Képes Sportlap, 1947. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)
1947-07-29 / 30. szám
Jugoszlávia nyerte a Vasutas EB-t (Jugoszlávia—Magyarország 2 : 1). Románia lett a harmadik (Románia—Lengyelország 6 : 2). A sportban nemcsak győzni, hanem veszíteni is lehet. Fontos azonban, hogy szépen veszítszítsünk. Nem kell senkit sem okoljni, senkit sem vádolni. Egyet állapítsunk meg : a magyar csapatnak mindegyik játékosa megtette a kötelességét és azt játszotta, amire képes. Itt vád senkit nem érhet és ez a fő. A magyar csapat mindent megtett a győzelemért. Akart, igyekezett, de a döntőbeli ellenfelét legyőzni nem tudta. Ez több volt, mint amennyire tudásából tellett, így sem kell szégyenkeznie. Kilenc nemzet fiai között a második helyen végezni nagy dolog. Ezért dicséret és nem szemrehányás jár. Arról se feledkezzünk meg, hogy az erősebb csoportban vívtuk meg az előmérkőzéseket és az a négy meccs sokkal jobban igénybe vette a mieinket, mint a könnyebb csoportban a jugoszlávokat a három mérkőzésük ! Az első félidőben még egyenlő ellenfelei voltunk a jugoszlávoknak. Ekkor a két szélsőfedezetünk még nagyon jól állt a lábán. Szünet után azonban, amikor a szél a jugoszlávokat segítette, visszaestünk. A védelmünk sokat hibázott, még Horváth sem elégített ki teljesen. A támadósorunk nem tehet szemrehányást azért, mert nem kapott talán elég labdát. Amit kapott, azt sem tudta megjátszani. Nehéz is volt nekik labdát adni, mert csatáraink mindig állva várták a labdát. Ezt pedig a jugoszlávok ellen nem lehetett csinálni. A jugoszlávok teljesen megérdemelték a győzelmet. Ezúttal jobbak voltak, mint a magyarok. Egységesebb volt a csapatuk. Kimagasló képességű játékosokkal is rendelkeztek, így : OrsePorsics, Zvekanovics, Janics, Kunics. Bámulatosan bírták a fáradalmakat. Nem lehetett lerázni őket. Mindegyik játékos pontosan elvégezte a rászabott feladatot. A védők úgy lefogták a magyar támadókat, hogy azoknak még lélekzetet is nehéz volt venni. Ellentétben a magyarokkal, ők a földön igyekeztek minden labdát megjátszani. Mindegyik jugoszláv mégegyszer annyit futott a pályán, mint a magyarok és úgy tűnt fel, mintha mégegyszer annyian lettek volna, mint az ellenfél. Sportszerűen viselkedtek és mindenképpen jó benyomást keltettek. A románok biztosan verték a lengyeleket. Gépies játékukból nem zökkentette ki őket az sem, hogy a mérkőzés elején a lengyelek két góllal vezettek. Rákapcsoltak és nem volt vitás a győzelmük. A harmadik helyen végeztek ugyan, de a csapatuk egységesebb volt, mint bármely más nemzeté. A lengyel csapat megérdemelten került a negyedik helyre. Az egész mezőnyben a legkedveltebbek ők voltak. Meg is érdemelték ezt a lelkes és sportszerű játékukkal. A románok elleni mérkőzésen már fáradtak voltak. A döntő két mérkőzése igazán érdekes és izgalmas játékot nyújtott a közel 30.000 főnyi közönségnek. A már kétségtelenül nagysikerű tornának a döntő napja további sikert jelentett. A magyar labdarúgás nagy közönsége a mérkőzés végén igen sportszerűen viselkedett, mert a díjak kiosztásánál már mindenki lelkesen megtapsolta a győztes csapatot, amikor azok az értékes és gyönyörű díjakat átvették a pályán. A Vasutas EB döntője tulajdonikerepen