Képes Sport, 1966. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-18 / 29. szám
EURÓPA LEGGYORSABB FIAI 100 200 400 4X100 1934, Torino Berger 10.6 (10.3) Berger 21.5 (20.6) Metzner 47.9 (46.2) Németország 41.0 (40.0) 1938, Párizs Osendarp 10.5 (10.2) Osendarp 21.2 Brown 47.4 (46.0) Németország 40.9 (39.8) 1946, Osló Archer 10.1 Karakulov 21.6 Holst 47.9 Svédország 41.5 1050, Brüsszel Bailey 10.7 Shenton 21.5 Pugh 47.3 (45.6) Szovjetunió 41.5 1954, Bern Fütterer 10.5 Fütterer 20.9 Ignatyev 46.6 Magyarország 40.6 1958, Stockholm Harry 10.3 (10.1) Germar 21.0 Wrighton 46.3 (45.2) NSZK 40.2 (396) 1982, Belgrad Piquemal 10.4 (10.0) Jansson 20.7 (20.9) Brightwell 45.9 (44.9) NSZK 39.5 (39.1) (Zárójelben az egyes EB-k idején érvényben levő világcsúcsok.) a filmet Milánóban, kisült, hogy Berger győzött. Martinnig Osendarp a vert mezőnyben végzett. A recsegő mozgású, fura holland legénynek senki sem jósolt nagy jövőt a salakon. Két évre rá, a berlini olimpián már ő volt Európa legjobbja, a párizsi EB-n meg fölényesen nyerte a maga két aranyát. 1938-ban a lányok is megjelentek a világot (de legalábbis Európát) jelentő salakon. Los Angeles bajnoka, Miss Stella Walsh ismét átruccant Amerikából, hogy magára húzza a „Polska”-feliratú melegítőt és néhány napra megint Stanislava Walasiewicz-cá váljék. Stanislava Stella nyert két aranyat, aztán újra átkelt az óceánon és 48 éves fejjel még elindulgatott az ötpróba bajnoki számaiban. A tartósság iskolapéldája persze a salak másik „nagyasszonya”, Fanny Blankers-Koen. A repülő hollandi hölgy 1946-ban 80 gáton és a váltóban, a londoni olimpián 80 gáton, 100-on, 200-on és újra a váltóban nyert aranyat, az 1950-es EB-n pedig megismételte ugyanezt, azzal a különbséggel, hogy a váltóban már csak ezüstre futotta. Igaz, felkészülése nem volt egészen zavartalan. Harmadik gyermekének éppen akkor jöttek a fogai. A 46-os EB eseménye a szovjet atléták megjelenése — pontosabban: berobbanása — volt. Oslo aranylányát úgy hívták: Jevgenyija Szecsenova, a férfiak 200-as mezőnyében pedig egy nagyon kemény és igen kopasz harcos — Nyikolaj Karakulov — mutatta meg trikója hátát az európai elitnek. John Wrighton, Robbie Brightwell ... bársonylágy mozgású, vörhenyeshajú „oxfordi diák”típusok. S hogy a pedagógiai egyensúly helyreálljon, csak egy keményképű csuvas tanítóbácsi tudott tartósan közéjük férkőzni. Ardalion Ignatyev. John Wrightont egyszer megkérdezték, mi az oka, hogy a kanyarban olyan sajátságos, mindenkitől eltérő ritmusban fut? — Nagyon egyszerű — mondta. — A bal lábam kilenc centivel rövidebb. A sánta fiú Stockholmban 46.3-mal nyerte a 400 m Európa-bajnokságát. A 100 és 200 egy ideig a nyugatnémetek távja — Fütterer, Cermar, Lauer, Hary —, aztán a franciáké — Piquemal, Delecour, legújabban Bambuck ... Hogy miért éppen a nyugatnémeteké és miért éppen a franciáké? A válasz kalandos és ezért érdekes: — Az urbanizálódás hozza magával. A városokban egyre kevesebb a szabad terület. A gyermek — szűk területre korlátozódva — kénytelen természetes mozgásigényét igen gyors mozgással kielégíteni. Voltak azután, akik szólóban ugyan sosem érték el a világklasszis napsütötte és levegős szintjét, de ha egy botot foghattak a kezükbe, egyszeriben verhetetlenné váltak. A váltóbot varázspálcának bizonyult az ő esetükben, szárnyakat növesztett. Ki volt Cullmann? Ki jegyezte meg Mahlendorf nevét? A csúcslisták nem említik őket, csak annyit jegyeznek meg, hogy — Háry és Lauer oldalán — mégiscsak olimpiai aranyat nyertek Rómában. És, ha az ember mégsem akar az NSZK-ba menni Példáért, ugyan ki feledhetné a nagyszerű magyar „villámikrek” (Barta, Tima, Zarándi, Varasdi, Kiss és főként Csányi, Goldoványi) különleges tetteit? Peterdi Pál 1946: Szecsenova Korszakok, áramlatok. A 400 tulajdonképpen angol szám. Godfrey Brown, Derek Pugh, A legyőzhetetlen: Fanny Blankers-Koen Egy fejezet a magyar atlétika legszebb lapjairól. A villámikrek tündöklése. Zarándi, Varasdi, Csányi, Goldoványi számtalan dobogós egyikén Ardalion Ignatyev