Keleti Ujság, 1935. július (18. évfolyam, 147-171. szám)

1935-07-03 / 147. szám

2 ényi társa, v­ezetését Hitler veszi át, akinek he­lyettes von Haess párisi német nagykövet lesz­ Meghíuott a német-osztrák béke­­tárgyalás (Varnay július 1) ,, Kurier Warszavszka" le­leplezéseket közöl a Berlin és Bécs között folyó állítólagos tárgyalásokról. A nagy lengyel lap szerint Pape­n bécsi követ tárgyalásokat foly­tatott Pfunder ismert osztrák újságíróval, aki a bécsi kormánynak egyik legmeghittebb bi­zalmasa. A német követ tíz évi politikai békét ajánlott fel és ígéretet tett arra, hogy Német­ország fát és marhát vesz át Ausztriától és megszünteti az Ausztriával szemben elrendelt ezermárkás utlevélilletéket■ Ellenértékképen azt követeli, hogy Schuschnigg­ fogadja be kormá­nyába a nemzeti­szocialisták egyik bizalmi em­berét. Az egész akció azonban meghiúsult a­­ Heimwehr ellenállásán. Bécsi jelentések sze­rint a Heimwehr vasárnap nagy tüntetést rende­zett. A felvonuláson kétezer autó vett részt, amelyek a Ringen felvonultak a hatóságok fejei és a Heimwehr vezetői előtt. Stahremberg és Fey tartottak beszédeket és újból hitvallást tettek a független Ausztria mellett. (Berlin, július 1.) A német hivatalos lap rendeletet közöl, amely szerint a hadseregbe felvehetők a nem német állampolgárságú né­metek is. ttMFTf'lfrsm im. JúlWS 3. - XVIII. ÉVF. 07. SZÁM. Katasztrófális­ érettségi vizsga­eredmények Kilencvenegyből negyvenegyet hoc vál­t­tak szóbelire, ezek közül tizenhárom bukott meg. Kisebbségi diákok fekete napja (Cluj, július 1.) Az idén a gimnáziumok nem állítanak érettségire diákokat, mert a he­tedikeseknek a régi rend szerint nyolc osztályt kell végezniök. Most a tavaly elbukottak ke­rültek a vizsgáztató bizottság elé. Hétfőn feje­ződtek be a vizsgák. Az eredmény, amint az előrelátható volt, katasztrofálisan sújtotta a kisebbségi diákoknak azt a csoportját, ame­lyet egy évvel ezelőtt ugyanilyen körülmé­nyek között buktatott el a kérlelhetetlen An­gelegen rezsim. A magyar diákok legnagyobb része a Regina Maria épületében székelő bi­zottság előtt jelentkezett vizsgára. Tíz iskola százöt diákját állították elő. Az írásbelin a százöt diák közül megjelent kilencvenegy. Az írásbeli feladat negyvenegy diáknak sikerült. Elbuktat­tak tehát ötven jelöltet­ A negyven­egy szóbeli vizsgára bocsátott közül átment huszonnyolc, megbukott tizenhárom. A részle­tes eredmény a következő: A gherlai Petru Maior fiúgimnázium 10 jelöltje közül átment 3, a helyi unitárius gim­názium 7 jelöltje közül átment 4, a tordai Ferdinand gimnázium 21 je­löltje közül át­ment 7, a bistritai fiugimnázium 6 jelöltje kö­zül átment 1, a helyi róm. kát. főgimnázium 12 jelöltje közül átment 4, a târgu-mureşi ref. fiugimnázium 11 jelöltje közül átment 1, a helyi ref. kollégium 11 jelöltje közül átment 1, a helyi ref. leánygimnázium 3 jelöltje közül mind a három átment, a târgu-mureşi róm. hát­ fiugimnázium 5 jelöltje közül egynek, a turdai Principesa Ileana leányginázium 3 je­löltje közül egynek sikerült a szóbelije. Az in­­spektorátus útján k jelölt jelentkezett, át­ment