Keleti Ujság, 1936. november (19. évfolyam, 253-278. szám)

1936-11-01 / 253. szám

xix. évf. m. sz. - im november­i KEIEK­apus Katz bácsi tragédiába Kétheti szenvedés után belehalt az ütlegekbe az öreg pálinkafőző Egy újságíró magánnyomozása de­rítette ki: miért kellett meghalnia Katz Jakabnak? (Cluj, október 30.) Pénteken reggel a P. Mihai Viteazulon, a gyümölcsárusok során kish­iszemű­, középkorú asszony mérte a gyü­mölcsöt. Munka közben újra meg újra zoko­gásba tört ki. Az egyik vevő megkérdezte, hogy mi a baj. — Jaj, jaj... hagyjanak el, nem tudom én azt elmondani! A kofasoron csak annyit mondtak, hogy az urával van baj. Arra a kérdésre pedig, hogy mi baj van az urával? — csak annyit mondottak: jobb arról nem is beszélni... * Még ez év júliusában történt, hogy Bou­sel Ioan piaci gyümölcsárus átadott Katz Jakab, Str. Ilie Măcelar 20. szám alatt lakó pálinka­főzőnek százhetvennyolc lett, hogy szerezzen számára is összeköttetései révén pálinkafőzési engedélyt a pénzügyigazgatóságtól. Az öreg Katz Jakab az „összeget" eltette és megígérte, hogy meg fogja szerezni az engedélyt. Telt, múlt az idő. Katznak nagy családja és sok gondja volt, nemigen volt ideje a Bot­sel pá­linkafőzési engedélye után járni. Valahány­szor találkoztak azonban, mindig megígérte, hogy utána néz, mihelyt dolgai engedik. Október tizenötödikén Botisel és Katz összetalálkoztak a Piața Mihai Viteazulon. Botisel újból sürgetni kezdte a pálinkafőzési engedély megszerzését. Katz most is haladé­kot kért. Erre Botisel a pénzét követelte. Katz­­nál azonban nem volt annyi pénz, kérte Bo­­tiselt, hogy várjon másnapig, akkorra elő­teremti. Botisel erre becsalta Katzot a Piața Mi­hai Viteazul 20. szám alá azzal az ürüggyel, hogy a pálinkának való szilvát akarja meg­mutatni. Katz gyanútlanul követte az udvar­ba Botisest. Egy hordóhoz mentek. — Na, látja, itt a szilva! — mondta. Ebből lesz ám a jó pálinka! Amikor Katz behajolt a hordóba, Botisel hatalmas ökölcsapást mért nyak­­szirtjére. A szerencsétlen öregember elve­szítette eszméletét. Botisel azonban nem elégedett meg ezzel, hanem tovább ütlegelte, verte agyba-főbe Katzot. Valaki benyitott az udvarba és­ felfedezte, hogy mi történik ott. Kiabálni kezdett, mire a piaci árusok az udvarra rohantak és próbál­ták megfékezni a megvadult, magánkívüli Bot­selt. Senki sem óhajtott azonban mélyeb­ben beavatkozni az egyoldalú verekedésbe és rendőrt hivtak. Katznak orrán-száján ömlött a vér... Csak éppenhogy még nyöszörgött. Az egyik közeli bodegában térítették magához. Miután újra lábra tudott állani, hazavánszor­­gott a messzi, Strada Macelari lakására. Ott­hon hozzátartozóinak semmit sem mondott. Ha kérdezték, mi baja, zavaros feleletet adott. Azok pedig, akik az esetnek szemtanúi vol­tak,­­ nem jelentkeztek tanúvallomásra, így feküdt Katz élet-halál között két hé­tig, míg ma reggel aztán orvosai leggondo­sabb kezelése ellenére kiszenvedett. Érdekes, hogy hozzátartozói sem jelentet­ték sehol az esetet és hogy mindez kitudódott, egy újságíró magánnyomozásának eredménye. Az újságíró, aki Katzékkal egy udvaron la­kott, tette meg a feljelentést is az ügyben a központi rendőrségen, majd az ügyészségen. A