Képes 7, 1987. július-szeptember (2. évfolyam, 30-39. szám)
1987-08-01 / 31. szám
MINDEN JEGY SORSJEGY! Forma-1 augusztus 7-8-9-én a Hungaroringen Jegyek kaphatók: Az IBUSZ, a Cooptourist, az Express, a Magyar Autóklub, a Volánteru, a Hungarocamion, az Állami Biztosító irodáiban, a Centrum áruházakban, az Utasellátónál, a Tourinformnál és a helyszínen. _ Gyerek-, ifjúsági és diákjegy: sőt! 3 napra 600 Ft vasárnapra 300 Ft Őrizze meg jegyét, mert ön is nyerhet a Forma-1-en. - Skoda 120 GLS típusú személygépkocsit - egyhetes kairói utazást, 2 személyre - a Camel ajándéka - egyhetes szicíliai körutazást, 2 személyre - a Malév ajándéka - 25 000 forintos OTP lakás-nyereménybetétkönyvet, valamint a Centrum, az Utasellátó és a Videoton több százezer forint értékű ajándékát. Sorsolás a helyszínen, nyereményjegyzék a Népszava augusztus 13-i számában. INKOGNITÓBAN Az Etele étterem sörözőjében A fővárosi lakótelepeket járva furcsamód nem nagyon talál az ember igazi éttermet. Csupán presszók és bisztrók hívják vendégeiket. A ritka kivételek egyike az Etele, a kelenföldi lakótelepen, a Fehérvári út és a Szakasits Árpád út sarkán. Tetszik ez az étterem-söröző, akkor is, ha tudom, fél évvel, háromnegyed évvel ezelőtt még rossz kocsma volt. Tetszik, mert most már, úgy látszik, valóban be tudja tölteni azt a funkciót, amit valamikor is szántak neki. Milyen volt a hétfő esti vendégkör? Fiatal párok, nyugdíjasok, gyors vacsorára betérő családok ültek az asztaloknál. Békés és idilli a kép. Mint később az üzletvezetőtől megtudtuk, törzsvendégek járnak ide, a környező házak lakói, akiknek nemcsak az ízlését, de már-már a címét is ismerik. Szívesen járnak ide az emberek, mert kívül-belül tiszta, ízléses ez a söröző-étterem. A „kívül” azért tetszik, mert a szép lombos fák úgy keretezik az étterem kockaépületét, hogy szinte tetőt borítanak föléje. A nagy ablakokon át látni az ízlésesen terített asztalokat, s ez máris szinte becsalogatja az embert. Odabent tisztaság, hangulatos fény, szépen kialakított pult, jól látható árak. A sörözőben kellemes a berendezés: olyan bokszokat alakítottak ki, amelyek úgy adják meg egy-egy asztal intimitását, hogy nem keltik a bezártság érzését. Az étterem eleganciája családias hangulatot áraszt. Az Etele másodosztályú hely, de ha csupán az étlap oldalát nézzük, az ajánlat alapján akár első osztályúnak is tekinthetjük, oly bőséges a választék. A jobb oldal aztán igazolja a másodosztályt: az árak a mai körülmények között kifejezetten olcsónak tűnnek. 45 forintért kapható már főétel, s a legdrágább sem kerül 90 forintnál többe. Kellemes volt hát az étkezés, imponálóak az első benyomások, s reméltük, ilyen lesz a folytatás is. Bár kicsit elővigyázatosak voltunk a rendeléskor, s rákérdeztünk a felszolgálóra : — Mi nem kapható az étlapon szereplő ételek közül? — Sajnos Újházi tyúklevest és őzpörköltet nem tudok hozni. Más minden van. — Akkor kérünk egy francia és egy olasz menüt... — Sajnos nemzeti menüink sincsenek. Mi is sajnáltuk. Az étlapon ugyanis tetszetősen kínálta magát a nemzeti menük sora, s őszintén bevallva, készültünk már a pikáns francia s a jellegzetes olasz ízekre. Persze azért maradt miből választanunk, s nem csalódtunk, mert a rendelt ételek — bécsi húsleves, erőleves, rántott gomba, a Krúdy-pecsenye, hátszín tükörtojással — egészen kiváló szakács ízlésére, keze munkájára vallottak. A konyhát ezért — szívünk szerint — még pluszpontokkal is jutalmaznánk, de szabályaink csupán 33 pontot engednek. Készséges, kedves és szimpatikus volt a felszolgálónk. Belépésünktől kezdve foglalkozott velünk, s igyekezett kellemessé tenni vacsoránkat. Tulajdonképpen panaszolnivalónk is csupán kettő akadt. Az egyik és ez is akkor történt, amikor magunkban már elkönyveltük a jópontot. A rendelésnek megfelelően tette elénk az ételeket, ám enyhe zavarban ránk kérdezett: „Elfelejtettem, hogy salátát rendeltek-e vagy sem?” Pedig pár perce éppen vele beszéltük meg, hogy milyen is az Etele-saláta, s éppen ő ajánlotta. A másik gondunk — s ezt már nagyobb hibának tartjuk —, hogy az üres söröskrigliket nem vitték el az asztalunkról. Igaz, így a számolásnál könnyebb, de nem valószínű, hogy a vendéglátósok elemi iskolájában átengednék e hibával a felszolgálót a vizsgán. Mindent összevetve, tetszett az Etele, s nemcsak a fentiekért. Amikor összegeztük tapasztalatainkat, s ezt megbeszéltük az üzletvezetővel, kiderült, hogy ő és munkatársai nagyon tudatosan vállalják a lakótelepi étterem titulust. Olyannyira, hogy három-négy hetente éppen a törzsvendégek kedvéért módosítják az étlapot, s a hagyományos ételek mellett mindig újabbakat ajánlanak, figyelemmel kísérve azt is, hogy az előző időszakban melyik ajánlatnak volt sikere a vendégek körében és melyiknek nem. Tesztelésünk végeredménye: a hiányzó ételek miatt két pontot vontunk le, az elfelejtett saláta egy pontba került, a söröskrigli otthagyása az asztalon három pont levonásával járt. Inkognitóban rovatunktól tehát az Etele étterem-söröző 93 pontot, így kategóriájában még kiváló minősítést kapott. * Adható maximális pontszám: 99 — A vendéglátóegység külső-belső megjelenéséért, a hangulatért 33 pont — Az ételek minőségéért, mennyiségéért, a tálalás módjáért 33 pont — A felszolgálásért, az árakért, a számlázásért 33 pont