Képes Kiállítási Lapok, 1873 (1-25. szám, Új Folyam 1-17. szám)
1873-10-19 / 12. szám
90 Az osztrák festészet a művészeti csarnokban. A magyar festészetről lapunk új folyamának 4-ik számában részletesen emlékeztünk volt meg. Tegyünk most látogatást a „szomszédnál“ — az osztrák osztályban. Konstatáljuk mindenekelőtt azt, hogy az osztrák festészet nem kevesebb, mint 526 festménynyel van a kiállításon képviselve. Már e körülmény is arra utal, hogy említésre csak a legkiválóbb osztrák festészeti termékeket méltassuk, de — a phisikai lehetetlenségen kívül — ez utat szabja elénk még azon elvitázhatatlan tény is, hogy az osztrák osztályban is van számos oly festmény, melyek — csak kevéssé állván a középszerűség színvonalán fölül — egyáltalán nem tarthatnak igényt méltányló említésre. A mai osztrák festészet egyik legkiválóbb alakja a lengyel Matejko, aki 11 festményével van képviselve a kiállításon. E művek közül leginkább két történeti festmény emelkedik ki, amelyeket a magyar főváros műbarátai is ismernek a képzőművészeti kiállításból. Kell-e említenünk, hogy a „lublini uniót“ és „Báthory Istvánt“ értjük ? Mindkét festmény a művészeti világban rendkívüli sensatiót okozott. De ha nagy volt is a Matejko-enthuziasták száma, az ellenzék sem hiányzott — mégpedig leginkább a franczia műkritikusok táborában. — Hazai lapjaink annak idejében szintén ismertették e két kolossális művet. De lettek volna bár a vélemények még oly elágazók is, mint ahogy tényleg nem voltak, az el nem vitathaó még sem, hogy nagy művekben szegény korunk történeti festészetében mind a „lublini unió“, mind „Báthory István“ eseménynek tekinthető. Gondolatgazdagság, merész egyéni felfogás, színgazdagság és bámulatos technika — Íme a tulajdonságok, melyek e két festményt művészeti eseményekké teszik! Szerényebb hely illeti meg Matejko „ Scargá“-ját. Scarga Péter korának legnagyobb szónoka volt s a művész azon jelenetet örökíté meg, midőn az isten igéjét hirdető pap III. Zsigmond udvarában szónokol. E festmény Matejko legelső nagyobb műve, s daczára annak, hogy a sötét alapszín elhibázott voltán kívül egyéb technikai hibákat sem nélkülöz, mégis magán viseli Matejko tehetségének jelét. Ugyanő művész „kopernikusa“, habár ez legújabb festménye, teljesen hidegen hagy. Mintha nem is Matejko ecsetjének terméke volna. A kompositiót ugyan Matejkóénak kell hogy elismerjük, de a kivitelt — azt csak a katalógus határozott s ez egyszer pontos fölvilágosítására vagyunk hajlandók a nagy lengyel művésznek tulajdonítani. Kopernikust a frauenbergi dóm erkélyén látjuk félig térdelve a világrend istensége előtt. Fölötte az ég csillagmilliárdjával, alatta a békés város és közvetlen közelében csak tubusai és egyéb csillagászati szerei. A kompositió tagadhatatlanul szép, de ez abstract eszmével Matejko ecsetje sem tudott tökéletesen megküzdeni. Matejko hátralevő 7 műve kivétel nélkül arczkép-festmény, amelyek közt egy női arczkép érdemel különös figyelmet. A templomképek festői közt, akik, ha a bécsi kiállításból vonnak következtetést, majdnem teljesen kihalófélben vannak. — Canon érdemel elsősorban említést. A középső nagy teremben kiállított oltár képe, mely a keresztény vallások egyesülését ábrázolja, a jelen képzőművészet legkiválóbb termékei közt érdemel elsőrangú helyet. — „Szeressétek egymást“ — tanító a szeretet vallásának isteni alapítója, s a művész e keresztényi tan apotheosisát választó festménye tárgyául. Az arczképfestészet terén sok figyelemre méltó művet látunk az osztrák osztályban. Mindenekelőtt Angeli „Ferencz József császárját“ kell említenünk, mely az osztrák osztály legjobb arczképfestményei közé tartozik. Csak a háttérrel (derült ég, élénk színekkel s hófehér felhők) nem tudunk sehogy sem megbarátkozni. Angeli, aki egyébiránt származására nézve magyar (soproni), öt arczképfestményt és három kompositiót állított ki. Ez utóbbiak közt új, kiállítva még sehol sem volt, a „megtagadott föloldozás“, mely az osztrák osztály legjobb képei közt érdemel említést. Egy bűnbánó Magdolna kér bűneitől föloldozást, de Krisztus „szolgája“, a ki szigorúbb, mint maga az Úr, ki egy megtért bűnösnek jobban örül, mint száz igaznak — az absolutiót megtagadja. Visszatérve az arczképfestőkhöz — Winterhaltert, Leubachot, Gaál Gusztávot, az elhunyt Kahl Károlyt és Rodakovszkyt kell említenünk. S most egy jó