közülök egy. Meghalt Arz báró vezérezredes, a monarchia utolsó vezérkari főnöke Az egykori hadvezér hallatlan nyomorban volt addig, amíg Magyarország meg nem adta az állampolgárságot és a nyugdíjat . A világháború alatt hosszú időt töltött Erdély fővárosában, mint hadseregparancsnok (Budapest, július 1.) A budapesti helyőr­ségi kórházban hosszas szenvedés után meg­halt strassenburg Arz Arthur báró vezérezre­des, az osztrák-magyar monarchia hadseregé­­nek utolsó vezérkari főnöke. Az egykori nagy­hatalmú hadvezér utolsó éveit rendkívül rossz viszonyok között, bátran lehet mondani, a nyo­morúsággal küzdve töltötte. Csak akkor eny­hült a helyzete, amikor 1932-ben megkapta a nyugdíjat a magyar államtól■ Pedig Arz ve­zérezredes annak idején nem kérte a magyar állampolgárságot és jogszerűen nem is nyug­díjazhatták volna■ Arz ugyanis az erdélyi Si­­biuban született, tehát legilletékesebben a ro­mán állampolgárság illette volna meg, ő azon­ban nem jött haza Erdélybe, Bécsben maradt és csak akkor ment Budapestre, amikor az osztrák állam nyugdíjának elismerését meg­tagadta. Arz Arthur 1857-ben született és már kora ifjúságában katonai pályára lépett. Kitűnő katonának ismerték és gyorsan is haladt az osztrák-magyar hadsereg tisztikarának rang­létráján- Simán érte el a tábornoki rangot, de azt legjobb emberei sem hitték volna, hogy a legmagasabb katonai polcot, a vezérkari fő­nökséget is el fogja érni. Pontos, megbízható, a parancsokat kifogástalanul végrehajtó kato­nának ismerték, de a háború kezdetén szemé­be kacagtak volna annak, aki azt jósolta vol­na, hogy, ,valamikor a zseniális Hötzendorf'i Conrad örökébe fog lépni. Arz tábornok a limanovi harcoknál és Bresztlitovszk bevételénél tüntette ki magát és szerezte meg magának a magasabb presztízst. Amikor Románia beavatkozott a háborúba, az erdélyi operációk hadvezérévé Arzot, ekkor már nem is mint tábornokot, hanem mint az újonnan kreált rang, vezérezredesi tisztség ve­­selőjét nevezték ki. Mint ilyen Cluton lakott hosszú ideig. Egyáltalában nem élt visszavo­nult életet, gyakran lehetett látni az utcákon, sőt néha kávéházakban is. Korántsem volt hadvezéri típus, Cvikkeres, mosolygó arca in­kább emlékeztetett egy egyszerű, joviális beam­­terre, mint nagyhatalmú hadvezérre. Pályájának csúcspontját akkor érte el, amikor IV. Károly Conrad helyére Arz bárót nevezte ki vezérkari főnöknek. Ez azonban már csak a háború legutolsó időszakában volt és a vezérezredest az összeomlás megakadá­lyozta abban, hogy hadvezéri képességeit ki­fejtse. Állampolgárság nélkül. "Arz báró méltán tételezhette fel, hogy az osztrák-magyar monarchia legutolsó vezérkari főnökét az egykori császárváros szívesen fogja látni falai között. Romániába nem jöhetett már csak azért sem, mert a román hadsereg elleni hadműveleteket ő vezette. Viszont szár­mazására nézve német volt, tehát logikusan Amateur fényképészek készítsék felvételeiket az Emk® Dro­géria értékes díjazással egybek­ö­tött fotó-versenyére. — A g f­a-a­ny­a­g­ot használjunk. Tájékoztatót készséggel küld az Emke Drogéria fotó-osztálya gondolhatta, hogy a széthullott