Keleti Ujság, 1940. július (23. évfolyam, 147-172. szám)

1940-07-16 / 159. szám

rádió. 10:­ Szórakoztató zene. 10.30: Tarka félóra kicsinyeknek. 12: Déli zene. 12.30: HÍREK. 14: A német és olasz harctéri jelen­tés. 14.15: Hangverseny. 15: A harctéri je­lentés megismétlése. 15.15: Dalok. 16: Dél­utáni zene. 17: HÍREK. 18.30: Időszerű ese­mények. 19: Helyszíni közvetítés a harctérről. 19.45: Politikai, vagy katonai tárgyú előadá­sok. 20: HÍREK. 20.15: Szórakoztató zene. 20.50: A politikai helyzet. 21: A harctéri hely­zet. 21.15: Hangverseny. 22: HÍREK. 22.15: Esti zene. 0: HÍREK. OLASZ MŰSOR.­­20 óráig minden műsor közös. 20-tól zárásig két párhuzamos műsor van. Az első műsort 420.8 m., 491.8 m.-en és 230.2 m.-en adják, a második műsort 263.2 m.-en és 221.1 m.-en adják.­ VASÁRNAP. 19.15: Fúvós.együttes. 19.40: Lemezek. I. műsor. 20.30: Puccini. Tosca. 23: Vegyes zene. II. műsor. 21.45: HÍREK magyar nyelven. 22.40: Cetra-zenekar. 0: Szimfonikus zene. HÉTFŐ. I. műsor. 21.15: Operett-jelenetek. 22: Klementis Klára zon­gorázik az olasz-magyar cserehangverseny ke­retében. II. műsor. 22.10: Rádiózenekar. 23: Lemezek. 0: Operalemezek. KEDD. I. mű­sor. 20.30: Vonószenekar. 21: Szimfonikus hangverseny. 23: Vegyes zene. II. műsor. 22.10: Operettrészletek. 0: Bagni szoprán és Felicioli tenor hangversenye. SZERDA. I. műsor. 19.15: Kamarazene. 20.30: Operett­részletek. 21.35: Cetra-zenekar. 22.45: HÍ­REK. 23: Vegyes zene. II. műsor 22.10: Szimfonikus zene. 0: Vegyes zene. CSÜ­TÖRTÖK. I. műsor. 20.30: Szim­fonikus hang­verseny. 23: HÍREK magyarul. 23: Vegyes lemezek. II. műsor. 22.10: Rádiózenekar. 0: Szórakoztató zene. PÉNTEK. 19.45: Kama­razene. I. műsor. 20.30: Szórakoztató zene. 21.20: Kamarazene. 22.20: Népzene. 23: Ve­gyes zene. II. műsor. 22.10: Szimfonikus zene. 0: Operettrészletek. SZOMBAT. I. mű­sor. 20.30: Operalemezek. 21: Zenés, dalos je­lenetek. 22: Hangverseny. 23: Vegyes zen­e. II. műsor. 22.10: Kamarazene. 0: Énekné­gyes és ének­hármas. RÁDIÓ SZÓFIA VASÁRNAP. 20: Balett­ részletek. 20.50: Könnyűzene. 21: Dalok lemezen. 21.30: Mar­­chinkov Szvetoszlav gordonkaművész. 22: Éneknégyes. 22.25: Tánczene. HÉTFŐ. 20.50: Könnyűzene. 21: Szimfonikus zene. 22.20: Tánczene. KEDD. 20: Paganini művek. 21: Tabacova Liliana énekesnő. 21.30: Orgonaver­seny. 21.45: Tiroli dalok. 22: Citera-hangver­­seny. 22.25: Tánczene. SZERDA. 20: Tanú, burin hangverseny. 20.50: Mozart: Szöktetés a szerályból. 23: Gépies zene. CSÜTÖRTÖK. 21: Népies zene. 12.30 : Svéd és finn zene. 21.47: Ravel: Spanyol rapszódia. 22.05:­ Kar­ének. 22.25: Könnyű, és tánczzíne. PÉNTEK. 21: Puccini,­­ Manón. 22.45:­ Tánczene. SZOMBAT. 21: Corova Constanta és Petrovs­kva énekesnők. 21.30: Könnyű zene. 23: Né­pies zene. BELGRÁD VASÁ­RNAP. 14: Népdalok. 14.30: Leme­zek. 17.15: Népies műsor. 18: Tánczene. 21.40: Rádiózenekar. 23­­­Vendéglői zene. 23.50: Tánczene. HÉTFŐ. 14.50: Lemezek. 18.45: Népszerű zene. 19.20: Rádiózenekar. 20.40: Hawai négyes. 23: Popova Lisa éne­kesnő­. KEDD. 19.20: Lemezek. 20.40: Rádió­zenekar. 21.10: Népdalok. 21.40: Nemecsek hegedűművész. 22.10: Rádiózenekar. Marzinec zongoraművésznővel. 23: Lemezek. SZERDA. 19.05: Orosz dalok. 19.35: Lemezek. 21: Verdi, Aida. Csütörtök. 20.40: Matievics da­lok. 22: Népdalok. 23: Tánclemezek. PÉN­TEK. 18.45: Népdalok. 17.20: Lemezek. 20.40: Orosz dalok. 21.10: Matetics Tvka hár­­famű­vésznő. 23: Lemezek. SZOMBAT. 18.45: Népies zene. 19.20: Lemezek. 