Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)

1930-02-01 / 24. szám

Miron­evicu­ Bukarestibe érkezett és kije* * * telítette, hogy a hágai egyezmény lehetővé teszi, h hogy Románia normális kapcsola­tokat teremtsen Magyarországgal (Bukarest, január 30.) Mironescu külügyminisz­ter, Lugoseanu államtitkár és Rosenthal ügyvéd, jogi szakértő kíséretében csütörtökön este fél hét órakor az Orient Expresszel megérkezett Bukarest­be, ahol a feldíszített állomáson Maniu miniszterel­nök és Madgearu pénzügyminiszter és az érkezők tiszteletére kivonult nagy tömeg várta. A Keleti Újság munkatársának alkalma volt beszélni Miro­nescu külügyminiszterrel, aki a hágai eredmények­ről a következőket mondotta: — A hágai egyezség Románia szempontjából határozottan kedvező. Románia az egyezség szerint évi négymillió arany márkát kap. Az optáns-ügy többé nem érdekel minket. Az egyezséget végleges­nek tekintem, amennyiben azt aláírtuk mi is, aláír­ta Bethlen is a többi magyar delegátusokkal együtt. A párisi döntőbíróság ezentúl az eléje kerülő op­tánsügyekben nem hoz elvi döntést, nem foglalko­zik az ügyek politikai oldalaival, csak az összeget határozza meg, melyet az egyes birtokok után kap­nak a volt tulajdonosok. Az alap, amelyből az op­­tánsokat kifizetik, kétszáznegyvenmillió arany­frank, ehez Románia négyszázhuszonöt millió papír lejjel járul hozzá, amelyet agrárkötvényekkel fog törleszteni. A főhercegi birtokokból csak azok ke­rülnek a döntőbíróság elé, amelyekről a tulajdonos bebizonyítja, hogy azok nem, donációk és nem tör­ténelmi vagyonok, hanem pénzen szerezték. A béke­szerződés idevonatkozó 191-ik­ szakasza ugyanis úgy intézkedik, hogy a történelmi vagyonok minden kártalanítás nélkül mennek át az utódállamok bir­tokába. Kijelen­tette ezután a külügyminiszter, hogy az egyezség a béke ügyét határozottan elő­re vitte és lehetővé teszi az ország részé­re, hogy normális kapcsolatot teremtsen azokkal az államokkal, amelyekkel éppen ezek miatt a vitás ügyek miatt a normális kapcsolatok eddig nem fejlődhettek ki. Lugoseanu államtitkár az újságíróknak elmon­dotta, hogy a Földhitelintézet ügyében folytatott tárgyalások néhány napon belül eredménnyel befe­­ző­dnek. Ő két hét múlva újból Párisba utazik, ahol a végleges szerződéseket aláírja. A hágai román delegátusokat Popovici volt pénzügyminiszter Páristól Bécsig kísérte el. Popo­vici jelenleg Bécsben tartózkodik, ahol Vajda bel­ügyminiszterrel folytat politikai tárgyalásokat. En­nek a megbeszélésnek politikai körökben nagy je­lentőséget tulajdonítanak és nem tartják kizártnak, hogy Popovici a kormány átalakítása során újból belép a kormányba. Egyébként néhány nap múlva úgy Popovici, mint Vajda belügyminiszter Bukarestbe érkeznek. Manoilescu győzött Krassószörényben A krassószörény megyei választások eredménye beérkezett a belügyminisztériumba. Eszerint Manoi­lescu, a nemzeti parasztpárt jelöltje 31.127 szavaza­tot kapott, Conciatu liberális 2542, Brudariu lupista 1854 és a szocialista lista 7345 szavazata mellett. Az általános választásokon a nemzeti parasztpárt eb­ben a m­egyében — a szocialistákkal kartellben 91 százalékos eredménnyel győzött. A mostani ered­mény kilencvenszázalékos s így egyszázalékos elto­lódás történt. Tűz a pusztában... Irta: Mericz