Keleti Ujság, 1936. január (19. évfolyam, 1-21. szám)

1936-01-01 / 1. szám

2 nyen kívül állókká minősít minket s ennek szemében indokolttá, sőt népszerűvé tesz min­den kormányintézkedést, mely gyöngítésünkre tör. Az irredentizmus vádját eddig is hallot­tuk felelőtlen politikusok és szélsőséges sajtó­orgánumok részéről- A parlamentben is itt-ott megkockáztatta egyik-másik tájékozatlan kép­viselő. A kormány padjaiból s pláne a külügy­miniszter szájából most hangzott el először. Az Universul fel is ujongott: ime láthatjátok, nem csak mi mondjuk ezt rég, ez a Titulescu nézete is. Ez teszi a vádat különösen súlyossá s ezért kell ennek komolyan szemébe néznünk-Meggyőződésem, hogy Titulescu maga sem gondolhatta át e vád egész horderejét s alapo­sabb megvitatás és megfontolás után azt ő maga sem fogja fenntartani. Szenátusi beszédeim során nekem is több­ször meg kellett ütköznöm e váddal, melyet közbeszólások alakjában harsogtak felém s amelyre mindenkor ez volt a feleletem. A romániai Magyar Párt a békeszerződé­sek ratifikálása után alakult s céljául a romá­niai magyarság politikai, kulturális és gazda­sági érdekeinek védelmét és érvényesítését tűzte ki. Soha e pártnak egyetlen felelős tagja egy hanggal vagy egy gesztussal sem jelölt meg ezen túlmenő célokat. Sőt — ámbár az al­kotmánytörvény megszavazásában részt nem vettünk s annak számos intézkedései ellen til­takoztunk — az alkotmány által teremtett jogi helyzetet mindenkor elfogadtuk politikai adott­ságnak s célkitűzéseinket és törekvéseinket en­nek kereteihez alkalmaztuk. Az utolsó évtizedben, hat választáson ke­resztül, tisztán saját erőnkre utalva, a romá­niai magyarság százezres tömegeinek szavaza­tával kerültünk mindenkor a parlamentbe, minthogy pedig a szavazók száma tapasztalat szerint mintegy ötöde a lakosságnak, ez azt je­lenti, hogy a mi politikai felfogásunkat és ma­gatartásunkat Románia lakosságának milliós tömege helyesli és támogatja. Érdeke-e Romániának, hogy szemben a mi mindenkor lojális magatartásunkkal, ilyen alaptalan vádaskodással azt a benyomást kelt­sék, akár befelé, akár kifelé, hogy az ország lakosságának milliós tömege államellenesen érez és cselekszik? Érdeke-e csak azt is állítani, hogy a választásról-választásra milliós töme­gek támogatását élvező pártvezetőség ekként érez, gondolkodik és cselekszik? Meggyőződésem, hogy senki román hazafi ezt az ország érdekében állónak nem tekint­heti, sőt ha mi magunk hirdetnénk ilyesmit, le kellene ezt az ország érdekében tagadniok, izo­lált megtévelyedésnek kellene minősíteniök. Ellenben, meggyőződésem szerint elsőrendű érdeke Romániának, hogy mindenkor kiemelve hivatkozhassék — bárhonnan jövő törekvések­kel szemben — az itteni magyarság hivatalos politikai szervezetének e szempontból is min­denkor kifogástalan magatartására. Hiszem, hogy ennek az érvelésnek helyes­ségét alapos megfontolás után maga Titulescu is be fogja látni, amint ezekkel az érvekkel szemben eddig is mindenkor elnémultak a vá­daskodások. Ha pedig ez így van, akkor mennyiben be­folyásolhatja Magyarországnak a népszövet­ségi szankciók kérdésében tanúsított magatar­tása, azt a panaszjogunkat, melyet az alaptör­­vény-jellegű