Képes Magyarország, 1961 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1961-05-01 / 5. szám
I /yeggel hatkor megélénkül a József nádor tér. Frissen kelt emberek sietnek a várakozó Ikarusok mellé, derűsen, olyan vidámsággal, amilyet csak a tavaszi nap éltető sugaraira kibukkanó mezei virág tud árasztani. Pedig ezen a vasárnapon az idősebbek gyülekeztek ide. Több az ősz fürt, mint a barna tincs. Mintha az ősz kívánkozna találkozni a tavasszal. November a májussal. Úgy látszik, a fiatalok dolgát már eligazították. S most öregedő kettesben pihenik ki a gyermeknevelés jóleső fáradtságát. Folytatják az életet ott, ahol abbahagyták. Felmennek a hegyekbe, el a Balaton selymes vízének partjaihoz _és az ismeretlenbe, i /] ‘ mert ez talán a J. smt. f//| legjobb mulatság a pihenőnapon. Előkerülnek a megkopott hátizsákok, a vedlőbőrű hegymászó bakancs, s valahonnan az öreg almárium fiókjából talán még a fiatalos izgalom is előkerül, ami az utazásnak nélkülözhetetlen kelléke. (Vikisaltz& törzsgárda Nyolc autóbusz várakozik a József nádor téren. Egyik a Börzsönybe viszi el utasait. Azazhogy csak Kemencéig, s onnan kiki a maga lábán a tarkavirágos hegyre. A másik a Dunakanyar csendjébe gördül be. A harmadik autóbusz maga is tele van az újdonság izgalmával, hiszen új útvonalat adnak át a vikendezőnek: Pilis—Gerecse—Vértes. A negyedik a Balatonfelvidék útjait járja: Fehérvár, Veszprém, Nagyvázsony, Tihany, Balatonfüred. Két kocsi „Út az ismeretlenbe” felirattal indul, belsejében sok tréfát rejtegetve. Kettő meg Dobogókőre—Tatára—nyelvgyakorló túrára. Mert ezeken csak németül lehet beszélni, akár jól, akár rosszul. Kattognak a fényképezőgépek. A lencsék elkapják a derülő ég első fénysugarait. A mi lencsénk egy csinos, fiatal lányra téved... Ott áll a Dunakanyarba induló Ikarus előtt. Piros pulóver feszül rajta. Olyan, mint az érett gyümölcs. Anikó a neve. Paizs Anikó. Egyedül megy a romantikus Dunakanyarhoz. S kis zavarral mondja: — Igen, most egyedül. De nem egyedül szoktam járni. Az egyik túravezető meg — rokonszenves fiatalember — körüljáratja tekintetét, s mosolyogva köszönti az érkezőket. Tréfásan súgja felém: — Törzsgárda. Nálunk is kialakult már a törzsgárda a szenvedélyes utazókból. Alig látok ismeretlen arcokat. Valamennyien szenvedélyes utazók, vagy túrázók, vagy vikendezők. Ki ennek, ki annak vallja magát. Merva Ferenc Közért-boltvezető és felesége talán a legszorgalmasabb mindnyájuk között. Mióta aZ IBUSZ megszervezte a vikend-autóbuszokat, azóta járják az országot. Nem kis gondot okozott ez Merva Ferencnének, a Merva-háztartás pénzügyminiszterének. — Egészen át kellett szerveznem a háztartási költségeket. Valóságos kettős könyvelést vezetek. Viszont a kirándulás felment az ünnepi bevásárlás alól. Az IBUSZ gondoskodik kitűnő ebédről. ők a legrégibb törzsgárdisták. Jelvény helyett az országjárók nagydíját kapták meg: egy üveg kecskeméti barackpálinkát. VifiMagiai — diffalaitul Az „Út az ismeretlenbe” utasait szintén megajándékozta az IBUSZ. Csak meg kell hozzá fejteni a rejtvényeket. Dupla vagy semmi játékot rendeznek az úton, amely amúgyis tele van rejtéllyel és talánnyal Bábolnára mennek — csak még nem tudják. Hűvösvölgynél előbb meg kell állniok — ezt sem tudják. Nem bánják meg, mert amíg az autóbusz vesztegel, egy pohár szőke, habzó sör kínálja magát kárpótlásként a műdefektért. Bábolnán aztán átszállhatnak az autóbuszról a pompás hátaslovakra, amit díjlovaglásnak is nevezhetnénk — dehát a lovaglás díjtalan. S tejfölös csirkepaprikás várja őket ebédre. Egy-két pohár bor is kijár, s viszszafelé egy dupla fekete. • És este, amikor csillagtakaró borul a város fölé, jókedvűen, frissen, ajkukon dallal szállnak le az Ikarusról, egy kellemes kirándulás, egy szép vasárnap emlékeivel. Hétfőn már a munka várja a vasárnapi utasokat. Szombaton meg vasárnap újra felkerekednek, hogy bejárják hazánk szépséges tájait, elgyönyörködjenek a virágba borult hegyek szépséges látványában, s elinduljanak ismeretlen utakra Megismerni a magyar föld lelkét, hazai tájak édes arcát. Gál Zoltán Igen, most egyedül ketten a törzsgárdából: Merva Ferenc és felesége az Idegenvezetővel beszélget (Kotnyek Antal felv.) .