ismerősünk, egy jó barátunk művei ötlöztek szemünkbe. E régi jó ismerős ki is lehetne más, mint Petenk a fen, ki tárgyát rendesen a magyar népéletből szokta venni. Petenkofen többször fordult meg már hazánkban s nincs oka, hogy kidobott pénznek tartsa az utazási költséget, mert Petenkofen ismeri és átérzi a magyar népéletet. E mellett tanúskodnak a magyar népéletből vett remek genre-képei, ezek közt különösen a kecskeméti (a vásártérben a kecskemétire ismertünk), tehát: a kecskeméti dinnyevásár , a czigány-sátor, megint két alföldi vásárjelenet, a juhász a szamáron (tanulmány) és az aratás. Csataképekben az osztrák osztály egyáltalán nem mondható szegénynek, legalább quantitativ tekintetben nem. Allem and Zsigmond, ki franczia hangzású neve daczára bécsi származású, „Custozzai ütközete“ és „Kolni csatája“ elsőrendű festmények e nemben. Erőteljes, élénk színezés és szerencsés compositió jellemzi Blaas négy csataképe közül az asperni és a Caldiero melleti ütközetet is. Egy eddig nem ismert művész, Bolonachio lissai ütközeteivel az osztrák elsőrangú csataképfestők sorába küzdé föl magát. A tájképfestők közül Hansch Antal nyolc képpel képviseltette magát, amelyek közt egy „vadon“ közvetlenségével hat. — Jettel három tájképe szintén a legjobbak közé tartozik e nemben, az osztrák osztály legsikerültebb tájfestményének azonban mégis Kuss Róbert „rotterdami szélmalmát“ kell hogy tartsuk. A gonre-festészet terén az osztrák festészet szintén több figyelemreméltóbb művet mutat föl, ezek ismertetéséről azonban, legalább egyelőre — kifogyván a térből — le kell mondanunk." Nem akarnék azonban említés nélkül hagyni Kurzbauer „szökevényeit“. Kurzbauer e remekműve által lön ismertté s ez első nagyobb festménye után bátran kötnek hozzá sok oldalról nagy várakozásokat. A kép tárgya egy egész novella. Egy fiatal ember megszökteti a könnyen hivő, fiatal leányt a szülői háztól s a szökevények valamely közellevő falu korcsmájában pihennek meg, ahol azonban a leánya után sietett anya fölleli őket. Ezt a pillanatot tette a művész vászonra s úgy a három főalakot, valamint a környezetet nagy hatással s találó színekkel festó. Az anya kezeit összekulcsolva, tesz szemrehányást leányának, a fiatal ember azonban, kit a megszomorított anya egyetlen pillanatra sem méltat, határozottan néz a történendők elé. Kurzbauer képe egyike az osztrák osztály legkiválóbb mozzanatainak. U- B. I KÉPES KIÁLLÍTÁSI LAPOK. A leánytanodák kézimunka-kiállításáról. Nem restellem bevallani, hogy a világkiállítási tárgyak szemlélgetése alkalmával igen különböző érzelmek hatása alatt állottam, s hogy sok érdekes tárgy előtt az elragadtatás bizonyos nemével pihentem meg s egyik és másik művön örömmel szemléltem az ember teremtőképességét. Műveiben csodálni, szeretni és tisztelni az emberiséget inkább tanultam itt, mint bárhol valaha. Kedvesebb, s hogy úgy mondjam, emberiebb érzelemre azonban aligha gyújtott valami, mint a rendszeresen összeszedett női kézimunkák kiállítása. S nem lesz talán érdektelen, ha ez alkalommal a leánytanodák kiállításait tekintjük meg. Azt hiszszük, hogy a női kézimunkák után is eléggé helyesen megítélhető azon gondoskodás és figyelem mértéke, melyben itt és ott a nőnevelés részesül; s ha igaz az, hogy a családok és államok jóléte legnagyobb részben attól függ, hogy a házi nők vagy családanyák mennyiben fogják fel teljesen s mennyiben teljesítik rendeltetésüket alapos elvek szerint, úgy még társadalmi szempontból is méltatást érdemel a női kézimunkák kiállításának megtekintése. Hazánkról szólunk először, noha kézimunkáit illetőleg a magát képviseltető országok közül csak Portugált és Spanyolország sorozható utána, mint mely országok még szintén elégségesnek tekintik, ha a leánygyermekek egy kis kötés és gyöngymunkán kívül, a házisapka készítését is megtanulták. Leánytanodáink közül összesen harminc van képviselve. Budapestről: 1 polgári, 4 népiskola, 1 izraelita s 2 magánintézet állított ki dolgozatokat, és a „nőképző-egylet“ küldött fel két női inget. Ezeken kívül 5 népiskola, 12 magánintézet, 1 árvaleányház s 3 egyleti tanoda szerepel. A kiállított tárgyak között a nagyobb részt értéktelen s könnyen készíthető csecsebecsék teszik, s fájdalommal kell következtetnünk, hogy leánytanodáinkban a női kézimunka h elvek és rendszer nélkül, egészen találomra taníttatik. Mert vannak