Képes Ifjúság, 1988. (43. évfolyam, 1859-1896. szám)
1988-01-13 / 1860. szám
mni!tllll!l!lllll*HI||!!l!ll|INIHI|lll|l|||||||||||||||||||!l|||||||H|||||l!tHNI!||||||||||||!!|l!!K Nem hazudik a sajtó, a rádió, amikor a természet ébredésének korai jeleiről számol be mostanában, január elején. Ez a tavasz talán az iskolában érződik a leginkább. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy miatta tértem be a becsei Vladimir Provči középiskolába. Az időszerűség eltökélt szándékával, a téli szünidőről, a tél örömeiről akartam elbeszélgetni, és a szokásomtól eltérően, a gondosan noteszomba jegyzett kérdéseknek nem sok hasznát vettem. Kereskedők leszünk — Melyik szakmát tanuljátok — nézek szét a IV.6 osztályban, ahol 18 lány és egy fiú figyeli mosolyogva a fejleményeket, azon az osztályfőnöki órán, mely az újságíró bemutatásával kezdődik. Kereskedők leszünk — válaszolják kórusban. H — Tehát ti viselkedtek majd úgy az üzletekben, mint ha szívességet tennétek a kedves vásárlónak — szeretnék időt nyerni. Kacaj hullámzik át az osztályon. — Ha azt mondom nektek, hogy: téli szünidő, mi jut róla az esze- t tekibe? — Nem kell iskolába jönnünk! — Meg a pihenés. Kipihenhetjük magunkat. — Nagyon kifáradtatok az iskolában? — Ki hát — magyarázza az egyik kerékképű lány. — Nem fizikailag, hanem "Szellemileg. ' ’ * — Tönkretesz bennünket a tanulás — világosítanak fel az általános derültségben. — De talán nem tesz benneteket teljesen tönkre. Errearra azért még használhatónak érzitek magatokat? — Ó, hogyne — bólogatnak ábrándosan. És elérkezett az első keresztkérdés ideje is: — Ki hol tölti a szünidejét? 3 — Megyünk síelni — szólal meg az egyikük halkan. — Valóban? — találom meg a hang gazdáját. h! — Hát ilyen szép időben — védekezik. — Értem. No most, nyújtsa föl a kezét az, aki mondjuk a Kanári-szigetekre készül! — Én Magyarországra készülök, könyveket szeretnék vásárolni a diplomamunkámhoz. — Én is szeretnék eljutni Magyarországra. — A többség otthon marad? — Hümmögve bólogatnak. — Otthon van-e lehetőségetek a pihenésre? — Már akinek. — Kiknek kell otthon dolgozniuk? — Általában segítenünk kell. — Ki fordítja a szünidőt pénzkeresésre? — Azt inkább nyáron csináljuk. — Mert akkor hoszszabb az idő. — Meg több munka is adódik — szól meg Lovai Éva. — A IV.6 osztályba nemcsak becsesek vannak: Péterrévéről, Temerinből, Szenttamásról, Bácföldvárról is járnak oda diákok. — Főzéssel próbálkozunk, aztán ránk vár a takarítás is — mondja Sári Teodóra. — Csak próbálkoztok? — hoznám zavarba, ami nyil- ván sikerül is. — Szóval sohasem tud az ember olyan jól főzni, hogy azt ne csinálhatná még jobban is — segítem ki. · — Pontosan így van — vágja rá. |§ — Mennyi időt vesz el tőletek a főzés meg a takarítás? § — Talán fél napot. — A másik fele pedig marad a szórakozásra. Miért érdemes megöregedni? — Mondjatok valamit a szórakozásotokról! _ Én úgy érzem, hogy kiöregedtem a diszkóból, szállomra leginkább az olvasás jelenti a szórakozást. § — Kik járnak ma diszkóba? _ Akadnak azért ott idősebbek is — tiltakoznak ne- E hányán. UUIlllllilHIBIilUllltirdlIiiUiMiHHUhilll'.IIHHBilUHHUaHMnHaiiaMHWHiaBIHIWIWtMIIBHMIlfflfflü — Aztán hallgatjuk a rádiót. — Kézimunkázunk. — Azért nem hímez mindenki — így egy közbeszóló. — Ez az egyszál fiú pedig bizonyára nőzik néha — szúrom közbe, hogy élénkítsem a vihogást. — Horgolni is szoktunk meg kötni. — ötujjas kesztyűt — biztatom őket. Honnan! Inkább pulóvert, sálat. .