Képes Sport, 1982. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-08 / 23. szám
kolléga úr! A búcsújáték a hamburgi stadionban pontot tett a találgatások végére: Franz Beckenbauer, az eddigi legnépszerűbb NSZK-sportoló 1982. augusztus elsejétől a BILD című lapnál sportszerkesztőként mutatkozik be. A döntés — mármint Beckenbauer döntése — sokféle érzelmi megnyilvánulást váltott ki. Az egykori válogatott labdarúgók közül Willi Schulz a következőket mondotta a hír hallatán: „Nem értem Beckenbauert. Egy 103-szoros válogatottnak nem szabad megfutamodnia.” Fritz Walter is elítélően szólt a döntésről: „Franz túl korán dobta be a törölközőt, nem szabad ilyen egyszerűen abbahagyni. Én is érzékeny voltam, ennek ellenére összeszorítottam a fogam és tovább csináltam”. Netzer, a Hamburg sportigazgatója ekképpen vélekedett: „Nagy hibát csinált Derwall, hogy elutasította Beckenbauer jelentkezését. Egy egészséges Beckenbauer csak hasznos lehet Spanyolországban a válogatottnál. Ha pedig ismét megsérül, akkor huszonegy játékossal is helyt tudunk állni.” Mások pedig úgy vélekedtek : „Későn szánta rá magát a végső döntésre Beckenbauer ” Az, hogy kinek van igaza, aligha dönthető el az érdekelt, Beckenbauer álláspontjának ismerete nélkül. Ferenc császár pedig döntött: „Egy teljesen ki nem hevert sérüléssel játszottam az utolsó mérkőzésen. Alig kaptam levegőt. Fájt, amikor a közönség lekiabált a játéktérről. De igazat adtam Happelnak, amikor a félidőben lecserélt, így is csak egy góllal tudtunk nyerni A mérkőzést követően arra kértem Happelt, hogy csak szükség esetén vegyen figyelembe a csapatösszeállításnál. A tartós sérülések olyan hatással voltak rám, amelyeket már nen tudtam elviselni. Happel engedélyével egy hétre elutaztam Schwamhoz, egykori menedzseremhez és barátomhoz. Kipihentem magam, és arra az elhatározásra jutottam, eljött a búcsú ideje. Annak ellenére tettem ezt, hogy néhány héttel korábban még úgy éreztem, megküzdök a válogatottságért. Nem esett volna le a fejemről a korona, ha a legutolsó tartalékként, de ott lehettem volna a világbajnoki címért küzdő csapatban. A valóság azonban minden álmot széttört. Be kellett látnom, nem megy tovább.'*’ A hír és a hírt követő kommentálás, amely szerint Beckenbauer újságíróként dolgozik tovább, a szakmabeliek érdeklődését is felkeltette. Hogyan fogja elvégezni ezt a munkát Beckenbauer? Minden reggel metróra száll, egyik kezében esernyő, a másikban aktatáska, benne a barátnője készítette reggeli? Nagy irodában fog ülni a többi újságíró között vagy kadörszobát kap? Ki fogja megmondani, hogy mit és miről írjon? Egyedül vagy egy gyakorlott társsal fog dolgozni? Beckenbauer készséggel válaszolt a kérdésekre: „Tíz ujjal vakon írok a gépen, tudok gyorsírni és telefonon tárgyalni. Eddig mindig társszerzővel dolgoztam, most megpróbálom egyedül. A lapot magam választottam, mert úgy ítéltem meg, ennek van a legjobb sportrovata. Nem vállalkoztam állandó munkára, néhány fontos labdarúgó-mérkőzésről szeretnék írni. Talán mást és többet tudok majd leírni, mint azok, akiknek írásait eddig a fontos mérkőzésekről olvastam. Amolyan külső munkatársként és nem szerkesztőként fogok tevékenykedni. Megtartom kapcsolatomat az ADIDAS és a WARNER céggel.” A STERN magazin szerint Beckenbauer játékos-pályafutásának tizennyolc esztendeje alatt mintegy huszonhárommillió márkát keresett, nem kellene dolgoznia. Miért vállalja egy új szakma — az újságírás — elsajátításának nehézségeit? A válasz nem késett: „Mindent, amit eddigi életemben elértem, munkával értem el. Miért ne dolgoznék ezután is? Ki tudna még innen a negyvenen, munka nélkül élni? Az olyan ember, mint amilyen én vagyok, nem.” A világbajnokság után Svájcba költözik Beckenbauer. Az emberek emlékezetében azonban nem csak, mint nagyszerű labdarúgó fog élni, hanem mint egy melegszívű ember. Ugyanis a búcsújátékából befolyt közel egymillió márkát a testi fogyatékosok részére, alapítványként helyezte letétbe. Az alapítványt a Hamburg elnökének ügyvédi irodája kezeli, és készíti el a felhasználást biztosító okiratot. Amikor e döntésének indítékairól kérdezték Beckenbauert, a következőket válaszolta: Remélem, még növelni tudom az alap összegét. Tudom, lesznek, akik azt mondják majd, hogy sok pátosz van a dolog mögött, ami így is van. Egészséges testem tett gazdaggá és boldoggá Ebből szeretnék azoknak egy töredéket visszaadni, akiknek az élet ezt nem nyújtotta.” Ez nem hat patetikusnak, inkább őszintének. Minden bizonnyal nem kis érdeklődést fog kiváltani Beckenbauer tudósítása és véleményalkotása a játékosok, az edzők, a vezetők és nem utolsósorban a szurkolók körében a labdarúgó-világbajnokságról. Jó munkát, sok szerencsét — kolléga úr!