békeszerződések biztosítanak szá­munkra? S feltételezhető-e a Nemzetek Szövet­ségéről sértés nélkül, hogy egy nemzeti ki­sebbség panaszát aszerint bírálja el, hogy egyik önálló tagállama valamely konkrét kér­désben milyen álláspontot foglal el? Érdeke-e Romániának, hogy egyik milliós kisebbségének lelkében azt a hitet keltse, hogy az ő jobb vagy rosszabb sorsa egyik külföldi állam ilyen vagy amolyan magatartásától függ? Nyilvánvalóan nem.Mindezeket így és más változatban sokszor elmondtuk már a parlamentben. Meg is értet­ték, el is hallgattak ilyen vádakkal. Joggal mondhatta tehát Willer József, a néma minisz­teri padokra mutatva, hogy Titulescu azért be­szél úgy, ahogy beszél, mert az utolsó évtize­det külföldön töltötte és nem ismer minket. Akik ismernek, azok már e vádakkal elő sem hozakodnak. S itt érkeztem el ahhoz, amit az erdélyi magyarságnak az új esztendő hajnalán különös figyelmébe akarok ajánlani. Tib­­escu támadásának hatása alatt ismét felbukkan többfelől a rezignált, keserű kiál­tás: letenni a mandátumokat, kivonulni a par­lamentből. A legelsők közt voltam, akik 1920—21-ben a parlamenti aktivitást sürgettem s a legutol­sók között leszek, akik a passzivitásba bele tud­nak nyugodni. Nemcsak azért, mert a küzdőtér elhagyása a csatavesztés, hanem elsősorban azért, mert a parlamenti szószék s a képviselői szólássza­badság ma nálunk úgyszólván az egyetlen ut és eszköz, melyen keresztül a román néppel érintkezhetünk s rágalmazókkal és gyűlöletszi­­tókkal szemben meggyőzhetjük a jószándékun­­kat, hogy kik vagyunk és mit akarunk. Erdély földje fölött az utolsó században három-négyszer változott az uralmi helyzet. Bármilyen változások történjenek is a fejünk fölött, ezek semmit sem változtathatnak azon a tényen, hogy a mi népünk itt él, beékelve az erdélyi románságba s nyugodt, boldog élete mindkettőnek csak úgy lehet, ha megértik egymást. Ezért kell nekünk a parlamenti szószék, hogy ezt Titulescunak s mindenki másnak, ha kell, százszor is elmondhassuk s igy a szebb, boldogabb uj esztendők alapkövét megvethessük­ RUETIUISJSi­ms. JANUÁR 1. - XIX- IVF. 1. SZÁM. ­ (Tudósítás eleje az első oldalon.) Kába szállították, ahonnan a nemzetközi Vö­­­rös Kereszt központjához táviratozott. Deszte herceg a Vörös Kereszt-különítmény bombá­zását ugyancsak táviratban közölte az abesz­­szin fővárossal. A nemzetközi Vörös Kereszt Egylet tiltakozó táviratot küldött Génibe.­llafeaié f­elé Addisz-abebai jelentés szerint M­u­­­o­­­gets hadügyminiszter, Kassza és Széjum hercegek csapatai előnyo­ulóban vannak Makalé irányá­ban. A legutóbbi napok harcaiban huszonhárom olasz tiszt vesztette életét. A franciákat aggasztja a vasútvonal bombázása (Páris, december 31.) Francia köröket ag­gasztja az a lehetőség, hogy az olasz repülők az Addisz-Abeba és Dzsibuti közötti vasútvonalat közelebbről bombázni fogják. Hétfőn a vasútvonal közelében több repülőgép keringett, bombákat egyelőre nem dobtak le. Dzsibutiban nagymennyiségű hadianyag vár elszállításra Abesszínia felé s most a muníciós vonatokat csak éjszaka merik indítani. Mérges gáz és duna­duin (Dosszié, december 31.) A­­­m­e­r­i herceg, aki az utóbbi napok abesszin támadásait ve­zette, kijelentette, hogy