Képes Sport, 1962. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1962-06-19 / 25. szám
Harminckét csapat négyszáznyolcvan mérkőzéséből az utolsó tizenhatot az elmúlt vasárnap játszották le, s ezzel az NB II-ben is befejeződött az 1961/62. évi labdarúgó bajnokság. Már régebben ismertté vált, hogy a két csoportban melyik csapatok szerezték meg a bajnoki címet, az azonban csak az utolsó fordulóban dőlt el, kiknek kellett búcsút mondaniuk az NB II- től. A Nyugti csoportban a Szombathelyi Haladás, a Keleti csoportban a Debreceni VSC nyerte a bajnokságot hat, illetve három pont előnnyel. A kiesés kérdése csak az utolsó fordulóban dőlt el: a Sopron, a Traktorgyár és a Pénzügyőrök, illetve a Cegléd, a Kistext és a Szegedi Építők a következő idényben az NB IIIban szerepel majd. Érdemes visszapillantani az NB II mérkőzéseire, felidézni a mérkőzések színvonalát, a csapatok játékát, a játékosok egyéni teljesítményét, általános technikai és taktikai képzettségét, a játékvezetők működését. Ha összefoglalva akarunk választ adni arra a kérdésre: milyen is hát az NB II, röviden azt mondhatjuk: labdarúgásunk második vonala szinte his tükörképe az NB I-nek, az élvonalnak, a válogatottaknak, egész egyetemes futballsportunknak. Azt értjük ez alatt, hogy az NB II-ben általában ugyanúgy megtalálhatók azok az erények és hibák, mint az NB I-ben. Néhány példáit talán. Csapataink zöme igen jól elsajátította a biztonságos, megerősített védekezés fortélyait, de elfeledkezett arról, hogy állandó védekezéssel gólt nem lehet lőni, így aztán a támadójáték — általában — messze elmarad a csapatok védőmunkájától Akár az NB I-ben ... A játékosok erőnléte, állóképessége — megint csak azt mondhatjuk: nagy általánosságban — nagyszerűnek bizonyult jónéhány csapatunk akad, amelynek játékosai akár két mérkőzést is végigjátszottak volna egymásután, olyan remek erőben voltak. (Ezt láttuk az NB I-ben is.) Az edzők által megválasztott taktikát is sok esetben jól végrehajtották a csapatok. Persze, nem mindig, hiszen egy adott mérkőzésen esetleg csak az egyik csapatnak sikerült az előírt taktikát végrehajtani, a másiknak nem. (Lásd itt is az NB I-et.) Technikailag bizony bőven akad fogyatékosság. Szerintünk ugyanis nem elég az, hogy egy (illetve tíz) játékos végigfusson 90 percet és szabályosan kihasználja a testi erejét az összecsapásoknál. Mindez hiába, ha nem tud ballal levenni egy félmagas, erős labdát, ha nem tud 30 méterre saját emberéhez passzolni, ha fogalma sincs a mellstopról, ha behúnyt szemmel, fejtetővel fejel, ha nem képes 18—20 méterről egészséges lövést küldeni a kapura. Szurkoló sporttársak, ugye láttunk ilyesmit az NB I-mérkőzéseken is? Egynémely dologban azért az NB II. lépett néhányat előre. A fiatalítás például jóval nagyobb mérvű, mint az NB I- ben, a csapatok 18-as kereteiben sokkal több az ifjú labdarúgó, mint az első osztályban, bátrabban nyúlnak itt az edzőik a fiatalokhoz. A kétségtelenül meglevő technikai hiányosságok ellenére az elmúlt bajnokság lényegesen színvonalasabbnak mondható mint az 1960/61-es. A nagyiramú mérkőzéseket sokkal, többen nézték végig, mint 60/61- ben. A