Keleti Ujság, 1936. június (19. évfolyam, 124-147. szám)
1936-06-01 / 124. szám
xix■ évf. m szám. im. június 1. OjrTliliHlll—BICTWBMBWHIILia—K illWIBNIWIIIlUlilim.,ll|fmmWrsm 1 asárnap Krőnika férfiak a Tiharban Két vázlatos magyar arcképet próbálok itt megrajzolni. Az egyik egy halotté, a másik egy élettől duzzadó, tetőtől-talpig férfié, akit azonban munkakészségének teljében ért el a romániai magyarok végzete: félretették arról a helyről, amelyet senki sem tölthet be nála jobban, derekasabban, félretették, pedig semmi más bűne nincs, minthogy magyar. Nem véletlen, hogy a két férfit egymás mellé állítják, már csak azért is, mert mindketten igaz emberek és egy életre szóló munkatervet hordoztak a tarsolyukban, amikor megálljt parancsoltak rájuk. Az egyiket a halál szólította el és még csak nem is lázadozhatunk a sors ellen, hiszen valamennyiünk élete vékony cérnaszálon függ és ez a cérnaszál minden pillanatban elszakadhat. De másik hősünk vasenergiájának, munkás életének fonalát emberek szakították ketté: irigység, türelmetlenség, meg nem értés, hogyne szólalnánk fel ellene, legalább egyetlen jogunkkal, a panaszjoggal élve. kalon Éppen most két hete, hogy a székely városka és a környék harisnyás őslakói ezerszámra sorakoztak fel, hogy búcsút vegyenek Csutak Vilmostól, a Mikó-kollégisn ujjáteremtőjétől, a székelyek nagy tanítómesterétől, aki élete munkásságával mutatta meg, hogy semmiből is lehet nagyot alkotni munkával, csüggedést nem ismerve, hajlíthatatlan akarattal. ez Aki nem ismerte Csutak Vilmost, az azt is mondhatná: mit akarunk ezzel sírjában, megpihent iskolaigazgatóval? Nagy dolog is elvezetni egy középiskola kényelmesen bandukoló szekerét, régi, bevált módszerek szerint. Hát ez is nagy dolog. Egy magyar gimnázium, irányítása és puszta létének biztosítása a mai szegénységben, a bucurestii rendeletek örökösen lesben álló zátonyai között, ez sem könnyű feladat. De a Csutak Vilmos életének az iskolavezetés a játékos része volt, a bot könnyebbik vége, örökös példát azzal mutatott, hogy az intézmények egész sorát tervezte ki, építette fel a falujából magával vitt székely ötletességgel, ha kellett furfanggal, az ezermester zsenialitásával-Csutak Vilmosnak egyik benső barátjával beszélgettem a napokban. A beszélgetés negyedórás hallgatással kezdődött. Nem akartam megtörni a csendet, mert biztosra vettem, hogy gondolatai a székely hegyek alján járnak, a frissen hantolt sír körül. Egyszerre megszólalt: — Te nem is tudod, ki volt Csutak Vilmos. Hát hallgass ide: — 1910-ben kezdődik. Még nem volt igazgató, csak fiatal tanár. De mintha megérezte volna, hogy életútja rövid, a ráváró feladat pedig tengernyi, már ekkor megkezdte azt a munkát, amely mellett életének utolsó napjáig kitartott. Egy derék székely nagyasszony felajánlotta nemzetének a család néprajzi gyűjteményét. Ez volt a mag, amiből hatalmas, izmos fa sarjadt és terebélyesedett ki. A Székely Nemzeti Múzeum mostani, nemzetközi viszonylatban is gazdag anyagát ez a kis gyűjtemény alapozta meg. A kis városkában nem akadhatott más, aki gondjaiba vegye, mint a kollégium, illetve két nagyszerű tanára: László Ferenc és Csutak Vilmos. László volt a régész és Csutak a historikus, így is osztották meg a munkát, de Csutak volt az, aki otthont akart emelni a még csak reménybeli múzeumnak- Telek akadt, de csak az ő hangyaszorgalma és fiatalos lelkesedése tudta megteremteni az építéshez a pénzalapot. Gyűjtésből, meg aztán bankkölcsönből fel is épült a nemes stílusú, gyönyörű múzeum, Koós Károly legszebb alkotása. Néhány év alatt aztán megteltek a múzeumi termek és itt már László Ferencé az érdem oroszlánrésze, aki ugyancsak garasokból, szóval semmiből