Képes Sport, 1957. július-december (4. évfolyam, 15-41. szám)

1957-08-13 / 21. szám

A Grand Prix egyik legrokonszen­vesebb és legjobb részvevője, a csehszlovák Frantisek Helikar, 350 kcm-es Jawa speciálgépén nagy­szerű győzelmet aratott az igen erős nemzetközi mezőnyben. (MTI ) Bojár felv­í­­ Lena, jobbra: a legbalszerencsésebb külföldi motoros kétségtelenül a jugoszláv Eichneider volt, bukott és vasárnap már nem állhatott rajt­hoz. Itt éppen benzint tankolnak motorjába az AFORT üzemanyag­­szolgálatánál. H Hemző Károly felü­l — Már több mint nyolcvan­­ezer néző — állapítottuk meg a versenybíróság elnökhelyet­tesével, Matykó Vilmossal együtt, amikor vasárnap reggel negyed 10-kor gépkocsin végig­mentünk a városligeti körpálya 4400 méteres útvonalán. S amint az várható volt meg­dőlt minden eddigi nézőcsúcs, mert negyed 11 tájban, amikor a 350-es spéci­álgépek javában falták a kilométereket, már mintegy százhúszezren állták körül a nagy érdeklődéssel várt nem­­zetközi nagydíjas verseny útvo­nalát. Ennyi néző Magyarorszá­gon még soha, semmiféle sport­­eseményen nem jelent meg! Kilenc külföldi nemzet meg­hívott versenyzői közül nyolc ország motorosai jöttek el Bu­dapestre, hogy összemérjék ve­zetői tudásukat és motorjuk gyorsaságát a magyar élgárda tagjaival. Sajnos, már a szom­bati edzésen csökkent a vendég­­versenyzők létszáma. A cseh­szlovák Parus, a világbajnoki futamok 125-ös kategóriájának állandó részvevője még az ed­zést sem tudta befejezni, mert motorjának főtengelye — túl­­melegedés miatt — tönkrement. Az oldalkocsis futam egyik esé­lyese, a jugoszláv Schneider— Radevacs kettős viszont edzés közben egy lámpaoszlopnak ro­hant, gépük hasznavehetetlenné vált, Schneider pedig kulcs­csonttörést szenvedett. A 350 kcm-es kategória 25 körös küzdelme bővelkedett érdekességben as izgalomban. Bár a csehszlo­vák Helikar rögtön az élre vá­onnal x-* q-c'xty'vVvVi IHqtv* dia­ kiült ki a második helyért. S most a mieinket is elővette a balszerencse. Előbb Szűcs, majd­ Reisz János vált ki a negyedik és második helyről, váztörés, illetve főtengely-zavarok miatt. Közben Helikar biztosan tar­totta az első helyet kéthengeres, királytengelyes gyári speciálgé­­pén, Cserkúti László pedig egyenletes iramban vezetve jó öreg Nortonját, végeredmény­ben a harmadik helyet har­colta ki. A 125-ös kategória — Parus kiesése révén — csak a hazai legjobbak küzdelmévé zsugoro­dott, de túl nagy küzdelmet így sem láthattunk, mert a kis Szabó, azaz Szabó II László az első pillanattól kezdve biztosan vezetett és még biztosabban győzött. Kovácsnak és Homár­nak a második helyért folyta­tott küzdelmében a rutinosabb és állóképesebb Hamar kereke­dett felül. — Ez aztán csemege lesz! — kiáltottak fel sokan, amikor az oldalkocsis gépek 15 körös ver­senyére került a sor. Valóban, a két nyugat-német versenyző­pár rajtja igazi sportcsemegévé avatta ezt a futamot. Sajnos, a Pohlers—Luhr kettős már a második körben, a biztos máso­dik helyről — motorhi­ba miatt — kiállt, pedig addig nagyon a Neussner—Ehrlich pár nyo­mában robogott. A mi verseny­zőink — kivénhedt gépeiken (erről jut eszünkbe: mikor kap­nak már élversenyzőink leg­alább 6—8 új versenymotort?) — bizony csak statiszta­ szerepet játszottak, pedig különösen a Domsa—Villányi pár nagyon szépen és jól motorozott, csak­­hát... Csakhát például Neuss­ner gyönyörű, áramvonalas BMW-je az egyenesben 130 körül száguldott Domsáé viszont legalább... szóval sokkal, de sokkal lassab­ban. A szakemberek néhány érde­kességet is észrevettek a két német versenyző motorján. Pohlers például a benzintankot az oldalkocsi elejében helyezte el, hogy ezzel is csökkentse a fordulókban fellépő centrifugá­lis erő szorító hatását. Neussner 500-as BMW-jén is akadt csodálnivaló. Motorján az áramvonal-idom szerves egészet alkot az oldalkocsi felépítésé­vel, ugyanakkor az áramvona­­lazás alatt minden foganttal megtalálható, ami az oldalko­­csiban ülő versenyző egyensú­lyozásához és kihajolásához szükséges. Újdonság az oldal­kocsi apró kereke is. A szoká­sos nagyságú, 19 colos küllős­­kerék helyett egy repülőgép hátsó futókerekét szerelték fel, ezáltal az oldalkocsi súlypontja mindössze tíz centire került a talajtól. Az oldalkocsit gumi­vánkossal­­bélelték ki, hogy az egyenesekben kényelmesen ha­son felehessen az „utas“. Bár, ci­vil embernek nem­­kívánunk ilyen „kényelmes“ utazást — százon felül robogó, keskeny kis alkotmányban. Neussnerék, egyszóval, bizto­san nyertek az oldalkocsis fu­­tamában s méltón aratták le a tiszteletkörben a hatalmas néző­­közönség zúgó tapsait. Az oldalkocsik után egy „csöndesebb“ futam következett, az autók tízkörös versenye. Szé­les Tibornak, a IV-es Autója­vító dolgozójának és versenyző­jének nem is kellett tövig be­nyomnia a gázpedált, hogy öreg Maseratiján megnyerje az 1100 köbcentin felüli gépkocsik via­dalát. A kiskategóriában, tehát az 1100-asok csoportjában Koz­ma Ferenc, a III-as Autójavító versenyzője diadalmaskodott a legutóbbi évek során isten tudja már hányadszor. Nem lepőd­ SZÁZHÚSZEZREM* (IRMID ! Lenn, balra: a legpechesebb ma- 1 gyár: Kurucz György, a Bp. Hon­véd kiváló motorosa. Pedig húsz körön át abban reménykedtünk, hogy ebben a futamban magyar győzelem születik majd ... /l­ tpmyft TfJS­ mlv folv.’i

Next