Pál Tűzveszedelem idején a falvak, mezőváro­sok félrevert harangjainak szakadozott, tépett jajszavánál k­ongatóbb, félelemetesebb vész­hangok nincsenek. Az ágyú fenyegető szava iszonyatos. Ám, nemcsak pusztító veszedelmet jelent, diadalmunkat is hirdetheti, azért fel­emelő a hangja. Bizonyos fordulatoknál báto­rít. A tűzharang őrjítőn kongó-bongó jajga­tása, mint a hulló zsarátnok lesújt, a bátor férfilelkekből is kiégeti a biztonságot. Teljesen bizonytalan, ahol utcasorok esnek áldozatául a sokszor fékezhetetlen tűzveszedelemnek, hogy erőmmel, bátorságommal, kitartásommal, okos­ságommal megvédhetem-e a nádfedeles ősi há­zat, melynek ablaka alatt oly ártatlanul dísze­legnek a virágos mályvák? Nem szakad-e be a századokra épült hatalmas mestergerendás tető a hófehér szobába, ahol tulipános bölcső­ben édes álmait szenderegte drága kis­gyerme­künk? Tűzveszedelemkor — ó, mely sokszor vál­tozik át szörnyűséges istenítéletté! — csopor­tokba verődnek. Össze-vissza szaladgálnak. Törnek, zúznak. Gázolják sokszor egymást. Itt sir, zokog az egyik csoport. Másik segítsé­get kurjogat. Fenyegetődznek. Átkozódnak. Ritka, aki imádkozik. Hamarább káromolják Istent az őrjöngök. Van, aki ajkát összeha­rapja... Néma daccal, mindent áldozó lelkikese­­rűséggel rohan, ugrik be az égő ház félemele­tesen perzselő pitvarába, vagy az egykori bé­kés ólba, honnét a leláncolt ökrök kisérteti kó­rusban bőgnek. A tomboló szilaj lovak éles nyerítése a szívbe vág... — Jaj, mit csinál?! — Hiába zendül fel száz, ezer torok. A pitvar, az ö1 égő padlása beszakadt. A zsarátnok pirosszárnyu tűztöme­­gével el- és betemette a menteni akaró dacos bátort... Néhány üszkös csontdarab, ami meg­marad az utca, a falu, a város legmerészebb fiából. Ám, a tűz, kint az alföldi nagypusztán, még megrendítőbb. Az áldott aranykalász­ bú­­zaasztag égését összekulcsolt kézzel kell nézni a legbátrabbnak, hiszen pillanat alatt végigci­kázik a tűzláng a szorosan összerakott, száraz kévetömeg ormán... Ó, a vasvilláddal, pár me­­rítésnyi vasfazék-vizeddel mit tehetnél, mit is menthetnél gyarló, néhány magára hagyott em­ber?!... A lángözön a csillagokig csapkod a vi­­rágszagú, tücsökcsirpeléses éjszakában... Vil­logó, piros óriási nyelvek ezek. Néma fényes­ségükben megreszkettetik a messze, távoli ha­tárokon felriadozó embert... A rejtelmesen fe­hérlő tanyaházacskák elé gyűlnek. A bujkáló holdvilág egy-egy csomó sárga sugárt csap a kísértetiesen rémseteg, kimeredt arcokba... A veszedelmet megérező puli-kutya" felvakkintá­­sára magános karámjánál lompos bundájából a juhász is kikecmeleg. Felmarkolja kampós bot­ját. Kampósbot nélkül nem egész ember a ju­hász. A botra támasztja keze kemény párnáján megnyugvó állát... Az éjszaka bársonyos sö­tétkék kárpitját fenyegető piros fénnyel per­zseli át, festi meg a messze, messze pusztító tűzvész... Miközben a gyékényes tóban száraz, túlvilági hangon csörögnek a szerelmeskedő vadkacsák, a száz és száz emberi sóhaj kere­kedik szárnyra a virágszagú, csendes éjféli pusztán. — Vájjon kinél ég? — Találgatódznak. —­­Ó, Istenem, oltalmazd őket! — Magokbaszál­­lottan hozzáteszik... Itt nem kell az Isten hitét tanítani. A pusztai emberek lelkében benne él az Isten.