20.40: Népda­lok. 23: Rádiózenekar. 0: Tánczene. Európai rádió-hírszolgálat Román nyelven: 18.45: Német Duna_adó. 18.45: Zeesen. 19.50: Tirana. 20.15: Zeesen. 20.15: Róma. 20.15: Bari. 20.30: Német Duna. adó. 21 35: Belgrád. 22.15: Német Duna.adó 22.30: London. 22.30: London 22.30: Daven­try. 23: Zeesen. Magyar nyelven: 18: Német Duna.adő. 18.50: Pozsony. 19.30: Német Duna.adő. 19.55: Bucuresti. 21.15: Német Duna.adó 21.45: Ró­­ma II. 21.15: London National. 22.45: Belgrád. 13.45: Pozsony. 23.50: Besztercebánya Német nyelven: 6: Daventry. 6.30: Moszkva. 7: Zeesen. 11.30: Zeesen. 13: Moszkva. 14.30: Daventry. 15: Bucuresti. 15: Zeesen. 15.30: Dave­­try. 18.30: Moszkva. 19.45: Zeesen. 20: Összes német adók. 20: Moszkva. 20.15: Ró­­na. 21: Newyork. 21.35: Tokió. 22: London. 12: Összes német adók. 22.05: Belgrád. 23: Dergomünster. 23.15: London és Daventry. 13.30: Bucuresti. 0: összes német adók, 0: Budapest. 1.15: Daventry. Francia nyelven: 7.15: Daventry. 8: Moszk­­kva, 9.30: ama. 12: Vatikáni Rádió,. 13.15: Daventry. 13.25: Moszkva. 13.45: Ankara. 15: Bucuresti 16: Moszkva 16 55: Róma 1815: • • • • • Moszkva. 18.40: Róma. 19.15: Daventry. 20.50: Sottens. 20.57: Moszkva. 21: Róma, Ankara és a Vatikáni Rádió. 21.15: Frankfurt és Da­­ventry. 21.30: Ruyseelede és Vatikáni Rádió. 22: S­vork és Zeesen. 22.15: Köln, Stutt­­gf­und, Lipcse és Frankfurt. 22.35: To­­kio, ■ 1­. Belgrád és Szófia. 23: Daventry és Moszkva. 23.15: Köln, Róma és Stuttgart. 23.20: Sottens. 23.30: Bucuresti és Moszkva. 0: Budapest. 1.45: Daventry. - 1940. JD ~C"1 1/ S IS Egész könyvtárt kitevő kiadatlan műve van Rass Károlynak, a tudós tordai irodalomtörténésznek Látogatás a kiváló pap-tanár csendes otthonában ,torda, július 15. Ma délelőtt elindul­tam felkeresni Hass Károly pap-tanár urat, a széles körökben­ ismert tordai iro­dalomtörténészt. Nem tudtam pontosan, hol lakik. Csupán annyit tudtam hallo­másból, hogy „valahol" a gimnázium környékén . . . Már egész közel jártam la­kásához, amikor egy öreg nénitől meg­kérdeztem: — Nem tudná megmondani, hol lakik Kass tanár úr? — Dehogyisnem, lelkem, hát ki ne tudná Jordán? Menjen csak szépen itt előre s ahol erős verébcsiripolást hall, ott álljon meg s nyisson be, mert ott lakik. Azt hittem, hogy az öregasszony — bocsánat a kifejezésért — megzavaro­dott, hiszen furcsa útbaigazítás ez, de aztán csak tovább mentem. Tovább, amíg erős verébcsiripolást nem hallat­tam. S aztán benyitottam az uccaajtón. A 7. udvaron egy magas, őszülő urat ta­láltam. Ep­peri akkor emelkedett fel egy ■kicsi tehéntejő székről, mert addig azon ülve gyomlálgatta a porcsfüvet az udvar kövei közül. Későn nagy szalmakalap volt s a kalap karimáján vagy tíz—tizen­két veréb sütkérezett az áldott nyári napfényben. Csiripolta­k, izegtek-mozog­­tak a kalap karimáján s még az se zavar­ta őket, hogy Kass tanár ur közben csön­des, hosszú léptekkel felém közeledett. — Isten hozta, kerüljön bennebb, — köszöntött. — Mi járatban van? — kér­dezte, akár a mesében. Előadtam, hogy valami ,,időszerűtlen" dologról szeretnék elbeszélgetni vele, ha volna ráérő ideje. — Van, hogyne volna. Időm s gyom­­lálnivalóm még mindig van. — De én egyébről is hallottam, — mondom a tanár úrnak, — még pedig ar­ról, hogy van egy könyvtárra való kö­ny­­ve is s az mind kiadatlan. Szeretek azonnal a dologra térni pú­den alkalommal, de ezúttal láthatólag rosszul cselekedtem. Mert Hass tanár úr jóságos, rózsaszínű papi arca egy árnya­­lattal elhalványult . . . — Ha erről akar, akkor hagyjuk, igaz, hogy ez csakugyan ,,időszerűtlen", de mégis, hagyjuk. Igaz, van, mert az em­ber amíg él mindig dolgozik. Csupán a vége felé jut eszébe a nagy kérdés, h­ogy „miért"?, hogy „kinek”? . . . Látja, igy vagyok én is. Ne gondolja, hogy­­~..