Képes Sport, 1989. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-21 / 47. szám

Dr. Frenkl Róbert nemcsak korunk rettenetes betegségétől, hanem a hisztériától is óvja a fiatalokat „Nálunk úgy kezdődik a szexuális ellenforradalom — mondta az AIDS-probléma je­lentkezésekor az egyik kollé­gám —,­­hogy valójában nem estünk át rajta, csak egyes hullámai érkeztek meg hoz­zánk, jelentősen lefékeződve.” Igen, talán ezért olyan el­lentmondásos nálunk ez ügyben is a helyzet. Minden igaz, és mindennek a fordítottja is. Ha­zánkban is küszöbön áll a tel­jes frontáttörés a szexuális sza­badság, ha tetszik a szabados­ság terén. Nem tabu többé a szex. Hódít a meztelenség az újságok címlapján, a tévé kép­ernyőjén, nem is szólva a kü­lönféle nyílt vagy burkolt — olykor a tudomány leplébe bur­kolt — pornográf kiadványok­ról. Jelen sorok írásakor már egész sor szex-shop megnyitá­sát kérelmezik és fellángolt a vita, hogy nem lenne-e helye­sebb a különböző szintű (az utcától a luxushotelekig), de virágzó — elvben tiltott — prostitúció helyett bevezetni a legális nyilvánosházak intéz­ményét. Társadalmunkban előtérbe került a szexualitás, a szó tel­jes, nyilvános értelmében. Eh­hez járul az is, hogy többek között az egyházak (amelyek a múltban az erkölcsi értéket védték, például az ösztönéletet társadalmi keretek közé szorí­tó erkölcsi elveket igyekeztek hirdetni) nemcsak ideológiai okokból szorultak háttérbe, ha­nem azért is, mert egyéb prob­lémákhoz hasonlóan a szexua­litás kérdései is úgy ítéltettek meg a hivatalos gyakorlatban, hogy az „nálunk, a mi ifjú­ságunknál nem jelentenek problémát.” A nyilvánosság valóságos for­radalma, amiben élünk, ami­be hirtelen belecsöppentünk, feloldotta a tabukat, de nem­csak a szexualitás, hanem pél­dául a társadalmi bajok fel­­színrehozása tekintetében is. És ebben a helyzetben jelent­kezik — mindent átrendező súlyosbodással fenyegetve — az AIDS-probléma, annak nyo­mában pedig a szexuális el­lenforradalom. Az AIDS minden területen kihívás, s ez alól nem kivétel a sport sem. A WHO (az Egészségügyi Világszervezet) és a FIMS (a Sportorvosok Nemzetközi Szö­vetsége) az AIDS és a sport témakörében folytatott tárgya­lásai egyetértési nyilatkozat ki­adásával zárultak. Nem könnyű olvasmány, de azért hasznos átböngészni: „Gyakorló sportorvosokat, sport­szervezeti tisztségviselőket és köz­­egészségtani szakembereket egy­aránt gyakran megkérdeznek az AIDS és a sport összefüggéseiről. Hogy kellő eligazítást lehessen ezekről a kérdésekről adni, 1989 ja­nuárjában konzultációt hívott ösz­­sze a WHO „Global Programme on AIDS” (Globális AIDS Program) elnevezésű fóruma és a Nem Fertőző Betegségek Osztályának a Keringési Betegségek Egysége. A konzultációt a FIMS együttműkö­désével szervezték. A résztvevők között jelen voltak a NOB Or­vosi Bizottságának, a FIMS-nek, a Nemzetközi Birkózószövetségnek, a Nemzetközi Rugby Elnökségnek a képviselői, és számos, a­z AIDS járványtani és közegészségügyi kérdéseiben járatos szakértő. A konzultáció az alábbi egyetér­tési nyilatkozatot tette: 1. Nincs bizonyíték a szerzett immunhiány betegség vírusának (human immunodeficieny vírus, HIV) továbbterjedési kockázatának létezéséről olyan esetekben, ame­lyekben a vírusfertőzött sportoló­nak nincs vérző sebe vagy egyéb bőrsérülése. Nincs olyan dokumentált HIV- fertőződésről sem tudomásunk, mely sporttevékenység során kö­vetkezett volna be. Van azonban a HIV-fertőződésre olyan igen kis kockázati valószínűségű lehetőség olyankor, amikor a fertőzött sportolón vérző seb vagy váladé­kozó bőrsérülés található és a ve­le érintkezésben levő másik spor­tolón olyan bőrsérülés vagy érin­tésnek kitett nyálkahártya felszín van, amely a vírus behatolási ka­pujaként szolgálhat. 2. A sporttevékenység kapcsán lehetséges igen kis kockázati való­színűségű HIV-fertőzés elsősorban a közvetlen testi érintkezéssel járó küzdősportokat és más olyan spor­tokat érinthet, amelyekben vérzé­sek előfordulhatnak. Az ilyen spor­tok űzésében az alábbi eljáráso­kat kell fontolóra venni: a) Ha bőrsérülést veszünk észre, azt azonnal megfelelő antiszeptikus szerrel kell megtisztítani és biz­tonságosan fedni kell. b) Ha vérző seb keletkezne, az érintett személy sporttevékenységét mindaddig szüneteltetni kell, amíg a vérzést nem csillapították, a se­bet antiszep­tikus szerrel meg nem tisztították és biztonságosan nem fedték vagy érinth­etőségtől nem mentesítették. 1. Mint bármilyen egyéb egész­­­ügyi beavatkozásra érvényes, a ortolók vérvételével foglalkozó emélyzet biztonsága érdekében kall kimrítani. 4. A sportszervezeteknek, sport­kluboknak és sportcsoportoknak megvannak a sajátos lehetőségeik a sportolók, sporttisztségviselők és kisegítő személyzet tagjai számára érdemi további AIDS-oktatásra. A tájékoztatás magjaként az alábbiak kell szerepeljenek: a) A HIV terjedési útjai a nemi közösülés, a vér és a fertőzött anya kapcsolata gyermekével. A nemi úton végbemenő fertőzés lét­rejöhet nőnél férfitől, férfinál nő­től vagy férfinál férfitól. A vér útján terjedhet a fertőzés bármi­lyen injekcióval, melynél nem csí­­rátlanított tűt vagy fecskendőt használtak. b) Ahhoz, hogy­­a HIV a vér h­íján sporttevékenység során fer­tőzést okozzon, a fertőzött személy vérének más személy sérülését, sebét vagy nyálkahártyáját kell szennyeznie. Minden közvetlen tes­ti érintkezéssel járó, küzdősportot művelő sportolónak emberi fele­lőssége, hogy sebéről vagy más bőrsérüléséről azonnal jelentést te­gyen az intéző tisztségviselőnek és magának orvosi ellátást kérjen. c) A HIV nem terjed nyállal, verejtékkel, könnyel, vizelettel, légúti cseppfertőzéssel, kézfogás­sal, uszodavízzel, tisztálkodáshoz használt vízzel, étellel, ivóvízzel vagy az illemhelyek berendezési tárgyai útján. 5. Nincs orvosi vagy közegész­ségügyi jogalap a sporttevékeny­ség előtti HIV-fertőzöttségi szűrés­re vagy tesztvizsgálatokra. 6. Minden személy, akinek tudo­mása van HIV-fertőzöttségéről, kérjen orvostól tanácsot további A sport és .

Next