Képes Sportlap, 1947. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1947-07-29 / 30. szám

Jugoszlávia nyerte a Vasutas EB-t (Jugoszlávia—Magyarország 2 : 1). Románia lett a harmadik (Románia—Lengyelország 6 : 2). A sportban nemcsak győzni, hanem veszíteni is lehet. Fontos azonban, hogy szépen veszít­­szítsü­nk. Nem­­ kell senkit sem okoljni, senkit sem vádolni. Egyet állapítsunk meg : a magyar csa­patnak mindegyik játékosa meg­tette a kötelességét és azt ját­szotta, amire képes. Itt vád senkit nem érhet és ez a fő. A magyar csapat mindent meg­tett a győzelemért. Akart, igye­kezett, de a döntőbeli ellenfelét legyőzni nem tudta. Ez több volt, mint amennyire tudásából tellett, így sem kell szégyen­keznie. Kilenc nemzet fiai között a második helyen végezni nagy dolog. Ezért dicséret és nem szemrehányás jár. Arról se feled­kezzünk meg, hogy az erősebb csoportban vívtuk meg az elő­­mérkőzéseket és az a négy meccs sokkal jobban igénybe vette a mieinket, mint a könnyebb cso­portban a jugoszlávokat a három mérkőzésük ! Az első félidőben még egyenlő ellenfelei voltunk a jugoszlávok­­nak. Ekkor a két szélsőfedezetünk még nagyon jól állt a lábán. Szünet után azonban, amikor a szél a jugoszlávokat segítette, visszaestünk. A védelmünk sokat hibázott, még Horváth sem elé­gített ki teljesen. A támadóso­runk nem tehet szemrehányást azért, mert nem kapott talán elég labdát. Amit kapott, azt sem tudta megjátszani. Nehéz is volt­ nekik labdát adni, mert csatáraink mindig állva várták a labdát. Ezt pedig a jugoszlávok ellen nem lehetett csinálni. A jugoszlávok teljesen meg­érdemelték a győzelmet. Ezúttal jobbak voltak, mint a magyarok. Egységesebb volt a csapatuk. Kimagasló képességű játékosok­kal is rendelkeztek, így : Or­se­­­Porsics, Zvekanovics, Janics, Kunics. Bámulatosan bírták a fáradalma­kat. Nem lehetett lerázni őket. Mindegyik játékos pontosan el­végezte a rászabott feladatot. A védők úgy lefogták a magyar tá­madókat, hogy azoknak még lélekzetet is nehéz volt venni. Ellentétben a magyarokkal, ők a földön igyekeztek minden lab­dát megjátszani. Mindegyik ju­goszláv mégegyszer annyit futot­t a pályán, mint a magyarok és úgy tűnt­ fel, mintha mégegyszer annyian lettek volna, mint az ellenfél. Sportszerűen viselkedtek és mindenképpen jó benyomást keltettek. A románok biztosan verték a lengyeleket. Gépies játékukból nem zökkentette ki őket az sem, hogy a mérkőzés elején a len­gyelek két góllal vezettek. Rá­kapcsoltak és nem volt vitás a győzelmük. A harmadik helyen végeztek ugyan, de a csapatuk egységesebb volt, mint bármely más nemzeté. A lengyel csapat megérdemel­ten került a negyedik helyre. Az egész mezőnyben a legkedvelteb­bek ők voltak. Meg is érdemelték ezt a lelkes és sportszerű játékuk­kal. A románok elleni mérkőzésen már fáradtak voltak. A döntő két mérkőzése igazán érdekes és izgalmas játékot nyúj­tott a közel 30.000 főnyi közön­ségnek. A már kétségtelenül nagy­sikerű tornának a döntő napja további sikert jelentett. A magyar labdarúgás nagy közönsége a mérkőzés végén igen sportszerűen viselkedett, mert a díjak kiosz­tásánál már mindenki lelkesen megtapsolta a győztes csapatot, amikor azok az értékes és gyö­nyörű díjakat átvették a pályán. A Vasutas EB döntője tulaj­d­onikerepen már vasárrapatp