már vasárrapatp délellőttmegikezdődött. A reggelimél Cselecsics, a jugoszlávok edzője mosolyogva mondja Funyik Andrásnak: — Hiába adtok ma dupla kávét, mi csak megverünk benneteket! Főnyik nevet, de már viszi is rejtlekhelyre csapatát, mert jönnek' a vidéki' külön vonlatok és eninek utasai egyre-másra keresik a fiúikat. Nemkell megijednii, a rejtekhely mines messze, csak a szállás óvó pincéjében- Itt aránylag hűvös van és itt, a világtól elzárnia, jól lehet pingpongozni, no meg persze »,zsugázni“. Még a regeiknél érdekes társaságot tartannk együtt. Havas Icai ül egy asztalnál Mészárossal és Lóránttal. Havas mikor megtett bennünket, védőjéig emiekül fél a kezét és mondja: — Nem kell megijedni, nem akarom elcsábítani sem Mészárost, sem Lórántot, csak beszélgetünk! — Minket nem is lehet — mondja Lóránt, — most már úgyis szinte biztos, hogy olaszba megyünk! Az edömiék öklöszlés szenvedő hőse Bozek votti, súlyosan megsérült Összeszorított foggal fekszik az öklöző padiján, mialatt az orvosok össze-vissza tapogatják a lábat és a töréstől a vérömlenyig mindenféle bajt igyekeznek megáslányitatni a cslaltárnál. Végül közük a velé, hogy beszállítják a MÁV-s k kórtháziba. Ez i.tár sok Bozóknak és hatkározottan kijelenti, hogy annyira azért nam» fáj a sálba», hogy végig me tudjál nézni a mérkőzéseket. Azután jöhet a ‘kódház! •A mérkőzésről így beszél Chiha Gyöngy, a románok, vezetője: „ Örülök a harmadik helynek, bár ha a magyarok ellen győzünk, akkor mi visszük haza a kupát! Marek László, a lengyelek vezetője: — Mi voltunk a torna legpechesebb csapata. Ha a legjobb együttesünkkel jövünk ide, akkor más lett volna a helyzet! Csak a rendes kapusunk itt lett volna! éstargyot sóhajt, tegyük hozzá, nem ok nélkül". A döntő résztvevői már korán bevonulnak az öltözőjükbe. A magyar csapatt feltűnőm szótlan. Hail'aumais elszántság tükrözik mindegyik játékos arcán. A jugoszlávoknál, ott tatártjuk SpBz Illést, elki a szabadsági tolni Pesten és Bukovi Moreit is, te tanácsokat nem ad folák, sőt mikor a taktikai utasítások folynak, ők el is hagyják az öltözőt. — Nem akarjuk — mondja Bukovi, — hogy valaki is izt mondja: mit készítettük elő a magyarok ellen a jugoszláv fiúkat! A jugoszláv játékosok különben egyhangúan jelentik ki, hogy nekik győzniük kell! ■A félidőben mindkét öltözőben igen paprikás a hangulat. A jugoszlávok a hangosabbak, persze a 11 -es jogosságát vitatják. Dzsegovtas dühösen mondja: — Hozzá sem értem Komlósihoz! Gselevics edző is lázong: — Jobbak vagyunk, de a bíró nem alkarja, hogy győzzünk, az ilyen M-esekkel tönkreteszik a a játékot! Végre ha egy nehezen helyreáll a nénid, a játékosok köpiki a markukat és mondják: — Hiába csinál a játékvezető akármit is, győzni fogunk! A magyar öltözőben azon háborolgyaik, hogy B. Nagy gólját miértnem adtameg a bíró! Val- •Jaikst azt mondja», hogy azért, mert Kolláth talpalni akart. Erre Feri dühösen kiabálni kezd: — Hozzá sem értem a kapushoz — mondja, — ha talpalni akartam, akkor is csak azután, mikor Nagy Laci berúgta a labdát, különben is én előzőleg kétszer a kapusba rúgtam a bőrt Hol van tehát a szabálytalanság, mikor ott sem volt a kapus, amikor Laci rúgott?! A sarokban álló Takácsi István titkár halkan morogja maga elé: Hát mikor lehet talpalni, sem gól előtt, sem utána? Gerő Ernő közlekedési miniszter ibiztostette a fiúkat jó játékra. ■De menjünk a játékvezetőhöz( mit látott), ameg nem adott gólnál és a megadott 11-esnél. — A 11-esnél Komicsi elől kézzel ütötték el a labdát beszéli Galeatti. — A gólnál Kolláth veszélyesen emelte fel a lábát a kapus felé, tehát le kellett fújnom!