Képes Ifjúság, 1988. (43. évfolyam, 1859-1896. szám)
1988-02-10 / 1862. szám
1 ! llllllll!l!l!lll!illl!!!!ll!l!iHl!lll!l!l Illl!!llli!!!!l!llli:i!!!ll!!l!llll!llll!!l!!!l!l!!lli:ill!!il!l!lll!llll!ll!lllll!l llllll!!ll!!!llllllllllll!llll!!!lll!!!l!lllIlii Tuti, hogy még vissza tudtak emlékezni a Krizofrénia év végi, rendhagyó feladványára. Nem a körmönfont keresztkérdések egyikére vártunk tőletek választ, hanem a jó öreg önigazgatáshoz hűen, szavazás útján kellett eldöntenetek: melyik a legjobb vajdasági diszkó. Egy héttel később azt is hírül adtuk, hogy a palicsi Amphora és a kanizsai Stendhal előtt a topolyai Ifjúsági Otthon lemezklubja aratta le a babérokat. Koronázás persze szóba se jöhetett — a címben csupán a jóhangzás kedvéért emlegetünk feudalista csökevényeket. Azok az olvasók, akik a topolyai zenebarlang mellett tették le voksukat, részt vettek a nyeremények kisorsolásában, de a prémium, amely mindenkit megillet, csak most következik. Ígéretünkhöz híven egy szombat este ellátogattunk az ifiotthon klubjába, és a személyzettől, na meg az idelátogató fiataloktól megérdeklődtük. MITŐL IS OLYAN JÓ ITT? Mindjárt a bejárati ajtó mögött, a folyosó szegletében egy kis asztalnál Miodrag MIŠIC, a pénztáros ül. A hideggel — ottjártunkkor még az volt — mit sem törődik, hiszen egy villanymelegítő szorgalmasan fújja a lábát. (Itt jegyezzük meg, hogy a szerelőknek köszönhetően az egész épületben nem lehet begyújtani.) — Esténként négy-ötszázan ropják nálunk. A csúcsot tavaly augusztusban, a táncverseny alkalmával állítottuk fel, 740 eladott jeggyel. — Vannak-e lógósok, akik megkísérelnek besurranni? — Nemigen, mert szinte mindenkit ismerek. Látásból legalábbis. A belépő 500 dinár. Ha valaki nagyon le van égve, azt inkább beengedem, de még soha senki sem maradt adósom. — Melyik korosztály szereti ezt a helyet? — A tinédzserek. Általában tizennégy éves korukban jönnek először. Azért vannak régi, 20—23 éves vendégeink is. — Ez a foglalkozásod? — Nem. Mechanikus vagyok az Agrobackában. Csak a délelőtti váltásban dolgozok, jut időm mind a két melóra. — Van-e családod? — Házasember vagyok, és van egy háromhónapos gyerekem. # A feleséged nem zúgolódik az esti elfoglaltságod miatt? — Nem. Megszokta. © Mennyit kapsz a klubtól? — Esténként 3500 dinárt. De nem is ez a fontos. A söntés a táncterem sarkában áll. A pult mögött BÓJA Mihály bontogatja az üvegeket, és tölti tartalmukat műanyagpoharakba. Csak ezeket szabad bevinni a tömegbe. — A kóla 300, a sör 500 dinár. Az előbbiből 250 kétdecis, az utóbbiból 200 üveg megy el egy-egy diszkóest folyamán. A forgalom 20 milcsi körül mozog. © Duhajok-e az itt szórakozó fiatalok? — Szeptember óta itatom őket, de verekedést még nem láttam. Az viszont megesik, hogy néhányan leszopják magukat. — Mennyit dolgozol és milyen minőségben? — Munkanélküli vagyok, az ifjúsági szövetkezet foglalkoztat. Van egy kollégám, TÓTH Péter, akivel mindennap dolgozunk. Hétköznap déltől hét óráig, péntek, szombat, vasárnap pedig amíg áll a bál. — Mennyi a béred? — Havi tíz milcsit kapok. Erre még rászámolom, hogy mindig fiatalok között forgolódhatok. Ez a fontos, mert még legény vagyok. Hogyan válhat valakiből disc-jockey? Ezt kérdeztük Ljubomir JERKOVIC lemezlovastól, miután felkapaszkodtunk a tánctermet uraló üvegkalitkába. — Szeretned és ismerned kell a zenét. Kedvet érezni ahhoz, hogy a különböző irányzatokkal megismertesd a többi fiatalt is. © Ki volt a mestered? — Nem volt tanítóm. Tizenhárom évre volt szükségem, no meg a ritmusérzékemre, zenehallásomra. © Hogyan készülsz a munkára? — Ma már sehogyan sem. A közönség ízlését, igényeit követem. Manapság nehéz diszkóesteket tartani, mert