Képes Ifjúság, 2008 (63. évfolyam, 2509-2524. szám)
2008-10-22 / 2516. szám
Magyar forradalom ’56-ban Zene Az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének két fontos előzménye is volt. Október 6-án óriási tömeg részvételével újratemették a koncepciós per áldozatát, a Rákosi-rendszer egykori belügyminiszterét, Rajk Lászlót és társait. Tíz nappal később a szegedi egyetemisták már forradalmi tettre szánták magukat. Megalakították önálló, független, elnevezésében az 1945—1947-es koalíciós éveket idéző szervezetüket, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségét (MEFESZ). Tehát független szervezetet alakítottak egy diktatúrában, ahol semmi sem lehetett független a párttól. Önállóan, demokratikusan választották meg a szövetség vezetőit, a pártnak lehetőséget sem adva arra, hogy legalább ajánlást tegyen. Programalkotó nagygyűlésük után küldötteik a megalakulásuk hírével és pontokba szedett követeléseikkel szerterajzottak az országban, és példájuk követésére szólították fel a mindenütt forrongó diákokat. A forradalom kitörése előtti napon Soprontól Debrecenig éjszakába nyúló viharos üléseket tartottak a diákok, ahol még a szegedieknél is radikálisabb programokat fogadtak el, amelyekben alapvető változásokat követeltek: többpártrendszert, szabad választásokat, polgári szabadságjogokat stb. A Budapesti Műszaki Egyetem hallgatói október 23-ára hirdettek tüntetést a lengyelekkel való szolidaritás kifejezésére. Szakítva az addigi gyakorlattal nem kértek, hanem követeltek a párttól, határozatukat pedig minden cenzúra nélkül akarták nyilvánosságra hozni. Ezt a hatalom sehol sem engedélyezte, a diákok pedig nem egyeztek bele pontjaik megkurtításába, így maguk terjesztették kézzel vagy írógéppel sokszorosított követeléseiket az utcákon és a gyárakban. A délután kezdődő tüntetésre már csatlakoztak a hivatalok alkalmazottjai, a gyárak dolgozói is. Estére már a tüntetés forradalommá változott. Megkezdődött a fegyveres harc a kommunista diktatúra ellen. Október végére, november elejére az egész ország lakosságát egyesítő forradalom győzött: többpárti kormány alakult Magyarországon, a Nagy Imre-kormány bejelentette függetlenségét, magyarán a Varsói Szerződésből való kilépését, valamint tárgyalásokat kezdeményeztek a szovjet csapatok Magyarországról való kivonulásával kapcsolatban stb. Azonban a Hruscsov által vezetett Szovjetunió válaszlépésre szánta el magát. November elején előbb a csatlós államainak vezetőivel, majd a szintén kommunista, de nem moszkovita jugoszláv vezetéssel folytatott tárgyalásokat a katonai intervencióról, a magyar szabadságharc leveréséről. A katonai beavatkozásra november 4-én került sor, Kádár János pedig szovjet bábkormányt alakított. A forradalmat leverték, s megindult a menekültáradat. Valamivel több, mint 200 ezer polgár hagyta el Magyarországot nyugat és dél felé. Több mint 180 ezren menekültek Ausztrián keresztül nyugatra, és a hivatalos számadatok szerint 19 851-en érkeztek az akkori Jugoszlávia területére, mivel ez a két határszakasz volt átjárható. Az ország különböző pontjain létesítettek befogadó központokat és menekülttáborokat. Tudni kell, hogy az ide menekültek túlnyomó többségének a nyugatra való távozás volt a célja. Magyarán: Jugoszláviában való tartózkodásukat ideiglenesnek tekintették Például az év végén és ’57 elején ide menekült több ezer magyarországi egyetemista iratkozott át különböző nyugat-európai felsőoktatási intézményekbe. Közben nyugaton megalakították saját szervezetüket is. Az egyik céljuk az volt, hogy a Jugoszláviában rekedt diáktársaikat is nyugati főiskolákra, egyetemekre írassák be, s így jogalapot biztosítsanak a menekülttáborokból való eltávozásuknak. Az ’56- os nyugati emigrációnak már akkoriban működtek folyóiratai, lapjai. Például a Bécsben szerkesztett, de Münchenben kiadott, Tollas Tibor által jegyzett, Nemzetőr című, kéthetente megjelenő lap, ahol folyamatosan megjelentek hírek a forradalom utáni magyarországi eseményekről s persze a Jugoszláviába menekültekről is. Ebben a lapban,jetlent meg egy felhívás egy magukat megnevezni nem kívánó, Jugoszláviába menekült diákoktól, melyben segítséget kérnek: „Nemzetőr 1951. május 15-31. Levél Jugoszláviából Bajtársak! Kérünk benneteket, hogy sorainkat közöljétek le lapotokban. Több hónapja tartózkodunk Jugoszláviában, és eddig még semmi intézkedés nem történt továbbszállításunk érdekében. Mi, Jugoszláviába menekült magyar egyetemisták mélységes aggódással tekintünk jövendő sorsunk elé. Becsülettel helytálltunk az októberi szabadságharc dicsőséges napjaiban, és azután is minden cselekedetünk arra irányult, hogy ellenálljunk a moszkovita irányítás alatt álló Kádár-kormány parancsainak. Emiatt el kellett hagynunk Magyarországot. Ekkor már Ausztria felé lehetetlen volt az út. Sajnos belefáradtunk a kérvények írásába, melyekben kértük továbbszállításunkat és továbbtanulásunk biztosítását. Végül az itteni Menekültügyi Főbiztoshoz írtunk, de az még csak válaszra sem méltatta. Miért feledkeztek meg rólunk! S ti miért nem léptek fel érdekünkben! Kérésünk: Hozzátok tudomására az illetékes szerveknek, hogy történjék valami érdekünkben. Üdvözlettel: Egy jugoszláviai tábor egyetemistái” Ez a levél nagy hatást váltott ki a már nyugaton lévő magyar emigráció körében: Svájctól kezdve Franciaországon keresztül Svédországig nagyszabású gyűjtési akciót kezdtek kimenekítésükre. Ez a tett is bizonyítja, hogy az ’56-os magyar forradalom és szabadságharc össznépi volt és a már kimenekült forradalmárok nem hagyták sorsukra a még rendezetlen körülmények között levő társaikat. A Jugoszláviában rekedt diákok többsége, de mások is, így kerültek nyugati országokba. Hegedűs Attila