Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1876. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1876-07-30 / 31. szám
245 A jelen háború „szellemi bűnszerzőjének“ méltán nevezhetni Szerbia mostani külügyminiszterét Risztics Jánost. Róla ezeket jegyezhetjük föl: 1831-ben született Kragujeváczban s magasabb tanulmányait a heidelbergai egyetemen kezdte meg s a párisin folytatta. Karagyorgyevics alatt belügyminiszteri titkár volt, majd osztályfőnök. Obrenovics Milos (1858) visszatérvén, Konstantinápolyba ment egy küldöttséggel, mint titkár s ezzel kezdte meg diplomácziai pályáját. III. Obrenovics Mihály Szerbia képviselőjeként szinte Konstantinápolyba küldte, de nem tudta megakadályozni a csakhamar (1862-ben) kitört háborút. De midőn visszatért hazájába s kezébe vette az ügyek intézését, oly ügyesen vitte azokat, hogy a törökök az elfoglalt szerb erősségeket visszaadták Szerbiának. Ez a siker megállapította nevét. 1867-ben rövid ideig külügyminiszter lett, de Mihály fejedelem csakhamar fölismerte benne a ravasz, veszedelmes embert, s Bécsbe, Berlinbe és Szentpétervárra küldte inkább. E körútjában találta őt a hír, hogy a fejedelmet (1868 jún. 10.) Topsiderben meggyilkolták. Ő a skupstina megbízásából azonnal Párosba ment, honnan az ott tanuló 14 éves Obrenovics Milant haza vitte, ki csakugyan fejedelemmé is választatott, nagykorúságáig három tagú kormány adatván melléje, melynek egyik tagja Risztics volt. Nagyravágyó, titokteljes ember, a szerb túlzó párt feje. Hogy az utóbbi időben újra külügyér lett, elérkezettnek látta az időt czéljai kivitelére. Hosszú idő óta készítette ő elő ezt a háborút, melyet végre csakugyan meg is szent. A jövő fogja megmutatni, jól számított-e? Ami most Belgrádiból hallatszik, az nem igen hízelgő rá nézve s lehet, hogy életével fizeti meg, a mért hazáját ily veszélybe döntötte. A háborúból. A cserkeszekről most igen sokszor van szó, s nemcsak a szerbek emlegetik kegyetlenségüket, hanem az angol lapok is tele vannak vele, sőt a kegyetlenségek szóba jöttek legközelebb az angol parlamentben is, hol Disraeli miniszterelnök nem tagadta ugyan a cserkeszek vérengzését, de kimutatta, hogy túlságos nagyítás, amit felőlük mondanak. „A cserkeszekkel szint azon mértékben bántak kegyetlenül, mint ők bánnak most,“ mondá Disraeli s e kifejezéssel Oroszországra czélzott, mely e szakados harczias népet 1856-ban végre legyőzvén a Kaukázusban , azok legnagyobb részére nézve lehetetlenné tette, hogy bérez és hazájukban orosz uralom alatt maradjanak. Mirt mohamedán vallásuak (nyelvre nézve azonban épen nem törökök) a szultánhoz fordultak, hogy adjon nekik földet. Több mint kétmillió cserkesz menekült ki hazájából, Kis-Ázsián keresztül, hol azonban járvány ütött ki köztük, s csak alig egy millió maradt meg. Ezeket a török kormány európai birodalmában telepítette le, mégpedig szétszórva a szláv lakosság közé. Viddin körül is több cserkesz falu van, legtöbben azonban Bulgáriában laknak, hol a fölkelők több cserkesz falvat megtámadtak s elpusztítottak. Húsz év óta nyugodtan éltek, földet miveltek és falvakat építettek. Bátor és fegyveres nép lévén, nem meglepő, hogy falvaik pusztításáért boszut állnak. Magyar légió. A Konstantinápolyban toborzott önkénytesek közt, mint egy bécsi lapnak írták, több száz magyar is van, kik gyűlést tartottak s a hadügyminiszter helyetteséhez azon kérést intézték, engedtessék meg nekik külön magyar légiót képezni. A bécsi lap elírét újabban megczáfolták. Zách tábornok. Csernajeff tábornok. Lesjanin. A szerb vezérek. Alimpics Ranko.