* — Ó, Istenem! — A hamvadozó pásztor­­tüzet megpiszkálta a varkocsoshaju vén juhász. A száraz tőzeghulladékból lökött még rá. Vala­miféle szamárfej-, vagy lófejkoponyán üldögélt a szétcsapott bundájú juhász. Áldásra emelt vén kezét a lihogó pártüz enyhe melegen ter­­pesztgette. Az öreg pásztornak nyílt szeméből esmultunk, Ázsia rejtelmes tüze izzott. — Az volt ám csak a nagy tűz, amikor kint a Thede­­jén, a hajdani pusztult rácfészekben az én jó gazdámnak, az öreg Daróczy István nemzetes urnak, a nánási hajdúk mezőbirójának az óriási nagy birkahodálya kigyulladt... Csak a debre­ceni csizmadiaszin volt olyan hatalmas, nagy, mint ez a vastag nád­, gyékénfedelű hodály. Akkor is éppen vagy ezer birka telelt ennek az irdatlan hodályépületnek egyik elrekesztett fe­lében... A kártevő zsiványok közül, hejh, sok ellensége volt az én jó öreg nemzetes uramnak; mert, ha valamelyiket tilosban találta, nem kí­mélte őket... A nehéz bírságon felül a somfa­bot, a karikásostor vastagon kijárt az ilyennek... A csóvát talán éppen az egyik ilyen lator dugta az óriási juhhodály száraz ereszetébe?... Ilyen tüzet én még életemben nem láttam!... Hiába ­ Reumatikus fájdalma­kat azonnal enyhít A Sloan’s Liniment. Semmi sem olyan jó csúzos fáj­dalmak ellen, mint a Sloan’s Liniment. Minek szenved tovább? Ken­en fel egy kevés Sloan’s Linimentet és a fájdalmak eltűnnek. A szer felszívódi­k, bedörzsölés nélkül is, felmelegíti és megnyugtatja a fájó szöveteket és megszünteti a fájdalma­kat. Ezért állandóan kéznél kellene legyen egy üveg ebből a készítményből, amely az egyetlen bevált szer fájdal­mak ellen. Reuma, hátfájás, isiász és minden fajta hasonló fáj­dalom megszűnik a Sloan’s Liniment használata által. Minden eltüntet a Sloan­s Liniment Ee­lszüntet minden fájdalmat XIII. KFF. 24. SZÁM. Méh ii K­iitil!­ileia Imm eljegyzÉsÉt (Bukarest, január 30.) Kedden este az Orszá­gos Testvévelő Egyesület predeáli bálján Manoiles­cu szárnysegéd este fél kilenckor az összegyűlt elő­kelőségek előtt bejelentette Ileana hercegnő és Hockberg Sándor gróf eljegyzését, egyúttal közölte, hogy a hivatalos bejelmízés szerdán történik meg. Szerdán reggel 8 órakor a cotrocehi királyi kas­télyban történt meg az eljegyzés hivatalos bejelen­tése. Az ünnepélyes aktuson Mária királyné s a királyi család tagjai, Maniu miniszterelnök és Hiotu udvari miniszter voltak jelen. A hivatalos közlés után Maniu Gyula a kormány nevében szerencsekí­­vánatait fejezte ki a hercegnő és a vőlegény előtt, amire Ileana hercegnő láthatólag megindultan mon­dott köszönetet. Ezután intim reggeli volt, amelyen a miniszterelnök is részt vett. A királyi ház irodája a kommünikét szerda dél­után adta ki. Szövege a következő: Csütörtökön, január 30-án a cotroceni királyi kastélyban megtör­tént Ileana hercegnő őfensége és Höchberg Sándor gróf de Pless herceg őfensége fiának eljegyzése. A miniszterelnök szerda délben Mária királyné­val hosszabb tárgyalást folytatott, értesülésünk sze­rint a hercegnőnek adandó hozomány kérdéséről. Ileana hercegnő már a predeáli bálon és az Yvka sportegyesület szerdán nála tisztelgő főkül­döttségének is kijelentette, hogy az esküvő után csak rövid időre távozik Romániából, azután visz­­szajön az országba s itt fog lakni. Értesülésünk szerint a hercegi pár részére Bukarestben .. -idéz­nék be hatalmas palotát.

Next