Képes Sport, 1941. január-június (3. évfolyam, 1-25. szám)
1941-05-20 / 20. szám
HONVÉDSPORT 1000 indulója volt az idei hadtest-vívóbajnokságnak Vitéz Somogyi Endre tábornok sportszeretete és vívó-fanatizmusa hat évvel ezelőtt indította meg a hadtest-vívóbajnokságokat, amelyeknek célja és jelentősége abban volt, hogy míg a budapesti tiszti vívók a HTVK- ba tömörültek, a vidékiek ezeken a versenyeken adhassanak számot tudásukról. A kezdeményezés bevált, a vidéki tiszti vívóélet nagyarányú fejlődését mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az idei hadtestvívóbajnokságoknak már mintegy ezer résztvevője volt. A versenyzők a kardra és tőrre kiírt vándordíjért küzdenek, mégpedig minden hadtest a saját kebelében már előzőleg vidéken lebonyolított körmérkőzések eredményei alapján 3—3 taggal képviselteti magát. A vidéki tiszti vívók idei találkozóját eddig még nem látott fénnyel és ünnepélyességgel rendezték meg a HTVK helyiségében. Albrecht királyi herceg, mint a Vívó Szövetség elnöke és a pécsi gyalogezred tulajdonosa,üdvözölte a vidéki tiszti vívókat. A versenyen számos előkelőség élén megjelent vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter, vitéz Littay András gyalogsági tábornok, vitéz Decseva Zoltán altábornagy, vitéz Nagyszombathy Miksa altábornagy és Somogyi Endre tábornok. A kardban az elsőséget a sokszoros válogatott, Kőszegi szerezte meg, aki jelenleg Kolozsvárott teljesít szolgálatot. A második helyre Gere jutott. A tőrvívást Száraz nyerte Matusek előtt. A versenynek külön érdekessége volt, hogy azon a HTVK tagjai nem indulhattak. A hadtest-vívóbajnokság egyébként jó sportot hozott és mindenkit meggyőzött arról a nagyon jelentős tényről, hogy a néhány éve megindult vidéki tiszti vívás jó kezekben van, egyre nagyobb s egyre felkészültebb tömegeket kapcsol be a magyar sport vérkeringésébe. P. SZABÓ 11-ESE. 1930-ban a Középeurópai Kupa mérkőzései során az Újpest Milánóban játszotta második mérkőzését az Ambrosiana ellen, itthon a lilák 4:2-re vesztettek. Már 3:2-re vezetett az Újpest a milánói stadionban és csak percek voltak hátra, amikor a bíró 11-est ítélt az Újpest javára. Ettől függött a mérkőzés sorsa, érthető hát, hogy senki se vállalkozott a 11-es elvégzésére. Még P. Szabó sem, aki pedig ugyancsak értette a 11-esek rejtélyét. Hosszú vonakodás után végre is az edző parancsára mégis P. Szabó állt a labdához. Valósággal remegtek a lábai, alig tudott nekifutni. Gyenge ívben szállt a labda a kapu felé és a Milánóba lerándult újpesti szurkolók kétségbeesve látták, hogy a labda egyenesen a kapus kezében köt ki. De mit tesz isten. A kapus se volt kevésbbé izgatott, mint P. Szabó, rosszul nyúlt a labda után és beütötte azt a hálóba, mire P. Szabó büszkén fordult a társaihoz: —■ Jól becsaptam az ipsét) Szegény a sarokba várta a labdát. A KLUBORVOS Egyik sportegyesületünknek a kluborvosa rossz orvos, de annál lelkesebb szurkoló hírében állott. Nem egészen alaptalanul. Egy ízben valami súlyos összecsapás következtében a csapat középcsatára összeesett. A kluborvos beszaladt a pályára a műszertáskájával, amikor azonban látta, hogy a ragtapasszal semmit sem érhet el, torkaszakadtából kiáltozni kezdett a tribün felé: — Orvost! . Orvost! . . . hadigyártmány. * Domonkos, az MTK híres kapusa a világháború alatt a Losonci AFC edzője volt. A LAFC egyik mérkőzésének a félidejében történt, hogy az egyik játékos sérülése miatt keresni kezdték az öltözőben a sósborszeszt. Keresték, de sehol sem találták, bár szavahihető tanuk szerint a mérkőzés kezdetén még érin tlr Száraz (jobbról) a tőrgyőztes és Matusek a második Kőszegi (balról) és Gere, a kardvívás első és második helyezettje .9ía dohányzói, ózíujál JVifooteoceJÍ* tétlenül ott állt az üveg sósborszesz az asztalon. Végül magát Domonkost, a trénert kérdezték meg, hol a sósborszesz. Domonkos vérvörös