Képes Sport, 1961. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1961-08-01 / 31. szám
Alkalmi vétel em tény, egy olasz lap viccesán, de nagyon jellemző az azurkak labdarúgás „elüzletiesedésére". Két vetélytárs nagyegyesület szurkolója vitatkozik. — Nevetségessé teszünk az idén benneteket. Egyszerűen lemosunk a pályáról. Megvásároltunk egy angol csatárt. Annak olyan bomba lövése van, hogy vaspántokkal kellett megerősítenünk a kapufát, nehogy szilánkokká törjön. Megvásároltunk egy brazil centert. Az olyan technikás, hogy saját magát is képes leszerelni. Megvásároltunk egy néger kapust is. Hogy annak micsoda reflekszei vannak. Kérlek, múltkor esti edzésen rövidzárlat történt, kialudtak a reflektorok. És ez a fiú sötétben éppolyan jól védett. Igen, ezt a bajnokságot csak mi nyerhetjük. A másik szurkoló így válaszolt: - Szép. Csakhogy a bajnokságot mégis mi nyerjük. Mi ugyan csak három olaszt vásároltunk meg, az viszont mind a három játékvezető így — talán... Javában folyik a New York-i nemzetközi labdarúgótorna. Legutóbb például a Dukla-Espanol mérkőzésen támadt gusztusos kis csetepaté. A csehszlovákok már 3 :1-re vezettek és ez a spanyoloknak valahogyan nem tetszett Nemtetszésüknek néhány jobbhoroggal adtak kifejezést. Jöttek a rendőrök, közbeléptek. Jó tíz percig tartott a csetepaté. Így végül talán Amerikában is népszerűvé válik a futball. A stuttgarti nézők nem akartak hinni — előbb a szemüknek, aztán a fülüknek. Sose gondolták volna, hogy ilyen könnyedén is lehet futni, aztán még kevésbé gondolták volna, hogy ilyen könnyedén világcsúcsot is lehet futni. A rendezőség viszont a fejét vakarta Wilma Rudolph u.2-je után. Csak nehezen bökték ki: - Szóval... izé ... ezt az eredményt tulajdonképpen nem is lehet hitelesíteni. 100 női sík ma nem volt a programban ■ ■. Wilma csak a közönség kedvéért vállalta hogy ma is fut egyet. Ez nagyon szép volt, de szabályok ugyebár . . ■ — Ha nem, hát nem — mondta Wilma. — Szívességből futottam s ilyesmiért nem vár az ember viszonzást. Világcsúcs? Majd legközelebb. « . E kép láttán talán senki se mondja tár többé, hogy a vízisí nem édestestvére téli bátyjának. Ehhez igen- igen hasonló felvételeket készítettek már a Hahnenkamm, vagy a Grossgtockner műlesikló kapui között. Bruno Zaccardi, olasz bajnok hamisítatlan krisztiánját mutat be a Riviérán. Csak éppen — a „hó” cseppfolyós Wilma Rudolph kinyújtja a lábát, megpihen a 11.2 után. Viágcsúcs? Nem világcsúcs? Neki teljesen mindegy. Legfeljebb — fut másikat Három kép az „ezerarcú sport" című sorozatból. Az első — szinte mosolyog és dalol. Csehszlovák lányok művészi tornája egy napsütötte hegyoldalon (1). Aztán pedig tessék megnézni Ralph Boston feszült arcát, amint a rohamot méregeti (2). Végül — Carlo Llevore. Körülbelül így néz az ember, amikor 26 méter felé közeledik a gerely (3)