Képes Sportlap, 1947. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1947-07-29 / 30. szám

Jugoszlávia nyerte a Vasutas EB-t (Jugoszlávia—Magyarország 2 : 1). Románia lett a harmadik (Románia—Lengyelország 6 : 2). A sportban nemcsak győzni, hanem veszíteni is lehet. Fontos azonban, hogy szépen veszít- szítsttnk. Nem . kell senkit sem okoljii, senkit sem vádolni. Egyet állapítsunk meg : a magyar csa­patnak mindegyik játékosa meg­tette a kötelességét és azt ját­szotta, amire képes. Itt vád senkit nem érhet és ez a fő. A magyar csapat mindent meg­tett a győzelemért. Akart, igye­kezett, de a döntőbeli ellenfelét legyőzni nem tudta. Ez több volt, mint amennyire tudásából tellett. így sem kell szégyen­keznie. Kilenc nemzet fiai között a második helyen végezni nagy dolog. Ezért dicséret és nem szemrehányás jár. Arról se feled­kezzünk meg, hogy az erősebb csoportban vívtuk meg az elő- mérkőzéseket és az a négy meccs sokkal jobban igénybevette a mieinket, mint a könnyebb cso­portban a jugoszlávokat a három mérkőzésük ! Az első félidőben még egyenlő ellenfelei voltunk a jugoszlávok- nak. Ekkor a két szélsőfedezetünk még nagyon jól állt a lábán. Szünet után azonban, amikor a szél a jugoszlávokat segítette, visszaestünk. A védelmünk sokat hibázott, még Horváth sem elé­gített ki teljesen. A támadóso­runk nem tehet szemrehányást azért, mert nem kapott talán elég labdát. Amit kapott, azt sem tudta megjátszani. Nehéz is volt\nekik labdát adni, mert csatáraink mindig állva várták a labdát. Ezt pedig a jugoszlávok ellen nem lehetett csinálni. A jugoszlávok teljesen meg­érdemelték a győzelmet. Ezúttal jobbak voltak, mint a magyarok. Egységesebb volt a csapatuk. Kimagasló képességű játékosok­kal is rendelkeztek. így : Or.sc- (yotfics , Zvekanovics, Janies, Krnics. Bámulatosan bírták a fáradalma­kat. Nem lehetett lerázni őket. Mindegyik játékos pontosan el­végezte a rászabott feladatot. A védők úgy lefogták a magyar tá­madókat, hogy azoknak még lélekzctet is nehéz volt venni. Ellentétben a magyarokkal, ők a földön igyekeztek minden lab­dát megjátszani. Mindegyik ju­goszláv mégegyszer annyit futót 1 a pályán, mint a magyarok és úgy tűnt. fel, mintha mégegyszer annyian lettek volna, mint az ellenfél. Sportszerűen viselkedtek és mindenképpen jó benyomást keltettek. A románok biztosan verték a lengyeleket. Gépies játékukból nem zökkentette ki őket az sem, hogy a mérkőzés elején a len­gyelek két góllal vezettek. Rá­kapcsoltak és nem volt vitás a győzelmük. A harmadik helyen végeztek ugyan, de a csapatuk egységesebb volt, mint bármely más nemzeté. A lengyel csapat megérdemel­ten került a negyedik helyre. Az egész mezőnyben a legkedvelteb­bek ők voltak. Meg is érdemelték ezt a lelkes és sportszerű játékuk­kal. A románok elleni mérkőzésen már fáradtak voltak. A döntő két mérkőzése igazán érdekes és izgalmas játékot nyúj­tott a közel 30.000 főnyi közön­ségnek. A már kétségtelenül nagy­sikerű tornának a döntő napja további sikert jelentett. A magyar labdarúgás nagy közönsége a mérkfaés végén igen sportszerűen viselkedett, mert a díjak kiosz­tásánál már mindenki lelkesen megtapsolta a győztes csapatot, amikor azok az értékes és gyö­nyörű dijakat átvették a pályán. MUtfeÚ'Mt*'?------ n ÖLTÖZŐKBEN • A Vasutas EB döntője tulaj dionikefopen már vasáiraVatp détellőtt ~m*egikezldőd!