Képes Sport, 1982. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1982-07-06 / 27. szám
/7 Ficzus Tivadar felajánlása 2015.01.07. LS Ficzus Tivadar felajanlása luis.ui.u/. MCS védje meg világbajnoki címét. Néhány mérkőzésen elmaradt a várt nagy csata, helyette a győzelmet kiharcolt legénység a játék fejlődésének újabb előrelépéséről tett tanúságot. Bizonyítva, hogy a labdarúgásban semmi sem előre kiszámítható, semmire sem jogosít fel az előző mérkőzések küzdelme. Mindent újra kell kivívni az adott mérkőzés minden pillanatában. "Dicsőség vagy bukás az adott mérkőzésen dől el. Mi több, semmit sem jelentenek a nagy nevek és ezek viselőinek az előző mérkőzésen nyújtott teljesítménye. Ez utóbbi legmarkánsabb példája Maradonáé, akinek ezen a világbajnokságon kellett volna bebizonyítania, hogy valóban ő lesz a következő esztendőkben a világ labdarúgásának legfényesebb csillaga. Nagyon találóan jegyezte meg a brazil mérkőzést követően — ahol a kiállítás sorsára jutott Maradona — az egyik kolléga, hogy az argentin fiú nagy játékos benyomását kelti gyenge ellenfél esetén, és bizony igencsak gyenge teljesítményt nyújt, ha klasszis ellenféllel találkozik. A játékban mutatott szélsőséges szereplésnél is nagyobb hatású lesz jövőjére indulatainak korlátozása ésa körülötte zajló nem mindennapi propagandahullám elcsendesedése. Míg mások éppen az előzetesen nagy hírrel beharangozott klasszisok elleni játékukkal bizonyították, hogy kimeríthetetlen a világ labdarúgásának tárháza, a tehetségeket illetően. Tizenkét csapat — tizenkét változat A középdöntő első mérkőzése mindjárt meglepetéssel szolgált. Az olaszok megmutatták, hogy nagyszerű támadójátékra is képesek. A selejtező enervált, tartózkodó és kifejezetten védekező játéka után elkápráztatták az azzurri fiúk a világbajnokság eseményeit árgus szemekkel figyelő szakembereket. Nem beszélve a népes szurkolóseregükről. Letámadták az argentin védőiket, Antognoni és Tardelli uralta a középpályát, Rossi és Graziani pedig szétzilálta az argentin védelmet. Ehhez járult fizikai és mindenekelőtt idegi fölényük.. Még számtalan összetevője volt győzelmüknek, a leglényegesebb, hogy teljesen új játékfelfogással lepték meg ellenfelüket. Olyannal, amilyenre kevesen — talán csak a legbennfentesebbek — számítottak. Az olasz csapat ezen a mérkőzésen azt bizonyította be, hogy egy sikerre törő csapatnak tudnia kell alkalmazkodnia a világbajnokság mérkőzésisorozatához. Képesnekkell lennie a változtatásra, az előzetes várakozás meglepetésszerű összedöntésére. Ezt mutatta be az olasz legénység ezen a mérkőzésen. AZ ARGENTIN CSAPATON már ezen a mérkőzésen véglegesen megállapítható volt, hogy nem rendelkezik azokkal az erényekkel, mint amelyek birtokában az előző világbajnokságon kivívta a végső győzelmet. Korábbi klasszisaik, mindenekelőtt Kempes és Bertoni tudása igencsak megkopott az előző világbajnokság óta eltelt négy esztendő alatt. Korábban a csapatban „kiegészítő emberként” szerepelt Galvan, Olguin, Gallego igencsak középszerű képességekről tett itt most bizonyságot. Az új csillagok, Diaz és Maradona pedig kifejezetten csődöt mondtak. Már a korábbi mérkőzések kapcsán is megemlítettük, hogy klasszis kapus nélkül nem könnyű eredményt elérni. Ezt az állításunkat támasztotta alá Fillol teljesítménye. Hiába küzdött — és játszott — nagyszerűen Passarella, Ardiles és Tarantini, hárman nem tudták társaik gyengeségeit ellensúlyozni. Szétesett, hitét vesztett, akarat nélküli csapat benyomását keltették az argentinok, különösen a brazilokkal vívott mérkőzésükön. Szertefoszlott egy legenda, mégpedig Menotti legendája. Az élet egy nagy igazsága nyert ismét bizonyságot: aki a siker óráiban csak külsőségekben tud társai fölé emelkedni, az később bukásra van ítélve. Menotti esetében ehhez még hozzátehetjük, hogy a labdarúgásban a siker csak azok számára tartós, akik azt alázatosan tudják szolgálni. Túl sókat írtak, beszéltek Menoitti egyedülálló — és minden bizonnyal meglévő — képességeiről, és nagyon keveset a sikert kivívott legénységről. Ezen a középdöntő két mérkőzésén ismét szertefoszlott egy legenda ... A BELGA CSAPAT bekerülése a világbajnoki döntő küzdelmeibe, már egyike volt a selejtező mérkőzések meglepetéseinek. Igaz, Európa-bajnoki ezüstöt nyert együttes jutott el a világbajnokság színhelyére, de korábban ez a legénység kétszer is elbukott a „holland gáton”. Azt már előre lehetett tudni, hogy a belga fiúk „mesteremberei” a labdarúgásnak. Bár igen magas fokon művelik, de ebből következett játékuk sablonos, könnyen kiismerhető volta. Ennek ellenére meglepetéssel szolgáltak az argentinok legyőzésével, a világbajnokság nyitó mérkőzésén. Később — sérülés folytán — Pfaff és Gerets személyében elvesztették két klasszisjátékosukat. Ezzel szinte reménytelenül meszsze került számukra az elődöntőbe jutás lehetősége. Pfaff hiánya a kapushibák sorozatából kapott gólokkal pecsételte meg sorsukat. Gerets távolléte pedig vezéregyéniség nélkülivé tette a csapatot. A lengyelek elleni mérkőzésen a Gerets helyén szereplő Renquin gyenge játékával fokozta a csapat szétesettségét. Mi más maradt a számukra, mint a becsületes helytállás. Ezt bizonyították a szovjet csapattal vívott mérkőzésükön. Ekkor már tudták, hogy reménytelen számukra a továbbjutás, ennek ellenére nagyszerű sportemberi erényekről tettek tanúságot. Kár, hogy ez a legénység korai búcsúra kényszerült, mert sportemberi erényeik, más esetleg, az elődöntőbe jutható csapatokénál is ígéretesebbek a labdarúgás jövőjét illetően. A LENGYELEK már a peruiak elleni második félidőben ízelítőt adtak tudásukból. A belgák felett aratott győzelmükkel, mindenekelőtt csapatmunkával és néhány egyéni teljesítménnyel még csak fokozták az elismerést. A lengyel csapat minden sorában rendelkezik legalább egy klasszis labdarúgóval. Mlynarczyk kapus a világbajnokság egyik nagy felfedezettje. Kiváló .