Képes 7, 1990. május-július (5. évfolyam, 18-30. szám)

1990-05-19 / 20. szám

­ Erdős Péter rájött, hogy én nem óhajtok az ő „speciális” közreműködésével világsztár lenni, ahogy a sajtónak több­ször nyilatkozta Cannes után. Amikor az nyilvánvalóvá vált, maradt Csepregi Éva. És ket­tőnknek nem jutott hely az együttesben. - Milyen volt kiesni a népsze­rűségből? - Szörnyű! Az első éttermi fellépésemnél sokkot kaptam, és nem bírtam kinyitni a szá­mat. Az járt a fejemben, hogy mit keresek én itt? 1984-ben született Tamás Richárd, előtte hónapokig feküdtem. Az első két évben még kaptam a Neoton-lemezekből pénzt. Rö­vid ideig dolgoztam a Roller együttessel, de aztán az a lehe­tőség is megszűnt. 1987-ben ta­karítani is elmentem, hogy megéljünk. Közben kalocsai té­rítőket hímeztem, eladásra, a kézimunka kikapcsolt és meg­nyugtatott. A gyerek miatt las­san haknikat sem vállaltam. Tu­lajdonképpen a teljes mellőzés tette lehetővé, hogy jó anya le­gyek. - Egyszer csak azt hallottuk, hogy lemezt készítesz Csepregi Évával... - Nem szeretek halottakról beszélni, de újra Erdős Péterről kell szólnom. Abban a pillanat­ban, amikor teljesen kapitulál­tam előtte és Csepregi Éva sztármivolta előtt, újra hajlandó volt segíteni... - Ne haragudj, ez meglehető­sen erkölcstelen alapállás lehe­tett tőle! - Erdős nagyon különös em­ber volt. Én aztán megismer­tem a jó- de a rosszindulatát is. Viszont tárgyilagosan el kell ismerni, hogy kiváló taktikus­ként, fantasztikusan tudott sak­kozni emberekkel, helyzetek­kel. Ő vagy valakikért, vagy valakik ellen dolgozott. Én saj­nos az utóbbiak közé tartoz­tam. Az volt a módszere, hogy az egyik kezével egy kicsit adott, a másikkal pedig sokat elvett, de mindig az előbbire hivatkozott! - A magyar popélet korlátlan hatalmú ura meglehetősen so­kat engedett meg egyéni szeszé­lyeinek. .. - Ezt nem én fogom elemzés alá venni. Én bementem hozzá, és megkérdeztem: nem csinál­hatnék egy gyermeklemezt, hi­szen ez nem veszélyezteti sem a Neoton, sem Csépi pozícióját, így született meg a Lehet egy kiskutyával több? című nagyle­mez, amit Csépi végigmesél, én pedig kaptam rajta kétszer más­fél nótát, plusz egyet. Megje­lent a boltokban, de már sem a dedikációkban, sem a lemezbe­mutatókon nem vehettem részt. Akkor kezdtem igazán rosszul érezni magamat. Úgy gondol­tam, nekem a Neoton valóban a famíliám, közéjük tartozom, bár nem vagyok köztük. Kö­­nyörgőre fogtam a dolgot, végül Erdős megengedte, hogy ha a zenekar beleegyezik, vokálozni visszamehetek. - Olyan tu-dap-ta-dabb-subi­­dubni a koncertek hátterében? - Nem, a jogosítványom csak a lemezgyárba szólt, így az utób­bi évek Neoton­ és Zoltán Erika­­lemezein én is vokálozom. - Milyen volt újra velük? - Isteni. A hangulat telje­sen felszabadult, happeninges. Csak akkor lett feszültebb a le­vegő, amikor Csépi felvételei kerültek sorra. Erdős abban az időben totálisan uralkodott a Neoton felett, és ebből ponto­san annyi hátrány származott, amennyi előny. Nemcsak gaz­dasági ügyekbe szólt bele, de öltözködésbe, viselkedésbe, privát dolgokban is ő mondta ki az utolsó szót. Véleményem szerint a Neoton már régóta sza­badulni szeretett volna ettől az egyszemélyi, szoros függéstől. - Beszéltetek valahai távozá­sod igazi okairól? - Nem volt mit beszélni róla. Utólag elmondták, hogy sok mindenben igazat adtak nekem, de ez akkor számukra kenyér­kérdés volt. Vagy Erdős Péter, _ ____ a fénybe...? vagy én. A válasz egyértelmű. Az utóbbi időben szerettem vol­na összehozni egy nosztalgiale­mezt. Mai napig kapom a rajon­gók leveleit, kérdezik, hol kap­ható a lemezem? Sírva kértem őt, de azt mondta: nem lehet, különben sem dolgozik velem szívesen a Neoton. Ebből per­sze egy szó sem volt igaz! - És most meghalt a király... - Nagyon szégyellem, de úgy érzem, mintha egy hosszú, nyo­masztó álomból ébrednék. Óri­ási energiák feszülnek benne­ei, fel vagyok töltődve, a hangom is mélyült és az élet is megtanított néhány dologra... - Például? - Nem a kilók és a komiku­mig tinédzseresre vett divat te­szi az énekest. Nem is kínzott senki azzal, hogy azonnal fogy­jak le tíz kilót, bár szeretném! Pásztor László felhívott, és megbeszéltük, hogy mikor megyek a Magnetonhoz aláírni a szerződésemet. Kazettám és lemezem is lesz, a régi sikerek­ből és új számokkal is. Napokig ébredtem azzal, hogy ugye, csak álmodom ezt az egészet? Akkor kezdtem egy kicsit hinni, amikor Pásztor megmondta: Isti lesz a lemezem címe. - És mi lesz? - Vissza a fénybe. Na mi­lyen? - Csodás... SESZTÁK ÁGNES FÁBIÁN ÉVA VIDÁMPARKJA Ő volt a harmadik Kócbaba, aztán kiebrudalták a famíliá­vá lett Neotonból. Az azóta eltelt évek alatt viszonylag keveset hallottunk felőle: készített egy nagylemezt, aztán újra eltűnt. Most a Vidám Park támogatásával új, elsősor­ban gyermekeknek szóló albumot vett fel. - Igen, a lemez elsősorban a legfiatalabb korosztály­nak szól - mondja -, de igyekeztünk olyan koncepciót ki­alakítani, hogy a szülők is találjanak ízlésüknek megfele­lő nótákat. A Nínó együttes tagjai írták a dalokat. - Nem fáj a szíved a Neotonért? Hiszen külföldön is si­keresek voltak... - Egyáltalán nem. Nem is igen találkoztam velük, per­sze a produkcióikat figyelemmel kísértem. Nem vagyok csalódott, ha erre voltál kíváncsi. Nagyon boldog vagyok a saját munkámmal is. Van a lemeznek külön érdekessége is! A kazettaborítóban is található ingyenbelépő a Vidám Park dodzsemjére. Sajnos, mint hallottam, néhány­ helyen kilopják a tiketteket, és külön árulják. Ezért kérem, hogy minden vásárló ellenőrizze, megvan-e a belépő. Turnéra is indulok a dalokkal... Nincs tehát okom a múlton töp­rengeni, különben is az én történetem már nagyon régi. -gréczy­

Next