feljelentésre folytatta le a vizsgálatot Mar­­pozan rendőrtiszt is és adta a nyomozás ered­ményét Bircescu főügyész kezébe. Botiselt azonnal le is tartóztatták. Katz József holttestét a törvényszéki bonc­­tani intézetbe szállították, Botisel ellen pedig megindították az eljárást halált okozó testi­sértés miatt. ­ Nagy sztrájk Tuniszban egy mun­kás elbocsátása miatt. Pakisból jelentik: Tuniszi jelentés szerint a Renault­ Peugeot és Citroen gépkocsigyárak tuniszi telepein egy munkás elbocsátása miatt az összes munkások beszüntették a munkát. 3 Az egészséges fogat? TITKA­KEFÉLJE FOGAIT NAPONTA KÉTSZER -reggel és este - CHLORODONT-tal ! Menjen évente kétszer a fogor­­voshoz is! Kefélje fogait minden alkalommal két percig ! Balogh Arthur és Willer József egy hetes körútja a székely választókerületben Balogh egyenlő elbánást követelt az állam minden nyelvű polgárának — „Nem vagyunk kereskedelmi utazók és az ország nem szállodai szoba, hogy mindegyre Budapestre kül­dözzenek!" — Witter csüggedetlen harcra buzdította a székelyeket (Odorheim, október 30.) Dr. Balogh Arthur szenátor, dr. Willer József és dr. Abrudbányai Ede képviselők egy hétig tartó körútjukon be­járták kerületüket és mindenütt beszámoltak tevékenységükről választóiknak. A megye magyar lakossága nagy szeretettel és lelkese­déssel fogadta mindenütt a magyarpárti kép­viselőket, akik fáradságot nem ismerve, állot­tak és állanak mindig a nép rendelkezésére. A körút végén, október 28-ikán, Odorheim­ tartottak beszámolót a város magyar közön­ségének nagy érdeklődése mellett. A gyűlést dr. Jodál Gábor tagozati elnök nyitotta meg. Rámutatott arra a lelkes és eredményes mun­kára, amelyet a magyar szenátorok és képvi­selők végeznek. . Balogh Arthur az állampolgárok egyenjogúságáról Dr. Balogh Arthur szenátor tartotta meg ezután érdekes, mindvégig nagy figyelemmel kísért előadását. Azt hangoztatta, hogy a mai helyzet egyik legnagyobb nehézsége a nemzeti államnak az egész világon elterjedt helytelen felfogása. Azokban az országokban, ahol na­gyobb tömegű kisebbségek élnek, a nemzeti állam jelenlegi felfogása csupán a pillanatnyi szükség érdekeit szolgálja és ellenkezik úgy a demokráciával, mint a jogegyenlőséggel, sőt magának a nemzeti államnak igazi alapesz­méivel is. Az ilyen felfogásból csak káros súr­lódások származhatnak. Rámutatott arra, hogy az alkotmányban szereplő „román" kifejezés a gyakorlatban az eredeti szándéktól eltérő értelemhez jutott. Ezt nem román állampol­gár értelemben veszik a legtöbbször, hanem román nemzetiséget értenek alatta, már­pe­dig, ha ezt az értelmezést adják neki, úgy csak a román nemzetiségűeknek lehetnének Romániában az alkotmányban előírt jogaik és kötelességeik. A jelenlegi kormány működése ezt a felfogást tükrözteti vissza. A közigaz­gatásból ki akarják hagyni a magyarokat, az iskolapolitika hasonló elveket szolgál, így tör­ténhetett meg, hogy a helységnevek használa­tánál a felsőbb hatóságok rendeleteit az al­­sóbbfokú hatóságok nem hajtották végre. A Magyar Párt nem lehet bizalommal olyan kormány iránt, amely még éleszti a magyar lakosság elleni szellemet. Felemlítette, hogy az egyik falusi jegyző mostani körútjukon