Képes Sport, 1961. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1961-08-01 / 31. szám

•0. « B E kép láttán talán senki se mondja tuár többé, hogy a vízisí nem édes- testvére téli bátyjának. Ehhez Igen- Igen hasonló felvételeket készítettek már a Hahnenkamm, vagy a Gross- gtockner műleslkló kapui között. Bruno Zaccardl, olasz bajnok hami­sítatlan krlsztiánlát mutat be a Ri­viérán. Csak éppen — a „hó” csepp­folyós Alkalmi vétel lsem tény, egy olasz lap vicce pán, de nagyon jellemző az azurkak labdarúgás „elüzletiesedésére". Két vetélytárs nagyegyesület szur­kolója vitatkozik. — Nevetségessé teszünk az idén benneteket. Egyszerűen lemosunk a pályáról. Megvásároltunk egy angol csatárt. Annak olyan bomba lövésé van, bogy vaspántokkal kellett meg­erősítenünk a kapufát, nehogy szi­lánkokká törjön. Megvásároltunk egy brazil centert. Az olyan techni­kás, hogy saját magát is képes le­szerelni. Megvásároltunk egy néger kapust Is. Hogy annak micsoda ref- leksze 1 vannak. Kérlek, múltkor esti edzésen rövidzárlat történt, kialud­tak a reflektorok. Es ez a fiú sötét­ben - éppolyan jól védett. Igen, ezs a bajnokságot csak ml nyerhetjük, A másik szurkoló így válaszolt:- Szép. Csakhogy a bajnokságot mégis mi nyerjük. Ml ugyan csak három olaszt vásároltunk meg, az vi­szont mind a három - játékvezető így — talán... Javában folyik a New York-i nem­zetközi labdarúgótorna. Legutóbb például a Dukla-Espa- nol mérkőzésen támadt gusztusos kis csetepaté. A csehszlovákok már 3 :l-re vezettek és ez a spanyolok­nak - valahogyan nem tetszett Nemtetszésüknek néhány jobbhorog­gal adtak kifejezést, Jöttek a rend­örök, közbeléptek, Jó tíz percig tar­tott a csetepaté. Így végül — talán Amerikában Is népszerűvé válik a futball. Három kép az „ezerarcú sport" című sorozatból. Az első — szinte mosolyog és dalol. Csehszlovák lá­nyok művészi tornája egy napsütötte hegyoldalon (1). Aztán pedig tessék megnézni Ralph Boston feszült ar­cát, amint a rbhamot méregeti (2). Végül — Carlo Llevore. Körülbelül így néz az ember, amikor 26 méter felé közeledik a gerely (3) A stuttgarti nézők nem akartak hinni — előbb a szemüknek, aztán a fülüknek. Sose gondolták volna, hogy Ilyen könnyedén is lehet futni, aztán még kevésbé gondol­ták volna, hogy Ilyen könnyedén világcsúcsot ja lehet futni. A rendezőség viszont a fejét va­karta Wilma Rudolph ll.2-Je után. Csak nehezen bökték ki:- Szóval... izé ... ezt az ered­ményt tulajdonképpen nem ts lehet hitelesíteni. 100 női sík ma nem volt a programban ■ ■. Wilma csak a közönség kedvéért vállalta hogy ma is fut egyet. Ez nagyon szép volt, de szabályok ugyebár . . ■ — Ha nem, hát nem — mondta Wilma. — Szívességből futottam s ilyesmiért nem vár az ember viszon­zást. Világcsúcs? Majd legközelebb. Wilma Budolph kinyújtja a lábát, megpihen a 11.2 után. VUágcsúcs? Nem világcsúcs? Neki teljesen mindegy. Legfeljebb — fut másikat

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék