Képes Sport, 1957. július-december (4. évfolyam, 15-41. szám)

1957-08-13 / 21. szám

MILLIÓ SZÍNES VIRÁG, fe­nyők, tölgyek, gesztenyék és platánóriások koszorújában olyan most ez a tatai edzőtá­bor, mint az életrekelt mese­világ, melyet szegfűk, rózsák, hársak illata, három olimpia­i vagy háromszáz nemzetközi vetélkedés nagy magyar győ­zelmeinek emléke leng körül. S most, amikor a Bukovi­­vita hullámai táncoltatják a nehéz utakra készülő (?) lab­darúgó válogatott hajóját, itt a napfényben fürdő két tó kö­zött terpeszkedő tatai tündér­kertben lelkes munka­hullámai törnek a magasba. Jeny Rudolf kapitány ifjú matrózai — mind 15—17 évesek —c serényen, fe­gyelmezetten és jókedvűen ké­szítik elő az ifjúsági labda­rúgó-csapat gőzösét, hogy büsz­kén érkezzék majd a távoli ki­kötőkbe: Szófiába, Moszkvába s később, jövőre az UEFA torna nagy küzdelmeinek színhelyére KAPOCSI SÁNDOR, az Or­szágos Ifjúsági Bizottság elnö­ke, Jeny Rudolf országos ifjú­sági edző, Csiszár Ferenc szé­kesfehérvári, Fehéri János váci, Stsabó Ferenc salgótarjáni ed­zők keze alatt és vezetésével hétfő óta szorgalmas munka folyik a terepen.­­ A megyék és a budapesti ifjúsági válogatottak tornáján kitűnt, átlagon felüli képessé­gekkel rendelkező 23 pesti és 40 vidéki fiút gyűjtöttünk össze — mondja Kapocsi Sándor. — Mivel mi távolabbi célok meg­valósítását irányoztu­k elő, csa­k azokat a játékosokat vettük fi­gyelembe, akik jövőre és még azután is az ifjúsági korhatá­ron belül lesznek. Beszélgetésünkből kitűnik, hogy ebben az edzőtáborban a komoly munka egészen új módszerét igyekeznek megvaló­sítani. Figyelembe véve a játé­kosok eddigi nagy megterhelé­sét, a főhangsúly az erőnlét­javító, pihentető jellegen van és előtérbe került a mozgás­készség fejlesztése érdekében több sportjáték és elsősorban az atlétikai elemek gyakorlása. Szeretnénk valamit megtudni arról, vajon milyen képessé­gekkel rendelkeznek a fiatalok? Jeny Rudolf, aki pár hónapos működése alatt már nagyon sok tapasztalatot szerzett ezen a téren, máris kész a felelettel: — Úgy látom, a kiválogatás elég nagy gonddal történt, bár az az érzésem, hogy több me­gyében még ma sem ismerik jól a rendelkezésre álló fiata­lokat. Gondolom, sokkal na­gyobb tehetségek is kallódnak még. Ebben a gárdában 8—10 olyan fiú van, akik egész rövid idő alatt az NB I-ben rúghat­ják a labdát, ha szorgalmasan dolgoznak, ha az edzők, veze­tők foglalkoznak velük, ha vi­gyáznak arra, nehogy az élet — rossz társaság, ital, éjszaka — elragadja őket. Megtudjuk, hogy a kapus Landl (Kaposvár), Mészöly (III. ker.), a hátvéd Kürtösi (Szegedi EAC), Petrovics (MÁ­­VAG), Rátkozi (FTC), a fedezet Sólymosi (DVTK), Szilasi (Gyárépítők), és a csatár Bor­­bás (Ózd), Vincze (PVSK), Csordás (Szolnoki MÁV), Al­bert (FTC), Leszi (Sztálinvá­­ros), Boros (Váci SE), Répás (SBTC), Cserjés (Honvéd) nagy jövő előtt állanak, ha lelkese­désüknél, akaratuknál soha nem lesz nagyobb az az elbiza­kodottság, amelyre — mint te­­nyék mondják — egyesek na­gyon is hajlamosak. A SZAKEMBEREKNEK egy­öntetűen az a véleménye, hogy