monarchiának abba az utódállamába látják a legszívesebben, amelynek lakosai németek. Bécsben aztá­n le­írhatatlan és megalázó viszonyok közé került. Sorra eladogatta mindenét, csakhogy legszük­ségesebb létfeltételeit biztosíthassa. Amikor mindenéből kifogyott és úgyszólván éhenhalás előtt állott, kihallgatásra jelentkezett Horthy k kormányzónál és előadta kétségbeesett helyze­tét. Valóban groteszk dolog is volt, hogy az egykori vezérkari főnök még állampolgársá­got sem tudott szerezni magának. A magyar kormányzó közbenjárására aztán a magyar minisztertancs felvette az állampolgárok sorá­ba és tisztességes nyugdíjat állapított meg az ősz hadvezérnek. Ettől kezdve nem voltak már anyagi gondjai, azonban az öregség betegsége, az érelmeszesedés ágynak döntötte. Mackensen vezérkari ezredes budapesti látogatása alkal­mával meglátogatta a betegszobában és hosz­­szasan elbeszélgetett öreg kollégájával. Utolsó éveinek ez volt talán a legboldogabb napja. Arzt vezérezredest szerdán fogják eltemet­ni nagy katonai pompával, méltóan ahhoz a pozícióhoz és jelentőséghez, amit a világhábo­rúban betöltött. Jakabffy Elemért szemelték ki a Magyar Pá­rt bánsági tagozatá­nak elnökségére (Timişoara, július 1.) A Magyar Párt ti­­mişoara-józsefvárosi tagozata dr. Kovách Béla ügyvéd elnökletével a IV. kerületi For­­gách teremben vasárnap tartotta meg rendes évi közgyűlését- Az elnök beterjesztette a ta­gozat évi jelentését, amely az ismert kisebb­ségi sérelmekről és azoknak orvoslására meg­indított akcióról, továbbá a tagozat belső mun­kájáról és jótékonysági téren kifejtett műkö­déséről számolt be. Bogma Miklós alelnök­­főpénztáros és Várossy Kálmán ellenőr jelen­tése után a közgyűlés a jelentéseket egyhan­gúlag tudomásul vette, majd Dadányi György volt központi titkárt választmányi taggá vá­lasztotta. A közgyűlés a timisoarai Magyar Dalárda több tagjának indítványára hozzá­szólás nélkül elhatározta, hogy javasolja a bánsági pártvezetőségnek a dr. Ambrózy An­dor halála óta üresedésben lévő elnöki állás sürgős betöltését. Az indtvánnyal kapcsolato­san meleg megnyilatkozás történt dr. Jakabffy Elemér országos alelnökkel szemben, akit előre­láthatólag az augusztus 4-én tartandó bánsági tagozati közgyűlésen választanak meg- Dr. Vuchetich Endre főszerkesztő a belvárosi ta­gozat nevében üdvözölte a közgyűlést, majd a katholikus magyarság sérelmeinek jelenlegi helyzetéről számolt be. A többi timisoarai vá­rosrész magyarpárti tagozatai nevében Szap­panos Gyula, id. Baja András, Oppert Géza, dr. Németh József és Scheiffer Boldizsár, az ifjúsági szakosztály részéről pedig d­r. Oberst Zoltán tartottak beszámolókat. Tóth Sá­ndor és Árvay Rezső felszólalásai után Dadányi György annak a hátrányára mutatott rá, hogy Timişoarának nincsen magyar sportegyesüle­te. Dr. Páll György bánsági főtitkár felszó­lalásában azt fejtegeti, hogy a jelenlegi kor­mánytól a magyarság semmit sem várhat, de reméli, hogy lesz megértőbb kormányzat is- A magyarság önvédelme csak a fokozott szervez­kedés lehet. A közgyűlést dr. Kovách Béla tagozati el­nök zárta be. ­ - „„■ÄV" . -

Next