Keleti Ujság, 1932. július (15. évfolyam, 147-173. szám)

1932-07-02 / 147. szám

a Keleti Ujság­­ XV. ÉVF. 147. SZÁM. huszonöt év után találkozik ismét régi közönségépel­­. (Kolozsvár június 10.) A farkasutcai szín­ház legragyogóbb időinek tanúja és nagymér­tékű részese Kassay Károly. Kolozsvár közön­ségének sok ideig méltán szeretett kedves szí­nésze, vándorlásokban és forró sikerekben egy­aránt megáldott pályafutásának egyik kény­telen pihenőjén — szerződés nélkül lévén, mint sok művész testvére — eljött közénk a régi si­­kerek és a régi szeretet emlékeinek városába,­­hogy mielőtt tovább haladna, megálljon kevés időre régi publikuma előtt és színészi pályájá­nak 45 éves fordulóján még egyszer szembe néz­­zen azokkal a szemekkel, amelyeknek meleg­sége valamikor itt rája sugárzott és tanú­­bizonyságot tegyen művészi erejének és frisses­ségének teljességérül. 1. „ Valamely csuda történt vele az elmúlt 25 év alatt, míg messze járt innen, valami kelle­mes injuria. Negyvenötéves színészi múltat emleget és a Színészi Lexikon adatai megerő­sítik az állítását. És mi, akik fiatalon láttuk innen a legmelegebb ovációk közepette 25 év­vel ezelőtt búcsúzni, ez­delegve nézzük az em­bert, akin nem fogtak az évek. Ugyanaz a karcsú és a szemnek minden mozdulatában kellemes termet, ugyanaz az el­ragadó kedélytől, értelemtől és mélybelátástól sugárzó meleg tekintet, a fellépéséből, mozdu­lataiból áradó nemes elegancia, ugyanazon ér­cessége és melege a hangjának, amelyekkel va­lamikor oly könnyűszerrel magával tudta ra­gadni a közönséget! Tala­mely jótékony hatalom, amely ismeret­len ír­áj­ával pártfogásába veszi a maga ki­­választottait, amely bőven elárasztotta ifjú­korát az igazi színpadi sikerek minden kellé­kével: hűségesen kitartott mellette és ajándé­kait megtetézte az ember­ léleknek mélyebb megértésével. Áruig itt mellettem és beszélgetünk a mi Kolozsvárunk metamorfózisáról, az ő vándorlásairól és színpadi pályájáról, művészi eszményeire terelődik a szó. — Mi volt az, amit akart a színpadon? — Az ember. Egy bonvivant, aki az embert akarta! Nem táncot, nem nótát, nem a hódító, asz­­szonyszíveket megbabonázó tudom is én milyen trükköket, fogásokat, vagy minek is nevezik, a modern és átlag­ bonvivant rekvizitumait. A táncot, a fülbemászó nótákat, talán a trükkö­ket is minden esetre akarta ő is, de a táncon, a nótán és a trükkön keresztül az embert akarta Kassay Károly, a bonvivant, az emléke­zetes forró estéken, amikor tapsviharok között zajlottak le fellépései. Csak így volt lehetséges, hogy a szorosan vett bonvivant-szerepeken kívül nagy sikere­ket érhetett el olyan darabokban, amelyek a színész jellemző erejét különösebben igényelték. És így volt lehetséges, hogy operetthős és bon­­vivant-alakjait a szokottnál sokkal jobban el tudta mélyíteni és így emlékezetessé tenni. Ahogy ezekről beszélünk, egészen felmele­gedik az emlékektől és szavainak a tü­zén fel-, elevenednek az én emlékeim is a sok igaz gyö­­­­r­yörűségtől, amelyet rokonszenves talentumé-­ vel mindnyájunknak, az akkori Kolozsvárnak, a usg.7 emlékű farkasuccai színház közönségé-­ nek­ szerzett. A Megyeri Dezső társulatához Nagyvára- *­den szerződtették, ahol a Cornevillei harangok Henry­jének az Üdvöske Pippójának és Ripp­­nek drámai erejű interpretálásával mély és em­lékezetes sikert aratott. S most megengedem, hadd beszéljen Ko­lozsvárról ő maga. Amint rapszódikus, szaggatott itt-ott lapi­dáris mondatait hallgatom: rendre színekbe öl­tözik, eleven valóságban áll elémbe vissza egy ragyogó és drága múlt, a farkasuccai színház aranykora, legértékesebb benyomásaink szin-Krád­yi írók világsikere. Rekord­könyvek könyvnapi árleszállításban . Marko­­vics: Szibériai garaszon 1-a kiadás vászonban 5­03 oldal 204 — lei helyett 72­— lei, propa­ganda főzve 50'—­ lei. Aranyvonat, vászonban 60 — lei. Makkai: Ördögszekér 1-a kiadás vá­szonban 60­— lei, fűzve propaganda 50-— lei Lepagenál, Kolozsvár. — Utánvéttel, portóval, előrefizetve portómentesen. Küldje bélyegben, helye, a lüktető, színes, gazdag és örökre feled­hetetlen élet ott a színház mellett, ma is zöl­­delő szilfasoron, a tágas színpadon és a forró hangulatú nézőtéren. Milyen esték voltak azok ott? Első föllépésem Váradon a Cornevillei harangok: Henry márki, második Üdvöske, Pippó, harmadik: Ripp van Winkle—Ripp-Ripp, nagy siker! Befutottam! Egy nagy pihenő, még három játék és fényes szerződés, ugyan­olyan gázsi, mint Kovács