált Savu a milliókkal ! — merül fel önkénytelenül a kérdés, mert mai már nyilvánvaló, hogy semmije sincs. Mindenki tudja Kolozsváron, hogy hosszú ideig előkelő életet folytatott és mint nagy sportbarát, a szó igazi értelmében szórta a pénzt. De ma azt is tudják a vizsgálatot vezető közegek, hogy Savunak bűntársai is voltak. A városházán nyíltan beszélik, hogy Savu igazgató a város egyes uraival szemben gavallér és bőkezű volt. Akik az utcán hozzáfordultak, egy szóra húsz-harminc ezer lejes gavallér kölcsönöket kaptak tőle. — Mennyire van szükséged ? — mondotta ilyenkor és hanyag elegánciával belső zsebébe nyúlt és átadta a kért kölcsönt, amit persze sohasem fizettek neki vissza. Adott ő boldognak-boldogtalannak pénzt, mert tudta jól, minél több embert kötelez le, annál biztosabban űzheti vétkes manipulációit. Az események őt igazolták. Éveken át nem mert senki ellene feljelentéssel élni. Éveken át mindenki tudta róla, hogy szórja a polgárság pénzét, de mindenki szemet hunyt. Most aztán a bíróságon ül sor. Itt nincsenek melléktekintetek, itt a vizsgálatot a legszélesebb mederben fogják lefolytatni és máris nyílt titok, hogy rövidesen kérdőre fogják vonni Savu bűntársait és mindazokat, akik éveken át tussolták a több milliós vízvezetéki panamát. (S jós.) ! 3 A magyar és szász kultúra találkozásának jelentős eseménye volt a brassói Helikon-est (Brassó, szeptember 30.) Annak a tervnek, amely az erdélyi népek szellemi és kulturális közeledését szolgálja, nagy jelentőségű etapéja volt az erdélyi Helikon íróinak és költőinek brassói szereplése. Hónapokkal ezelőtt az erdélyi Herlikon a szász írógárdát látta vendégül, akik Kolozsvárt rendkívül siker mellett mutatkoztak be. Viszonzásul most a magyar írók látogattak le Brassóba, hogy ápolják azt a jó viszonyt, amelyet az erdélyi szászok íróival sikerült megteremteni. A cél az, hogy a két nép egymás szellemi és kulturális értékeit megismerje és vállvetve dolgozzanak a kisebbségi sorsban levő magyar és szász kultúra frontján. A Helikon Íróinak szombaton lezajlott estélyén a „Klingsor“ című folyóirat körül csoportosult szász írók rendezték meg. Hetek óta tartó munka előzte meg az estélyt, amelynek sikere minden tekintetben méltó volt a kétségtelenül értékes és szép gondolathoz. Az estély a Redutban folyt le. A tágas termet zsúfolásig megtöltötte a közönség. Az egész Erdély területéről összesereglett szász írókon kívül ott láttuk a brassói szászság és magyarság vezetőit és tényezőit. A nap jelentősége abból a szempontból is kétségtelen, hogy két kisebbségi nép reprezentánsai új munkaterületen találkoztak. Az est műsorát Kemény János báró nyitotta meg, aki beszédében hangsúlyozta, hogy a Helikon az összes erdélyi nemzetek kulturális békéjét szolgálja. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Berde Mária olvasta fel Erdélyi ballada című gyönyörű versét. A ballada hangulata, amely az írónő nagyatyjának 1849-ben történt szerepléséből indul ki, aki a haditörvényszéken, mikor Ludvig Rótot a szászok vezérét halálra ítélték, nemmel szavazott, megrázó erővel érvényesült és frenetikus hatást váltott ki. Kacsó Sándor egy pompás hangulatú székely tárgyú humoros novelláját olvasta fel. A fordulatos minden izében művészi novellát hosszas tapssal fogadta a közönség. Az erdélyi költészet két jelentős reprezentánsa Finta Zoltán és Bartalis János következtek. Mind a ketten nagy értékei az erdélyi irodalomnak. Finta mély hangulatú remekveretű két verse és Bartalis közvetlen lélekből szakított friss illatú költeményei igen nagy hatást keltettek. A műsor első részét Molter Károlynak „Kapukulcs“ című pompás felépítésű szellemes és sajátos egyéni hangulatú értékes humoreszkje zárta be. A műsor második felében Kádár Imre mutatta be román népballada fordításait, amelyek az ő művészi átültetésében kristályos hangulatokkal tökéletesen fejezik ki a román nép hangulatát. Nyírő József olvasta fel ezután „Klánéta“ című komor erejű novelláját. A székely népiség örök értékeit revelláló remek írást szűnni nem akaró tapssal fogadta a brassói közönség is. A mindvégig magas színvonalú műsort Szombati Szabó István fejezte be, megrázó erejű versei valósággal frappírozták a közönséget, amely hosszú ideig nem bírt szabadulni azoknak hatása alól. Estély után bankett volt a Korona-szálló nagytermében. Ennek keretében dr. Glondys Viktor lelkész köszöntötte a Helikont szép perspektívákat mutató mély gondolatokkal telitett beszédben, melyre Bánffy Miklós gróf, mint a Helikon szeniora válaszolt. Történelmi távlatokba állította be a szász és a magyar nép viszonyát és mutatott rá, hogy hogyan nyíltak meg a kulturális fejlődés útjai. Az estély előtt Emil Schmutzler gyárigazgató látta ötórai teára az írókat, akik vasárnap délelőtt a szász múzeumot látogatták meg. Julia Teutsch igazgató lekötelező szívességgel kalauzolta végig a vendégeket a múzeum hatalmas termáin. Délután négy órakor a híres Fekete templomot látogatták meg. Kühlbrand professzor mutogatta végig a templom kincseit, majd Bickerich zeneigazgató orgonadrsigversenye következett, aki Bach műveiből adott elő. Az összejövetelt tovább Glondys Viktor ötórai teája zárta be. A Tuka-per „vértelen háború“ a csehek és szlovákok között (Pozsony, szeptember 30.) A Tuka-per hétfői tárgyalásán Ottlik védő befejezte védőbeszédét, majd Tuka mondotta el hozzászólását az utolsó szó jogán. Kifejtette, hogy a politikai per úgy keletkezik, hogy a polgárok egyik része, akiknek momentán kezükben van a hatalom, magukat tekintik az álladónak s nem engedik meg a másik tábor gondolatainak érvényesülését. A pert vértelen bábomnak nevezi a csehek és a szlovákok között. Hangoztatja, hogy az autonomista mozgalom sehonnan sem fogadott el semmiféle pénzbeli támogatást.