Képes Sport, 1960. június-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-13 / 37. szám

Sok olyan sportoló küzdött Rómában az elmúlt hetekben, akinek az idei győzelem nem az első, hanem a második (sőt — a harmadik, negyedik, hatodik) aranyérmet jelentette. És­­ nem kevesebb, mint tizenöt­nek sikerült megvédenie mel­­bourne-i egyéni bajnokságát. Melbourne, atlétika. A 110 gát döntőjében a 21 éves ame­rikai Calhoun 13,5-ös olimpiai ■csúccsal győz honfitársa, Davis előtt, az elsőséget azonban csak a célfotó dönti el. És most, Ró­mában Calhoun megismétli győzelmét , újra a célfotó mu­tatja meg a közte és May közti különbséget. 400 gáton 1956-ban Glenn Davis 50,1-es olimpiai csúcsb­e­­állítással, biztosan győz. Rómá­ban megint új olimpiai rekord­dal 49,3-mal nyeri a döntőt. A diszkoszvetés Oerter biztos győzelmét hozza Melbourne-ben. Világklasszisokból álló mezőny gyűlik össze az olasz fővárosban is. És a döntőben megint csak a 105 kilós amerikainak vannak legjobban rendben az idegei. Sorozata: 57,64, 56,73, 56,53, 56,73, 59,18, 57,19.. . Az 1956-os aranyérem mellé oda kerül hát az 1960-as is ... Melbourne, úszás ... 400 gyor­son az alig 18 éves ausztrál Rose tör előre az ötödik hosszban, 350 méter után megnyitja a hajrát ■és remek idővel nyer a japán Jamanaka előtt. Négy évet ug­runk előre, de a kép nem sokat változik. A színhely persze Róma. S a sporttörténelem ez­úttal szinte kísérteties hasonla­tossággal ismétlődik. Első Rose, második megint Jamanaka, s a győztes ideje most is pontosan 3,1 másodperccel jobb a japáné­nál. Dörren a rajtpisztoly, a világ legjobb nyolc hátúszója küzd a melbourne-i uszodában. Az ausztrál Monckton a nagy esé­lyes, honfitársa, Theile azonban már az első hosszban az élen van, a második 50-en növeli elő­nyét és új olimpiai csúccsal nyeri a versenyt. Meglepetés, hogy az 1952-es olimpiai bajnok, az amerikai Oyakawa az utolsó helyen végez. — Róma: Theile úgy látszik visszaemlékszik Oyakawa sorsára. Mindent bele­ad, 50-nél az ő keze éri először a falat, s bár később csökken valamit az előnye, a végén me­gint erősíteni tud s ha csak két tizeddel is, de megvédi mel­bourne-i elsőségét. A 18 éves Vjacseszlav Ivanov, a Szovjetunió szkiffese nem tiszteli a nagy neveket. Bár az ausztrál McKenzie a táv három­negyed részéig vezet, Ivanov nagyszerűen erősít és majdnem két hosszal veri a végén elfá­radt ellenfelét... Következik Róma. Ivanov még mindig fia­tal, de már mint „öreg” olimpiai bajnok evez az Albano tó vizén. Ezúttal nem két, hanem három hosszal evez az elsőnek a célon. Súlyemelésben a légsúlyú Charles Vinci nagyobb különb­séggel győz Rómában, mint Melbourne-ben. A félnehézsúlyú szovjet Arkagyij Vorobjev szé­dületes új világcsúccsal érdemli ki az aranyérmet. Szabadfogású birkózásban a légsúlyú Mustafa Dagistanli áll Melbourne-ban a dobogó köze­pén. A világhírű török verseny­ző Rómában sem adja lejjebb, ismét övé az aranyérem. Éppen csak annyi a különbség, hogy most pehelysúlyban bizonyul a világ legjobbjának. Honfitársa, a váltósúlyú Mithat Bajrak pe­dig a kötöttfogásban védi meg bajnokságát. ... Óriási izgalom a mel­­bourne-i kard egyéni döntőjé­ben. Ha Kárpáti győz a francia Lefevre ellen, már olimpiai baj­nok. Rudi nem hagyja sokáig izgulni a magyar tábort, 5:2-re lerohanja a franciát. Utána ugyan kikap a lengyel Paw­­lowskitól, de már megvan az aranyérem, amelynek fényét ez az egy vereség igazán nem ho­­mályosítja el. ... Az izgalom semmivel sem kisebb Rómában. Kárpáti megint Pawlowskival vív, de most — milyen nagy különbség! — ettől a csör­étől függ az olimpiai bajnokság. És — sikerül az, ami a magyar Fuchs dr. 1908—1912-es bravúr­ja óta nem sikerült kardvívó­nak: kétszer egymás után, egyé­ni olimpiai bajnokság! A melbournei tornacsarnok a szovjet tornászok és tornásznők nevétől volt hangos. Csukarin és Larissza Latinyina 2—2 egyé­ni bajnoksága mellett Sahlin a lólengésben diadalmaskodott. Rómában Csukarin már nem versenyez, de a melbourne-i szovjet győztesek jó része — a sok új tehetséggel együtt — is­mét kitesz magáért. Latinyina, a 28 éves kijevi tanítónő az ösz­­szetett egyéni mellé ezúttal nem lóugrásban, hanem talajon szer­zi meg az aranyérmet (melléje két ezüst, egy bronz és egy csa­patbajnoki arany!), Borisz Sah­lin pedig a lólengés mellé még lóugrásban, korláton és össze­tettben kap aranyérmet, tehát, négy egyéni, verseny­számban Még ketten védik meg „diplo­májukat”, azaz aranyérmüket: gyűrűn a szovjet Albert Azar­­jan, nyújtón pedig a japán Ta­­kashi Ono. Meg kell végül említenünk a svéd Gert Fredrikssont, a „ka­jakkirályt”, aki az 1948—52—56- ban szerzett öt (!) egyéni arany­érme mellé most odateheti a férfi kajak kettesben kapott aranyát is. Tudjuk, kimagasló érdem az olimpián nemcsak az első, ha­nem a második, harmadik, ne­gyedik, ötödik, hatodik hely is. A legnagyobb dicsőség persze mégis a római győzteseké. És kétszeres azok dicsősége, akik négy hosszú év után újból ki­vívták maguknak a második aranyérmet. Szűcs László A szovjet Larissza Latinyina, a világ legjobb tornásznője Kárpáti Rudolf (jobbra) az olasz Chicca elleni csörtéjében Az amerikai Charles Vinci, a súlyemelés kétszeres olimpiai bajnoka Glenn Davis, az alacsonygá­tak 1956-os és 1960-as rang­­elsője (UPI felvételei)

Next