Képes Sport, 1989. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-21 / 47. szám
Dr. Frenkl Róbert nemcsak korunk rettenetes betegségétől, hanem a hisztériától is óvja a fiatalokat „Nálunk úgy kezdődik a szexuális ellenforradalom — mondta az AIDS-probléma jelentkezésekor az egyik kollégám —,hogy valójában nem estünk át rajta, csak egyes hullámai érkeztek meg hozzánk, jelentősen lefékeződve.” Igen, talán ezért olyan ellentmondásos nálunk ez ügyben is a helyzet. Minden igaz, és mindennek a fordítottja is. Hazánkban is küszöbön áll a teljes frontáttörés a szexuális szabadság, ha tetszik a szabadosság terén. Nem tabu többé a szex. Hódít a meztelenség az újságok címlapján, a tévé képernyőjén, nem is szólva a különféle nyílt vagy burkolt — olykor a tudomány leplébe burkolt — pornográf kiadványokról. Jelen sorok írásakor már egész sor szex-shop megnyitását kérelmezik és fellángolt a vita, hogy nem lenne-e helyesebb a különböző szintű (az utcától a luxushotelekig), de virágzó — elvben tiltott — prostitúció helyett bevezetni a legális nyilvánosházak intézményét. Társadalmunkban előtérbe került a szexualitás, a szó teljes, nyilvános értelmében. Ehhez járul az is, hogy többek között az egyházak (amelyek a múltban az erkölcsi értéket védték, például az ösztönéletet társadalmi keretek közé szorító erkölcsi elveket igyekeztek hirdetni) nemcsak ideológiai okokból szorultak háttérbe, hanem azért is, mert egyéb problémákhoz hasonlóan a szexualitás kérdései is úgy ítéltettek meg a hivatalos gyakorlatban, hogy az „nálunk, a mi ifjúságunknál nem jelentenek problémát.” A nyilvánosság valóságos forradalma, amiben élünk, amibe hirtelen belecsöppentünk, feloldotta a tabukat, de nemcsak a szexualitás, hanem például a társadalmi bajok felszínrehozása tekintetében is. És ebben a helyzetben jelentkezik — mindent átrendező súlyosbodással fenyegetve — az AIDS-probléma, annak nyomában pedig a szexuális ellenforradalom. Az AIDS minden területen kihívás, s ez alól nem kivétel a sport sem. A WHO (az Egészségügyi Világszervezet) és a FIMS (a Sportorvosok Nemzetközi Szövetsége) az AIDS és a sport témakörében folytatott tárgyalásai egyetértési nyilatkozat kiadásával zárultak. Nem könnyű olvasmány, de azért hasznos átböngészni: „Gyakorló sportorvosokat, sportszervezeti tisztségviselőket és közegészségtani szakembereket egyaránt gyakran megkérdeznek az AIDS és a sport összefüggéseiről. Hogy kellő eligazítást lehessen ezekről a kérdésekről adni, 1989 januárjában konzultációt hívott öszsze a WHO „Global Programme on AIDS” (Globális AIDS Program) elnevezésű fóruma és a Nem Fertőző Betegségek Osztályának a Keringési Betegségek Egysége. A konzultációt a FIMS együttműködésével szervezték. A résztvevők között jelen voltak a NOB Orvosi Bizottságának, a FIMS-nek, a Nemzetközi Birkózószövetségnek, a Nemzetközi Rugby Elnökségnek a képviselői, és számos, az AIDS járványtani és közegészségügyi kérdéseiben járatos szakértő. A konzultáció az alábbi egyetértési nyilatkozatot tette: 1. Nincs bizonyíték a szerzett immunhiány betegség vírusának (human immunodeficieny vírus, HIV) továbbterjedési kockázatának létezéséről olyan esetekben, amelyekben a vírusfertőzött sportolónak nincs vérző sebe vagy egyéb bőrsérülése. Nincs olyan dokumentált HIV- fertőződésről sem tudomásunk, mely sporttevékenység során következett volna be. Van azonban a HIV-fertőződésre olyan igen kis kockázati valószínűségű lehetőség olyankor, amikor a fertőzött sportolón vérző seb vagy váladékozó bőrsérülés található és a vele érintkezésben levő másik sportolón olyan bőrsérülés vagy érintésnek kitett nyálkahártya felszín van, amely a vírus behatolási kapujaként szolgálhat. 2. A sporttevékenység kapcsán lehetséges igen kis kockázati valószínűségű HIV-fertőzés elsősorban a közvetlen testi érintkezéssel járó küzdősportokat és más olyan sportokat érinthet, amelyekben vérzések előfordulhatnak. Az ilyen sportok űzésében az alábbi eljárásokat kell fontolóra venni: a) Ha bőrsérülést veszünk észre, azt azonnal megfelelő antiszeptikus szerrel kell megtisztítani és biztonságosan fedni kell. b) Ha vérző seb keletkezne, az érintett személy sporttevékenységét mindaddig szüneteltetni kell, amíg a vérzést nem csillapították, a sebet antiszeptikus szerrel meg nem tisztították és biztonságosan nem fedték vagy érinthetőségtől nem mentesítették. 1. Mint bármilyen egyéb egészügyi beavatkozásra érvényes, a ortolók vérvételével foglalkozó emélyzet biztonsága érdekében kall kimrítani. 4. A sportszervezeteknek, sportkluboknak és sportcsoportoknak megvannak a sajátos lehetőségeik a sportolók, sporttisztségviselők és kisegítő személyzet tagjai számára érdemi további AIDS-oktatásra. A tájékoztatás magjaként az alábbiak kell szerepeljenek: a) A HIV terjedési útjai a nemi közösülés, a vér és a fertőzött anya kapcsolata gyermekével. A nemi úton végbemenő fertőzés létrejöhet nőnél férfitől, férfinál nőtől vagy férfinál férfitól. A vér útján terjedhet a fertőzés bármilyen injekcióval, melynél nem csírátlanított tűt vagy fecskendőt használtak. b) Ahhoz, hogya HIV a vér híján sporttevékenység során fertőzést okozzon, a fertőzött személy vérének más személy sérülését, sebét vagy nyálkahártyáját kell szennyeznie. Minden közvetlen testi érintkezéssel járó, küzdősportot művelő sportolónak emberi felelőssége, hogy sebéről vagy más bőrsérüléséről azonnal jelentést tegyen az intéző tisztségviselőnek és magának orvosi ellátást kérjen. c) A HIV nem terjed nyállal, verejtékkel, könnyel, vizelettel, légúti cseppfertőzéssel, kézfogással, uszodavízzel, tisztálkodáshoz használt vízzel, étellel, ivóvízzel vagy az illemhelyek berendezési tárgyai útján. 5. Nincs orvosi vagy közegészségügyi jogalap a sporttevékenység előtti HIV-fertőzöttségi szűrésre vagy tesztvizsgálatokra. 6. Minden személy, akinek tudomása van HIV-fertőzöttségéről, kérjen orvostól tanácsot további A sport és .