Képes 7, 1987. július-szeptember (2. évfolyam, 30-39. szám)

1987-08-01 / 31. szám

MINDEN JEGY SORSJEGY! Forma-1 augusztus 7-8-9-én a Hungaroringen Jegyek kaphatók: Az IBUSZ, a Cooptourist, az Express, a Ma­gyar Autóklub, a Volánteru, a Hungarocami­­on, az Állami Biztosító irodáiban, a Centrum áruházakban, az Utasellátónál, a Tourinform­­nál és a helyszínen. _ Gyerek-, ifjúsági és diákjegy: s­őt! 3 napra 600 Ft vasárnapra 300 Ft Őrizze meg jegyét, mert ön is nyerhet a Forma-1-en. - Skoda 120 GLS típusú személygépkocsit - egyhetes kairói utazást, 2 személyre - a Ca­mel ajándéka - egyhetes szicíliai körutazást, 2 személyre - a Malév ajándéka - 25 000 forintos OTP lakás-nyereménybetét­­könyvet, valamint­­ a Centrum, az Utasellátó és a Videoton több százezer forint értékű ajándékát. Sorsolás a helyszínen, nyereményjegyzék a Népszava augusztus 13-i számában.­ ­ INKOGNITÓBAN Az Etele étterem­ sörözőjében A fővárosi lakótelepeket járva fur­csamód nem nagyon talál az ember igazi éttermet. Csupán presszók és bisztrók hívják vendégeiket. A ritka kivételek egyike az Etele, a kelen­földi lakótelepen, a Fehérvári út és a Szakasits Árpád út sarkán. Tetszik ez az étterem-söröző, akkor is, ha tudom, fél évvel, háromnegyed évvel ezelőtt még rossz kocsma volt. Tetszik, mert most már, úgy látszik, valóban be tudja tölteni azt a funk­ciót, amit valamikor is szántak ne­ki. Milyen volt a hétfő esti vendég­kör? Fiatal párok, nyugdíjasok, gyors vacsorára betérő családok ül­tek az asztaloknál. Békés és idilli a kép. Mint később az üzletvezetőtől megtudtuk, törzsvendégek járnak ide, a környező házak lakói, akik­nek nemcsak az ízlését, de már-már a címét is ismerik. Szívesen járnak ide az emberek, mert kívül-belül tiszta, ízléses ez a söröző-étterem. A „kívül” azért tet­szik, mert a szép lombos fák úgy ke­retezik az étterem kockaépületét, hogy szinte tetőt borítanak föléje. A nagy ablakokon át látni az ízlésesen terített asztalokat, s ez máris szinte becsalogatja az embert. Odabent tisztaság, hangulatos fény, szépen ki­alakított pult, jól látható árak. A sö­rözőben kellemes a berendezés: olyan bokszokat alakítottak ki, amelyek úgy adják meg egy-egy asztal intimitá­sát, hogy nem keltik a bezártság ér­zését. Az étterem eleganciája csalá­dias hangulatot áraszt. Az Etele másodosztályú hely, de ha csupán az étlap oldalát nézzük, az ajánlat alapján akár első osztályú­nak is tekinthetjük, oly bőséges a választék. A jobb oldal aztán igazol­ja a másodosztályt: az árak a mai körülmények között kifejezetten ol­csónak tűnnek. 45 forintért kapható már főétel, s a legdrágább sem ke­rül 90 forintnál többe. Kellemes volt hát az étkezés, im­ponálóak az első benyomások, s re­méltük, ilyen lesz a folytatás is. Bár kicsit elővigyázatosak voltunk a ren­deléskor, s rákérdeztünk a felszol­gálóra : — Mi nem kapható az étlapon sze­replő ételek közül? — Sajnos Újházi tyúklevest és őz­pörköltet nem tudok hozni. Más min­den van. — Akkor kérünk egy francia és egy olasz menüt... — Sajnos nemzeti menüink sincse­nek. Mi is sajnáltuk. Az étlapon ugyan­is tetszetősen kínálta magát a nem­zeti menük sora, s őszintén bevall­va, készültünk már a pikáns francia s a jellegzetes olasz ízekre. Persze azért maradt miből válasz­tanunk, s nem csalódtunk, mert a rendelt ételek — bécsi húsleves, erő­leves, rántott gomba, a Krúdy-pecse­­nye, hátszín tükörtojással — egészen kiváló szakács ízlésére, keze munká­jára vallottak. A konyhát ezért — szívünk szerint — még pluszpontok­kal is jutalmaznánk, de szabályaink csupán 33 pontot engednek. Készséges, kedves és szimpatikus volt a felszolgálónk. Belépésünktől kezdve foglalkozott velünk, s igye­kezett kellemessé tenni vacsoránkat. Tulajdonképpen panaszolnivalónk is csupán kettő akadt. Az egyik é­s ez is akkor történt, amikor magunkban már elkönyveltük a jópontot. A ren­delésnek megfelelően tette elénk az ételeket, ám enyhe zavarban ránk kérdezett: „Elfelejtettem, hogy salá­tát rendeltek-e vagy sem?” Pedig pár perce éppen vele beszéltük meg, hogy milyen is az Etele-saláta, s ép­pen ő ajánlotta. A másik gondunk — s ezt már nagyobb hibának tartjuk —, hogy az üres söröskrigliket nem vitték el az asztalunkról. Igaz, így a számolásnál könnyebb, de nem való­színű, hogy a vendéglátósok elemi is­kolájában átengednék e hibával a felszolgálót a vizsgán. Mindent összevetve, tetszett az Ete­le, s nemcsak a fentiekért. Amikor összegeztük tapasztalatainkat, s ezt megbeszéltük az üzletvezetővel, ki­derült, hogy ő és munkatársai na­gyon tudatosan vállalják a lakótele­pi étterem titulust. Olyannyira, hogy három-négy hetente éppen a törzs­vendégek kedvéért módosítják az ét­lapot, s a hagyományos ételek mel­lett mindig újabbakat ajánlanak, fi­gyelemmel kísérve azt is, hogy az előző időszakban melyik ajánlatnak volt sikere a vendégek körében és melyiknek nem. Tesztelésünk végeredménye: a hiányzó ételek miatt két pontot von­tunk le, az elfelejtett saláta egy pontba került, a söröskrigli ottha­­gyása az asztalon három pont levo­násával járt. Inkognitóban rovatunk­tól tehát az Etele étterem-söröző 93 pontot, így kategóriájában még ki­váló minősítést kapott. * Adható maximális pontszám: 99 — A vendéglátóegység külső-belső megjelenéséért, a hangulatért 33 pont — Az ételek minőségéért, mennyisé­géért, a tálalás módjáért 33 pont — A felszolgálásért, az árakért, a számlázásért 33 pont

Next