* Vége a meccsnek: kikaptunk. Jogosan, jobbak, voltak? a „jogok" . Gerő Ernő miniszter osztja ki a díjakat A jugoszláv játtéikosok ugrálnak örömükben, egymást ölelik, csókolják. A magyar fiúk környeznek. Kolláth sápadt ,arccal lép a mimiszter elé- A többieken, is lá.fisszi:ík), hogy nagyon keseregnek. Fájó szívvel intézik a istellimétenes serleget, amit büszkén, emelnek a maga síra a jugoszlávok. A ‘kis serleg nekünk, jutott.. pedig délelőtt Szántó Jósika játék miélkül neki* akarta odai' azt* a jugoszlávoknak. A fiúk főleg a milatt kései égnek, hogy a második félidőben az az óriási helyzet nem ment be. így történt: Bozóki hatalmas lövése egy jugoszláv lábon irányt váll az attott és a felső kapufa alsó élének vágódott. Onnan, meredeken lepattant. Már ekkor gól lelhetett volna*! Ide még utána is! Hiszen B. Nagynak nagyszerűm jött •» fejre, hotülbiztos volt a gólhelyzet!, amikor középtesatárunkat hátulról fellökték! A jugoszláv hátvéd egyszerűen a nyakéiba ugrott! És a Galeatti nem ítélt tizenegyest! Ez volt az a pillanat, amikor kiegyenlíthettünk volna . . . Hát ezt sokáig nem felejtik el !» fiúk. Főleg B. Nagy •nem, akit percekig ápolni kellett azután, hogy „leszerelték “ Nyilatkozatok: (A mérkőzés után az alábbi nyilatkozatokat szedtük össze.)* Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter: Remek küzdelemben, megérdemelten győztek a jugos szlávok. Gyorsabbak voltak és vitán felül jobban játszottak •• Meglérdemeiki a büszke Európabajnoki címet! Király Géza, a VSK elnöke: Üldözött a balszerencse! De hiába, a sportban veszteni is tudni kell- örülök, hogy a szépen játszó jugoszlávok nyerték a tornát! Frankó Mihály, az NSB elnöke: Pazar küzdelemben győzött a jobbik csapat. A magyar Bak már nem bírtják végig a döntőt Gárdonyi Henrik, az NSB főtitkára: Bevallom, győzelmet vártam, de hiába, egy-két játékosnak rossz napja volt, ez pedig döntő jelentőségű volt! Bogdanovics, a jugoszlávok vezetője: Boldog vagyok. Bebizonyítottuk a többi külföldi vezetőnek, hogy Pesten is lehet győzni, a magyarok elleni. Minden, dicséretem a fiúké! Funyik András: Elismerem, jobbak voltak a jugoszlávok. Végeredményben az eredménnyel elégedett vagyok, hiszen 9 nemzet között lettünk, másodikak! A fiúk megtették a kötelességüket. Mi tovább dolgozunk. Tudjuk, hogy ami az idén nem sikerült, majd jövőre sikerülhet! SpHz Illés: Igazi kupameccs volt! A jugoszlávok ennyivel jobbak voltak! Érczhegyi Gyula alelnök: Egyszer kikapni is szabad. Büszke vagyok az eddigi eredményekre! Takács István MUtfe:'Mt*'? ------ - ÖLTÖZŐKBEN • Amikor kiegyenlíthettünk volna. (Jugoszlávia Magyarország 2: 1.) A II. félidő 36. percében a kapufa belső éléről lepattanó labdát B. Nagy az üres kapuba akarja fejelni, tiszta helyzetben. De a jugoszláv védő a nyakába ugrik és elrántja a fejét (Bojár felv.)