Képes Sport, 1957. július-december (4. évfolyam, 15-41. szám)
1957-08-13 / 21. szám
MILLIÓ SZÍNES VIRÁG, fenyők, tölgyek, gesztenyék és platánóriások koszorújában olyan most ez a tatai edzőtábor, mint az életrekelt mesevilág, melyet szegfűk, rózsák, hársak illata, három olimpiai vagy háromszáz nemzetközi vetélkedés nagy magyar győzelmeinek emléke leng körül. S most, amikor a Bukovivita hullámai táncoltatják a nehéz utakra készülő (?) labdarúgó válogatott hajóját, itt a napfényben fürdő két tó között terpeszkedő tatai tündérkertben lelkes munkahullámai törnek a magasba. Jeny Rudolf kapitány ifjú matrózai — mind 15—17 évesek —c serényen, fegyelmezetten és jókedvűen készítik elő az ifjúsági labdarúgó-csapat gőzösét, hogy büszkén érkezzék majd a távoli kikötőkbe: Szófiába, Moszkvába s később, jövőre az UEFA torna nagy küzdelmeinek színhelyére KAPOCSI SÁNDOR, az Országos Ifjúsági Bizottság elnöke, Jeny Rudolf országos ifjúsági edző, Csiszár Ferenc székesfehérvári, Fehéri János váci, Stsabó Ferenc salgótarjáni edzők keze alatt és vezetésével hétfő óta szorgalmas munka folyik a terepen. A megyék és a budapesti ifjúsági válogatottak tornáján kitűnt, átlagon felüli képességekkel rendelkező 23 pesti és 40 vidéki fiút gyűjtöttünk össze — mondja Kapocsi Sándor. — Mivel mi távolabbi célok megvalósítását irányoztuk elő, csak azokat a játékosokat vettük figyelembe, akik jövőre és még azután is az ifjúsági korhatáron belül lesznek. Beszélgetésünkből kitűnik, hogy ebben az edzőtáborban a komoly munka egészen új módszerét igyekeznek megvalósítani. Figyelembe véve a játékosok eddigi nagy megterhelését, a főhangsúly az erőnlétjavító, pihentető jellegen van és előtérbe került a mozgáskészség fejlesztése érdekében több sportjáték és elsősorban az atlétikai elemek gyakorlása. Szeretnénk valamit megtudni arról, vajon milyen képességekkel rendelkeznek a fiatalok? Jeny Rudolf, aki pár hónapos működése alatt már nagyon sok tapasztalatot szerzett ezen a téren, máris kész a felelettel: — Úgy látom, a kiválogatás elég nagy gonddal történt, bár az az érzésem, hogy több megyében még ma sem ismerik jól a rendelkezésre álló fiatalokat. Gondolom, sokkal nagyobb tehetségek is kallódnak még. Ebben a gárdában 8—10 olyan fiú van, akik egész rövid idő alatt az NB I-ben rúghatják a labdát, ha szorgalmasan dolgoznak, ha az edzők, vezetők foglalkoznak velük, ha vigyáznak arra, nehogy az élet — rossz társaság, ital, éjszaka — elragadja őket. Megtudjuk, hogy a kapus Landl (Kaposvár), Mészöly (III. ker.), a hátvéd Kürtösi (Szegedi EAC), Petrovics (MÁVAG), Rátkozi (FTC), a fedezet Sólymosi (DVTK), Szilasi (Gyárépítők), és a csatár Borbás (Ózd), Vincze (PVSK), Csordás (Szolnoki MÁV), Albert (FTC), Leszi (Sztálinváros), Boros (Váci SE), Répás (SBTC), Cserjés (Honvéd) nagy jövő előtt állanak, ha lelkesedésüknél, akaratuknál soha nem lesz nagyobb az az elbizakodottság, amelyre — mint tenyék mondják — egyesek nagyon is hajlamosak. A SZAKEMBEREKNEK egyöntetűen az a véleménye, hogy a pesti fiúk technikailag képzettebbek, a vidékiek erőteljesebbek. Általános hiba ma, hogy nem kielégítő a lövőkészség, a lendület, a gyorsaság, de a mérkőzéseken a technikai képzettség sem érvényesül eléggé. — Ennek az az oka — mondja Jeny —, hogy Budapest után most már szinte az egész országban erőltetik edzőink a „kiskapusedzéseket, amelyek alkalmasak ugyan a technikai és tactikai érzék fejlesztésére, de fékezik a lendületet, elhanyagolják a fejelés ésa lövőképesség fejlesztését. Úgy gondoljuk, ezt a problémát az ET-ben sürgősen napirendre kellene tűzni.• Az már nem is újság, hogy ebben a társaságban lényegesen jobbak a védőjátékosaik, mint a csatárok. A csatárok játékában a már említettek mellett az a jelentős hiba, hogy a technikai képzettség sem gyorsasággal,em bátorsággal nem párosul. Ez utóbbiak nélkül pedig eredményes csatárjátékról nem lehet beszélni: bátorság, gyorsaság nélkül alig születik gól, már pedig a játéknak ez a lényege. A FIÚK HANGULATA nagyszerű. A szakvezetés jóvoltából szinte észrevétlenül folyik a komoly munka, szabadidejüket pedig pontversenyre menő vetélkedéssel töltik: énekversenyt, előadói versenyt, atlétikai, lábtenisz, kötélhúzó- és még sok más versenyt rendeznek, azonkívül, hogy a labdarúgásban is megmérkőznek egymással a csapatok. Azért mert ezek a versenyek a fáradságot is feloldják, nagy figyelemmel hallgatják meg naponta egyszer a különböző szakmai előadásokat is, mint pl. Garai Sándor „A kiegészítő sportágak fontossága”, Ardai dr. „A sportjátékok elméletben és gyakorlatban”, „A labdarúgás fontosabb szabályai” stb. című előadásokat. Ahogyan látjuk, a felkészítésnek jó útján halad ifjúsági labdarúgásunk s ha ezt a módszert majd megyei viszonylatban is sikerül megvalósítani, a tehetségek százai ugrásszerű fejlődésen mennek majd keresztül. Megnyugtató számunkra ez a munka, de annál nyugtalanabbak vagyunk amiatt, hogy öt héttel a szófiai döntő előtt a nagy válogatott előkészítése csupán a nyilatkozatok szakaszában van. . Volt egy ilyen „felkészülési” szakasz az év elején az ifik frontján is: hetekenkeresztül csak mézes-mázos nyilatkozatok történtek, annál kevesebb konkrét munka. Spanyol földön bebizonyosodott, hogy a legszebb nyilatkozat sem ér fel egyetlen jó edzéssel. Feltesszük a kérdést: nem volna jobb levonni ezeket a tanulságokat és a lapok hasábjairól áttenni az előkészületi munkát a pályákra? Erre is figyelmeztet bennünket az ifik tatai táborozása. S amikor hazafelé tartunk, gondolataink, még mindig a tatai mesevilágban járnak, ahol most 63 ifjú törpe igyekszik, hogy minél előbb Guliverré növekedjék a labdarúgás birodalmában. Tabák Endre A jövő mesterlövészei a kapáslövés tudományát gyakorolják. Most éppen Kubarszky — Jeny Rudolf utasítása szerint — kapásból „külsővel“ célozza meg a kaput. (Heman Károly felvételei) Lovász, Borbai, Janeaó, Bujalka, Cipó, Vályosfos, Nagy — lehet, hogy nemsokára megtanuljuk nevüket? — nagy csatát vív a tábor lábtenisz bajnokságáért folyó küzdelemben. "