Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)
1930-02-01 / 24. szám
XIII. ÉVF. 24. SZÁM. HKXJSmmSJf. A székely nép mondja, hogy tanult emberekre van szüksége Balogh Arthur, Sebes János, Laár Ferenc és Abrudbányai Ede beszámoló beszédei után a harisnyás székelyek vették át a szót Udvarhelyen . A vallási és iskolai autonómia mellett állásfoglalások hangzóinak el (Székelyudvarhhely, január 30.) A székely népnek egyik súlyos panasza került ki a nemzetközi fórum, a Népszövetség elé. A csíkiaknak a panasza az elvett nagy vagyonért, amit a székely ősi vitézség, a székely vér szerzett meg öröktulajdonul, népvagyonnak. A csíkiak földje soványabb a többiekénél, területeiket regényes szépségű fenyvesek jobban elnőtték és ezzel a népvagyonnal egészítette ki a sors az egyenlőtlenségeket. A hatvanhatezer holdnyi népvagyont egy tollvonással tulajdonította el a hatalom. A székely népnek a panasza kerül így a genfi nemzetközi fórum elé és Genfből érkezett haza Balogh Arthur dr., udvarhely megyei szenátor, aki beszámolójában számot adott e panasz eddigi sorsáról is. Genfben döntenek Elmondotta Balogh Arthur, hogy a kormányok nem akarták a csiki magánjavak ügyét elintézni. Azt mondották, hogy ez már elintézett ügy, mert bírói döntés van róla. Ha a bírói döntést végleges elintézésnek lehetne is tekinteni, akkor sem bíróság az a comitetul agrar, amely az agrárügyekben döntéseket hoz. De ha bíróságnak számítana, akkor sincs a csiki magánjavak sorsa elintézve. Constantinescu miniszter annak idején maga kijelentette a parlamentben, hogy ő adta ki az utasítást az elvételre. Ezt a kérdést a Nemzetek Szövetsége fogja eldönteni. Amikor az iskolaügyi panaszt Genfben beadták, Duca külügyminiszter azt mondotta: nincsen-e közelebb Bukarest, mint Genf. Bukarestben mindent megkíséreltek a váltakozó kormányoknál a csiki magánjavak visszaszerzése érdekében, de semmi biztatást nem kapva, július 20-án mint székelyföldi szenátor, Györgypál Domokossal és Paál Gáborral a panaszt Genfben benyújtották. A most szerzett benyomások alapján kijelentheti, hogy az elintézés rövid időn belül megtörténik s minden reménység meg van arra, hogy az elintézés kedvező lesz. A Népszövetség körül alkalma volt tapasztalni, hogy a világ közvéleménye óriási mértékben megváltozott. Franciaország külügyminisztere Briand, most azt a kijelentést tette a kisebbségi kérdésben Románia felé, hogy olyan állam, mely érzi a maga erejét, nem akarhatja egy részének az eltűnését, ami az államnak nem is érdeke. MacDonald angol miniszterelnök pedig ugyancsak Románia felé tette azt a kijelentését; a többségnek nagy előjoga az, hogy a kisebbségek sorsát felemelje. A székely népről mondotta, hogy amikor e népet látja a magyar kérdésnek elgondolkozója, nem lehet elcsüggedni. A székely nemes volt és katona. A magyarságnak nemesen önfeláldozó katonája most is AZ egyéni életnek annyi értéke van, amenynyire hasznos a kollektivitás szempontjából. Az, aki nem vállalja a magyarság érdekében a munkát, az az összesség szempontjából nulla. A gyűlölet ellen Baál Ferenc képviselő elmondotta beszámolójában, hogy a népünk helyzete sohasem volt olyan súlyos, mint most, amikor a mindennapi kenyér sem biztos. A kormány megtehette volna, hogy az ország nagy bajainak enyhítésére összefogja az ország összes erőit. Hogy azt nem akarták, bizonyítja Vajda belügyminiszter kijelentése, mely szerint a magyarok még nem szenvedtek volna eleget. Amikor Laár Ferenc arról beszélt, hogy azt várnák, hagyjuk el magyarságunkat, a nagy tömeg elszánt lélekkel kiáltotta: — Soha, soha, soha! A székely nép másfélezeresztendős szenvedései után tűrve várja, hogy bekövetkezzék a népek testvériesülésének nagy napja. Beszámolt Laár Ferenc a parlamenti felszólalásairól is, ismertetve azt a légkört, ami szembeömlött vele akkor, amikor a kolozsvári és temesvári zavargások, magyar lapok elleni rombolások ellen felszólalt. S amikor a hivatalosan aprobált tankönyvekből mutatta ki, hogy mesterségesen nevelik