Képes Sport, 1978. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1978-07-11 / 28. szám
Emlékszem, kiskoromban fogott el hasonló érzés, amikor egy távoli rokonom, „bennfentes" ember lévén, bevitt az egyik színház büféjébe. Csak álltam és bámultam tágra nyitott szemmel és szájjal, miközben ő mutogatta nekem, hogy ez az a színésznő, aki a múltkor tündökölt a rádióban, az meg az nagy művész, akit a moaziban láthattam, és közben ámulattal gondoltam, milyen csudavilág is ez a színház, ahol csupa híres ember dolgozik . . . Itt, Szolnokon a tiszai holtágban is csupa „híres emberbe" ütközünk. Csupa világ- és Európabajnok, olimpiai érmes, helyezett, legendás nagy egyéniség. Igaz, számuk az évek során mintha megcsappant volna, többen letették a lapátot, s helyükbe bizony nem támadtak új Tataiak, leszek, de még így is, a meglevőkkel is a sportág ritka csemegéjét, pirosbetűs ünnepét jelentette a hétvégi második válogató. Hiába, a magyar kajakkenu sport változatlanul világmárka! Hétszáz méternél még háromesélyesnek látszott a kajak egyes, igaz, Fábián még valamivel vezetett, de rögtön ott húzott nyomában Benkó és Joós. A tét nem kicsi, Csapó ezt a távot „kihagyta" ebben az évben, így megürült a trón. Ők hárman pályáztak rá a legnagyobb eséllyel, három kitűnő kajakos, három vérbeli ezerméteres, akik képesek akár métereket verni a mezőny többi tagjára. Hármuk között pedig még minden lehetséges. Csupán egyvalaki van, aki már tudja a végső megoldást, aki tudja a három lehetőség közül a negyediket, aki az első méterek óta, amikor észrevette, hogy az igazi ezerméteresek egymásra figyelve taktikáznak, és nem fokoznak iramot, tudja, hogy csak ő lehet ebből itt a győztes. Hétszázig várt, figyelt, ott maradt a nyomukban, és most elérkezettnek látja az időt, hogy a döntő szót kimondja, ritmust vált, hajrába kezd, a élre vág, és biztosan győz győriek 500 méteres olimpiai Sztanity Zoltán ezüstérmese: - Nem, nem én voltam annyira jó, ők taktikázták agyon a versenyt mondja széles derűvel. A hajrára bízták a döntést, márpedig ott, lévén rövidtávú versenyző, én vagyok a leggyorsabb. Külön nem készültem az 1000 méterre, az én távom az 500 méter. Lehet, hogy megpróbálkozhatnék mindkettővel, de félő, hogy az sülne ki belőle, hogy én lennék a világ legjobb 750 méteres versenyzője. A baj csak az, hogy ezen a távon nem rendeznek versenyt, így két szék között ülhetnek a pad alá . . . AKIÉ A „HAJRÁ!" Csupa csemege NEM TÖBB, NEM KEVESEBB Néhány perce, hogy véget ért a kenu egyesek versenye. A „verseny" szót most a hivatalos illendőség mondatta, hiszen Wichmann Tamás szinte úgy játszott a mezőnnyel, mint macska az egérrel, és úgy nyert, ahogy csak akart. Két cölöpön ülve beszélgetünk a parton. — Azt hiszem, nagyon sikeres felkészülési idényt zárt ezzel a versennyel... - Igen, nem is emlékszem ilyenre. Egyetlen kivétellel minden versenye- RAJNA met megnyertem ezer KLÁRA méteren. De túl ezen, végig éreztem mindhogy jól megy az evezés.is. BUDAY-FREY Sümeghy»» Zoltán elvételei*