hozta felszínre az ásatások megbecsülhetetlen kincseit, úgyhogy ma is csodájára járnak híres külföldi tudósok. Csutak pedig egyidejűleg a könyvtárt gyarapította, a népművészeti gyűjteményt tette mind tökéletesebbé. Jött a háború, a múzeumból kórház lett, a múzeum anyagából ládatöltelék. A katonák elvonulása után megmaradt a tönkrement épület és a Múzeum Egyesület teljesen üres pénztára. Egyszer rendelet érkezett, hogy vagy meg kell nyitni a múzeumot, vagy át kell adni az államnak, majd gondoskodnak róla hivatalosan. A terminus csak párhetes volt, de a Csutak fantáziájának szárnyakat adtak a rohanó napok, — a múzeum megnyílt és azóta is büszkesége a mi kis székely világunknak. Érdekes, hogy néhai Ferdinánd király adta meg a döntő lendületet fejlődésének egy véletlen látogatásával. Katonaiskola látogatására érkezett a székelyek közé és útja a múzeum előtt vitt el. — Hát ez mi? — kérdezte. Megmondták, hogy múzeum, itt az Isten háta mögött, ahol sok madár jár ugyan, de ki hallott még akkor a székely madarakról? Az ősz uralkodó nem nyugodott, amig Csutak mindent meg nem mutatott neki, csodálkozott, gyönyörködött s a végén megkérdezte: „Aztán miből tartják fenn ezt a múzeumot?*4 Csutak mosolyogva felelt: „Azt én sem tudnám megmondani. Hogy őszinte legyek a semmiből!“ Ferdinánd király beírta nevét a vendégkönyvbe s melléje párezer lejes adományának összegét. Példáját követték a kíséretében lévő tábornokok, ezredesek s őrnagyok, talán tízezer lej gyűlt össze hirtelenében. Nagy pénz volt ez a Csutak kezében,— kitelt belőle a múzeum egyévi költségvetése . Mindig azon járt az esze, hogy építeni kellene. Egyszer kiókumlálta, hogy tanári házakat épít, telket szerzett, Bucurestiben gyűjtési engedélyt, mégpedig nem a székely házakban mindig szűköcskén álló pénzre, hanem terményekre. Így épültek fel a „tanári házak**, de aztán mégsem költöztette be a tanárokat, mert az impériumváltozás után minden pénz nélkül maradt kollégiumnak — a legszegényebb magyar intézet Romániában — szüksége volt arra a néhány ezer lejre is, amit a ház bérletéért fizettek. — Már régebben hozzájutott az intézet egy nagy és szép telekhez, de persze hiányzott a vagyoni alap, hogy be is lehessen építeni. Ezt a telket a városi hatóságok román templom helyének nézték ki, már tárgyaltak is a kisajátításáról. Sietni kellett, meg kellett előzni az elvételt. Csutak elkészítette a tervet — a leánygimnázium tervét — a nyári vakáció kezdetén pedig útnak indította a tanárokat: menjenek gyűjteni. Ha nincs pénz, jó a búza, vagy széna is. Persze, annak rendje és módja szerint megszerezte a gyűjtési engedélyt is- Az egyházkerület kölcsönével megfejelve együtt volt a pénz és tető alá jutott a pompás leányiskola s pár év múlva az internátus külön épülete. A telek üresen maradt hátsó részét pedig tenisztársaságoknak adta ki borsos bérért. A bérjövedelem innen is a kollégium pénztárába folyt be. Csutak egyetlen évet sem hagyott kiaknázatlanul Épített, javított, mindent elkövetett, hogy ne csináljon sok bajt az eklézsiának és ne legyen hiány a költségvetésben Még könyvkiadónak is felcsapott és ezen a „pályán** is sikert aratott. Halála előtt is egy nagyszabású intézmény kérdése foglalkoztatta. A kollégium birtokot örökölt Ez az örökség sem maradt volna az intézetre Csutak Vilmos nélkül, mert az a tisztelet, amely három vármegyében valósággal körülrajongta, buzdította a hagyakozót a végrendelet kigírására. Ezen a birtokon akarta felállítani Csutak a kollégium gazdasági tagozatát. Senki sem kételkedhetik benne, hogy az új iskola is megszületik egy-két év alatt, ha a halál el nem némítja nemes szívét és meg nem fogja azt a kezet, amely székely népe érdekében egy