Gyulának, a legna­gyobb magyar tragikusnak — több mint a leg­nagyobb magyar színésznek, Szentgyörgyi Ist­vánnak — teszi hozzá alázatos szívvel, szinte szégyenkezve. Végre indulás Erdélybe! ...Még egy drukk... Kolozsvár! Összeszedtem minden tudásomat. Nagy, nagyon nagy siker, sajtó­­siker, közönség-siker, mindenféle siker! Diva­tos leszek, a jogászok, medikusok a vállaikon visznek — apám, aki megtagadott —, megbo­csát. Tanár ember volt, eddig nem tudta, nem akarta megérteni, hogyan lehet ezért a pályá­ért éhezni, nyomorogni esztendőkön keresztül, szent hittel csak a magyar művészet jövendő­jében hinni, naggyá levésében bízni. És betel­jesült, mert a színművészet itt Kolozsvárt való­ban ragyogó nagy művészet volt. — Kolozsvár színháza volt a budapesti Nemzeti Színház, Népszínház és Vígszínház utánpótló intézménye, azonban nemcsak a fe­­lülmúlhatatlanul nagyszerű gárda, hanem maga a hozzáértő vezetés is volt a sikerek titka. Micsoda szeretet, milyen lángoló lelkese­dés volt Bölöni József intendánsban! Milyen áldozatkészség és milyen kiváló művész, zseni­ális rendező-talentum és csupa ötlet-színigaz­­gató volt Megyeri Dezső! Változatos műsora felölete a szinműirodalom minden válfaját. — Oh Te ezerszer áldott farkasuccai szín­ház! — És úgy kerültem bele a repetok­ba, hogy egy tízhónapos idényben soha sem volt kéthe­tes szünetem, mert majd minden nap, minden darabban játszottam. Opera, operett, vígjáték, bohózat, tragédiák, népszínművek vezető vagy jelentős szerepeit kaptam. Egy hét 1904-ből: Vasárnap délután: Arany ember (Levetinczi Tímár Mihály); este: Ripp van Winkle (Ripp-Ripp); hétfő: Miss Hobbs; kedd: Hoffmann meséi (Lindorf-Coppelius-Mi­racle); szerda: Lili (Plinchard); csütörtök: Doktor úr (Lord Bricsesz); péntek: Kurucz Feja Dávid (Esze Tamás); szombat: Cornevillei harangok (Henry márki); vasárnap délután: Postás fiú és a húga (Postásfiú); vasárnap este: Falu rossza (Göndör Sán­dor). 1908 virágvasárnapján elbúcsúzik Kolozs­vártól, nagy sikereinek színhelyétől és most 25 év múltán visszajött ide találkozni régi közön­ségével. Hinni merem, hogy a július 2-iki jubileumi estélye a katholikus gimnázium dísztermében zsúfolt ház előtt fog lefolyni; hogy Kolozsvár közönsége meg fogja ragadni az alkalmat, hogy találkozzék egykori kedvencével és a régi szín­házi esték forró hangulatát újból átélve, vissza­álmodja magát a régi aranyidőkbe. Kovács Dezső. & ICZL sf­I­­ . wimuiiimn^tmfmnmmiuumiuuu­imLummtiwimiiiimmi­mwmnn­n­n­o­n­­­mfffrfmn­rih~Ti MAGYAR SZÍNHÁZ BAJOR GIZI és CS. fICZEL ILORfl VENDÉGJÁTÉKAI Szombaton: HÚSVÉTI VAKÁCIÓ Vasárnap: PORCELLÁN Hétfőn: AZRA Az előadások PONTBAN 9-KOR kezdődnek! & Az új városi tanács felfüggesztette a kisgazdáknak a pásztorbérekkel való sanyargatását (Kolozsvár, június 30.) A kolozsvári kisgaz­daközönségnek rendkívül súlyos sérelme az, amivel a pásztorbérekkel történik. Sok eszten­dőre nagy összeg hátralékokat könyveltek el minden kisgazda terhére s valahányszor valaki megharagszik a városházán a kisgazdákra, sa­nyargatják őket ezekkel az összegekkel, ame­lyeknek jó része már régen elévült követelés. Az eltávozott interimárbizottság is ezzel fenye­gette és igyekezett sakkban tartani a kisgaz­dákat. A kolozsvári Gazdasági Egylet és a szerve­zetnélküli monostori gazdák — amint ismeretes — kéréssel fordultak a városi tanácshoz, hogy az 1925-ig visszamenő pásztorbérek töröltesse­nek, illetve leszállíttassanak. A Magyar Párt delegáltjaival kiegészített új interimárbizott­ság ezt a kérést f. hó 24-iki ülésében tárgyalás alá vette és úgy döntött, hogy a f. évi pásztor­­béreket behajtja, a megelőző évekre eső hátra­lékokra azonban a behajtási eljárást , és amennyiben már végrehajtás volna folyamat­ban, a végrehajtási eljárást felfüggeszti. A tör­lés iránti végleges döntést azonban a választás útján megalakulandó városi tanács részére tar­totta fenn az interimárbizottság. Figyelmeztetjük ez alapon a városi gazda­közönséget, hogy egyelőre csak az ezévi pász­torbéreket tartoznak fizetni, a pásztorbér cí­mén teljesítendő fizetéseket ezen évi tartozásuk javára köteles a város bevételezni, s amennyi­ben hátralékokért végrehajtanának,­­ ezen vég­rehajtások érvénytelenek, a város azokat fel­függeszteni köteles. vVVVVNA­ VVVVVV\fWV\AAAAAA^VVVVVVVV^ Hogyan éljen a szívbajos ember ?? Irta: Bodon Károly professzor. Harmadik ki­adás 78.é­lei Lepagenál, Kolozsvár. Küldje bélyegben és kérjen orvosi jegyzékeket.

Next