Keleti Ujság, 1932. július (15. évfolyam, 147-173. szám)
1932-07-02 / 147. szám
a Keleti Ujság XV. ÉVF. 147. SZÁM. huszonöt év után találkozik ismét régi közönségépel. (Kolozsvár június 10.) A farkasutcai színház legragyogóbb időinek tanúja és nagymértékű részese Kassay Károly. Kolozsvár közönségének sok ideig méltán szeretett kedves színésze, vándorlásokban és forró sikerekben egyaránt megáldott pályafutásának egyik kénytelen pihenőjén — szerződés nélkül lévén, mint sok művész testvére — eljött közénk a régi sikerek és a régi szeretet emlékeinek városába,hogy mielőtt tovább haladna, megálljon kevés időre régi publikuma előtt és színészi pályájának 45 éves fordulóján még egyszer szembe nézzen azokkal a szemekkel, amelyeknek melegsége valamikor itt rája sugárzott és tanúbizonyságot tegyen művészi erejének és frissességének teljességérül. 1. „ Valamely csuda történt vele az elmúlt 25 év alatt, míg messze járt innen, valami kellemes injuria. Negyvenötéves színészi múltat emleget és a Színészi Lexikon adatai megerősítik az állítását. És mi, akik fiatalon láttuk innen a legmelegebb ovációk közepette 25 évvel ezelőtt búcsúzni, ezdelegve nézzük az embert, akin nem fogtak az évek. Ugyanaz a karcsú és a szemnek minden mozdulatában kellemes termet, ugyanaz az elragadó kedélytől, értelemtől és mélybelátástól sugárzó meleg tekintet, a fellépéséből, mozdulataiból áradó nemes elegancia, ugyanazon ércessége és melege a hangjának, amelyekkel valamikor oly könnyűszerrel magával tudta ragadni a közönséget! Talamely jótékony hatalom, amely ismeretlen írájával pártfogásába veszi a maga kiválasztottait, amely bőven elárasztotta ifjúkorát az igazi színpadi sikerek minden kellékével: hűségesen kitartott mellette és ajándékait megtetézte az ember léleknek mélyebb megértésével. Áruig itt mellettem és beszélgetünk a mi Kolozsvárunk metamorfózisáról, az ő vándorlásairól és színpadi pályájáról, művészi eszményeire terelődik a szó. — Mi volt az, amit akart a színpadon? — Az ember. Egy bonvivant, aki az embert akarta! Nem táncot, nem nótát, nem a hódító, aszszonyszíveket megbabonázó tudom is én milyen trükköket, fogásokat, vagy minek is nevezik, a modern és átlag bonvivant rekvizitumait. A táncot, a fülbemászó nótákat, talán a trükköket is minden esetre akarta ő is, de a táncon, a nótán és a trükkön keresztül az embert akarta Kassay Károly, a bonvivant, az emlékezetes forró estéken, amikor tapsviharok között zajlottak le fellépései. Csak így volt lehetséges, hogy a szorosan vett bonvivant-szerepeken kívül nagy sikereket érhetett el olyan darabokban, amelyek a színész jellemző erejét különösebben igényelték. És így volt lehetséges, hogy operetthős és bonvivant-alakjait a szokottnál sokkal jobban el tudta mélyíteni és így emlékezetessé tenni. Ahogy ezekről beszélünk, egészen felmelegedik az emlékektől és szavainak a tüzén fel-, elevenednek az én emlékeim is a sok igaz györyörűségtől, amelyet rokonszenves talentumé- vel mindnyájunknak, az akkori Kolozsvárnak, a usg.7 emlékű farkasuccai színház közönségé- nek szerzett. A Megyeri Dezső társulatához Nagyvára- *den szerződtették, ahol a Cornevillei harangok Henryjének az Üdvöske Pippójának és Rippnek drámai erejű interpretálásával mély és emlékezetes sikert aratott. S most megengedem, hadd beszéljen Kolozsvárról ő maga. Amint rapszódikus, szaggatott itt-ott lapidáris mondatait hallgatom: rendre színekbe öltözik, eleven valóságban áll elémbe vissza egy ragyogó és drága múlt, a farkasuccai színház aranykora, legértékesebb benyomásaink szin-Krádyi írók világsikere. Rekordkönyvek könyvnapi árleszállításban . Markovics: Szibériai garaszon 1-a kiadás vászonban 503 oldal 204 — lei helyett 72— lei, propaganda főzve 50'— lei. Aranyvonat, vászonban 60 — lei. Makkai: Ördögszekér 1-a kiadás vászonban 60— lei, fűzve propaganda 50-— lei Lepagenál, Kolozsvár. — Utánvéttel, portóval, előrefizetve portómentesen. Küldje bélyegben, helye, a lüktető, színes, gazdag és örökre feledhetetlen élet ott a színház mellett, ma is zöldelő szilfasoron, a tágas színpadon és a forró hangulatú nézőtéren. Milyen esték voltak azok ott? Első föllépésem Váradon a Cornevillei harangok: Henry márki, második Üdvöske, Pippó, harmadik: Ripp van Winkle—Ripp-Ripp, nagy siker! Befutottam! Egy nagy pihenő, még három játék és fényes szerződés, ugyanolyan gázsi, mint Kovács Gyulának, a