Képes Sport, 1966. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1966-07-25 / 30. szám

A SZÖVETSÉGI KAPITÁLY A VÍVÓ VB ML A magyar vívóválogatott hazaérkezett a moszkvai világbajnokságról. Egy arany-, három ezüst- és két bronzéremmel. A nem­hivatalos pontversenyben második helyen végzett csapatunk a rendező Szovjetunió mögött. A szakvezetők azonban mégsem elégedettek. Miért? Sákovics József, a vívók szövetségi kapi­tánya a következőket mondotta: — A férfi tőr csapatnak csupán a he­lyezésével lehetünk elégedettek. De, hogy a második helyre jutottunk, ahhoz is egy „öreg" versenyző, Gyuricza segített hozzá bennünket. A fiatalok még nem értek be ebben a fegyvernemben. Egyénileg Kamuti Jenő derekasan helytállt. Szabónak azon­ban — az egész évi eredményei alapján — jobban kellett volna szerepelnie. Azt hi­szem, az ő esetében a felkészüléssel volt baj, nagyon jó formában készült a VB-re, de az utolsó három héten már csak „isko­lázott", és jóformán sohasem asszózott. Ez látszott meg a teljesítményén... — Női tőrben is jók a helyezéseink. Az ezüsttel és a bronzzal elutazásunk előtt mindenki elégedett lehetett volna. Utólag viszont talán több is, mint szépséghibája a szereplésünknek, hogy a nagy tudású ver­senyzőink — Rejtő, Dömölki — a tavalyi évhez hasonlóan, nem tudták megismételni az olimpián nyújtott jó teljesítményüket. Valahogy eltűnt a tudásuk — a küzdelem­ben... A világbajnoktól elszenvedett 9:3-as vereség nagyon lesújtó. Ha a mieink valóban tudásukhoz méltóan szerepeltek volna, jóval szorosabb ez a végeredmény is. Az egyetlen reménysugár: Bóbis. Bebi­zonyosodott, minden körülmények között lehet rá számítani... — Kard. Itt is csak az eredmény, ami hízelgő ránk nézve. De most sem vívott jól, egységesen a csapat. Az első két asszója során Pézsa és Horváth gyengélkedett, ké­sőbb viszont Kovács Attila. Bakonyi ez­úttal a megbízhatóság mintaképe volt. — Egyéniben. Pawtowskit nem kell kü­lön bemutatni. Végtelenül szimpatikus ver­senyző, és remek vívótudása mellett — „ember" zsűri esetén — ez a tulajdonsága minden egyes esetben pozitívumként kerül a latba. A mieink most már nem kapdos­­ták I* sisakjukat, de még mindig messze vannak attól, hogy megszerezzék a zsűri szimpátiáját. Arról nem is beszélve, hogy vigaszágról kerültek a döntőbe, s így egy­mást ütötték el a döntőbe jutástól. — Párbajtőr. Személy szerint örülök, hogy Nemere lehetőséget kapott a verseny­zésre. Ragyogóan kezdett, a 32-be például rangelsőként került. Aztán — a távolról sem ideális felkészülés után — idegileg nem bírta tovább. Kulcsár játszva jutott el a legjobb 16-ig, azután pedig túlságosan is szépen akart vívni, de ez már nem sike­rült. Gábor még sohasem kezdett ilyen jól, mint most. De volt benne valami görcsös akarás, amely a továbbiakban visszavetet­te. Talán ezért következett be a sérülése is. Schmitt nem használta ki testi adottságait, a VB légköre nyomasztóan hatott rá. Egyesegyedül B. Nagy nem okozott csaló­dást. Sőt... — A párbajtőr csapattal már az osztrá­kok ellen kezdődtek a bajok. Túl magabiz­tosan álltak a pástra. A svédek ellen pedig Schmitt egyetlen győzelmet sem csinált. Van ilyen... Egy jó csapat még ezt is el­bírja. De ez a csapat nem volt jó. Nem a tudásukkal, a küzdenitudásukkal volt baj. Hiányzott belőlük az a plusz, amely min­den más csapatban megvolt. És az ő sze­replésük aztán az egész magyar váloga­tott teljesítményére rányomta a bélyegét. Ha itt jól szerepelünk, nagyobb értéke lett volna a többi éremnek, helyezésnek is... — Persze, mindannyiukban megvan a képesség, és ha jobb lelki tulajdonságok­kal párosul a jövőben, ennél is jobban sze­repelhetünk majd. Bóbis Ildikó: Siető­ellő igazán nagy versenyén a megilletődés leghalványabb jeleit sem lehe­tett felfedezni rajta Pawlowski a kemény támlás székek ellené­re már páholyban érzi magát. Ismét meg­előzte a magyar kardcsapat tagjait is ez már a döntő után történt. Balról­­ Kovács Attila, Bakonyi és Pézsa. Ss ha még jól is vívtak volnál... Hemző Károly felv.

Next