gyűlöletre az ifjúságot. nyitottuk ki a szárnyas kapukat, — midőn a szétcsapódó tüzvilág ráomlott a tájra — a megrémült meddő és anyabirkákkal mi többé nem bírtunk... A pulik hiában csaholtak. Karapósbotunk hiában csattogott. Kurjogatás, szép szó mind hiába volt. A juhok az égő hodályba visszakanyarodtak... Szétszakíthatatlan szörnyű tömegbe összebújtak... Csak a kisgyermek tud ily keservesen bégetni... Felnőtt emberi hang nem tud kifejezni ilyen szívbemarkoló fájdalmat. A védtelenségnek van ilyen jajhangja. A félrevert harangok kongása is micsoda fásult hang ahhoz, midőn tüzben-lángban a vezérürak megrázták utólszor a bus nyájkolompot... Bizony, ott pusztult el az ezernyi birka... Pillanatok alatt rájok szakadt a padlástalan építkezés égő tetőzetének tüztömege... A vastag szalma, ágylás is felgyuladt alattok... Az én legkedvesebbik bojtársiam is bent pusztult az ezer ártatlan birkával! — A vén juhásznak cserzett arcán rég’ rejtegetett könnyű csúszott végig. Torkát mintha vasmarokkal fogták volna össze. Fojtottam szakadozva, szárazon gurguládzott ki belőle néhány komor szó. — cinkosokat tetszik kérdezni?... öt-hat tekergőt, sehonnai kutyaütőt összefogdostak a Barcza Dani komiszáros pandúrjai... Az egyik zsivány a tömlöcben fel is kötötte magát, talán a gyújtogatásért, talán más egyébért furdalta a felébredt fekete lelke?... Ki lát az emberekbe?... Az a hodály sem épült fel többet!... Az ezer birkák tartásának is befellegzett már! Az én jó, szép fiamat sem siratja senki rajtam kívül... Pusztulunk, uram!... Pusztulunk mi már — ősi magyarok, mindenestől... » Megszólal a nép Bódár Gábor elnök bezárta már a gyűlést, amikor az erkélyről beszélni kezdett egy székely gazda. A megmozdult, kifelé tóduló tömeg megállóit és hallgatta a harisnyás szónok halkan kezdődött, de aztán mind erősebb hangon folytatott beszédét. Azt mondta többek között, hogy a fejlődni akaró székely népnek a faluban a családjához kell számítania a tanítót is. A félrevezetni akaró gyanúsokra volt egy hasonlata a kecskeollóról, akit beengednek a bárányok aklába. Tisztult lélekkel kell haladnia a népnek a vezetők által megjelölt tiszta utón, mert akármilyen nagy egy folyó, rossz a vize, ha rossz a forrás. A közönség egy jó része átvonult a közebédre, ahol egymás után állottak fel a harisnyás székely kisgazdák és mondottak eredeti, szép gondolatokkal ritkán hallható megnyilatkozásokat. Somodi Ferenc etédi kisgazda, ki elmondta, hogy egy ezredben szolgált Bethlen György gróffal, leszögezte a népösztön megállapítását: „nekünk tanult emberekre van szükségünk.” Azt magyarázta meg, hogy régen könnyű volt a sok iskolában magas képesítésekre is kinevelniük a székely falusiaknak gyermekeiket. Most nagy baj lesz, ha ezek a tanult emberek hiányozni fognak. Kéri, hogy alapot csináljanak, amelyből a tanulni vágyó székely ifjakat segítsék, legyen minél nagyobb a számuk. Ábrány Zsigmond dályai kisgazda arról beszélt, hogy a népből nem lehet kiirtani a nemzeti érzést és ebben bízhatnak az urak. — Akármilyen egyszerű ember vagyok én is, s ha nem is tudom úgy kifejezni, amit érzek, tele van az én lelkem nemzeti érzéssel, fajszeretettel — mondotta — mint akármelyik tanult politikusnak, közöttük akár a legelsőnek, akár mint a mi szeretett elnök urunknak is, Nagy Dénes kányádi kisgazda is arról beszélt, hogy vannak, akiknek az esze van tele és azért beszélnek, de szót kívánnak azok is, kiknek a szívük van tele. Beszélt arról, hogy a székely nép nyílt, egyenes magatartására a múltban egy kicsi homály foltot hozott, mert a sóvidéken sikerült elcsavarni a múlt választás idején egy csoportnak a fejét. Minden törekvés arra kell irányuljon, hogy az ilyen kis homályok is tűnjenek el ennek a népnek életéből. Az iskolai autonómiáért Az egymást követő népi megnyilatkozások mellett Jodál Gábor, Bethlen György gróf, Sebesi János, Biró Sándor, Szakács Zoltán, Balázsi Dénes, Zoltán Sándor, Zsigmond József beszéltek. Hinléder Fels Ákos azt az álláspontot