legnagyobb magyar tragikusnak — több mint a legnagyobb magyar színésznek, Szentgyörgyi Istvánnak — teszi hozzá alázatos szívvel, szinte szégyenkezve. Végre indulás Erdélybe! ...Még egy drukk... Kolozsvár! Összeszedtem minden tudásomat. Nagy, nagyon nagy siker, sajtósiker, közönség-siker, mindenféle siker! Divatos leszek, a jogászok, medikusok a vállaikon visznek — apám, aki megtagadott —, megbocsát. Tanár ember volt, eddig nem tudta, nem akarta megérteni, hogyan lehet ezért a pályáért éhezni, nyomorogni esztendőkön keresztül, szent hittel csak a magyar művészet jövendőjében hinni, naggyá levésében bízni. És beteljesült, mert a színművészet itt Kolozsvárt valóban ragyogó nagy művészet volt. — Kolozsvár színháza volt a budapesti Nemzeti Színház, Népszínház és Vígszínház utánpótló intézménye, azonban nemcsak a felülmúlhatatlanul nagyszerű gárda, hanem maga a hozzáértő vezetés is volt a sikerek titka. Micsoda szeretet, milyen lángoló lelkesedés volt Bölöni József intendánsban! Milyen áldozatkészség és milyen kiváló művész, zseniális rendező-talentum és csupa ötlet-színigazgató volt Megyeri Dezső! Változatos műsora felölete a szinműirodalom minden válfaját. — Oh Te ezerszer áldott farkasuccai színház! — És úgy kerültem bele a repetokba, hogy egy tízhónapos idényben soha sem volt kéthetes szünetem, mert majd minden nap, minden darabban játszottam. Opera, operett, vígjáték, bohózat, tragédiák, népszínművek vezető vagy jelentős szerepeit kaptam. Egy hét 1904-ből: Vasárnap délután: Arany ember (Levetinczi Tímár Mihály); este: Ripp van Winkle (Ripp-Ripp); hétfő: Miss Hobbs; kedd: Hoffmann meséi (Lindorf-Coppelius-Miracle); szerda: Lili (Plinchard); csütörtök: Doktor úr (Lord Bricsesz); péntek: Kurucz Feja Dávid (Esze Tamás); szombat: Cornevillei harangok (Henry márki); vasárnap délután: Postás fiú és a húga (Postásfiú); vasárnap este: Falu rossza (Göndör Sándor). 1908 virágvasárnapján elbúcsúzik Kolozsvártól, nagy sikereinek színhelyétől és most 25 év múltán visszajött ide találkozni régi közönségével. Hinni merem, hogy a július 2-iki jubileumi estélye a katholikus gimnázium dísztermében zsúfolt ház előtt fog lefolyni; hogy Kolozsvár közönsége meg fogja ragadni az alkalmat, hogy találkozzék egykori kedvencével és a régi színházi esték forró hangulatát újból átélve, visszaálmodja magát a régi aranyidőkbe. Kovács Dezső. & ICZL sfI . wimuiiimn^tmfmnmmiuumiuuuimLummtiwimiiiimmimwmnnnnonmfffrfmnrih~Ti MAGYAR SZÍNHÁZ BAJOR GIZI és CS. fICZEL ILORfl VENDÉGJÁTÉKAI Szombaton: HÚSVÉTI VAKÁCIÓ Vasárnap: PORCELLÁN Hétfőn: AZRA Az előadások PONTBAN 9-KOR kezdődnek! & Az új városi tanács felfüggesztette a kisgazdáknak a pásztorbérekkel való sanyargatását (Kolozsvár, június 30.) A kolozsvári kisgazdaközönségnek rendkívül súlyos sérelme az, amivel a pásztorbérekkel történik. Sok esztendőre nagy összeg hátralékokat könyveltek el minden kisgazda terhére s valahányszor valaki megharagszik a városházán a kisgazdákra, sanyargatják őket ezekkel az összegekkel, amelyeknek jó része már régen elévült követelés. Az eltávozott interimárbizottság is ezzel fenyegette és igyekezett sakkban tartani a kisgazdákat. A kolozsvári Gazdasági Egylet és a szervezetnélküli monostori gazdák — amint ismeretes — kéréssel fordultak a városi tanácshoz, hogy az 1925-ig visszamenő pásztorbérek töröltessenek, illetve leszállíttassanak. A Magyar Párt delegáltjaival kiegészített új interimárbizottság ezt a kérést f. hó 24-iki ülésében tárgyalás alá vette és úgy döntött, hogy a f. évi pásztorbéreket behajtja, a megelőző évekre eső hátralékokra azonban a behajtási eljárást , és amennyiben már végrehajtás volna folyamatban, a végrehajtási eljárást felfüggeszti. A törlés iránti végleges döntést azonban a választás útján megalakulandó városi tanács részére tartotta fenn az interimárbizottság. Figyelmeztetjük ez alapon a városi gazdaközönséget, hogy egyelőre csak az ezévi pásztorbéreket tartoznak fizetni, a pásztorbér címén teljesítendő fizetéseket ezen évi tartozásuk javára köteles a város bevételezni, s amennyiben hátralékokért végrehajtanának, ezen végrehajtások érvénytelenek, a város azokat felfüggeszteni köteles. vVVVVNA VVVVVV\fWV\AAAAAA^VVVVVVVV^ Hogyan éljen a szívbajos ember ?? Irta: Bodon Károly professzor. Harmadik kiadás 78.élei Lepagenál, Kolozsvár. Küldje bélyegben és kérjen orvosi jegyzékeket.