Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)

1933-10-07 / 230. szám

Szombat, 1933. október 7. onnnBBHBBnBBBMMBnnMBMMip félóra. 17: „Miért, melyik életkorban a hogyan tanuljunk idegen nyelveket?" Előadás. 18: „Asszonygondok." — „Amerre a nő megy"... 18.30: Zongora. 19.30: A Budapesti Hangverseny Zenekar. 20.10: „A turistaság" dr. Cseltvay Tibor előadása. 21: „Daniba, a világ közepén". 22.15: Lortzing: „Cár és ács" c. operájának rövidopera felvétele gramofonlemezen. Majd Guttenberg György szalon- és jazz-zenekara. BÉCS. 11.30: Wagner: Mesterdalnokok. 14.10: Déli zene. 17.30: Schubert: kis szonáta hegedűre. 20: Három évszázad osztrák táncai. 23: Hegedűs Klára és zenekara. Csütörtök, október 12. BUKAREST. 13: Ének- és zenekari hangverseny. 14: Könnyű és román zene. 18: Dinicu-zenekar. 20.20: Könnyű lemezek. 21.20: A rádiózenekar szimfónikus hangversenye. 22.15: Schumann: IV. szimfónia. BUDAPEST. 11: 1. Magyar városok. Kecskemét. 2. Ételreceptek. (Felolvasás). Közben gramofonlemezek. 13.05: Szervánszky szalonzenekar. 14.30: Országos Postászenekar. 17: „Hát így történt" Tutsek Anna ifjúsági előadása. 18: A földmívelésügyi minisztérium rádióelőadássorozata. 18.30: Bura Károly és cigányzenekara. 19.30: Angol nyelvoktatás. 20: Csuka Béla gordonkázik. 21: Színműelőadás a Stúdióból. „Az elcserélt ember". 23.15: Szalonzenekar. 24.30: Magyari Imre és cigányzenekara. POZSONY. 13.35: Déli zene. 18.50: Operaáriák. 19.15: Hangverseny. 20.30: Bella: Wieland, a kovács. Péntek, október 13. BUKAREST. 13: Gramofon. 14: Zenekari lemezek. 18: Rádiózenekar. 19.15: Rádiózenekar. 20.40: Manon, opera gramofonon. BUDAPEST. 11. 1. Időszerű anyag. 2. Apró háztartási tanácsok. (Felolvasás). Közben gramofon. 13.05: Államrendőrségi zenekar. 14.30: Ifj. Sovánka Nándor és cigányzenekara. 16.30: A rádió diákfélórája. 17: Őszi munkák a virágoskertben. Kerekes Lajos dr. előadása. 18: Munkásfélóra. 18.30: Zongora. 19: Gyorsíró tanfolyam. 19.30: Daloshangverseny. 20.15: Kosztolányi Dezső elbeszélése „Barátaim". 20.45: A m. kir. Mária Terézia 1. honvédgyalogezred zenekara. 22: Külügyi negyedóra. 22.15: Waldbauer-Kerpely vonósnégyes kamarazeneestje. 23.30: Gramofonlemezek. 24.10: Bura Sándor és cigányzenekara. BÉCS. 12.30: Alpesi dalok lemezeken. 13: Rádiózenekar. 14.10: Déli zene. 16.55: Operalemezek. 20.10: Schrammel-négyes. 21: Marschner: A vampir romantikus opera. 24.15: Gramofon. Szombat, október 14. BUKAREST. 13: Gramofon. 14: Könnyű lemezek. 18: Dinicu-zenekar. 20.20: Dallemezek. 21.80: Röhmer éneknégyes. 22.15: Filmzene. BUDAPEST. 11: A vallomás. 2: Vidám kaszárnyatörténetek. (Felolvasás). Közben gramofon. 13.05: Gramofon. 14.30: Budapesti hangversenyzenekar. 17: A rádióélet meseórája. 18: A Szociális Misszió Társulat előadása. 18.30: Budapesti Koncert »Szalonzenekar. 19.30: Mit üzen a rádió? 20: Szűcs László dalokat énekel. 20.45: Forgóhinta. (Tarkaest). 23: Jazz-zene. 24: Cigányzene. BECS. 12.80: Állástalan Zenészek zenekarának hangversenye. 14.10: Művészlemezek. 17: Mandolinzene. 19.45: Rádiózenekar. 23: Haupt-zenekar a Lehár-teremből. BELGRÁD. 12: Gramofon. 13.05: Rádiózenekar. 17: Gramofon. 18: Joanovics-zenekar. 20.30: Perdan énekesnő népdalokat ad elő. 21.30: Dumcsics Péter zongorázik. 22.10: Rádiózenekar. (28) Esténként beült egy halászbárkába és kivitorlázott az Öbölbe. És álmodozva idézte vissza azt a vitorlásutat, amelyet Vilmával tett meg, amikor a leány kérlelte, hogy csak hajózzanak tovább. ■" * • £ És hallotta a fehér leányagyon elhangzott lázálmas szavakat: — A vitorlákat vond fel, édes... Megyünk már, megyünk... Jaj, de szépen siklik a hajónk ... Milyen csöndes, nyugodt a víz... Látod a partot? ... A szép, zöld fák ... Csupa virág ... Sok piros virág... tulipánok... Hogy égnek a napban.. . Miklós ... Miklós ... Könnyek borították el a szemét. Egy ilyen vitorlázás utáni napon felkereste régi főnökét, Blaeu Jánost és Pétert. — Már nemsokára hazamegyek az én szép, hegyes-völgyes hazámba. Vonz, ragad magával a honvágy s mégis fáj elmennem. Vilma emléke ideköt... Ugye, nem haragusznak rám, hogy annyira elszakadtam