vidékiek közül nemcsak az úgynevezett „NB II-es nagycsapatok” — Diósgyőr, Debrecen, Szombathely — mérkőzésein növekedett a nézőszám, hanem a „kicsiknél” is, mint például Nyíregyházán, Zalaegerszegen, Cegléden, Sopronban. A pestiek közül pedig elsősorban a BVSC, aztán a Láng, az Egyetértés, a Pénzügyőrök és az EVTK mérkőzései voltak a leglátogatottabbak. Néhány fővárosi egyesület, — az Előre, a Láng, BVSC — nagyon helyesen — délelőtt rendezte meg mérkőzéseit olyankor amikor a Népstadionban NB I-es mécsesek voltak. Előrelépést jelent, hogy ma már minden NB II-csapatunk legalább heti 3—4 edzést tart, de inkább ötöt. Persze, jó lenne, ha ezeken az edzéseken nemcsak az erőnlét, hanem a technika fejlesztése is megfelelő időt kapna. Ezt annál inkább elvárhatjuk, mert az NB II-ben kiváló képességű edzők vannak, fiatalok és idősebbek, régi, neves válogatott játékosok. Hogy néhányat említsünk a sok közül: Bányai, Bodola, Bukovi, Fazekas, Fenyvesi, Gőcze, Kalmár, Keszei, Kispéter, Lázár, Magyar, Makrosvári, Moór, Pyber, Szalay, Szabó 111., Tóth György, Tölgyesi, Turay II. Ha ezek az edzők 10—20—30 évvel fiatalabbak lennének, hajh, ragyogó válogatott csapatot állíthatnánk össze belőlük. A fegyelemről szólva, el kell mondanunk: lényeges a javulás a 60/61-es bajnoki évhez képest, hiszen 214 heti eltiltással szemben csak 131 hetet kaptak összesen a kiállított játékosok. Százalékosan tehát jobb a helyzet, de a 131-es szám nekünk — etekintetben — mégis soknak tűnik egy kicsit. Előfordult még, hogy nemcsak a játékosok, hanem edzők, szakosztályvezetők is vétettek a fegyelem ellen. Néhány egyesület viszont jó példával járt elől sportszerűségben. A Mosonmagyaróvári TE-ből és a Debreceni VSC-ből egyetlen játékost sem állítottak ki egész évben (a másik véglet az EVTK, 8 kiállított játékossal). Általában azokban az egyesületekben, ahol megállapodott, erős a szakvezetés (hosszabb ideje együttlevő, összeszokott vezetők), ott megfelelő a sportszellem, a játékosok magatartása is. Jól példa erre a pestiek közül az Egyetértés és a BVSC. Több ilyen csapatunk is van természetesen — mondja Vörösvári Ágoston, az MLSZ 2. sz. fegyelmi bizottságának (azaz az NB II-nek) vezetője. — A BVSC-t azért is említem külön, mert a Szállítók elleni nagyfontosságú mérkőzésükön például a játékosok, vezetők egyaránt megőrizték higgadtságukat és valóban sportszerűen viselkedtek. A játékvezetésről szólva megállapíthatjuk: bár a színvonal emelkedett (ugyanazok a bírók működtek, akik az NB I-ben is, azaz az országos keret tagjai), két-három esetben nem kellő felkészültségű játékvezetőket „fogtak ki” a csapatok. Az NB II. csapatai egyébként folytatták utánpótlás-kereső munkájukat. Aminek eredményeképpen Bene, Kozmis, Kökény, Janák, Fodor, Jenei, Balogh (Honvéd), Pál I., Barna, Dunai II. és még néhány tehetséges, zömében fiatal játékos ma már NB I-csapatainkat erősítik. Szűcs László Debreceni támadás vécén OUh (I) fejese kapu fülé jut. Bp. Spartacus —Debreceni VSC 2:1 Parázs kecskeméti támadás: Póta, a Kistext kapusa csak üggyel-bajjal tud tisztázni. Kecskeméti Dózsa— Kistext 5:1 (Kölcsényi Zoltán felvételei) a HSH.fM