Képes Európa, 1998. július-szeptember (7. évfolyam, 26-38. szám)
1998-09-09 / 36. szám
NAP ALATT A FÖLD KÖRÜL PARADISE CITY SPANYOLORSZÁGBAN VÉRVÖRÖS KÜZDELEM A polgárháború óta nem volt valódi háború Spanyolországban. A második világháborúból sikeresen kimaradtak, semlegesként a győzőkhöz csatlakozott Franco Ibériája, és így még a fasisztoid ízű politikai berendezkedést is sikerült átmenteni. A mai király, I. János Károly megkoronázásával megkezdődött a demokratikus berendezkedés, az ország EU-tag lett, épp akkor, amikor ezzel számos kedvezmény is járt. A következmények „amerikaiasak”. Hollywoodi filmek sora dolgozta fel azt a témát, hogy a turisták felső osztályába tartozó kalandvágyók miféle intézményeket hoznak létre a veszélyérzet felkeltésére. Ilyesmi lehet az elhagyott erődrendszerekben folytatott gerillaharc. Ennek az érdekes helyzetnek a fogyatékosabb modellje, amikor a külogy hívták Teli Vilmos fiát? Nem tudják? Nem is fontos. A történet, amelyet Abidjanból, Elefántcsontpartról importáltunk, amúgy is „negatív” Teli Vilmos-sztorinak számít, hiszen itt a fiú lett... Egy varázsév abidjani készítője azt terjesztette, hogy az megóvja viselőjét a golyóktól, csakhogy az öv selejtesnek bizonyult... A varázsövet Elefántcsontparton találták fel, s az első vevő a hadsereg egyik ezredese volt. A negyvenkilenc éves tiszt magára csatolta a golyók ellen főségek kerülnek előtérbe. Spanyol földön hagyomány a paradicsomdobálás, amit az idén is megrendeztek Buno városában. A harcoló felek több tízezren voltak, a muníció pedig száztonnányi. A tömérdek paradicsomot a város főterén helyezték el, s a 30-35 ezres - mindenki mindenki ellen küzdő - seregnek nem sok biztatás kellett: egy óra sem telt el, és végeztek a száz tonnányi „lőszerrel”, a városban pedig a vörös lett az uralkodó szín. Akadtak, akik késő éjszakáig sem tették le a „fegyvert”, és bokáig gázolva a vérvörös masszában, még épen maradt muníció után kutattak. Hogy közben hányan hallgatták aláfestő harci zeneként a Guns’ n Roses Paradise City című számát, nem tudni. Bund mindenestere megérdemli a Paradicsomváros címét, oltalmazni hivatott övét, s a csodaöv feltalálójának fiát kérte meg a tesztelésre. Még fegyverrel is kisegítette, a saját szolgálati pisztolyát nyomta a kezébe. A fiú lőtt - az ezredes pedig a helyszínen meghalt. A fiú szökésben van, a varázsöv készítője rács mögé került már. Egyébként a feltaláló az ezredes unokatestvére, és letartóztatása után is váltig állította, hogy az öv jó, a golyóállóságot biztosító erők működnek, de csak ha az öv viselője tartózkodik a nemi élettől. BŰVÖS ÖV ELEFÁNCSONTPARTON A HISZÉKENY EZREDES 11 EURÓPA Az elhunyt negyvenkilenc éves ezredes elektronikával foglalkozó mérnökként dolgozott a hadsereg kötelékében, s most felesége és hat gyermeke gyászolja. Ebből kiderül, az sem menti meg valakinek az életét - még Elefántcsontparton sem -, hogy elektronikával foglalkozó mérnökként feltehetően természettudományosan képEgyházi személyek regény- vagy filmhősként legalább oly vonzóak, mint a krimihősök vagy a kémek. Egyházi személyeket alig kell jellemezni: az olvasó, a néző, amint felbukkannak, máris tudni véli, kikkel van dolga, s hogy megbízhat bennük. A fordított helyzet is hódít: amikor kívülálló civil ölt egyházi ruhát, máris számos normát kell teljesítenie és túlteljesítenie. Tán ez volt a titka Whoppy Goldberg Apácashowjának is. Az élet ismét igyekezett követni a művészetet és immár az egyház is felkarolta a népszerűségre vezetett kezdeményezést. Száz valódi apáca ropja a rapet ezekben a napokban Rómában egy pápai főiskolán, egy szeminárium keretében, amelynek célja a fiatalok kultúrájának jobb megértése. A háromnapos fejtágítón CD-k, videoklipek, zenei folyóiratok, sőt élő zenekarok segítségével tanulmányozzák a zene és a fiatalok kapcsolatát a szakmai továbbképzésre küldött szaléziánus szerzetesnővérek. A táncoló apácák az első napon a rapzenével ismerkedtek az olaszok olyan nagy rapsztárjaitól, mint Eonario, vagy La Pina, a bőrén fémkarikákat, kezén tengerkék körmöket viselő énekesnő, aki a Le mie amiche (Az én barátnőim) című számával futott be. A továbbiakban igyekeznek megérteni a különbséget a punk, a tett ember. Az az érv, pedig, hogy a varázs csak akkor érvényesül, ha viselője tartózkodik a nemi élettől, egyenesen Karinthy Frigyes tollára méltó... Tetszenek emlékezni: van az a bűvös szék, amelybe, ha belesül valaki, kénytelen igazat mondani. A magyar irodalomban minden megvan már, ami Elefántcsontparton ezután megtörténhet... pop, a hip hop, a rap, a break, a trance, a techno és a grunge között. A szaléziánus nővérek nem is titkoltan a Sister Act (Apácashow) című amerikai filmvígjátékból merítettek ihletet, amelyben Whoopi Goldberg, a kolostorban rejtőzködő fekete bárénekesnő ad leckét az apácáknak a fiatalok jobb megértéséből. Mindezen nem szabad csodálkozni. Ha művészettörténetet hallgatnánk, természetesének találnánk, hogy a korábbi évszázadokban épp a vatikáni mecenatúra karolt fel számos olyan művészeti stílust, amelyek a maguk idejében igencsak világinak számítottak. A gótika idején a reneszánsz, az ellenreformáció idején a barokk számított furcsának. Most jön a show és folytatódik egy korábbi, több évszázados gyakorlat. WHOPPY MINTA LEIT VATIKÁNI APÁCASHOW