él szemrehányást akarok tenni valakinek. Dehogy. Még magamnak sem. Csupán mondom. Aztán lekerül fejéről az óriási szalma­­kalap. A verebek szerte röppennek s röp­tükben még élesebb lesz csiripolásuk, mintha szemrehányást akarnának tenni a tanár úrnak, hogy még náluknál is van valami előbbre való, többre becsült dolga .,,* benyitunk a tágas, teremszerü dolgo­zószobába. A szoba közepén íróasztal, rajta teher, szép gyöngybetűk­kel beírt lapok. Az egyik tál mellett mennyezetig érő könyvtárszekrény. Könyv hátán könyv. Az egyik polcon egymásután sorakoznak félarasznyi vastagságú ke­mény fedőlapok. Mindegyiknek sarkán ott a címe. Valamennyi irodalomtörté­neti munka s mind Hass Károly kiadat­lan műve. Itt sorakozik fel szerényen az egész magyar irodalom a legrégibb kor­tól — korok szerint — napjainkig. Kass tanár ur előhúz találomra egyet s felüti. Hat oldal — úgy a könyv közepetáján — már­ nyomdafestéket látott. Egyik szabadegyetemi előadásán olvasta fel Kass tanár úr s az Erdélyi Múzeum ki­adta, mint külön tanulmányt. A többi lap, — sokszáz, kéziratban van. 14 (ti­zennégy! ) kötet egy sorban . . . És ott vannak a „fekete könyvek". Négy, vagy öt kötet. Esztétikai tanulmányok. Ezek is kéziratban. Még külföldi egyetemi hallgató korában kezdte irni őket Kass Károly s ma már befejezetten állanak a többivel egy sorban, — egy sorsban. Arról beszélgetünk Hass tanár úrral, hogy milyen szempontok vezették •— nagy min­kája megírása közben? — Azok, amelyeket tényleges tanár koromban is és ma is vallok. A magyar irodalmat világirodalmi miliőben kell be­mutatni s tanítani. Azért, hogy tisztán lássuk és tudjuk, mit csinált más nemzet irodalma, amig m­i elmaradtunk s miért maradtunk el mi, vagy ha világirodalmi szempontból is értékeset tudtunk alkotni, ami nem is egy ízben történt, miért volt ez? (Gyulafehérvári gimnáziumi tanár koromban is ezt kutattam s tanítottam, ma is ezt vallom helyes tanítási módszer­nek.* Más könyv kerül elő. Ez is irodalom­történeti munka. Vaskos kötet. Címe: ,,A magyar szabadságharc a világiroda­lomban". — Ezt is feldolgoztam, mert látja, ke­vesen tudják, hogy a 48-as szabadság­­harc még Izland szigetének íróit is meg­ihlette. "lessék, itt van tíz vers. Izland akkori költői írták. Valamennyi a ma­gyar szabadság és hazaszeretetnek hó­dol. És itt vannak a német poéták művei. Tudjuk, hogy a magyar és a német nem­zet akkoriban nem a legjobb egyetértés­ben volt, de a 48-as harcok mégis megih­lették még a legnagyobb német írókat is. Műveikkel, lelkeikkel tanúskodnak róla. Ebben a kötetben meg lehet találni min­den számottevőbb, a magyar szabadság­harccal­­ összefüggő költeményt. Egy életen át kutattam utánuk s most itt van ... — Kiadóm ugyan nincs, de tudja, mit szeretnék megirni? Eöz is irodalomtör­ténet volna, mégpedig a népnek szólna. A falu egyszerű gyermekének- ■ -cipa és lehetne az igazi kapocs a nép és nagyjai között . . . Ismerem igényeit, tu­dom, hogy szüksége van rá és tudom, hogy milyen formában kellene megirni. Dehát minek? Hogy felrakjam ide a töb­bi közé? ... Nem látom értelmét s az időmből sem futja már ilyen fényűzésre. Hatvan’­­r - - mégis szeretnék megirni még ezen felül is egy