Képes Sport, 1976. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1976-08-03 / 31. szám
kanadai kolléga befejezte a „munkáját”, végül csak ránk került a sor. Mielőtt megszólalhattunk Volna, Ewald elnézést kért, amiért megvárakoztatott bennünket, majd nevetve mondotta: „A nyugati újságírók mindegyike valami csodát keres és arról faggat. Sehogyan sem akarják megérteni, hogy mi a szocialista országok segítsége nélkül sohasem értük volna el ezeket az eredményeket. Számukra — természetszerűen — a szocialista internacionalizmus megérthetetlen valami.” Ewald táskájából előkerülnek kérdéseink és elkezdődhet a beszélgetés. KÉPES SPORT: — Az NDK sportolói az utolsó három olimpián mindig jobb eredményeket értek el, mint az előzőkön. Kifejtené azokat az elveket, amelyekre az NDK sportja felépül? MANFRED EWALD: — Mint minden más szocialista országban, nálunk is mind a párt vezető szervei, mind az állami vezető szervek fontosnak tartják a sportot és jelentős támogatást biztosítanak számára. Az NDK minden harmadik polgára tagja a mi sportszervezetünknek, a DTSB-nek, és minden hetedik polgára sportol valamilyen más sportszervezetben. — A baráti szocialista országok segítsége nélkül mi nem tudtuk volna mai eredményeinket elérni. Amikor az NDK el volt zárva a nemzetközi sportélettől, akkor a szocialista országok szolidaritása segített ebből az elzártságból kitörni. Mi 1949-ben a budapesti VIT versenyein vehettünk részt először nemzetközi sporteseményen. Támogatást kaptunk ahhoz is a baráti országoktól, hogy miképpen építsük fel a háború után a demokratikus sportmozgalmat. Valamennyi baráti ország támogatott bennünket szakemberekkel. Tulajdonképpen most itt, Montrealban annak a közös munkának a gyümölcsét szedtük le. Ezt a munkát csak a szocialista internacionalizmus segítségével tudtuk elvégezni. Ahhoz, hogy továbbra is eredményesen szerepelhessünk a nemzetközi sporteseményeken, a jövőben szintén csak a baráti országok támogató együttműködésére és segítségére kell támaszkodnunk._ Külön szerencse számunkra, hogy a párt- és az állami vezetők közül korábban sokan sportoltak a különböző munkás sportszervezetekben. Ezeket a hagyományokat kell ápolnunk és továbbfejlesztenünk. Ezek az összetevői annak, hogy nálunk a sport társadalmi feladattá lett és ezek a mi legnagyobb erőforrásaink. KÉPES SPORT: — Ha az NDK sportolói valamelyik sportágban a világ élvonalába kerülnek, akkor képesek tartósan megőrizni a helyüket. Mondana néhány szót az NDK versenysportjának vezetési elveiről? M. EWALD: — Sajnos, nálunk is sokszor nagy a hullámzás. Vannak sportágak, mint például az atlétika, az úszás, az evezés, a torna, ahol sikerült hosszabb ideig az élvonalban maradnunk. Más sportágakban, mint például a kerékpár, a birkózás, a vívás, ezt nem sikerül elérni. Úszásban már azt is tudjuk, mit nem szabad csinálni, hogy elkerülhessük a hullámvölgyeket. Ugyanez kerékpárban még megfejthetetlen a számunkra. Rómában, amikor ezüstérmet nyertek kerékpárosaink, azt hittük, hogy egy tartósan eredményes korszak következik. Ehelyett bukdácsolunk azóta is. Vizsgáljuk, de még nem tudunk magyarázatot adni magunk sem, hogy miért érünk el jobb eredményeket a pálya-kerékpáros versenyeken, mint az országútiakon, pedig a feltételek teljesen egyformák. Ami az elveket illeti, az első szabály a rendszeres munka, a gyerekektől felfelé egészen a válogatottig. És még valami! A fejeket is edzeni kell, mert ma már csak gondolkodni tudó versenyzők állják meg a helyüket a nagy nemzetközi versenyeken. És csak a gondolkodni tudó versenyzők képesek akarni. Ha maga a versenyző nem akar, akkor nem lehet eredményesen felkészíteni. A vezetés dolga, hogy a tehetségek ne vesszenek el és valóban képességeikhez méltóan sportoljanak. Mi szilárdan kézben tartjuk a legjobb sportolók felkészülését a világversenyekre. Az elvek tisztázottak, a gyakorlatban pedig végre kell hajtani azokat. KÉPES SPORT: — A sportágak többségében szinte minden világversenyen a korábbi bajnokok mellett feltűnik néhány új tehetség is. Milyen módon választják ki a tehetségeket és hogyan készítik fel őket a nagy versenyekre? M. EWALD: — A forrás — a gyermeksport. A tehetséges gyerekekkel külön foglalkozunk. Vannak városi edzőközpontjaink, ahol hetente legalább háromszor két órát foglalkozunk a gyerekkel. Ha a szülők egyetértenek elképzeléseinkkel, akkor a gyerekek egy magasabb szintű felkészítési rendszerbe kerülnek. Egy részük — akik a városban élnek — otthon lakik, a vidéki gyerekek pedig internátusban. Amikor sportbeli fejlődésük eléri azt a szintet, hogy előreléphetnek, akkor kerülnek az egyesületekbe és onnan, ha eredményeik azt lehetővé teszik, a válogatott keretbe. A felkészítési munka összehangolt, egymásra épülő és központilag vezetett. A válogatottak nem voltak két hétnél hoszszabb ideig egyetlen sportágban sem edzőtáborban. Ezeket a táborokat természetesen többször megszervezzük. Nagyon fontos a család a sport szempontjából is, mert többségében még gyerekekről van szó, akik nem nélkülözhetik a szülői ház nevelő erejét. Talán ennek a munkának köszönhető, hogy a már korábban sikeresen szerepeltek mellett a fiatalabbak is képesek voltak kiemelkedő eredmények elérésére. Számunkra nagy öröm volt, hogy a fiatalabb Beckert megnyerte a 200 m-es síkfutást, és ez semmit sem vesz el Renate Stecher érdemeiből. KÉPES SPORT: — A legtöbb sportágban jól időzítették versenyzőik formáját és azok éppen a döntő pillanatban tudták a legjobb teljesítményt nyújtani. Milyen elvekre építik fel a versenyzők felkészítését? Dolgoznak-e az edzők mellett orvosok és pszichológusok? M. EWALD: — A versenyzők több éven át erős kezekben vannak és egy központilag meghatározott rendszerben készülnek. Az edző a felelős és ő az első ember, mindenki más csak segítő. Az edzőnek kell megtalálnia a helyes utat, erre készítjük fel az edzőket. Ha valaki beteg, a legnehezebb a bajmegállapítás. Ha ez sikerült, akkor már a gyógyítás könnyű feladat. A sportolók felkészítésében is előbb meg kell állapítani a rendszert és 1975 junior Európa-bajnoknője, Christine Brehmer, a 400 m-en A medencében a leggyorsabb és a legeredményesebb. Kornélia Ender egyéniben ezüst-, a váltóban aranyérmet nyert (a képen jobbra)