bontotta ki, hogy a megerősödött Magyar Párt nyitva áll még a további megtérőknek is. Barabás Béla dr. kisküküllői megye parlamenti képviselője az első felszólalók között tolmácsolta megyéje Magyar Pártjának üdvözletét. És e cikk befejezéseképpen hagytuk a tudósítás végére a megemlékezést Szakács Péter díszelnöknek a közebéd elején mondott beszédéről. Az ősz, de tüzes lelkű vezető férfi, akit nagy szeretet vett körül ezen a napon, elmondotta, hogy annak idején bizonyos körülmények között a kisebbségi egyezményben jogi biztosítékképpen felvett székely iskolai és vallási autonómia követelése ellen foglalt állást. Tíz év alatt sok felfogás tisztult, ma ő is állást kíván foglalni ama szerződési pont megvalósításának legerélyesebb követelése mellett. S álljon itt még az a feljegyzés is, hogy Balogh Arthur beszámolójában szintén azt az álláspontot szögezte le, hogy nemcsak a kulturzónának, de állami iskolának nincsen helye a Székelyföldön azért, mert a kisebbségi egyezménynek ez a pontja iskolai önkormányzatot biztosított. Erről beszélt Zágoni István is. 3 Leszámolás a Sebesi János szenátor a magyarság udvarhelymegyei ellenségeit és ellenfeleit rajzolta meg. A vármegyében élő románsággal könnyű lett volna a megegyezés, mert a becsületes román népnek nem akarja senki elvitatni az őt megillető jogait. Azonban azokkal a magyarokkal szemben, akik a magyarság ellen fordultak, nincsen más tennivaló a választásnál is, mint a leszámolás. A székely nép ezekkel szemben tudni fogja a kötelességét. Ezek miatt erkölcsi lehetetlenség volt a Magyar Párt részéről, hogy a közigazgatási választásokra megegyezést kössön a nemzeti parasztpárttal. A magyar lista ellen felállított megyei listán is ezek szerepelnek. Ezek vannak az interimar bizottságokban is, pedig sem a megyének, sem a városnak nem szülöttei, hanem csak most kerültek ide. Közöttük az a Dobrota, aki tanori diploma nékül tornázta fel magát középiskolai igazgatóvá. Ezek az interimar bizottságok akarták a jegyzőket megválasztani, de megjött az a rendelkezés is, mely szerint az új tanácsoké lesz a döntő szó. Nem kételkedik abban, hogy e megyei választáson megtörténik a leszámolás. Izgatási vád alatt Abrudbányai Ede képviselő rendkívül nagyhatású beszédben számolt be arról, hogy milyen derék népet, de mennyi szenvedést, keserűséget s milyen biztató életerőt látott az udvarhely megyei székely falvakban, mióta kötelességszerűen járja e falvakat. Ezt a népet csak szeretni lehet, mint aho renegátokkal gyan Petőfi mondotta, ha nem született volna közéjük, e néphez állana most. Az újjászervezett Magyar Párt a magyar tömegek igazi akaratára épült fel. A nép összessége a párt, amelynek szervezete csak ideghálózat, amely minden egyes helyi, vagy egyéni sérelmet a leggyorsabban eljuttat a központba, hogy az egyén fájdalmára kétmillió magyar hangja követelje az orvoslást. A pártműködés célja, hogy magyar vagyonból egy darabka se jusson igaztalan célra. Szükséges ez a teljesen kiépített szervezet, mert a közérdekbe itt csak a román érdekeket kívánják belefoglalni. Az ország költségvetésében ötezermillió szolgálja a román kultúrigényeket és azt mondják, hogy ez nem elég s míg a román kultúrigények ezen felül sincsenek kielégítve, nem juthat a kisebbségek kultúrája számára. Tökéletes lehetetlenség, hogy a Magyar Párt közös paktumos listával szerepeljen a rothadt szívű magyarokkal, mert a fajárulókat nem jutalmazhatja. Elmondotta többek között Abrudbányai képviselő, hogy a pár hónappal ezelőtt Honnp Hódszentmártonban tartott beszédéért bűnvádi feljelentést adtak be ellene . izgatással vádolják, mentelmi jogának a felfüggesztését kérik. A községi pártgyűlésen tartott előadást és a kormánytevékenységet kritizálta, mire a csendőr közbeszólt, hogy azt ő nem engedi meg. Megfelelt a csendőrnek, hogy arra nincsen joga. És ezért emelnek ellene izgatási vádat. Rendíthetetlen bátorsággal állja, amit mondott, de azok izgatnak, akik ilyen vádakkal nyugtalanítják a közvéleményt.