pillanatig sem szűnt meg dolgozni. Várjon, lesz-e, aki örökölni fogja nemcsak a Székely Mikó-kollégium igazgatói székét, hanem azt a rettenthetetlen vasakaratot, az alkotó optimizmust, a megállás nélküli, önzetlen közéleti munka szeretetét, amely végzetes időkben megmentette és letörhetetlen kulturbástyájává tette a Mikó-iskolát? Ezt kérdezte Csutak Vilmos barátja és munkatársa, de a kérdés válasz nélkül maradt. Az élő De most beszéljünk a halott után az élőről, akinek akkor ütöttek ki kezéből tollat, amikor ezer gondolata, terve állott megvalósulás előtt. A neve: Bíró József dr. Egészen mostanig főtitkára volt a targumuresi iparkamarának, magyar ember létére egyedül állott viharos posztján, ahol minden pillanatban tartania kellett a nemvárt, elsöprő támadásoktól. Biró József azonban nyugodt, bölcs mosolyával fel se vette a közéleti harc minden pontjáról felé irányított és nem egyszer el is hajított nyilakat, nem akarta tudomásul venni, hogy tucatjával akadnak, akik az állására pályáznak, azt bömbölve, hogy nem lehet a mai viszonyok között magyar ember iparkamarai főtitkár. Ezt a kamarát azonban mindmáig székely iparkamarának hívják s a hozzája tartozó vármegyék lakosságának legalább nyolcvan százaléka magyar- Ezt az álláspontot hosszú ideig Bucurestiben is osztottákkülönösen azért, mert meggyőződtek Biró József egyéni tisztességéről, kiváló szaktudásáról és egy diplomatát is megszégyenítő politikai okosságáról, ami nélkül nem tölthette volna be állását a numerus valachicus korszakáig. A harcba még mindig nem fáradt bele, de „gyöngéd figyelmeztetések** hatása alatt 1934-ben nyugdíjaztatását kérte. Sietve megállapították nyugdíj jogosultságát, de aztán egyszerre megtorpantak. Akkor vették észre, hogy az a bizonyos „méltó utód** sehol sincs- Erre úgy határoztak, hogy mint nyugdíjast továbbra is meghagyják az iparkamara élén- Másfél évig így is maradt- De, hogy ne múljon el zavartalanul az a két esztendő, amelyre a főtitkár régi fizetését vették fel a kamara költségvetésébe, keresztül erőszakolták, hogy fizetését felére szállítsák le- Nemrég pedig végleg útilaput kötöttek a talpára. Fél zsold, dal, mint Conan Doyle híres Watson kapitánya. De nem olyan könnyű elfelejteni azt, mi mindent csinált Biró József tizennyolcesztendős kamarai működése alatt. 1922-ben, mikor a romániai magyarok jóformán még azt sem tudták, micsoda a Regát, Biró a Constantái kereskedelmi és iparkamarai kongresszuson lelkes tansokkal fogadott tanulmányt olvasott fel a Műre.? hajózhatóvá tételéről — mondanunk sem kell kifogástalan románsággal- Az összes bucurestii lapok hozsánnákat zengtek erről a tervről-Amikor a román-magyar kereskedelmi kamara terve felvetődött, a közös bizottság előadójává Biró Józsefet nevezték ki. A kamara, aztán megalakult Budapesten és Bucurestiben is ? Biró József csöndesen visszavonult kis dolgozószobájába és senkinek se dicsekedett elvele, hogy a román-magyar kereskedelmi kapcsolatok komoly elindítója ő volt-Városában rendszeresítette a karácsonyi Jivinus hónapban töltse el nyári szabadságát CARMEN SYLVAN (TechirgioS Movila) a tenger partján épült, pompásan berendezett villában, a Casino mellett. Az összes szobák a tengerre nyiló kilátással. Teljes kitűnő ellátással 3,500’— lej 30 napral 2,250’— lej 15 napra Panzió nélkül 1 személy részére: 2,000'— lej 30 napra 1,500’— lej 15 napra Felvilágosítások: „Cultura Poporalis”* București, Bul. Academiei 2. Tel. 3-56-20. — A fürdőhelyen (Carmen Sylván) Vila N. N. Soveanu. SELEDT MOZGÓ Könnyű lovasság zenés vígjáték, nagyszerű cirkusz, mutatványokkal. — Főszerepben : Steikij Marikaz URÁNIA MOZGÓ Testvér testvér ellen izgalmas cow-film, főszerepben : John Wyssiae