könyvet. A család számára való iroda­lomtörténetet. Merem állítani, hogy olyan építő és nevelő hatással semmi nem volna a családra, mint egy ilyenfajta iro­dalomtörténet. Tudom, szívesen forgat­nák vasárnap délutánonként s még esős időkben is előszednék. Nagyapó, a szü­lők s a gyermekek mind megtalálnál,­ ben­ne, ami nekik kell. Csakhogy megint azt kérdezem: kinek? Ki adná ki? ... Az asztal balsarkán egy szürke, vas­tag füzet hever. Amíg a tanár úr félre­néz, hirtelen fellapozom. — Egész bátran, — biztat — nézze csak meg. Azoknak a könyveknek a jegyzéke, amelyeket 1907-től eddig olvas­­tam. Lássuk csak ,hány ---- —»n?... ! 2%86 damb. Nem is egy, amelyet scéfcsser­­h'Sromszor is elolvastam azokat. Ez az esztendő ideges esztendő volt, de azért az Olvasás csak ment valahogy,­­lég menekülésinek, fedezékmag­­isí'ja volt a betűi sokmimden elől. Negyvenhat köny­vet olvastam már ebben az évbe­n. Mivel tudom, hogy­­tudóstanár úr elis­mert kritikus, a legújabb könyv termés értékéről akaróra vallatni, de nem beszél. — Hagyjuk. Nem szeretik ma már a kritikát. Tömjénezni kell mi. Azt pedig az ilyen magamfajta papi ember elvégzi a templomban ...* Meg szerettem volna egyről s másról elbeszélgetni, de megzavartak.,,,T­átikó" jött haza, az öreg veréb s félbe kellett hagyni a beszélgetést. ,,Tátikó m­enni kért, sőt követelt, Kass tanár ur pedig házikabátja zsebéből kenyérmorzsát sze­dett elő s a földre szórta. A vén veréb elégedetten szedegette a morzsát, majd a térdére szállt. Erre-arra illegette-bil­e­­gette magát s aztán kiröppent a szobá­ból. És már a tanár urat sem lehetett , többé a szobában tartani. Kiment a ma­daraihoz. Szép fehér fejére újból felke­rült a nagy szalmakalap. Aztán leült a kicsi tehéntejő székre s tovább gyomlálta késével a kavicsok közül a porcstüvet... Amikor kijöttem az Uccaajtón, még egyszer visszanéztem, az udvarra. idez­­tem Kass tanár urat, amint gyomlál­ó­ ve­rebek csirpálnak a kalapján, vállán, előtte, mögötte, mindenütt. Kissé furcsá­nak, szinte meseszerűnek tetszett kör­nyezete. És az jutott eszembe, mennyivel szerencsésebb dolog lenne népünk szá­mára, ha a tanár úr gyomlálás helyett­ vethetne ... De kinek? — de hova?­­*• jutottak eszembe kérdései. Vigasztalan kérdés ez, s csak azok ad­hatnának rá feleletet s lehetőséget, aki­ket illet . . . BÍRÓ JÁNOS Katonai övezetben lakó köz- és magántisztviselők figyelmébe! KOLOZSVÁR, július 13. A kolozs­vári rendőrkresztina MONT ügyosz­tálya annak közlésére kéri fel la­­punkat, hogy a katonai övezetekben lakó kiíz- és magánhivatalnokoknak, a jelzett helyen való lakhatáshoz, meg­­tfelelő engedéllyel kell rendelkezniük. Ennek érdekében valamennyi köz- és magánhivatalnoknak öt napon belül kérvényt kell benyújtania a rendőrség 60. szám­ú szobájában levő MONT-iroda utján a kolozsvári térparancsnokság­­hoz s ahhoz mellékelni kell a népese­dési hivatal személyazonossági igazol­ványát, hogy a személyazonossági iga­zolványukat a térparancsnokság is irma­­mozhassa. A közleményt Horvát Tosif dr refnlőrkvesztor és Pop Vasile- a MONT-iroda főnöke írták alá. !..." Népün­k III Népünk gazdasági rw$zpnm7p$p­­arancsoló kötelesség! Szervezze mén a községi Iji'j liH ¡ Ili,; i „Hangya" Fogyasztás! Szövetkezetét! Útmutatással és a szervezéshe* szükséges propaganda anyag* gal a legnagyobb készséggel, díjmentesen segít a „HANGYA** SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGE AZUDA NAGYENYED Forduljon Szövetségünkhöz bizalommal !

Next