inaséveim helyétől? ... A két jó ember meghatódott. — Mindig szerettünk és nagyrabecsültünk, Miklós. És soha irigységet nem éreztünk irántad, pedig már nagyon túlszárnyaltál minket. — Most már ez sem lesz... Itteni küldetésem végéhez értem. A biblia már készen van, kiszedtem még a Zsoltárok könyvét és az Új Testamentomot. Most nyomatom őket. Aztán bekötöm. A bibliából háromezerötszázat, a többiből négyezerhétszáz példányt. És viszem haza. És olcsón elárusítom a hazámbeliek közt. Talán még annyiért sem, amennyibe nekem kerültek. — Különös ember vagy te, Miklós! — Miért? — Soha nem gondolsz magadra. Most is olyan szerényen, szegényen élsz, mint amikor összekoplaltad a tanítási díjat, amit nekünk fizettél. — Gazdag vagyok. Egy lélek él bennem, a Vilma lelke. A többi mellékes. Aztán gyűjtenem kell a pénzt. Odahaza nyomdát állítok fel. Nagyot, szépet. Hadd legyen hazámnak olyan nyomtató intézete, aminek csudájára járhatnak messzi földről is. — És mit kapsz ezért a hazádtól? — Mit? Miklós elmerengett. Felsötétlett előtte a sok keserűség, ami eddig hazulról érte. — Mit kapok? — folytatta a kérdést magábaomlottan. — Mindegy... Az a fő, hogy én szolgáljak hazámnak s ne a haza szolgáljon engem. A Blaeu-testvérek megindultan szorították meg a kezét. — Nagy nép lehet az, amelynek ilyen fiai vannak. — Önfeláldozásban a hollandusok adták a legszebb példát a világnak, — mondta Miklós. — Talán azért is éreztem magam itt annyira otthon. Vagy lehet-e szebb önfeláldozás, mint amit alig másfél évtized előtt mivettek? Ez a város és ez az ország nagy és dicsőséges. Hiszen kegyelmetek is átélték alig másfél évtizede a francia támadást, amikor XIV. Lajos hadai már elfoglalták Geldernt, Overysselt és Utrechtet. És akkor kegyelmetek megnyitották a csatornák zsilipjeit és inkább vizbe temetkeztek, de nem adták meg magukat az ellenségnek. A két fivérnek jól esett az idegen ember e rajongó elismerése. — Kár, — sóhajtották — hogy nem maradhattál a mi fiunk. — Isten rendelése... — sóhajtott Miklós. — Én nem boldogságra születtem. És mégis amsterdami tartózkodása idejében néha igazán boldognak érezte magát. Akkor is a szülőföldje tette azzá. Csak annak a földnek volt olyan ereje, hogy felderíthette ezt a komor lelket. Bethlen Miklós írt neki levelet: — Tudjuk már, hogy milyen nagy könyvnyomtató mester lettél. Hát csak lopd el Hollandiának mesterségeit és csináljunk Erdélyből is egy kis Hollandiát. Miklós a kisformájú zsoltároskönyvet is megküldte elkészülte után Teleki Mihálynak. Nagyon megtetszett az a hatalmas urnák. Egészen föllelkesedett. És a fogarasi országgyűlésen a főuraknak dicsekedve mutogatta: — Urak! Haza kellene ezt az embert hozatni! — mondta. — De arra pénz kell ám! No, ki mit ad? A főurak bemondták a summákat. Telek uram maga jegyezte fel és közel kétszáz aranyat gyűjtött össze. El is küldte azonnal Miklósnak Amsterdamba. Ez a küldemény boldoggá tette Miklóst. Nem a pénz miatt, mert annál neki töméntelenül több volt, hanem a benne megnyilvánuló elismerés miatt. Nem is fogadta el. ■— Köszönöm igen — irta hálás szivvel Teleki Mihálynak — az édes nemzetemnek jó affectióját, de én erre nem szorultam, nekem Isten eleget adott, úgy, hogy ha kell, haza is mehetek és bánnám, ha ezzel köteles szolgává akarnak tenni, holott én önként és magam szabadságában többet szoktam szolgálni!... A régi önérzet hangja szólt e levélből. Független volt, híresség volt, nagyhírű professzoroknál jobban ismertebb az egész világon. S mert nagyon erőszakolták, hogy csak fogadja el a pénzt, hiszen sértő volna, ha az adományozó főuraknak vissza kellene adni, megtoldotta még kétezerkétszáz forinttal és szétosztotta a Hollandiában tanuló magyar diákok közt. (Folytatjuk.) I Aoi magyar könyvnap legnagyobb eseménye! ~n1 ECKHARDT FERESC co 1 egyetemi ny. r. tanár: 7. °o 1 MAGYARORSZÁG “3 z‹ ο | története ‡• 1 324 oldal, hófehér papiron. Kapható a Au I Keleti Újság kiadóhivatalában Kolozsvár, U strada Baron L. Pop (volt Brassai ucca) 15 sz. alatt. Vidékre 100’— lej beküldések ellenében azonnal szállítjuk. O * 1 ^ÉiÉiÉif ! 1 Ara egész vászonkötésben 90 - lej !