Képes Sport, 1962. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1962-06-19 / 25. szám

Harminckét csapat négy­­száznyolcvan mérkőzéséből az utolsó tizenhatot az elmúlt vasárnap játszották le, s ez­zel az NB II-ben is befeje­ződött az 1961/62. évi labda­rúgó bajnokság. Már régebben ismertté vált, hogy a két cso­portban melyik csapatok sze­rezték meg a bajnoki címet, az azonban csak az utolsó fordu­lóban dőlt el, kiknek kellett búcsút mondaniuk az NB II- től. A Nyu­gti csoportban a Szom­bathelyi Haladás, a Keleti cso­portban a Debreceni VSC nyerte a bajnokságot hat, illetve három pont előnnyel. A kiesés kérdése csak az utolsó fordulóban dőlt el: a Sopron, a Traktorgyár és a Pénzügyőrök, illetve a Cegléd, a Kistext és a Szegedi Építők a következő idényben az NB III­­ban szerepel majd. Érdemes visszapillantani az NB II mérkőzéseire, felidézni a mérkőzések színvonalát, a csapatok játékát, a játékosok egyéni teljesítményét, általá­nos technikai és taktikai kép­zettségét, a játékvezetők mű­ködését. Ha összefoglalva­ akarunk választ adni arra a kérdésre: milyen is hát az NB II, röviden azt mondhatjuk: labdarúgásunk második vo­nala szinte his tükörképe az NB I-nek, az élvonalnak, a válogatottaknak, egész egye­temes futballsportunknak. Azt értjük ez alatt, hogy az NB II-ben általában ugyanúgy megtalálhatók azok az erények és hibák, mint az NB I-ben. Néhány példáit talán. Csapataink zöme igen jól elsajátította a biztonságos, megerősített védekezés forté­lyait, de elfeledkezett arról, hogy állandó védekezéssel gólt nem lehet lőni, így aztán a támadójáték — általában —­ messze elmarad a csapatok vé­dőmunkájától Akár az NB I-ben ... A játékosok erőnléte, álló­képessége — megint csak azt mondhatjuk: nagy általános­ságban — nagyszerűnek bizo­nyult jónéhány csapatunk akad, amelynek játékosai akár két mérkőzést is végigjátszot­tak volna egymásután, olyan remek erőben voltak. (Ezt lát­tuk az NB I-ben is.) Az edzők által megválasztott taktikát is sok esetben jól vég­rehajtották a csapatok. Per­sze, nem mindig, hiszen egy adott mérkőzésen esetleg csak az egyik csapatnak sikerült az előírt taktikát végrehajtani, a másiknak nem. (Lásd itt is az NB I-et.) Technikailag bizony bőven akad fogyatékos­ság. Szerintünk ugyanis nem elég az, hogy egy (illetve tíz) játékos végigfusson 90 percet és szabályosan kihasználja a testi erejét az összecsapások­nál. Mindez hiába, ha nem tud ballal levenni egy félma­gas, erős labdát, ha nem tud 30 méterre saját emberéhez passzolni, ha fogalma sincs a mellstopról, ha behúnyt szem­mel, fejtetővel fejel, ha nem képes 18—20 méterről egészsé­ges lövést küldeni a kapura. Szurkoló sporttársak, ugye lát­tunk ilyesmit az NB I-mérkő­­zéseken is? Egynémely dologban azért az NB II. lépett néhányat előre. A fiatalítás például jóval na­gyobb mérvű, mint az NB I- ben, a csapatok 18-as keretei­ben sokkal több az ifjú lab­darúgó, mint az első osztály­ban, bátrabban nyúlnak itt az edzőik a fiatalokhoz. A kétségte­lenül meglevő technikai hiá­nyosságok ellenére az elmúlt bajnokság lényegesen színvonalasabbnak mondható mint az 1960/61-es. A nagyira­mú mérkőzéseket sokkal, töb­­ben nézték végig, mint 60/61- ben. A vidékiek