Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1877. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)

1877-01-14 / 2. szám

POLITIKAI HIRADÓ. Mulattató és tanulságos újság a magyar nép számára. Megjelen Az előfizetések a »Képes Néplap« kiadó-hivatalához Előfizetési ára: minden héten vasárnap, egy ivén. (Budapest, egyetem-utcza 4. sz.) küldendők: egész évre 2 forint, félévre 1 forint. V. évfolyam. 1877. 2. szám, Budapest, január 14. ) Szomorú, nagyon szomorú hírrel járulunk olva­sóink elé. 1873 újév napja volt, hogy a „Képes Néplap“ megindult; akkor jelent meg társ­lapjával, a „Politikai Híradó“-val együtt a legelső­ száma. Mi volt czélja e kis olcsó lapnak? azt elmondta akkor s a­mit akkor ígért, azt igyekezett be is váltani, valahányszor olvasói ajtaján bekopogtatott. Hogy czélja nagy részben sikerült, mutatja az, hogy már egy év múlva rendes vasárnapi vendége lehetett olvasóinak — eleinte két hétben jelent meg egyszer — s hogy olvasói számát megkétszerezhette. Most már nem vendég többé a háznál, de megszokott, kipróbált jó barát. A­kik e kis lapot a nép számára megalapították, együtt tudtak érezni a néppel, együtt tudtak gondol­kozni vele, s a­mi hasznos ismeretet az életben és az iskolákban elsajátítaniuk sikerült, örömmel közölték azt azon a könnyű, világos, keresetlen nyelven, melyet a nép megért s azon igyekeztek, hogy még a magasabb tudományos és bonyolult dolgot is úgy adják elő, hogy azt minden értelmes ember felfoghassa. Nemcsak közönséget sikerült gyűjteni e lapnak, de három évi pályafutása alatt meg tudta szerezni sok jeles iró támogatását, kik örömmel nyújtottak segédkezet arra a czélra, melyet a „Képes Néplap“ maga elé tűzött. Eleinte azonban csak négyen voltunk, kik e lap megalapítására szövetkeztünk s annak mind­eddig hű munkásai voltunk. E négy ízó egyike, a legbuzgóbb a legbuzgóbbak között, ki ritka könnyűséggel, játszva tudta világos, könnyen megérthető előadásba önteni a legnehezebb kérdéseket is,­­ Falusi János volt. A „Képes Néplapénak már az első számában megtalálja nevét az olvasó, a­hol az „esküdtszékeket“ magyarázza meg nép­szerűen, tisztán, mindjárt egy példával is felvilágosítva fejtegetését, — és megtalálja azóta ezt a nevet e lapnak igen sok számában, beszélve a legkülönbözőbb kérdé­sekről, melyek az emberi elmét valaha foglalkoztatták s az emberiségnek hasznára voltak. Hogy csak az első évfolyamból említsünk néhány tárgyat, melyekről Falusi János e lapba írt, mindig mu­lattatva és mindig oktatva, ime álljon itt egynéhány. Mindjárt a második számban beszélt a politikus asszo­nyokról, a békebíróságról, a régi falusi gazdasszonyko­­dásról, a gyermekek iskoláztatásáról, a felnőttek okta­tásáról, a ponyvairodalomról, a világ adósságáról, az újabbkori falusi gazdasszonykodásról, a világkiállítások­ról, a nagyvárosi vásárokról, a rozsdáról és termésről, aratási munkáról, adóról és adóbehajtásról, babonáról, szüretről, pénzről, a házi iparról, az ország dolgairól stb. Csak úgy találomra kaptuk ki ezeket lapunk első évi folyamából. A­ki e czikkeket olvasta, bizonynyal okult belőlök és gyönyörűséget talált bennök. Kevés szó van, a ki úgy el tudta volna találni ...magyar ember szivéhez szóló hangot s a ki oly mulattató módon tudta volna előadni a legszárazabbnak látszó dolgokat is, mint Falusi János. Mély tanulmány, helyes ítélet s a nép józan eszéhez mért előadás jellemezte leveleit s nem kellett hozzá sok idő, hogy Falusi János kedvenczévé legyen a „Képes Néplap“ olvasóinak s megtörtént nem egyszer, hogy ha néha akadályozva volt írni, jöttek szerkesztőségünkhöz a tudakozódások, hogy hát Falusi János levele hol ma­radt? úgy hogy később már előre bejelentette, bocsá­natkérés mellett, ha látta, hogy egy-két hétig nem lesz alkalma írhatni. Ő is szeretetet tanusitott e kis lap iránt s egyéb nagy elfoglaltságai mellett is talált időt, hogy olvasóitól, kikkel lelkileg összeforrt s kikkel gondolatait közölhet­nie oly jól esett, ne legyen sokáig távol. Az olvasó kö­zönség szeretett találkozni vele és ő a közönséggel. Nem találkoznak többé . . . Falusi János nincs többé . . . A nép melegen érző barátja, maga is a nép fia, az ismeretekben gazdag, a sokat gondolkozó és mélyen érző iró­n kiszenvedett. E hó 8­kán halva találták szobájában. Váratlan volt halála és annál megdöbbentőbb, mert legszebb kora kezdetén, mikor munkaereje még igazán csak virágzásnak indult s ezután termette volna meg áldásos gyümölcseit,­­ 33 éves korában érte el a halál. Nekünk jutott szomorú feladatul, fájó könyet ejteni

Next