Képes Sport, 1957. július-december (4. évfolyam, 15-41. szám)
1957-08-13 / 21. szám
A Margitsziget körül keringő túrakajakosokat, kenuzókat gyakran nagyobb szurkológárda biztatja, mint a komoly kajakkenu versenyek küzdőit. Ezekben az ikersportágakban rendszerint a tömegek számára hozzáférhetetlen bolt folyamágakban vagy csendes tavakon rendezik a versenyeket. A világ-, olimpiai- és Európa-bajnokságok sorozata, a sok biztos nemzetközi győzelem megtermette a maga gyümölcseit a népszerűség kertjében a kajak-kenusport számára is. Kiváló kajakosaink, kenusaink lelki füleikkel már minden nagy versenyükön százezrek távszurkolását hallhatják. A távszurkolók Moszkvába is teljes bizalommal küldték az egyébként csak hírből és fényképről ismert kajakosokat, kenusokat. Annál fájdalmasabban érintette őket, hogy az eredmények bizony alatta maradtak a bátran derűlátó várakozásnak. Ejha, mi lesz Gandban, az Európa -bajnokságon ? — kérdezi most aggódva a sok tökéletesen tájékozatlan távszurkoló és felsóhajt — hát már az ilyen tősgyökeres házisportágunkban sem mehetünk biztosra? ... Tájékoztatásul először csak annyit közlünk, hogy valóban nem mehetünk „tuti"-ra sem kajakban, sem kenuban. Ilyesmire ne is gondoljunk. * A válogatott keret többsége már harmadik hete nagyon komolyan készül az EB-re. Ha a tatai nehézítőben elért időfutam-eredményeket nem is publikáljuk, annyit elárulhatunk, hogy azok javuló irányzatot mutatnak. Füzesséry Gyula, Granek István, Söptei Róbert edzők irányításával délelőtt és délután órákhosszat folynak a szakosított edzések. Versenyzőink nagyon jól tudják, hogy az olimpiai- világbajnoki és európabajnoki rangjuk mire kötelezi őket. Ez a tudat azonban nemcsak az akaraterejüket fokozza, hanem bizonyos mértékben az idegességüket is növeli. S ezen nem szabad sem megütközni, sem csodálkozni. Nem egy élsportolónknak mondották az év elején a munkahelyén, hogy vagy vállalja a teljes, csorbítatlan napi munkát s lemond mindenféle ,„sportkiváltság“-ról, vagy — fájó szívvel ugyan — kénytelenek „rocizni“. A kajakosok, kenusok többsége mérnök, tervező, diszpécser, műszerész, könyvelő — természetesen nem mond le élethivatásáról. Viszont akkor sem adhatná át a helyét a sport élvonalában, ha erre egyébként hajlandó lenne, mert a közvetlen utánpótlás nagy részét elvitte az őszi szél... Így tehát — mit tehetne egyebet? — tépelődik, aggódik a jövője miatt és, annál jobban izgul a gandi nagy erőpróba előtt. • Súlyosan érezteti a hatását az az űr, amely az olimpia befejezésétől az idei tavasz végéig tátongott sportéletünkben. Ezen a télen elmaradtak a rendes tornatermi és tanmedencés edzések. Tavasszal pedig a „raci“ árnya tartotta vissza a kajakosokat-kenusokat a víztől. Csak májusban kezdték meg újra az edzéseket, de azok sem folytak a megszokott, bevált adagokban. A kenusok, kajakosok megszokták, hogy egész éven át, bár változó, de megszakítás nélküli edzéssel biztosítsák megfelelő kondíciójukat és versenyformájukat. A többhónapos kényszerszünet után most nagyon nehezen, izmaikban és idegeikben érezve a hiányosságokat, igyekeznek minél gyorsabban pótolni , amit lehet. Tagadhatatlan, hogy a magyar sportolók az utóbbi években elkényeztették híveiket. Már-már csak a világcsúcsokat és az olimpiai bajnokságokat tartották igazi sikernek. Legyünk most egykicsit újra szerényebbek. Egészen örvendetes lehet egy második, harmadik helyezés is az EB-n ... De örvendetes az is, hogy minden nehézség ellenére tovább nő, szélesedik a szóbanforgó ikersportágak tömegbázisa. Eztbizonyítja a most folyó Bratislava—Budapest—Belgrád nemzetközi kajaiktúra, amely az eddigi munka pompás eredménye és három országra szóló nagyszerű propagandája a kajakozásnak (Csak kezdjék már meg a Dóka-féle préselt kajakok tömeges szériagyártását, ezért fohászkodik a kajakozás minden híve.) Ebben a külön „kajak-kenu világ”-ban most inkább, mint valaha — a vidéktől várják az új erőt, az új, friss tehetségek seregét. És ha az idei hazai versenyek színvonala még nem is érte el az előző magasságot, a kitűnő román, szovjet és német kajakozókkenusok mégis a magyarokat tartják legveszélyesebb ellenfeleiknek . Kedves távszurkolók, ne feledkezzetek el arról, mennyire megnehezítette kajakosaink, kenusaink felkészülését is, ami tavaly október-novemberben történt nálunk. S emlékezzetek arra, hogy mit éreztetek, amikor a számunkra oly nehezen induló melbournei olimpiáról megérkezett az első magyar olimpiai aranyérem, az Urányi—Fábiánkajakikettős aranyérmének híre... Legyetek szívesek, most az Európa-bajnokság alkalmán ból — fokozzátok a távszurkolást. Szebenyi Sándor : Még néhány kilométer és jöhet az EB! Tatai edzésükön igen szorgalmasak versenyzőink. Balról: Bánfalvi Klári, Urányi—Fábián, Varga. Hátul: Wieland—Farkas (csak az edzésen eveznek együtt!) A hullámok hátán. Bánfalvi Klára, vlágbajnoknénje az idei Európabajnokságon talán egyesben is kitesz magáért. Kajakos és ,,mesterember". Az edzés közben megsérült hajót Varga Ferenc saját maga hozza rendbe! A javítás sikerült, csak a verseny is ilyen eredményes legyen! (Hemző Károly felv.) A „Barátság" túrája. Több mint 300 csehszlovák, jugoszláv és magyar kajakozó a Bratislava—Budapest—Belgrád útvonal leküzdése során áthalad Budapesten. (MTI — Bojár ferv.)