közül nem­csak­­ az úgynevezett „NB II-es nagycsapatok” — Diós­győr, Debrecen, Szombathely — mérkőzésein növekedett a nézőszám, hanem a „kicsik­nél” is, mint például Nyíregy­házán, Zalaegerszegen, Ceglé­den, Sopronban. A pestiek kö­zül pedig elsősorban a BVSC, aztán a Láng, az Egyetértés, a Pénzügyőrök és az EVTK mérk­őzései volta­k a legláto­gatottabbak. Néhány fővárosi egyesület, — az Előre, a Láng, BVSC — nagyon helyesen — délelőtt rendezte meg mérkő­zéseit olyankor amikor a Népstadionban NB I-es mécs­esek voltak. Előrelépést jelent, hogy ma már minden NB II-csapatunk legalább heti 3—4 edzést tart, de inkább ötöt. Persze, jó len­ne, ha ezeken az edzéseken nemcsak az erőnlét, hanem a technika fejlesztése is megfe­lelő időt kapna. Ezt annál in­kább elvárhatjuk, mert az NB II-ben kiváló képességű edzők vannak, fiatalok és idősebbek, régi, neves válogatott játéko­sok. Hogy néhányat említsünk a sok közül: Bányai, Bodola, Bukovi, Fazekas, Fenyvesi, Gőcze, Kalmár, Keszei, Kispé­­ter, Lázár, Magyar, Makrosvá­­ri, Moór, Pyber, Szalay, Sza­bó 111., Tóth György, Tölgye­si, Turay II. Ha ezek az edzők 10—20—30 évvel fiatalabbak lennének, hajh, ragyogó válo­gatott csapatot állíthatnánk össze belőlük. A fegyelemről szólva, el kell mondanunk: lé­nyeges a javulás a 60/61-es bajnoki évhez képest, hiszen 214 heti eltiltással szemben csak 131 hetet kaptak össze­sen a kiállított játékosok. Szá­zalékosan tehát jobb a helyzet, de a 131-es szám nekünk — etekintetben — mégis soknak tűnik egy kicsit. Előfordult még, hogy nemcsak a játéko­sok, hanem edzők, szakosztály­­vezetők is vétettek a fegyelem ellen. Néhány egyesület vi­szont jó példával járt elől sportszerűségben. A Mosonma­gyaróvári TE-ből és a Debre­ceni VSC-ből egyetlen játékost sem állítottak ki egész évben (a másik véglet az EVTK, 8 kiállított játékossal). Általában azokban az egyesületekben, ahol megállapodott, erős a szakvezetés (hosszabb ideje együttlevő, összeszokott veze­tők), ott megfelelő a sportszel­lem, a játékosok magatartása is. Jól példa erre a pestiek kö­zül az Egyetértés és a BVSC. Több ilyen csapatunk is van természetesen — mondja Vö­rösvári Ágoston, az MLSZ 2. sz. fegyelmi bizottságának (az­az az NB II-nek) vezetője. — A BVSC-t azért is említem külön, mert a Szállítók elleni nagyfontosságú mérkőzésükön például a játékosok, vezetők egyaránt megőrizték higgadt­ságukat és valóban sportsze­rűen viselkedtek. A játékvezetésről szólva megállapíthatjuk: bár a színvonal emelkedett (ugyan­azok a bírók működtek, akik az NB I-ben is, azaz az orszá­gos keret tagjai), két-három esetben nem kellő felkészült­ségű játékvezetőket „fogtak ki” a csapatok. Az NB II. csapatai egyéb­ként folytatták utánpótlás-ke­reső munkájukat. Aminek eredményeképpen Bene, Koz­­mis, Kökény, Janák, Fodor, Jenei, Balogh (Honvéd), Pál I., Barna, Dunai II. és még né­­há­ny tehetséges, zömében fiatal játékos ma már NB I-csapa­tainkat erősítik. Szűcs László Debreceni támadás vécén OUh (I) fejese kapu fülé jut. Bp. Spartacus —Debreceni VSC 2:1 Parázs kecskeméti támadás: Póta, a Kistext kapusa csak üggyel-bajjal tud tisztázni. Kecskeméti Dózsa— Kistext 5:1 (Kölcsényi Zoltán felvételei) a HSH.­fM

Next