Képes Sport, 1960. június-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1960-09-13 / 37. szám
(Körkérdés a világ néhány úszóprofesszorához: — Melyik volt a római úszóolimpia legnagyobb teljesítménye? A professzorok válaszoltak. Kutajev: Troy 212-s pillangója. Carlile: Mike Troy világrekordja. Rajki Béla: Troy 200-as pillangóeredménye. Mármár a gyorsúszókéval vetekszik. Kiphuth: Mike teljesítménye. S ezek után már csak az marad hátra, hogy leültessük Mike-ot ide, ez uszoda szélére, nyomjunk egy üveg narancslét a kezébe és hallgassuk, hogy csinálta. Nos, Troy elmondja.) 3.t&ie Otthon, a diákszálláson van nekem egy falitáblám. Úgy helyeztem el, hogy amint felébredek, egyenest ráessék a tekintetem. A tábla tetejére nagy betűkkel ezt írtam: — Pain. (Kín) Ezzel azt akarom mondani magamnak: — Ússz, ússz és ússz. Ússz, amíg fáj... s aztán folytasd. Egy pár fényképet is kiszögeztem. Lance harsonát, Berryét, a világ legjobb pillangózójét. Hogy állandóan a szemem előtt legyenek. Nos, az edzőm, Doc Counsilman teremt is alkalmat a kínlódásra. A hét három napján három edzést tartunk, a többi négyen kettőtkettőt. A hajnali a legborzasztóbb. Fél hat. A vekker cseng, az ember morog. Olyan jó lenne még egy kicsit befordulni. Évek óta úszónadrágban alszom, hogy az öltözés perceit is megspóroljam. Elkésni nem lehet, mert Doc hat óra tízkor elmegy az uszodából. — Ha te nem dolgozol — mondja —, miért dolgoztam én? Este hétkor, az utolsó edzés után hazatámolyog az ember. Hat óra úszás után úgy érzem magam, mint valami luftballon. Ha egy tűt szúrnának belém, kipukkadnék, összerogynék. Akkor megfőzöm a vacsorámat s egy ideig eszem. Néha bejön valaki, leül mellém egy kicsit, aztán otthagy. Nem bírja nézni. Sokat eszem, az igaz. Fűteni kell a kazánt. Egy időben „Dagadt”-nak becéztek a többiek. Igazuk volt. Tizenkét éves koromban százhetven magas voltam és nyolcvan kiló. De most már nem vagyok dagadt. Mert megnőttem. Száznyolcvanhárom centire. A súlyom ... ma is nyolcvan kiló... legalábbis, ha rendesen dolgozom. (Mert különben ... nézze csak az edzésnaplómat ... (Együtt olvassuk.) December 7. Doc azt mondja, hízom. Lehet. Rá kell hajtani. 83 kiló vagyok. December 15. 50 fekvőtámasz egyfolytában. Egyéni rekord. Súly: 81. December 24. Időre úszás. Csak lábbal 400 m, csak kézzel 400 m, kézzel-lábbal 400 m. Karácsony este. Békesség a világnak. Február 8. Ma kellett volna 2:10-en belül úsznom 200-on. Persze hogy nem úsztam. Július 10. Evansvillebem. Teljes erőbedobással kellett úsznom. Doc megtiltotta, hogy a fejemet leejtsem. Nem ejtettem le, de az utolsó 25-ön majd belepusztultam. Idő: 2:15. Ez mellesleg világrekord. Július végén új táblát akasztottam a falra. Ezt: — Rómáig még harminc nap szenvedés. Most olimpiai bajnok vagyok. Nem volt könnyű. Tizenkét éves koromban kezdtem, de az első évek csak egy kis pancsolással teltek. 1958-ban kerültem Doc-hoz, s az első időben mindketten nagyon szomorúak voltunk. Képtelen voltam megcsinálni, amit mondott. Gyenge volt a karom és a lábam. Külön tornát dolgozott ki a számomra. Azokat a gyakorlatokat két évvel ezelőtt egyszer sem tudtam végigcsinálni. Ma negyvenszer is megy. Kijavította a lábtempómat és megtanított lélegezni. Az idén ötször javítottam világrekordot, gyorsan kerültem az élre és ez nagyszerű érzés volt. De ha már az ember ott van, attól fogva csak ez az egyetlen hely létezhet a számára. Napról napra új ötletekért gyötröm az agyamat, hogyan maradhatnék az élen. Amikor versenyzek, valóban öngyilkos módjára úszom. Persze az úszásban nem maradhat sokáig az élen az ember. Rekordot úszom és boldog vagyok, minden rendben van. Aztán egy másik fiú, aki mostanáig lehetetlennek tartotta az eredményt, látja, hogy nem is lehetetlen és megússza ő is. Akkor nekem újabb rekordot kell úsznom. Ez nem megy a végtelenségig. Előbb-utóbb akad valaki, aki éppen annyira vágyik a rekordra, az elsőségre, vagy tán még jobban, s akkor az megver. Külön szerencsém, hogy Rómában még nem akadt ilyen fiú az utamba. A nagyobb részén most már túl vagyok. Világrekord, olimpiai bajnokság, mit akarhatnék még. Érdemes volt. Az úszás szerzett egyetemi ösztöndíjat nekem, tanulhatok, diplomát szerezhetek, erre egyébként soha nem lett volna módom. Beutazhattam Amerikát, elmehettem Japánba, Hawaiba, Európába, egy sereg remek fickóval találkozhattam, megtanultam, hogyan kell veszíteni, hogyan lehet győzni ... mi kell még... (Leteszi az üveget, nevet.) És képzelje el... képzelje csak el, milyen kövér lennék ma, ha nincs ez az úszás.. Kin... Végtelen, szinte időintúli kimerültség Jamanaka arcán az 1500-as döntő után. A siker nem tűr alkut. Még a helyezésért is mindent oda kell adnia az embernek amit tud ...