*r Meg a tévét nézzük. fa — Minden évben ugyanazok a filt ismétlődni— Hát akkor érdemes megöregedni, hel lyettesitheti c,v az ember a videót^mondom és elérkezik ,mj-Jdik kérést.kérdéshez: szerintetek kell-e pétíz a J^orakozashoz? — ilengítegítően — sóhajtoznak. — Különösen akkor, ha nincs fiú. — Nyolcadik után 1000 dinár untivált azt, hogy elmenjünk a moziba, mégmaradt is belőle. Mostanában 5000 dinár már nem bizts, hogy elég egy hétvégére — mondja Darabos Csili. — Mennyi zsebpénzre lenne szükségetek hetenként? — Úgy érdekes az, hogy egy kicsit ki is mozdulunk, ha egy kicsit szét is nézünk a környéken. Nem a legjobb valami egész este egy helyen üldögélni. — Hetente másfél, kétmillió régi dinárból talán már ki tudnánk elégíteni az igényeinket — állapodunk meg a havi 80 000 dináros fejenkénti zsebpénz összegében. — Néha mi is megiszunk valamit — bátorodik fel egyikük. — Meg éjszakázni is szoktunk néha — egészítik ki, miközben egy elszáradt rágógumit fejtek le az asztal éléről. — Néhányatoknak már biztos van fiúja — gyürkésém ujjaim között a lágyuló gumibagót. — Némelyikünknek több — viháncolnak. — Én nem érzem azt — szólal meg Bocor Júlia —, hogy kiöregedtem a diszkóból. Mindig megtalálom ott a saját társaságomat. A diszkóban ismerkedhetünk is. — Nem túl hangos ott a zene? — Ha beszélgetni akarunk, kimegyünk az udvarba. — Mit gondoltok, a módosabb szülők gyerekei jobban szórakoznak? — Az természetes. Nincs mindenkinek kocsija — Fontos a kocsi a szórakozáshoz? — Nagyon — mondják elkomolyodva többen is. — Sokan tartanak kocsit a látszat kedvéért — próbálnék módosítani a véleményükön. Hajthatatlanok: a kocsi iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiililiiiillliiiiiiiiiiiiiiiiifiiliiiiiiiiiiiiyiiüiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiüi.'.'.'iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiini az kell! — Mert a kocsival ki lehet mozdulni, meg lehet §| állni az út mellett — sorolom. — Az a lényeg — szól közbe valamelyikük, hangjátt elnyomja a nevetés. — És senki se tiltakozik? — jártatom tekintetem az §§ osztályon. §§ — Fiatalok vagyunk! Nem? — szólnak rám.§ — Attól tartok, hogy igen — de a fiatalságtól nem §§ idegen a tiltakozás! A fiatalok szoktak tiltakozni. Ebben az esetben inkább nem tiltakoznak. — Szüleitek beleszólnak-e a szórakozásotokba? — Bele — hallom. — Hányan vannak, akik ezt így érzik? Hárman jelentkeznek. — Néha úgy érzi az ember, jobban tette volna, ha a szüleire hallgat. Volt már olyan esetem is, hogy elhagyott az a fiú, akivel szórakoztam. — A csalódást is meg kell ismerni. — Elég baj az! Csattan fel valamelyikük az ellenkező irányból. — Saját okulására csalódik az ember. ■ — Minden csalódás után erősebbek leszünk. — És nemcsak a fiúban csalódhatunk! — Az emberekben is. — Akik csak azt nézik, hogy kinek mije van. — aki szegényebb, azt lenézik. F - ra törekszenek m* az emberek minél jobb....Használják egymást. Többségben vannak — És a jobb módú családokból származó fiatalok lenézik a szegényebb sorsúakat. — A társaságban estéről estére ők akarnak fizetni. — Azt szeretnék éreztetni a többiekkel, hogy ők ezt megtehetik. — Miért nem közösítitek ki őket? Mondjuk úgy, hogy nem fogadjátok el a felkínált javaikat? Esetleg másként ... — De sokan vannak. Többségben vannak! — Nyilván a szórakozóhelyekre is a módosabb szülök gyerekei járnak — szólal meg az osztályfőnökük. — És ők megvásárolhatják a többieket. — Kik szokták manapság a szórakozóhelyeken tisztázni a számlát? — Leginkább a fiúk — magyarázzák. — Mit gondoltok, ki fogjátok-e pihenni magatokat a téli szünidőben? — Neeem! — hallom a kórust. — Olyan nincs! — Akkor meg is lehetne szüntetni ezt a szünidőt. Fölöslegesnek tűnik... — Ááááá, neeem! Dehogy kellene megszüntetni! — tiltakoznak hevesen. — Az otthoniakra is ráfér egy kis segítség — hangoztatják, közben már rég kicsöngettek. Tari István kérdem. "