délellőtt­­m­egikez­dőd­öt­t. A reggelimél Cse­le­csics, a jugoszlávo­k edzője mosolyogva mondja Funyik And­rásnak: — Hiába adtok ma dupla ká­vét, mi csak megverünk benne­teket! Főnyik nevet, de már viszi is rejtlek­helyre csapatát, mert jön­nek' a vidéki' külön vonla­tok és enin­ek utasai egyre-másra keresik a fiúikat. Nem­­kell megijednii, a rejtekhely mines messze, csak a szállás óvó pincéjében- Itt arány­lag hűvös van és it­t, a­­ világtól elzárnia, jól lehet pingpon­gozni, no meg persze »,zsugá­zni“. Még a regeiknél érdekes tár­saságot tartannk együtt. Havas Icai ül egy asztalnál Mészárossal és Lóránttal. Havas mi­kor meg­­tett bennünket, védőjéig emiekü­l fél a kezét és mondja­: — Nem kell megijedni, nem akarom elcsábítani sem Mészá­rost, sem Lórántot, csak beszél­getünk! — Minket nem is lehet — mondja Lóránt, — most már úgyis szinte biztos, hogy olaszba megyünk! Az edömiék­ öklöszlés szenvedő hőse Bozek votti, súlyosan megsérült­ Össz­eszorított foggal fekszik az öklöző padiján, mialatt az orvo­sok­ össze-vissza tapogatják­ a lá­bat és a töréstől a vérömlenyig mindenféle bajt igyekeznek­ meg­ás­lányit­atni a cslaltárnál. Vég­ül köz­ük a velé, hogy beszállítják a MÁV-s k kórtháziba. Ez i­.tár sok Bo­­zóknak és hatk­ározottan kijelenti, hogy annyira azért nam» fáj a sálba», hogy végi­g me tudjál nézni a mérkőzéseket. Azután jöhet a ‘kódház! •A mérkőzésről így beszél Chiha Gyöngy, a románok, veze­tője: „ Örülök a harmadik helynek, bár ha a magyarok ellen győ­zünk, akkor mi visszük haza a kupát! Marek László, a­ lengyelek ve­zetője: — Mi voltunk a torna leg­pechesebb csapata. Ha a legjobb együttesünkkel jövünk ide, akkor más lett volna a helyzet! Csak a rendes kapusunk itt lett volna! és­­targyot sóhajt, tegyük hozzá, nem ok nélkül". A döntő résztvevői már korán bevonulnak az öltözőjükbe. A ma­gyar csapatt feltűnőm szótlan. Hail'au­mais elszántság tükrözik mindegyik játékos arcán. A jugoszlávok­nál, ott tatártjuk SpBz Illést, elki­ a szabadsági tolni Pesten és Bukovi Moreit is, t­e tanácsokat nem ad folák, sőt mikor a taktikai­ utasítások foly­nak­, ők­ el is hagyják az öltö­zőt. — Nem akarjuk — mondja Bukovi, — hogy valaki is i­zt mondja: mit készítettük elő a ma­gyarok ellen a jugoszláv fiúkat! A jugoszláv játékosok különben egyhangúan jel­en­tik ki, hogy ne­kik győzniük k­ell! ■A félidőben­ mindkét öltözőben igen paprikás a hangulat. A jugoszlávok a hangosabbak, per­sze a 11 -es jogosságát vitatják. Dzsegovtas dühöse­n mondja: — Hozzá sem értem Komlósi­­hoz! Gselevics edző is lázong: — Jobbak vagyunk, de a bíró nem alkarja, hogy győzzünk, az ilyen M-esekkel tönkreteszik a a játékot! Végre h­a egy nehezen helyreáll­ a nénid­, a játékosok köpiki a markukat és mondják: — Hiába csinál a játékvezető akármit is, győzni fogunk! A magyar öltözőben azon há­­borolgyaik­, hogy B. Nagy gólját miért­­nem adta­­meg a bíró! Val- •Jaikst azt­­ mondja», hogy azért, mert Kolláth talpa­lni akart. Erre Feri dühösen­ kiabálni kezd: — Hozzá sem értem a kapus­hoz — mondja, — ha talpalni akartam, akkor is csak azután, mikor Nagy Laci berúgta a lab­dát, különben is én előzőleg két­szer a kapusba rúgtam a bőrt Hol van tehát a szabálytalanság, mikor ott sem volt a kapus, amikor Laci rúgott?! A sarokban álló Takácsi Ist­ván titkár halkan morogja maga elé: Hát mikor lehet talpalni, sem gól előtt, sem utána? Gerő Ernő közlekedési minisz­ter ibiztostette a­ fiúkat jó játékra. ■De menjünk a játékvezetőhöz­­( mit­ látott), a­­meg nem adott gólnál és a megadott 11-esnél. — A 11-esnél Komi­csi elől kéz­zel ütötték el a labdát beszéli Galeatti. — A gólnál Kolláth ve­szélyesen emelte fel a lábát a kapus felé, tehát le kellett fúj­nom!