Keleti Ujság, 1938. augusztus (21. évfolyam, 170-194. szám)

1938-08-08 / 176. szám

1® Két hetve­nötödik évforduló Olvasás közben, egész véletlenül akadtam rá két érdekes­­ dátumra. Közös jellemző­j­ük, hogy mindkettő 75 éves évfordulót rejt s mindkettő író­ról szól. Az egyik előbb említett ketet: augusztus 2. Hetvenöt évvel ezelőtt ezen a napon született fá­radton Gaál Mózes. Neve nem forog a világ­hori­zonton, de a magyar irodalom, különösen az if­júsági irodalom csillagai közül az elsők között van. Nyugodtan mondhatjuk így, amit már kü­lönben régen és más is mondott: az ifjúsági re­gényírás Jókaija. Az ifjúsági irodalom általán a felnőttek szórakoztatását szolgáló szépirodalom után szokott jelenkezni. A magyar irodalomban is úgy történt. Dugonics, Fáy, Jósika regényei után csak a múlt század harmincas-negyvenes éveiben kezd mutatkozni az ifjúsági irodalom, de amint ez is természetes, először csak apró mesék , erkölcsi és oktató jellegű kis írások, versek, fordítások al­­e olyan művészi és olyan maradandó értékkel még egyikük se tudja megmutatni talán a magyar népet, mint Gárdonyi Géza, ez az egyszerű pusz­tai tanítóból lett friss szellemű magyar író. Az eddigi romantikus és fantasztikus történetekkel szemben ő is annak a hive,­ hogy az irodalom a mindennapi való életet kell, hogy megmutassa s különöskép a falu és nép igaz színeit kell irodal­munk tükörképévé avatni. Szegeden és Aradon ujságíróskodik sokáig, e városokban sok gyakor­lati tapasztalatra és életmeglátásra tesz szerrt, aztán Budapestre kerül, de még mindig csak apró tárcákat, verseket ir, nem tudja 1. Lobban­tani a benne rejlő lángot. Egy nagy lelki megrázódás kell hozzá, hogy ott hagyja Budapestet, Egerbe megy s ettől kezdve egymásután teremti meg a magyar regényirodalom legszabb remekeit. Igazi ismerője a magyar népfélelmek, híven, szépítés nélkül, de tisztán, köznapi gúnyájában is tiszta szellemeinek irányvonalaira, azok találkozásaira s azokra a szempontokra, amelyek a mi sajátosabb transzilvániai irodalmi életünkben is megérdem­lik a felfigyelést. Két ember, két különböző táj szülöttje, de kortársa­i szinte egyszerre látják meg a magyar haladás nagy művelődési kérdését, az ifjúság és a nép irodalmi szerepét és jelentő­ségét. Két olyan szempont, amelyekre érdemes ne­künk is különös figyelemmel lennünk, sőt — kö­­telességszerü gondunk és célkitűzésünk kell, hogy legyen. Ezért átláttam még pár pillanatra e két­ évforduló melli, ezért vontam párhuzamot s ezért bátorkodósti- megállapítani és felfigyeltetni az olvasót és ve­zelőszellemiségeinket is e két egy­szerűnek tűnő k­áptári szám mellett. vja S. Nagy László MŰVÉSZI ÉRTÉKŰ GÓT-STILUSU KAPU BUKKANT ELŐ A CLUJJI PLÉBÁNIA ÉPÜLETÉN LEBON­TOTT ÜZLET KIRAKATA ALÓL. A boltív fölött vártornyot . ...» oroszlánt ábrázoló GS kezdőbetű­s címer látható. A kapu pontos eredetét most állapítják m­eg. (Dr. Éjszaky Ödön felvétele) kotják ezt az új műfajt- Nagyobb lélegzetű, ko­molyabb írások, önálló regényeik, sőt szín­padi d­a-­­rabok csak jóval később, a század vége felé je­lentkeznek. És itt nyomban leszögezhetjük, hogy az ifjúsági irodalom kialakulásában igen tekinté­lyes része van két transzilviniai írónak, Benedek Eleknek és Gaál Mózesnek. Úgy látszik, hogy a székely­ vidék és a székely léteik gazdagon buzgó ha­gyományai, mesélő kedve keiket ehhez a kialaku­láshoz. Hiszen Benedek és Gaál mellett csak Agai Adolf (Porzó, Forgó bácsi) és Fésa Lajos foglal­koznak hivatásszerűen az ifjúság irodalmi neve­lésével s bár Jókai és Mikszáth is írnak az ifjú­ság részére elbeszéléseket, történeteket, Gaál Mó­zes­ regényei, történelmi elbeszélés­e, az úttörők első rajongásainak legjobb emlékeit idézik. A másik ezzel majdnem egybeeső nevezetes nap: augusztus 3. Gárdonyi Géza születésnapja. Hetvenöt évvel ezelőtt született ő is. S résztvevője, tekintélyes tényezője, egyik út.