Képes Sport, 1960. június-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1960-09-06 / 36. szám
« ■'» ' 4 Leugrik az emelvényről, odamuzsikál a tapsoló, tomboló lelátó elé, mókás képet vág, megbiccenti kis szalmakalapját, aztán előre böki a szemöldökére és szvingléptekkel eltáncol zuhanyozni. Ki ez a lenge fekete csoda, aki ebben a szempillantásban felállhatna a Broadway bármelyik revüszínpadára, hiszen kedvesebb Audrey Hepimm-nél, mókásabb Masinánál, könnyedebb Monroenál és gyorsabb az egész világnál. Wilma Rudolph, 20 éves egyetemi hallgató Tennessee-ből, 178 magas és 60 kiló. Nincs öt perce, hogy 11 másodpercet futott 100 méteren. 11 másodperc. Egy lány lába nyomán. Újra ledőlt egy bűvös fal, újra született egy fantasztikus eredmény. A fantasztikumok olimpiájának talán ez a legfantasztikusabb eredménye. 11 másodperc. Hiszen éppen ennyit futott a férfiak előfutamában a szőke Siegfried, Manfred Germar, aki hat évvel ezelőtt még e szám Európa-bajnoka volt. Wilma 11 másodpercet futott. S ráadásul — bennragadt a rajtnál. Ott maradt a támlán, tétován nézelődött, a többiek egyszerrecsak elszaladtak. Wilma 5 méter fórt adott a világ leggyorssabb tíz női lábának. S aztán — ő is futni kezdett. Futni? Valahogyan szegényesnek és szürkének érezzük ezt a kifejezést. Mert Wilma lebegett, úgy lebegett, mintha bármely pillanatban képes lenne a pálya fölé emelkedni és gömbölyded, kedveskedő mozdulataival a salak felett haladni tovább. Simogatta csak az anyaföldet, cirógatta cipőjével, mintha sajnálná a piros salakot, azt a szép színes szalagot szögesével szaggatni. A többiek — a világ másik öt leggyorsabbja, egy-egy külön csoda, Miss Sebesség mind a maga kontinensén — szürkének, szegletesnek, jelentéktelennek tűntek mellette, öt méter előnyt adott nekik és öt méterrel verte őket. A roppant „férfi tudatos” amerikai atlétika legcsodálatosabb győzelmét egy lány aratta. Egy kamaszkedvű, kamaszképű néger lány. 11 másodperc. A fruska fricskája. A rómaiaknak melegük van. Második hete folynak a versenyek a hőségtől és szomjúságtól tikkadt Rómában. Azt lehetne mondani, hogy a rómaiak hozzáedződtek már a világversenyekhez. Az életforma most: televízió, újság, rádió. A sajtó nagy diadala: egyik napról a másikra szakértők születnek, a bárokban késhegyre menő viták folynak a TV-adás szünetében, világrekordokkal és olimpiai csúcsokkal dobálóznak azemberek. Hozzászoktak a későnfekvéshez és bele kellett törődniük sokhelyütt — bár nem mindenütt, ahogy így tervezték — a folyamatos munkaidőbe. Az olaszok különben reggel 8—12-ig és délután 4—8-ig dolgoznak. Ebédre mindenki hazatér családjához, átalussza a kora délutánt és felfrissülve tér vissza, áthaladva sokszor az egész városon. Most, a közlekedés felsőbb parancsa életmódjuk megváltoztatására kényszerítette őket. Kicsit álmosak a rómaiak. Nemcsak a délutánjaikat vesztették el, hanem sokszor éjjel egyig a képernyő előtt üldögélnek. Ezek a vízilabda, kosárlabda, meg ökölvívó-mérkőzések mindig olyan későn érnek véget! A rómaiak azonban kicsit csalódottak is. A külföldi turisták száma messze a várakozás alatt maradt. Többen is kérdezték tőlem, nincs-e ismerősöm, akinek kiadó szobára lenne szüksége? ötvenezer embernek tudtak volna szállást biztosítani magánházaknál és alig tízezren igényeltek. Az olimpia előtt az olasz lapokban a karikatúrákon azt láthattuk, hogy még a kéményekre is jut egy-egy lakó. Most? Sokkal inkább az a kép felel meg a valóságnak, amely cowboyruhába öltözött római polgárt ábrázol, amint éppen lasszóval fog lakót magának. És tovább villognak, sziporkáznak a reklámok fényei. Soha nem látott alkalom: a Motta édességboltban díszes kártyák közlik veled, hogy a cég az olimpiai falu egyedüli kincstári fagylaltszállítója. És reklám lett Partiból, Némethből is. Kölnivizek, hajógyárak fotóügynökségek és mosószereket készítő cégek „mutatják be” hirdetéseikben napról napra az előző versenyek győzteseit. És végül: Róma lelkes, Róma örül. Azur-hajnal jellemezte az olimpiát és hol itt, hol ott villannak fel azur-fények a további versenyeken is. A római polgár nemcsak a vendéglátó, a győztes öntudatával is emeli magasra a fejét. Baracs Dénes A wucuttk f# Mókásabb Masinánál... Wilma az olimpiai faluban a szovjet André-kedvesebb Audrey Hepburnnél... Wilma ragyogva raogat.ja reone fis Hyman herét az emelvényen