a pesti fiúk technikailag kép­zettebbek, a vidékiek erőtelje­sebbek. Általános hiba ma, hogy nem kielégítő a lövőkész­ség, a lendület, a gyorsaság, de a mérkőzéseken a technikai képzettség sem érvényesül elég­gé. — Ennek az az oka — mond­ja Jeny —, hogy Budapest után most már szinte az egész or­szágban erőltetik edzőink a „kiskapusedzéseket, amelyek alkalmasak ugyan a technikai és ta­ctikai érzék fejlesztésére, de fékezik a lendületet, elha­nyagolják a fejelés és­­a lövő­képesség fejlesztését. Úgy gondoljuk, ezt a problé­mát az ET-ben sürgősen napi­rendre kellene tűzni.­­• Az már nem is újság, hogy ebben a társaságban lé­nyegesen jobbak a védőjátéko­saik, mint a csatárok. A csatá­rok játékában a már említettek mellett az a jelentős hiba, hogy a technikai képzettség sem gyorsasággal,­­­em bátorsággal nem párosul. Ez utóbbiak nél­kül pedig eredményes csatár­játékról nem lehet beszélni: bátorság, gyorsaság nélkül alig születik gól, már pedig a játéknak ez a lényege. A FIÚK HANGULATA nagyszerű. A szakvezetés jó­voltából szinte észrevétlenül folyik a komoly munka, sza­badidejüket­ pedig pontver­senyre menő vetélkedéssel töl­tik: énekversenyt, előadói ver­senyt, atlétikai, lábtenisz, kö­télhúzó- és még sok más ver­senyt rendeznek, azonkívül, hogy a labdarúgásban is meg­mérkőznek egymással a csapa­tok. Azért mert ezek a versenyek a fáradságot is feloldják, nagy figyelemmel hallgatják meg naponta egyszer a különböző szakmai előadásokat is, mint pl. Garai Sándor „A kiegészítő sportágak fontossága”, Ardai dr. „A sportjátékok elmélet­ben és gyakorlatban”, „A lab­darúgás fontosabb szabályai” stb. című előadásokat. Ahogyan látjuk, a felkészí­tésnek jó útján halad ifjúsági labdarúgásunk s ha ezt a mód­szert majd megyei viszonylat­ban is sikerül megvalósítani, a tehetségek százai ugrásszerű fejlődésen mennek majd ke­resztül. Megnyugtató számunkra ez a munka, de annál nyugtalanab­bak vagyunk amiatt, hogy öt héttel a szófiai döntő előtt a nagy válogatott előkészítése csupán a nyilatkozatok szaka­szában van. . Volt egy ilyen „felkészülési” szakasz az év elején az ifik frontján is: heteken­­keresztül csak mézes-mázos nyilatkoza­tok történtek, annál kevesebb konkrét munka. Spanyol föl­dön bebizonyosodott, hogy a legszebb nyilatkozat sem ér fel egyetlen jó edzéssel. Feltesszük a kérdést: nem volna jobb levonni ezeket a tanulságokat és a lapok hasáb­jairól áttenni az előkészületi munkát a pályákra? Erre is figyelmeztet bennün­ket­ az ifik tatai táborozása. S amikor hazafelé tartunk, gondolataink, még mindig a ta­tai mesevilágban járnak, ahol most 63 ifjú törpe igyekszik, hogy minél előbb Guliverré növekedjék a labdarúgás biro­dalmában. Tabák Endre A jövő mesterlövészei a kapáslövés tudományát gyakorolják. Most éppen Kubarszky — Jeny Rudolf utasí­tása szerint — kapásból „külsővel“ célozza meg a kaput. (Heman Károly felvételei) Lovász, Borbai, Janeaó, Bujalka, Cipó, Vályosfos, Nagy — lehet, hogy nemsokára megtanuljuk nevüket? — nagy csatát vív a tábor lábtenisz bajnokságáért folyó küzdelemben. "

Next