* Vége a meccsnek: kikaptunk. Jogosan­, jobbak, volta­k? a „jo­gok" . Gerő Ernő miniszter osztja ki a díj­akat­ A jugoszláv játtéiko­­so­k ugrálnak örömükben­, egy­­m­­ás­­t ölelik, csókolják. A ma­gyar fiúk környeznek. Kolláth sápadt ,arccal lép a m­imiszter elé- A többieken, is lá.fisszi:ík), hogy nagyon keseregnek. Fájó szívvel intézik a istellimétenes serleget, amit büszkén, emelnek a ma­ga sír­­a a jugoszlávok. A ‘kis serleg nekünk, jut­ott.. pedig délelőtt Szántó Jósika játék miélkül neki* akarta odai' azt* a jugoszlávok­nak. A fiúk főleg a­ milatt kései­ ég­nek, hogy a második félidőben az a­z óriási helyzet nem ment be. így történt: Bozóki hatal­mas lövése egy jugoszláv lábon irányt váll az at­­tott és a felső kapufa alsó élének vágódott. Onnan, me­redeken lepattant. Már ekkor gól lelhetett volna*! Ide még utána is! Hiszen B. Nagynak nagysze­rűm jött •» fejre, hotülbiztos volt a gólhelyzet!, a­mikor középtesa­­tárunkat hátulról fellökték! A jugoszláv hátvéd egyszerűen a nyakéiba ugrott! És a Galeatti nem ítélt tizenegyest! Ez volt a­z a pillanat, amikor kiegyenlíthettünk v­olna . . . Hát ezt sokáig nem felejtik el !» fiúk. Főleg­ B. Nagy •nem, akit percekig ápolni kellett azután, hogy „leszerelték “ Nyilatkozatok: (A mérkőzés után az alábbi nyila­tkozatokat szedtük össze.)* Gerő Ernő közlekedésügyi mi­niszter: Remek küzdelemben­, megérdemelten győztek a ju­go­s szlávok. Gyorsabbak voltak és vitán felül jobban játszottak •• Meglérdeme­iki a büszke Európa­­bajnoki címet! Király Géza, a VSK elnöke: Üldözött a balszerencse! De­­ hi­ába,­­ a sportban veszteni is tudni kell- örülök, hogy a szé­pen játszó jugoszlávok nyerték a tornát­! Frankó Mihály, az NSB elnöke: Pazar küzdelemben győzött a jobbik csapat. A magyar Bak má­r nem bírtjá­k végig a­ döntőt Gárdonyi Henrik, az NSB fő­titkára: Bevallom, győzelmet­ vár­tam, de hiába, egy-k­ét játékos­nak rossz napja volt, ez pedig döntő jelentőségű volt! Bogdanovics, a jugoszlávok ve­zetője: Boldog vagyok. Bebizonyí­tot­tuk a többi külföl­di vezető­nek, hogy Pesten is lehet győzni,­ a m­agya­rok elleni­. Minden, dicsé­retem a fiúké! Funyik András: Elismerem, jobbak volta­k a jugoszlávok. V­ége­redményben az eredménnyel elégedett vagyok­, hiszen 9 nem­zet között lett­­ünk, másodikak! A fiúk megtették a kötelességüket. Mi tovább dolgozunk­. T­ud­j­uk, hogy ami­ az idén nem sikerült, m­a­jd jövő­re sikerü­lhet! SpHz Illés: Igazi kupa­meccs volt! A jugos­zlávok ennyivel job­bak voltak! Érczhegyi Gyula alelnök: Egy­­szer kikapni is szabad. Büszke va­gyok az eddigi eredményekre! Takács István MUtfe:'Mt*'? ------ - ÖLTÖZŐKBEN • Amikor kiegyenlíthettünk volna. (Jugoszlávia Magyarország 2: 1.) A II. félidő 36. percében a kapufa belső éléről lepattanó labdát B. Nagy az üres kapuba akarja fejelni, tiszta helyzetben. De a jugoszláv védő a nyakába ugrik és elrántja a fejét (Bojár felv.)

Next