Budapestre küldötte a Magyar Párt képvise­lőit. Senkinek sincs jogában bennünket Bu­dapestre küldeni, mondotta. Nem vagyunk ke­reskedelmi utazók és az országok nem szállo­dai szobák. Annak a felfogásnak, amely a magyarságot idehaza idegennek szeretné te­kinteni, végeredményben a többségi népre is kellemeten hatása lesz. Beszédét azzal fejezte be, hogy vegyes lakosságú államokban mind­addig nem lehet szó igazi együttélésről, amíg a kisebbségek nem kapják meg teljes jogaikat. „Willer: Nem szabad engedni, hogy erőt vegyen rajtunk a csüggedés!“ A zugó tapssal fogadott beszéd után Wil­ler József dr. emelkedett szólásra. Hangoz­tatta, hogy szükség van a nép és képviselőik s többi vezetőik közötti minél sűrűbb találko­zásokra. A vezetők ezekből erőt merítenek munkájukhoz, a választók pedig betekinthet­nek a végzett munkába és új erőt menthetnek a mai nehéz viszonyok között. A magyar ki­sebbségnek nem szabad megengednie, hogy erőt vegyen rajta a csüggedés, hanem tovább kell harcolnia azokért a jogokért, amelyeket az állam törvényei biztosítanak. Azok az igaz­ságok, amelyekért küzdenek, elismert alap­igazságok. Willer dr. ezután részletes vizsgá­lat tárgyává tette a kisebbségi helyzetet és rámutatott azokra az okokra, amelyek a hely­zet súlyosságát előidézték. Kétségtelen, hogy a magyar kisebbség ma nehéz gazdasági hely­zetben van. A román intellektuális ifjúság túl­termelése fokozta azt, hogy a kisebbségeket ki akarják szorítani az intellektuális élet min­den területéről. Ennek a törekvésnek elegáns formája a nyelvvizsga, azután jönnek a saj­tótámadások, amelyek megmérgezik a kisebb­ségek iránti közhangulatot. Nem elég csak a kisebbségektől követelni az államnyelv tudá­sát, a kisebbségi területen működő tisztvise­lőknek is meg kell tanulniuk a kisebbségek nyelvét, mivel különben rendkívüli fennaka­dások állanak elő. Hivatkozott arra, hogy ép­pen ebből a körülményből következően renge­teg panasz fut be Bucurestibe. Ezek pedig mind olyan dolgok, amelyeken egy kis jó­aka­rattal segíteni lehetne. Elmondotta, hogy a bucurestii vezető hatóságok a cenzúrarendele­­tet a helységnevek használatára a legnagyobb jóakarattal kiadták és ugyanazokban a láp­példányokban, amelyek a rendeletet közölték, az alsóbbfokú hatóságok mégis kihúzták a magyar helységneveket. Az ilyen bánásmód­nak nagyon rossz lelki hatásai vannak. A ma­gyar kisebbségek annál erőteljesebben kell ra­gaszkodnia törvényben biztosított jogaihoz és céltudatosan kell küzdenie azok megvédelme­­zéséért. A termet megtöltő közönség szűnni nem akaró tapssal ünnepelte a magyar parlamenti csoport főtitkárát. Jodál Gábor dr. elnök bejelentette, hogy dr. Abrudbányai Ede képviselő még nem ér­kezett vissza vidéki körútjáról és így nem tarthatja meg beszámolóját. Köszönetet mon­dott a Magyar Párt kiváló parlamenti harco­sainak áldozatos munkájukért és a választók teljes bizalmáról biztosította őket. A gyűlés után társasvacsora volt a Szabó Károly-féle vendéglőben. A vacsorán számos, szebbnél-szebb pohárköszöntő hangzott el újabb bizonyságát adva annak a ragaszkodás­nak és megértő, hálás szeretetnek, amellyel a megye magyarsága parlamenti megbízottai iránt viseltetik.

Next