ötit. A reggeliméi Cse­le esics, a jugoszlávoik edzője mosolyogva mondja Funyrk And­rásnak: — Hiába adtok ma dupla ká­vét, mi csak megverünk benne­teket! Főnyik nevet, de már viszi is rejilékfhelyre csapatát, mert jön­nek' a vidéki' külön vonlaitok és enin'ek utasai egyre-másra keresik a fiúikat. Nem jkelT megijednii, a rejtekhely mimes messze, csák a szá'Eás óvó pincéjében- Itt arány­lag hűvös van és it't, a . világtól elzárnia, jól lehet plngpoiigoani, no meg persze ».zsugá-zni“. Még a regeiknél érdekes tár­saságot taíMamk együtt. Havas Icai ül egy asztalnál Mészárossal és Lóránttól. Havas miikor meg- íéti bennünket, védőiéig emielii1 fél a kezét és mondja': — Nem kell megijedni, nem akarom elcsábítani sem Mészá­rost, sem Lórántot, csak beszél­getünk! — Minket nem is lehet — mondja Lóránt, — most már úgyis szinte biztos, hogy olaszba megyünk! Az edömiéirlklöiZlós szenvedő hőse Bozek vottt: súlyosan megsérült- Ös&zieszorítött foggal fekszik az öklöző padiján, mialatt az orvo­sok. össze-vissza tapogatják? a lá­bat és a töréstől a vérömlenyig mindenféle bajt igyekeznek' meg­ái lányit ami a oslaltárnál. Végiül köz­ük ^ veié, hogy beszállítják a MÁV-ik'órlháziba. Ez ir.tár sok Bo- zeknak és háfliározottan kijelenti, hogy annyira azért nam» fáj a Iáiba», hogy végiig me tudjál nézni a mérkőzéseket. Azután jöhet a ‘kódház! •A mérkőzésről így beszél Chlha Gyöngy, a románok, veze­tője: ~ Örülök a harmadik helynek, bár ha a magyarok ellen győ­zünk, akkor mi visszük haza a kupát! Marék László, a- lengyelek ve­zetője; — Mi voltunk a torna leg­pechesebb csapata. Ha a legjobb együttesünkkel jövünk ide, akkor más lett volna a helyzet! Csak a rendes kapusunk itt lett volna! és [»ajgyot sóhajt, tegyük hozzá, nem ok nélkül'. A döntő résztvevői már korán bevonulnak az öltözőjükbe. A ma­gyar csapait feltűnőm szótlan. Hail'allmais elszántság tükrözik mindegyik játékos arcán. A jugoszlávok nál, ott tatóJijuk SpBz Illést, eíkii a szabadsági tolni Pesten és Bukovi Moreit is, tte tanácsokat nem adfciák, sőt mikor a taktikai' utasítások foly­nak», ők: el is hagyják az öltö­zőt. — Nem akarjuk — mondja Bukovi, — hogy valaki is iizt mondja: mii készítettük elő a ma­gyarok ellen a jugoszláv fiúkat! A jugoszláv játékosok különben egyhangúén jelien tik ki. hogy ne­kik győzniük k'ell! ■A félidőben1 mindkét öltözőben igen paprikás a hangúját. A jugoszlávok a hangosabbak, per­sze a 11 -es jogosságát vitatják. Ozsegovtas dühöséin mondja: — Hozzá sem értem Komlósi- hoz! Gselevics edző is lázong: — Jobbak vagyunk, de a bíró nem alkarja, hogy győzzünk, az ilyen M-esekhel tönkreteszik a a játékot! Végre riatgy nehezen helyreáll! a nénid., a játékosok köpiki a markukat és mondják: — Hiába csinál a játékvezető akármit is, győzni fogunk! Amikor kiegyenlíthettünk volna. (Jugoszlávia Magyarország 2: 1.) A II. félidő 36. percében a kapufa belső éléről lepattanó labdát B. Nagy az üres kapuba akarja fejelni, tiszta helyzetben. De a jugoszláv védő a nyakába ugrik és elrántja a fejét (Bojár felv.