Képes Sport, 1957. július-december (4. évfolyam, 15-41. szám)

1957-08-13 / 21. szám

A Margitsziget körül keringő túrakajakosokat, kenuzókat gyakran nagyobb szurkológárda biztatja, mint a komoly kajak­kenu versenyek küzdőit. Ezek­ben az ikersportágakban rend­szerint a tömegek számára hoz­záférhetetlen b­olt folyamágak­ban vagy csendes tavakon ren­dezik a versenyeket. A világ-, olimpiai- és Európa-bajnokságok sorozata, a sok biztos nemzet­közi győzelem megtermette a maga gyümölcseit a népszerű­ség kertjében a kajak-kenusport számára is. Kiváló kajakosaink, kenusaink lelki füleikkel már minden nagy versenyükön száz­ezrek távszurkolását hallhatják. A távszurkolók Moszkvába is teljes bizalommal küldték az egyébként csak hírből és fény­képről­ ismert kajakosokat, ke­nusokat. Annál fájdalmasabban érintette őket, hogy az eredmé­nyek bizony alatta maradtak a bátran derűlátó várakozásnak. Ejha, mi lesz Gandban, az E­urópa -baj­no­kságo­n ? — kérdezi most aggódva a sok tökéletesen tájékozatlan távszurkoló és fel­­sóhajt — hát már az ilyen tős­gyökeres házisportágunkban sem mehetünk biztosra? ... Tájékoztatásul először csak annyit közlünk, hogy valóban nem mehetünk „tuti"-ra sem kajakban­, sem kenuban. Ilyes­mire ne is gondoljunk. * A válogatott keret többsége már harmadik hete nagyon ko­molyan készül az EB-re. Ha a tatai nehéz­ítőben elért időfu­­tam-eredményeket nem is pub­likáljuk, annyit elárulhatunk, hogy azok javuló irányzatot mutatnak. Füzesséry Gyula, Granek István, Söptei Róbert edzők irányításával délelőtt és délután órákhosszat folynak a szakosított edzések. Versenyző­ink nagyon jól tudják, hogy az olimpiai- világbajnoki és euró­­pabajnoki rangjuk mire kötelezi őket. Ez a tudat azonban nem­csak az akaraterejüket fokozza, hanem bizonyos mértékben az idegességüket is növeli. S ezen nem szabad sem megütközni, sem csodálkozni. Nem egy élsportolónknak mon­dották az év elején a munkahe­lyén, hogy vagy vállalja a teljes, csorbítatlan napi munkát s le­mond mindenféle ,„sportkivált­­ság“-ról, vagy — fájó szívvel ugyan — kénytelenek „rocizni“. A kajakosok, kenusok többsége mérnök, tervező, diszpécser, mű­szerész, könyvelő — természe­tesen nem mond le élethivatá­sáról. Viszont akkor sem adhat­ná át a helyét a sport élvonalá­ban, ha erre egyébként hajlan­dó lenne, mert a közvetlen utánpótlás nagy részét elvitte az őszi szél... Így tehát — mit tehetne egyebet? — tépelődik, aggódik a jövője miatt és, annál jobban izgul a gandi nagy erő­próba előtt. •­­ Súlyosan érezteti a hatását az az űr, amely az olimpia be­fejezésétől az idei tavasz vé­géig tátongott sportéletünkben. Ezen a télen elmaradtak a ren­des tornatermi és tanmedencés edzések. Tavasszal pedig a „raci“ árnya tartotta vissza a kajakosokat-kenusokat a víztől. Csak májusban kezdték meg újra az edzéseket, de azok sem folytak a megszokott, bevált adagokban. A kenusok, kajako­sok megszokták, hogy egész éven át, bár változó, de meg­szakítás nélküli edzéssel bizto­sítsák megfelelő kondíciójukat és versenyformájukat. A több­hónapos kényszerszünet után most nagyon nehezen, izmaik­ban és idegeikben érezve a hiá­nyosságokat, igyekeznek minél gyorsabban pótolni , amit le­het. Tagadhatatlan, hogy a ma­gyar sportolók az utóbbi évek­ben elkényeztették híveiket. Már-már csak a világcsúcsokat és az olimpiai bajnokságokat tartották igazi sikernek. Le­gyünk most egy­­kicsit újra sze­rényebbek. Egészen örvendetes lehet egy második, harmadik helyezés is az EB-n ... De örvendetes az is, hogy minden nehézség ellenére to­vább nő, szélesedik a szóban­­forgó ikersportágak tömegbázi­sa. Ezt­­bizonyítja a most folyó Bratislava—Budapest—Belgrád nemzetközi kajaiktúra, amely az eddigi munka pompás eredmé­nye és három országra szóló nagyszerű propagandája a ka­jakozásnak (Csak kezdjék már meg a Dóka-féle préselt kaja­kok tömeges szériagyártását, ezért fohászkodik a kajakozás minden híve.) Ebben a külön „kajak-kenu világ”-ban most inkább, mint valaha — a vidék­től várják az új erőt, az új, friss tehetségek seregét. És ha az idei hazai versenyek színvo­nala még nem is érte el az elő­ző magasságot, a kitűnő román, szovjet és német kajakozók­­kenusok mégis a magyarokat tartják legveszélyesebb ellenfe­leiknek . Kedves távszurkolók, ne fe­ledkezzetek el arról, mennyire megnehezítette kajakosaink, ke­nusaink felkészülését is, ami ta­valy október-novemberben tör­tént nálunk. S emlékezzetek arra, hogy mit éreztetek, amikor a számunkra oly nehezen induló melbournei olimpiáról megérke­zett az első magyar olimpiai aranyérem, az Urányi—Fábián­­kajakikettős aranyérmének hí­re... Legyetek szívesek, most az Európa-bajnokság alkalmán ból — fokozzátok a távszurko­lást. Szebenyi Sándor : Még néhány kilométer és jöhet az EB! Tatai edzésükön igen szorgal­masak versenyzőink. Balról: Bán­falvi Klári, Urányi—­Fábián, Varga. Hátul: Wieland—Farkas (csak az edzésen eveznek együtt!) A­ hullámok hátán. Bánfalvi Klára, vlágbajnoknénje az idei Európabaj­­nokságon talán egyesben is kitesz magáért. Kajakos és ,,mesterember". Az ed­zés közben megsérült hajót Varga Ferenc saját maga hozza rendbe! A javítás sikerült, csak a verseny is ilyen eredményes legyen! (Hemző Károly felv.) A „Barátság" túrája. Több mint 300 csehszlovák, jugoszláv és ma­gyar kajakozó a Bratislava—Buda­pest—Belgrád útvonal leküzdése során áthalad Budapesten. (MTI — Bojár ferv.)

Next