december 23-án Da­­gabur bombázásakor az olasz repülők mérges gázzal teli bombá­kat használtak. (Genf, december 31.) Al ő­­­s­i báró, Olasz­ország népszövetségi kiküldötte egy korábbi táviratára hivatkozva hosszabb levelet inté­zett a Népszövetség főtitkárságához és ebben újból közli, hogy az abesszinek duridum lövedékeket használnak. Leveléhez számos bizonyító anyagot, fénykép és röntgen-felvételeket mellékelt Menet katonákat, jövet sebesül­teket szállítanak az olasz hajók (Portsaid, december 31.) Az elmúlt héten az olasz csapatszállítások a Szuezi csatornán keresztül újra nagyobb méretben folytak. Kilenc nagy személyszállító haladt át, összesen 15.000 olasz katonával. Ezenkívül számos teherhajó, amelynek főkép­pen repülőgép-alkatrészeket, benzint és ce­mentet szállítottak. Az olasz hajók vissza Európa felé jú­nius 25 és december 25 között 35.600 be­teg és sebesült katonát, illetve mun­kást vittek magukkal). Ezalatt az idő alatt Olaszország 1 millió 423 ezer 508 angol font csatornadíjat fizetett a Szuezi csatorna részvénytársaságnak. Angol és olasz kommentárok Mussolini beszédéről (London, december 31.) Mussolininek a hétfői olasz minisztertanácson megtartott be­szédét élénken kommentálják az angol lapok. A „Times" kifejezést adva az általános be­­nyomásnak, megállapítja, hogy a beszéd a helyzet olasz részéről való világosabb megértésének bizonyítéka és beismerése annak, hogy az abessziniai mű­veletek igen súlyos terhet jelentenek Olasz­ország számára. A „Daily Telegraph" azt ál­­lapítja meg, hogy Mussolini szavai a túlzó olasz reményeket kétségtelenül mérsékelték. (Róma, december 31.) Az olasz sajtó fő­képen azt emeli ki Mussolini nyilatkozatai­ból, hogy Olaszország a legkevésbé sem felelős a párisi javaslatok sikertelenségéért. A „Corriera dela Sera“ megállapítja, hogy a hadműveletek változatlan erővel folynak és Keletafrika elfoglalása végleges jellegű. Érdekes az „Azione Coloniale“ című lap cikke. Előrebocsátva­­azt, hogy nem képvisel hivatalos álláspontot, felvázolja, hogy milyen alapokon lehetne megoldani az olasz-abesszin viszályt. Olaszország semmi esetre sem mond­hat le az Eritrea és Olasz Szemai közti kapcsolatról. Ogaden tartományának kérdése már megol­dódott azzal, hogy a lakosság az olaszok olda­lán fegyverekkel száll szembe Abesszíniával. Hasonló a helyzet Tigreben és Godjam tarto­mányban. Asszadnál Olaszország hajlandó sza­bad kikötői zónát adni Abesszíniának és előre láthatólag Akszum kérdése sem legyőzhetetlen akadály. VÉGRE ITT A SEGÍTSÉG­ JAVUL az egyetlen biztos hatású szer a REUMATIKUS BÁNTALMAK, IDEGESSÉG. .. , GRIPPA és HÍJ­LÉS ellen! Kapható minden gyógyszertárban 1 d­o­b­o­z Cse­t 3tablettával D tu­dobtaM­us kezelési módszere! Dr. Ed. Lávai Párisból a követ­kezőket írja: „Umckatoabo" a tuberkulózis legha­tásosabb gyógyszere, úgy a tüdő­ mint csont-, mirigy és a nemi- és hún­yszer­­vek tuberkulózisának. A legtöbb esetben tapasztalt kitűnő ered­mények, melyek a klasszikus kezelést mindenben felülmúlják — bátorítanak a a fentek állítására. Romániai vezérképviselet: „Umcka" S. A. R. Stirbey Voda 108. Bucuresti. Az Umckab­abo­t a franciaországi mun­­kásbiztosítók is elismerik.

Next