Képes Sport, 1978. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1978-07-11 / 28. szám

E­mlékszem, kis­koromban fo­gott el ha­sonló érzés, amikor egy tá­voli rokonom, „bennfen­tes" ember lévén, bevitt az egyik színház büféjé­be. Csak álltam és bá­multam tágra nyitott szem­mel és szájjal, miközben ő mutogatta nekem, hogy ez az a színésznő, aki a múltkor tündökölt a rá­dióban, az meg az nagy művész, akit a mo­a­ziban láthattam, és köz­ben ámulattal gondoltam, milyen csudavilág is ez a színház, ahol csupa híres ember dolgozik . . . Itt, Szolnokon a tiszai holtágban is csupa „hí­res emberbe" ütközünk. Csupa világ- és Európa­­bajnok, olimpiai érmes, helyezett, legendás nagy egyéniség. Igaz, számuk az évek során mintha megcsappant volna, töb­ben letették a lapátot, s helyükbe bizony nem tá­madtak új Tataiak, le­­szek, de még így is, a meglevőkkel is a sportág ritka csemegéjét, piros­­betűs ünnepét jelentette a hétvégi második válogató. Hiába, a magyar kajak­kenu sport változatlanul világmárka! Hétszáz méternél még háromesélyesnek látszott a kajak egyes, igaz, Fá­bián még valamivel veze­­­tett, de rögtön ott húzott nyomában Benkó és Joós. A tét nem kicsi, Csapó ezt a távot „ki­hagyta" ebben az évben, így megürült a trón. Ők hárman pályáztak rá a legnagyobb eséllyel, há­rom kitűnő kajakos, há­rom vérbeli ezerméteres, akik képesek akár méte­reket verni a mezőny többi tagjára. Hármuk kö­zött pedig még minden lehetséges. Csupán egy­valaki van, aki már tudja a végső megoldást, aki tudja a három lehetőség közül a negyediket, aki az első méterek óta, ami­kor észrevette, hogy az igazi ezerméteresek egy­másra figyelve taktikáz­nak, és nem fokoznak iramot, tudja, hogy csak ő lehet ebből itt a győz­tes. Hétszázig várt, fi­gyelt, ott maradt a nyo­mukban, és most elérke­zettnek látja az időt, hogy a döntő szót kimondja, ritmust vált, hajrába kezd, a élre vág, és biztosan győz győriek 500 méteres olimpiai Sztanity Zoltán­ ezüstérmese: - Nem, nem én voltam annyira jó, ők taktikázták agyon a versenyt mondja széles derűvel.­­­­ A hajrára bízták a dön­tést, márpedig ott, lévén rövidtávú versenyző, én vagyok a leggyorsabb. Külön nem készültem az 1000 méterre, az én tá­­vom az 500 méter. Lehet, hogy megpróbálkozhatnék mindkettővel, de félő, hogy az sülne ki belőle, hogy én lennék a világ legjobb 750 méteres ver­senyzője. A baj csak az, hogy ezen a távon nem rendeznek versenyt, így két szék között ülhetnek a pad alá . . . AKIÉ A „HAJRÁ!" Csupa csemege NEM TÖBB, NEM KEVESEBB Néhány perce, hogy véget ért a kenu egye­sek versenye. A „verseny" szót most a hivatalos il­lendőség mondatta, hi­szen Wichmann Tamás szinte úgy játszott a me­zőnnyel, mint macska az egérrel, és úgy nyert, ahogy csak akart. Két cö­löpön ülve beszélgetünk a parton. — Azt hiszem, nagyon sikeres felkészülési idényt zárt ezzel a versennyel... - Igen, nem is emlék­szem ilyenre. Egyetlen ki­vétellel minden versenye- RAJNA met megnyertem ezer KLÁRA méteren. De túl ezen, végig éreztem mind­hogy jól megy az evezés.is. BUDAY-FREY Sümeghy»» Zoltán­­ elvételei*

Next