arccal, akadozó nyelvvel felelt: — Hadigyártmány volt. Bizonyára elpárolgott . . . És csuklott hozzá egyet. FURCSA EMBEREK A magyar futball hőskorában még nem ismerték a fényképes igazolási rendszert. A játékosigazolványokon akkor még nem volt fotográfia, így aztán az egyik kis budai csapat intézője nem esett kétségbe, amikor a fele csapata sérült, a másik fele pedig eltiltott volt, összeszedett egy csomó futballistát s kioktatta őket: te leszel a Csopel, te leszel a Balog, te ez, te az — s így tovább. Az intéző azért — hogy biztos legyen a dolgában — mindegyik játékosnak a körmére íratta a nevét, hogy onnan olvassák le, ha majd igazoltatásra kerül sor. Így aztán rendben is ment minden. A fiúk a körmüket nézegetve nagyszerűen tudták a nevüket. De a bíró nem állhatta meg, hogy ne szóljon az intézőnek: — Hallja uram, ilyen piperkőc csapatot még nem SZÉP DOLOG! Az FTC egyik vezetőjének, Tibold Lajosnak egyszer a meccs kezdete előtt néhány perccel jutott eszébe, hogy elfelejtett rendőrökről gondoskodni, holott enélkül nem játszhat a két csapat bajnoki meccset. A csapatok már öltöztek, semmiesetre sem volt idő rendes úton rendőröket szerezni. Éppen jött Szigeti Imre, Tibold ismertette vele a helyzetet: a két pont veszélyben. Szigeti taxiba vágta magát s végigrobogott a Hungária-úton. A Simor utcánál talált egy rendőrt, erélyesen rászólt: —* Kelenhegyi felügyelő úr parancsára azonnal siessen az FTC-pályára és jelentkezzék a gondnoknál. Azzal továbbrobogott. A rendőr pedig elindult az FTC-pályára. Nagyon imponált neki az erélyes hang, öt perc múlva az Orczy-térről is eltűnt a rendőrposzt. De a bajnoki meccset le lehetett játszani s a két pont nem veszett el, láttam . . .A TÖLTŐTOLLAK LEVÉLPAPÍROK IKER ! Dorottya u. 9. SZENZÁCIÓS A STÜHMER ZIZI! Óriási meglepetésre a BEAC verekedte ki a párbajtőr-csapatbajnokságot A BEAC győzelme a párbajtőr csapatbajnokságban két szempontból is hatalmas meglepetést jelentett. Egyrészt senki sem várta, hogy el tudják hódítani a kitűnő tiszti vívók elöl a bajnoki címet, másrészt az előmérkőzések során a csapat ha adott is ízelítőt tudásából, nem sejttette sem a nézőkkel, sem ellenfeleivel azt a nagy harckészséget, amelynek a győzelemben oroszlánrésze volt. Ez a rég látott, de mindig megcsodált BEAC- lelkesedés, szív és lendület vitte győzelemre a fiatalokkal megtűzdelt csapatot, amelynek huszáros virtusa alatt a HTVK végül összeroppant. A dicséret elsősorban a csapatkapitány Bay Béla dr.-t illeti, aki valósággal lelke volt csapatának és elszánt, hidegvérű vívással mutatott példát a többieknek küzdésre és kitartásra. A nagy verseny után is először hozzáfordultunk és ő még kipirulva a küzdelem hevétől, de nem kevésbbé az örömtől is, így beszélt: Az első BEAC-csapat, amely bajnokságot nyert: balról Ritter, Rerich, Gerentsér László dr. mester, Bay dr. és Berzsenyi . Egyáltalán nem tartottuk lehetségesnek, hogy legyőzzük a HTVK-t, mondanom sem kell, hogy kimondhatatlanul boldoggá tesz ez a bajnokság. Mindkét fiatalunk nagyszerűen bevált. Ritter, aki még nem is vett részt ilyen nagy versenyen, két győzelmet aratott, a kiváló tőröző, Berzsenyi pedig, aki csak néhány hete tért át a párbajtőrre, ebben is kiválónak bizonyult. A magam részéről még elmondhatom, hogy nagyszerűen ment minden, éreztem, hogy minden ellenfelem a »kezemben« van. Gerentsér László dr., a BEAC vívómestere szintén nagyon boldog. — Kétszeres okom is van az örömre — úgymond. — A csapat szívvel és lelkesedéssel kiharcolt mai első bajnoksága napján van ugyanis 50-ik évfordulója annak, hogy első ezüstérmemet és oklevelet megnyertem. Talán még a szép győzelemnél is jobban örültem annak, hogy ahhoz elsőnek vitéz Somogyi Endre tábornokkal az élén a HTVK gratulált. Igazi magyar és úri gesztus volt ez és híven visszatükrözi a vívás lovagias szellemét, amely mindenkor megbecsüli a méltó ellenfelet.