­ürgje szintén egy új irodalmi iránynak. Jósika és Kemény törté­nelmi regényei, Eötvös társadalmi regényei. Jó­kai romantikája után Mikszáth már a palócokat és a tót atyafiakat viszi bele az irodalomba s bár legtöbbször vidáman rajzolt életképei már előre ve­títik a fényét az újabb irányzatnak, amely bő­vebben és szabadabban, tudatosan­ és célzatosan helyet fog adni a magyar lélek­ és magyar szel­lem eddig feltáratlan kincseinek, a nép valóbb meglátásának és élet­nyilvánulásainak. Justh Zsig­­m­ond erősen realisztikus regényeiben a magyar faj újjászületését várja a fejlődés eme új vonalá­tól, a parasztság értékeinek és érdemeinek felisme­résétől s megbecsülésétől. Pét­elni is feltűnést kelt hasonló megérzésü kisebb írásaival. S amíg Petelei novelláinak a gyökere itt nő ki a földből közöt­tünk, addig Baksay az Alföld s a többiek a dobói magyar táj szépségeit viszik bele irodalomunkba, lélekkel mutatja s örökíti meg a későbbi korok számára. A tanító igaz szive, örök jósága, áldó szeretete faragja és kiséri minden figuráját s ez az örök üde tisztaság emeli minden más magyar írók, korabeli" naturalisták és realisták fölé. Nem célom irodalmi ismertetést, és értékelést adni e néhány röppenő sorral. Csak éppen rá akartam mutatni a múlt század együtt induló KnmMjsm 1938 AUGUSZTUS 8- — XXI. ÉVF. 176. SZ­AM M­egállt a Szah­ara h­omoksivalagánakk terjedése (Paris, augusztus hó.) Az utolsó két évben nagy aggodalmat keltett a francia gyarmati szakértők között az, hogy a Szahara homok­sivatagja elkezdett dél felé vándorolni és hatal­mas erdőségeket és szépen termő vidékeket hó­dított el a kultúrától. Ez annál veszedelmesebb­nek látszott, miid­en sokmillió benszülött meg­élhetését fenyegezte a Szahara homokjának ter­jedése. " A francia és angol hatóságok közös vizs­gálóbizottságot küldtek ki, amely hónapokon át pontos méréseket végzett a Szahara szélén. A tudományos bizottság most hozta nyilvá­nosságra jelentését, amely megállapítja, hogy az utolsó évek folyamán a Szahara homoksiva­tagja hatalmas termőterületeket nyelt el és le­gelők, sőt őserdők tűntek el a homok alatt, azonban a tudósok szerint ez a folyamat az idén — éppen olyan titokzatosan, mint ahogy megindult — hirtelen megállt. Mint örvende­tes tényt, közli a jelentés azt, hogy egyes helye­ken a homokhegyek között már ismét a vege­táció nyomai kezdenek mutatkozni, úgy, h­ogy a Szahara homoksivatagának növekedésétől a legközelebbi évtizedben előreláthatólag nem kel­l tartani. Az expedíció, ideje jelentékeny részét a Sza­hara Untjainak vizsgálatára fordította. Ezek a kutak a sivatag szélén fekvő oázisokban talál­hatók, a bennszülöttek jelentése szerint kiszára­dóban vannak és éppen ez az egyik fő oka a homok terjedésének. Az angol és francia tudó­sok ezzel szemben megállapították, hogy e­zek a hírek nem felelnek meg a valóságnak, sőt az utolsó évek folyamán a vízállás még némiképp emelkedett is a kutakban. Igaz, hogy a Glad-tó vízállása nagyon alacsony, de még mindig sok­kal magasabb, mint az 1903-as szárazság idején volt. A bizottság szerint az egyetlen veszedelmet az jelenti, hogy a Szahara szélén az erdőállo­mány egyre csökken, mert a termita-hangyák, a tűzvészek és mindenek fölött az erdők kímé­letlen irtása megnyitja az utat a Szahara ho­mokja előtt. A bizottság szigorú rendszabályo­kat javasol, hogy minden kivágod fát azonnal új palánta ültetésével pótoljanak. N­ NE HIÁNYOZZÉK]’ ASZTALÁRÓL TR­AN­SILVANI­A" ? PASZTŐRÖZÖTT SZÖVETKEZETI VAJ Készítik a Gazdasági Hitelszövetkezetek Szövetségének tejfeldolgozó­­telepei Tg.-Mures és I. G. Duca.J !

Next