> A magyar öltözőben azon há- boroiguailc. hogy B, Nagy gólját máért -nem adta 'meg a bíró! Va1- •Jaikft azt * mondja», hogy azért, mert Kolláth talpa lm akart. Erre Feri dühösen. kiabálni kezd: — Hozzá sem értem a kapus hoz — mondja, — ha talpalni akartam, akkor is csak azután, mikor Nagy Laci berúgta a lab­dát, különben is én előzőleg két­szer a kapusba rúgtam a bőrt Hol van tehát a szabóiytalanság. mikor ott sem volt a kapus, amikor Laci rúgott?! A sarokban álló Takácsi Ist­ván titkár halkan morogja maga elé: Hát mikor lehet talpalni, sem gól előtt, sem utána? Gerő Ernő köztékedésá minisz­ter ibiztaifcjto a. fiúkat jő játékra. ■De menjünk a játékvezetőhöz- ő mit' látott), a «meg nem adott gólnál és a megadott 11-esnél. — A 11-esnél Komi ősi elől kéz­zel ütötték el a labdát beszéli Galeattl. — A gólnál Kolláth ve­szélyesen emelte fel a lábát a kapus felé, tehát le kellett fúj­nom! * Vége a meccsnek: kikaptunk. Jogosan), jobbak, voltaik? a „jo­gok" . Gerő Ernő miniszter osztja ki a díj akad- A jugoszláv jálféika- so:k ugrálnák örömükben., egy- nr.áiS't ölelik, csókolják. A ma­gyar fiúk környeznek. Kolláth sápadt .arccai lép a rnimiszter elé- A többseken, is lá.fis»zi:ík), hogy nagyon keseregnék. Fájó szívvel intézik a iftéüimétenes serleget, amit büszkén. emelnek a ma ga síi) a a jugoszlávok. A ‘kis serleg nekünk, jut ott.. pedig délelőtt Szántó Jósika játék miéUkül neki* akarta odúi' azt* a jugoszlávok nak. A fiúk főleg a-milalt kései'ég­nék, hogy a második félidőben az aiz óriási helyzet nem ment he. így történt: Bozőki hatalimas lövése egy jugoszláv lábon irányt váll azat »tot! és a felső kapufa alsó élének vágódott. Onnan, me­redeken lepattant. Már ekkor gól lelhetett volna*! I>e még utána is! Hiszen B. Nagynak nagysze­rűm jött •» fejre, hotütbiztos volt a gólhelyzet!, almikor középtesa- tárunkat hátulról fellökték! A jugoszláv hátvéd egyszerűen a nyákéiba ugrott! És^ Galeattl nem [télt tizenegyest! Ez volt a»z a pillámat, amikor kiegyenlíthettünk v-olná • . . Hát ezt sokáig nem felejtik el !» fiúk. Főleg' B. Nágy •nem. akit percekig ápolni kellel! azután, hogy „leszerelték “ Nyilatkozatok: (A mérkőzés után az alábbi nyila okozatokat szedtük össze:)* Gerő Ernő közlekedésügyi mi­niszter: Remek küzdelemben., megérdemelten győztek a ju.go ■ szlávok. Gyorsabbak voltak és vitán felül jobban játszották •• MeglérdemSÜiki a büszke Európa- bajnoki címet! Király Géza, a VSK elnöke: Üldözött a balszerencse! De ‘ hi'ába. - a sporthan veszteni is tudni kell- örülök, hogy a szé­pen játszó jugoszlávok nyerték a tornát'! Frankó Mihály, az NSB elnöke: Pazar küzdelemben győzött a jobbik csapat. A magyar Búk máir nem birtiáik végig a- döntőt Gárdonyi Henrik, az NSB fő­titkára: BoVallom, győzelmet' vár­tam. de hiába* egy-kiét játékos­nak rossz nápja volt, ez pedig döntő jelentőségű volt! Rogdanovics, a jugoszlávok ve­zetője: Boldog vagyok. Bebizonyi tót luk a többi külföl di vezető­nek. hogy Pesten is lehet győzni:! a mragyairok ellem'. Minden, dicsé­retem a fiúké! Funyik András: Elismerem, jobbak voltaik a jugoszlávok. V'ége redményben az eredménnyel elégedett vagyok1, hiszen 9 nem­zet között left tünk. másodikak! A fiúk megtették a kötelességüket. Mi tovább dolgozunk:. T>udlj:uk, hegy ami' az idén nem sikerült, m a jd jövő re sikerű lhet! SpHz Illés: Igazi kupa-meccs voÖtl A jugos-zlávok ennyivel job­bak voltak! Érczhegyi Gyula aleinök: Egy ­szer kikapni is szabad. Büszke va-gyok az eddigi eredményekre! Takács István

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék